Első oltást ma megkaptuk, tök boldog vagyok, mert jövő héten kinyit szinte minden...főleg az uszoda kellene már nagyon Zazikám hátának.
Már csak ezt a két hetet kell kibírni, amíg hat a cucc nagyjából. .. Elég sokat fogok még addig imádkozni, hogy ez összejöjjön!
Mátrába készültünk holnap, nem tudom, jó ötlet e..... 😆😆😆😆
Most nincs a Netflixen semmi, pangás van. A hétvégén megnéztük a THE SERPENT-et, ami egy sorozat és egész izgalmas volt, csak úgy pörgette az ember az egyik epizódot a másik után és közben kb. ezerszer ökölbe szorul a marka képletesen vagy ténylegesen, merthogy ez egy igaz történet…
Ezt még akkor írtam, amikor úgy volt, hogy hétfőtől visszaáll a tantermi oktatás.....
Szerintem én vagyok azon kevesek egyike, aki nem örül, hogy a home school korszaknak vége lesz hamarosan, egyenesen tartok tőle. Kimondhatjuk, félek tőle - jön majd a számonkérés cunami, a dolgozatok és felmérők tömege, persze mind jóval nehezebb, mind a gyakorlóanyag, mint mindig.....és kinyiffanunk szépen csöndben…A tanárok máris fenik fogaikat az én kis porhanyós húsú hetedikes csajomra és társaira. Tegnap a kémia csodáival ismerkedtem meg közelebbről, kerestem és találtam Rékának néhány klassz youtube videót, pl. a Karantén Kémiát, ami teljesen érthetően magyarázza el a kovalens kötést és hogy hogy lesz atomból molekula és kristály és vegyület és miért. Nekem ez tök új volt, mert világéletemben sötét voltam kémiából folyton rettentes kémia-fizika tanáraim voltak. Előbb a fröcsögő nyálú rém, majda fehér köpenyes, helyenként ordító, máskor kissé italos tanárúr. Nem tehetek róla, hogy teljesen humán beállítottságú vagyok, nekem a reál tantárgyak magasak, de tény, hogy van szépségük bőven. Egyébként Réka fiz-kémia tanára sem piskóta....
Jelentem, a mai napig nem sütöttem meg a csokis babkát, amivel szemeztem már húsvét előtt is, szerintem a nyári szünetig nem is igen lesz rá időm... Újra napi szinten tanulok Rékával, próbálom felhozni a sokleckés lemaradását, amit nem pótolt sem a tavaszi szünetben, sem azóta.... Nem is egy tantárgyból sajnos. Most hogy erre mi a helyes szülői reakció, nem tudom megmondani, de nekem biztos nem az, hogy vonom a vállam, hogy így járt, én ezt nem tudom, megtenni, hát segítek neki, hátha nincs még teljesen veszve ez az év pontilag. Mert hát nem lehet veszve.
Note to self after Easter - ne süss annyi sütit, max 2 fajta elég, a mohóság sem jó tulajdonság! - Ne vegyél fél mázsa csokit, mert még ránk romlik, gondolj arra, hogy minden rokon fog ajándékot venni a gyerekeknek húsvétra!
A Főnit múlt szerdán beoltották Astraizével, miután kb. egy hónapja hogy regisztrált? Ez milyen már? Én meg kb. januárban. Talán hamarabb is, nem tudom, úgy repül az idő, összefolyik. Mivel Főni tök egészséges, azóta kissé élénkebben várakozunk mi is, hogy mikor hív már bennünket is a háziorvos, illetve milyen vakcina jut. Az is igaz, hogy főni pasi, az is egy szempont. Anyósom és anyu jövő héttől teljes védelmet élveznek, eltelt a 2 hét az oltások után. Az ismerősök közül inkább a pasik kapják és azok is oroszt vagy astrát. Hát majd meglátjuk. Mindenesetre már nagyon utálom a maszkot hordani egész nap, ez egy őrület. (Azóta nem is hordom, csak ha valami idióta, maszk nélküli idegen toporogja össze az irodát, de akkor fertőtlenítek is Dettol-lal. Az iratok zöme kissé pöndörödött, de ki nézi?
Pénteken megcsináltam az a tesztet, ami kimutatja elvileg, hogy átestem-e a nyavalyán, hát olyan kemény full negatív lett, hogy ahhoz képest a Tibié, aki már hetekkel ezelőtt tesztelte magát, pozitív, vagyis van benne némi ellenanyag. Szikrázó hófehér maradt a kis ablak területe, leszámítva a tesztcsíkot. Vagyis egy atomnyi ellenanyag nem sok, annyni sincs bennem. Lehangoló, mint egy nega terhességi teszt családtervezés közepén. Ettől függetlenül, Tibi állítja, hogy rajta átment a Covid, mert a szagokat azóta sem érzi rendesen, pl. minden rossz szag neki csatornaszag és a múltkor, mikor csorgott a nyálam az utcán a sütiszagban, ő semmi, de semmit nem érzett. Szóval szerinte bizonyos fokon rokkant lett, szegény feje...
Hétvégén megint túráztunk egy kicsit, egyre profibbak leszünk, most már nem csak úgy toronyirányt, hegyiránt mentünk, hanem kinéztünk egy kilátós túrát, ami könnyű minősítést kapott és úgy ítéltetett, hogy 2,5 óra hosszú időben. Nagyon szeretem a Mátrát, irigykedek a gyöngyösiekre, elsősorban azért mert közel van relatíve, így másfél óra után kb. már Mátrafüreden voltunk. Egész ismerősként köszöntjük egyébként Jászberény és Hatvan belvárosát, sőt Gyöngyöst is, helyes, takaros városok, valahogy van hangulatuk. Szinte lenne kedvem ott lakni.
A túra úgy nézett ki, hogy a kisvasút végállomásától indult, ott is hagytuk az autónkat és ezzel nem voltunk egyedül. A kisvasút egyébként nem úgy nézett ki, mint ami működik, de ezt csak úgy futólag állapítottuk meg. Szóval vasútállomás mellett el, aztán ilyen utcán fel, majd olyan utcán balra és hopp, a sárga jelzés mellett máris baktattunk az erdőben. Felfelé. Nekem nem tudom, hogy nem esett le, hogy a hegyre csak úgy lehet felmászni, kilátókba különösen, hogy nem vízszintes az ösvény/csapás/útvonal, bármi, de már egész korán elkezdtem nyavalyogni, hogy elfáradtam. Meg-megálltunk fotózni, inni, vetkőzni, izzadni, öltözni, attól függően milyen irányból fújt a szél. Szerencsére csodaszép napos időnk volt.
Két kilátót látogattunk meg, a Muzsla kilátót, ahol érkeztünkkor pont volt fenn egy család, de már távoztak is. Itt napoztunk egy kicsit, fotóztunk, nézelődtünk. Majd vándoroltunk tovább a Hanák kilátó felé, itt már jobb formában voltam, valahogy megszoktam, hogy folyton felfelé kell menni, ha már hegyen vagyunk. A Hanák kilátó előtt még a Rákóczi forrást is megnéztük, a kutya lefetyelt egy kis vizet és a kulacsok megteltek forrásvízzel (amit aztán senki nem ivott meg).
A Hanák kilátó után kissé eltévedtünk, nem sokkal később, le kellett volna térni a sárga útjelzésről a pirosra egy ponton, ám ez elmaradt, úgyhogy Tibi szerint elindultunk torony iránt a Kékestető felé, amit annyira nem akartunk. Plusz mindenféle konferenciaközpontba botlottunk a bokrok között, na vissza is fordultunk, amikor Tibi végre elővette a túraleírást és hopp, kiderült, hogy lemaradtunk a letérésről a Gyökeres forrás felé.
A Gyökeres forrás nem a túra fénypontja volt, már árnyékban ücsörögtünk, hűlt a levegő és olyan Hideglelés film érzete volt, úgyhogy gyorsan baktattunk is tovább. A visszaút a Kalló völgyön keresztül vezetett, a patak mellett, ekkorra eléggé fájt már a talpam….
Elhaladtunk a Máriácska mellett, ami egy zarándokhely. A gyerekek megnyúlt képpel pislogtak a sok emléktáblára, hogy ugye ezek az emberek nem mind itt haltak meg??? Innen úgymond kiépítettebb ösvény vezet vissza a városba, padok is voltak pl. Nekem mindig olyan fura érzés, amikor meglátom vag y hallom a jobbra – balra szaladgáló autókat, valahogy annyira jó az erdőben lenni, hogy szinte sajnálom, hogy újra civilizációt érek, de ezt nem tudom megmagyarázni sehogy.
Zalán kellő dramaturgiai érzékkel elejtette, hogy neki kakálnia kell, pont ahogy kiemelkedtünk az erdőből.….Ez olyasmi, amivel nagyon ritkán van problémánk, de most itt volt előttünk. Kitalálták az okosok, hogy úgyis a Mekiben akarnak vacsorázni – ha már túra – majd ott elmegy a toalettre. Igen ám, de egyrészt a gyöngyösi Mekinél tömegnyomor volt, másrészt kint kanyargott a sor az ajtó előtt, aligha engedték volna meg Zalánkánknak, hogy könnyítsen magán. Úgyhogy kerestünk egy benzinkutat, ahol rekord gyorsasággal minden rendeződött.
A gyerekek kegyesen beleegyeztek, hogy már otthon Mekizzünk, este 9 órára értünk haza, immáron a kijárási tilalmat nem sértettük meg semmilyen módon, éljen, éljen! Egyébként az úton törit tanultunk, kiegyezés előtt és után - Magyar Királyság. A vasárnap a tanulásé volt jobbára, főztem egy kis húslevest, mert amióta nem járunk a mamákhoz enni, ki vannak éhezve a gyerekek és volt hozzá cigánypecsenye....
Kapkodós, összevissza lett, de értitek a lényeget úgyis....
Ma délután jött a hír, hogy bejelentés lesz, akkor már sejtettem, hogy valami köze lesz az iskolákhoz, de egy kerek órát kellett várni, mire kiderült, hogy a felső tagozat nem tér vissza a suliba hétfőtől, csak az alsó. Ez vegyes hír, szerintem Zalánnak jobb így, mivel nem tudok home office-ban dolgozni, nem tudok tanulni vele, egyedül viszont nem dolgozik, hát akkor már inkább a suli. Persze ő nem örül, cseppet sem, de nem sok van már hátra a félévből...tanévből. (Dehogynem. Mire kitör a vakáció, biztos megőszülök...de fene bánja, hogy szépek lesznek a bizonyítványok, megérné!)
Mozgalmas húsvét áll mögöttünk, jól beosztottuk a rendelkezésre álló négy napot, kihagytuk a nagytakarítást, így sok mindenre jutott idő, amire szerettünk volna szánni. Péntekre mondtak egyedül igazán jó időt, így elhatároztuk, hogy kirándulással kezdjük a hosszú hétvégét, úgyis Nagypéntek, Krisztus szenvedésének és kereszthalálának napja, baktassunk fel valami kilátóba, hegyre, völgyre, minden jöhet.
