Zalán nem halad a matek leckével.....

...úgyhogy van időm bőven pötyögni. Ha lenne olyan világbajnokság, hogy lehet minél tovább elhúzni az időt, mire készen lesz a lecke, Zalán verhetetlen lenne. Pf...

Nem tudom, valahogy nem vagyok túl jó formában. Nem akarok panaszkodni, meg nyavalyogni, de olyan fáradt és nyűgös vagyok valahogy. Reggelente alig tudok felkelni, a hat órai kelés nem is szokott sikerülni. Pedig múlt héten szabin voltam egy pár napig, de semmi hatását nem érzem. Csak azt várom csikorgó fogakkal, hogy vége legyen a májusnak és szintén fáradt gyerekeimet ne kelljen macerálni a jó jegyek érdekében. 

A főzésből is tök elegem van, úgy kell hat lóval bevontatni a konyhába….Pedig annyi jó receptem van, amit ki lehetne próbálni, de per pillanat tojok mindenre. Tegnap főztem egy kis tokányt, de már köretet nem volt kedvem hozzá főzni, úgyhogy azt az imént kanyarítottam. Tegnap 6-7 között bevackoltam a kanapéra és megnéztem egy filmet. Mondjuk, ilyen is kell. Nem szabad sokat erőlködni. 

Egy hónap leállás után tegnap újra bekapcsolt a fűtés...Nem semmi hideg támadt a hét elején. Lehet, hogy ez a fura idő hangol le? Nem tudom, mert amúgy most is süt a nap és tűrhető idő van, én meg amúgy is csak 25 fokig pörgök 100%-on. Eh, és még csoki sincs itthon. A cseh csokit már mind felzabáltuk. 

Vasárnap felbontottuk azt a méretes dobozt, amiben bő 16 hónapja kukucskál a zuhanykabin. Vagyishát sok üveglap és pár bizbaz. Annak idején két mesternek sem sikerült kellő lejtéssel megépíteni a kabinhoz a járólapot, lefolyót, emiatt leállt ez a projekt. Pedig KetteskeMester még szét is verte az ElsőMester művét (nem mesterművét, ez fontos!) , hogy aztán csak egy fokkal jobbat csináljon, de nem elég jót. Na mindegy már, egész megszoktuk, hogy elsőre kevés dolog sikerül. Sokszor másodszor sem. 

Úgy volt, hogy Debrecenből jön majd egy mókus, egy vérbeli szakember, aki ezt a kabint úgy be tudja állítani, ahogy azt kell. 40-50 000 Ft-ért, csak mondom. Nem, ebben nincs benne a járólap megfelelő lejtésének kialakítása, csak a kabin. Ehhez képest vasárnap Tibi tök jól összerakta a lapokat, amelyek baromi vastagok és nehezek. Már csak a szintén  baromi nehéz üveg ajtókat kellene valahogy felakasztani, pár furatot ejteni és kész. Könnyűnek hangzik, de gyanús, hogy könnyű elrontani is és akkor gáz van. Mérges gáz. Máris jól néz ki. Hogy aztán hogy hömpölyög majd a víz minálunk, hát én vagyok a pesszimista, Tibi az optimista, szerinte nem lesz árvíz. Hamarosan, talán nem újabb évek kérdése, kiderül. 

Az biztos, hogy a kartondoboz eltűnése az étkezőből máris dobott a hangulatomon, pedig még a kabin nem működik. Jöhet nyáron az új, nagyobb , családi étkezőasztal, amin elfér lecke és vacsora, egy tál gyümölcs, pár szál világ és nem csak ezek valamelyike….de jó is lesz! A mostani étkező asztalka pedig bekerül a konyhába, így majd ott is lehet falatozni, meg mindenfélét rárakni. 

Ja, anyák napja a suliban. Azt hiszem, a szülőknek sikerült viccesen felfogni Réka irományát, legalábbis az ofő kiemelt belőle egy mondatot nevetve a végén: „Szeretem nagyon a kutyánkat, anyát, apát….” Édes, nem? Hát nem annyira. Voltak olyan gyerekek, akik jobban vágták, hogy anya mit akar hallani és olyasmiket írtak le, hogy „köszönöm, hogy te vagy az anyukám, te mindig megvigasztalsz, mindig mellettem állsz, rád mindig számíthatok, te mindig megnevettetsz.” Ezeket sokkal jobb volt hallgatni, mint Réka sztoriját útban a kutyához témakörben. Na mindegy, nem lovagolok rajta, mert már elengedtem az egészet, nem is foglalkozom vele, csak most, hogy mesélek róla, visszajönnek azok a gondolatok, amiket akkor végigjátszottam….Olyan kis boldogon voltak a gyerekek, amikor szűk két nap után hazajöttem Németországból, hát csak nem utálnak, na. Még nem! 

Egyébként volt egy helyes kis slideshow a gyerekek fotóiból, - anyák napjára visszatérve - kisebb kor, jelen kor, anyával egy fotó…Ezek egész picit meghatóak voltak, olykor viccesek. Azt vettem észre, ahogy nőnek a gyerekek, valahogy már nem akarom szétbőgni magam az anyák napján. Túl régen voltak ici-pici csomagok. Könnyen lehet, hogy csak azért, mert sok megható verset nem mondtak, sőt, egyet sem. A végén kaptunk egy szendvicset, két kókuszgolyót és egy bögre finom gyümölcsteát, ezt mind a gyerekek készítették nekünk. Klassz volt. Már olyan nagyok, 11-12 évesek, jaaaj….

Hétfő óta suli gála láz van, ami holnap lesz. Két évente kerül megrendezésre és minden osztály előad valamilyen műsort. A fuvolások fuvoláznak is. Egész héten próbáltak, mint az állat. Tegnap tanítás sem volt. Szóval meg lesz a programom holnap fél 7 és fél 9 között. 

Más téma. Tök véletlenül találtam egy tesót Diónak. Mármint hogy megtaláltam az egyik tesóját. Képzeljétek el,  egy kínai pasas vette a tenyésztőtől, ahonnan mi is, pesti fickó, majd nagyjából fél év múlva ősz elején kihajította a kutyát egy üres telekre a műanyag dobozával együtt. Két hónap múlva került ideiglenes befogadóhoz, majd nagy nehezen a tulaj sms-ben lemondott róla így örökbefogadták, két másik vizsla mellé került harmadiknak. Azért borzasztó, hogy ki vannak szolgáltatva szegény kutyusok az embernek. Lehet arany élete és pokoli élete is és hogy melyik lesz a kettő közül, az csakis a tulajon múlik...A lényeg, hogy rendeződött Diót tesójának a sorsa és most már nagyon boldog ő is. Egyébként hasonlítanak, ami talán nem meglepő, hiszen mindketten vizslák és még tesók is, de bőven van olyan testvére Diónak, aki egészen másképp néz ki, szóval hát na. 

Nagy a bánatom

Azt hiszem, ez egyfajta bizonyítvány. Eredménye annak, amit eddig műveltem az elmúlt bő 11 évben. Nagyon el vagyok szomorodva, értelmetlennek érzek bizonyos szempontból minden erőlködést. Mert erőlködésnek amúgy is nyögés a vége, nemdebár?

Na az történt, hogy idén Rékáék ismét adnak anyák napi műsort, amire második osztály óta nem volt példa, mert nem volt pedagógus, aki erre hajlandó lett volna. Mármint betanítani, megszervezni, ilyenek. Most megint van, bár nem műsort adnak, elég rejtélyes az egész, hogy pontosan mire is vagyok hivatalos. 

Valami olyasmi, hogy minden gyerek ír egy fogalmazást egy közös élményről az anyukájával, valami vicceset, vidámat, vagy végülis bármilyet, amire szívesen emlékszik a gyerkőc. Aztán összecserélik a sztorikat és az anyukáknak rá kell ismerniük a saját gyerekükre. Az én lányom a kutyáról írt fogalmazást. Hagyom, hogy ez ülepedjen a lelketekben. A kutyáról. Semmi nem jutott eszébe, ami közös emlék velem és szívesen emlékszik rá vissza. Ez szerintem borzasztó. Lesújtó. Katasztrófa. Arról írt, amikor tavaly, pont egy éve elrobogtunk Siófokra a kutyáért és hazahoztuk. De abban sem szerepelek, csak annyit, hogy nem engedtem, hogy ő üljön hátul a kutyával, hanem én ültem a kölyökhöz. Mert még nem lehetett tudni, hogy bírja az autózás, behány e, sír e, megijed e és így tartottuk jónak. Tibi is egyébként. Réka meg üvöltött és üvöltött, de SIófok határában csak abbahagyta, Kecskemétnél pedig már hátra is ülhetett, mert addigra kiderült, hogy Dió tök nyugis kutya, meg minden. Szóval kvázi még ebben a történetben is én  vagyok a rossz zsaru. 

Gondolkodtam, hogy mely helyzetekben voltam szupernő, mikor volt olyan, amikor a lányom büszke lehetett rám, mikor mentettem meg az életét, vagy ilyenek...de ilyen sem jutott az eszembe. Igaz, egyszer belefordult biciklistül a Holt-Tiszába, amikor 6 éves volt, de onnan az apja mentette ki és Erdélyben is majdnem leesett egy szakadékba 9 éves kora tájékán, onnan meg a keresztanyja húzta ki. Igaz, én voltam az, aki azt mondta, hogy most már elég és ne tovább ezen a túrán, szóval ezzel is valahol megmentettem őket, de erre meg a kutya sem emlékszik. 

Nem sütöttem neki torta csodákat, emeleteset, fondánosat, amire emlékezhetne, bár a cukrászati csodákra sem emlékszik, az igaz. Nem tanítottam meg kötni, varrni, sütit sütni, zongorázni, festeni, üveget fújni, autót vezetni, igaz, ezekből kevésben vagyok erős. Nem leptem meg kiskutyával, aranyhallal, macskával a karifa alatt vagy a szülinapján, nem vittük el Disneylandbe, sem Londonba, sem Párizsba, meg ilyenek. 

Na mindegy, ez van. Kíváncsian várom, hogy milyen történetek születnek, vajon mit írnak a többiek. 

A kutya mindenesetre az abszolút győztes egyelőre ebben a történetben. A mázlista. 

Megjegyzem,....

1) Ez a "pontokbaszedős" módszer bejön nekem. Sokkal kevesebbet kell használni az agyam....Tiszta haszon!
2) Az utóbbi pár napban - szerda óta - szabin vagyok egész héten, ami olyan érzés, mint amikor a maci beleesik a mézes bödönbe. A német út eléggé lefoglalt korábban, így nem is nagyon gondoltam arra, mi lesz, ha hazajövünk. Hát 5 nap szünet, szuper! Az más kérdés, hogy nem nagyon kezdtem vele semmit, csak arra vágytam, hogy itthon legyek és max. filmeket nézzek. 
3) Kivégeztem a Trónok Harcát, vagyis végignéztem a 7 évadot. Mivel elfelejtettem, hogy a hetedik az csak 7 epizódos, meg is lepődtem, hogy máris vége és máris egy kisebb űr támadt bennem. Ugyanez volt, amikor Downton Abbey véget ért....Az is milyen szuper kis sorozat volt....! 
4) Extra gyorsasággal, már pénteken megérkeztek a bookline-os könyveim, amiket szerdán rendeltem. Az egyik egy Nógrádi György könyv, azt már ki is olvastam. A másik kettő egy-egy Trónok Harca kötet (remélem, nem kaptok még kiütést a Trónok Harca rajongásomtól, bocs....) A harmadik pedig egy Jordan Petersen kötet a "12 Rules for Life"....most nem tudom eldönteni, melyiket olvassam, leginkább kettőt egyszerre.
5) Ma voltak országszerte a ballagások, Cambrigde-i egyetemre aspiráns keresztlányom is ma intett búcsút a giminek az Apáczaiban. Mondjuk, tök fura, mert nekem olyan, mintha csak kb. két éve lett volna nyolcadikos, de nyilván nem....Most meg ősztől már Angliában jár egyetemre, ha teljesíti az érettségi követelményeket is....Döbbenet. Magára a ballagásra nem tudtunk elmenni, pedig nagyon fájt a fogam egy igazi elit gimi ballagására (bár valószínűleg semmiben nem más, mint más gimié), mert csak 2 főt engedtek be az ELTE dísztermébe illetve további kettő ácsoroghatott a folyosón, úgyhogy mi és a többi vendég a szűk családon kívül csak a bulira estünk be délután. 
6) Katasztrófális napom volt egyébként, amihez hozzányúltam, az vagy eltört vagy elromlott vagy tönkrement, úgyhogy egy idő után már sírhatnékom volt.. Jobb lett volna ágyban maradni, vagy ha nem megy, odaszíjjazni engem és akkor kevesebb sorscsapás ér. Jobb az mindenkinek.  A kaput az tette be, amikor Tibi meghozta a rendelt virágcsokrot a virágboltból, és a csokor vázástól lefejelt a pultról. Összetört a váza, bánja kánya, nem izgatott, feltöröltük, összeszedtük a szilánkokat, még csak nem is káromkodtam. Még akkor sem fogtam gyanút, amikor Tibi elejtette azt a mondatot, hogy hogy lehetne összeragasztani őket....Azt hittem viccel és a vázára céloz. Aztán megláttam a két barackvirágszín, hatalmas fejű rózsát a pulton...szár nélkül. Majd a csokrot, amiben 3 rózsa helyett már csak egy figyelt. Jó, jó, más virág is szerepelt, de mégiscsak az vitte a prímet. Itt megállt az idő egy pillanatra. Fotózni kellett volna, milyen képet vágtam. Mit csináltam én ekkor? Leültem a kanapéra pityeregni. Hogy ez nem lehet igaz, aznap a 25. cumi......Tibi visszaszaladta a virágoshoz és hozott még két szál ugyanolyan rózsát a letörtek helyett. 
7) Ekkor átmentem agresszívba, hogy mégis hogy gondolja, nem vagyok virágkötő, ő meg passzívba, mert ahelyett, hogy elindult volna anyósomért, aki kutyaszittingre vállalkozott a mai napra, nekifogott autót mosni. Hát persze, ennek volt az ideje....
8) Szerintem egy örökkévalóságba telt, mire újra megkötöttem a csokrot. Eleve, mire a garázsban találtam zsineget, áh....kész voltam teljesen, csikorgattam a fogaim. Úgyhogy le a kalappal minden virágkötő előtt!
9) Mire kisült a rántotthús, azért felértünk tesómékhoz is bár én elaludtam a kocsiban, úgy kikészültem az előkészületektől.
10) Úgyhogy elmondhatjuk, hogy 3 nap alatt nem sikerült élére vasalni az idegeimet, mit csináljak....
11) Visszatérve az elmúlt néhány napra, folyamatosan mostam és vasaltam, mintha legalább 4 gyerekem lenne és most úgy állunk, hogy üres a szárító és minden ki van vasalva. Ámde egy "sötét" adagot megint mosok holnap....Termelünk folyamatosan! De izgalmas témáim vannak, komolyan ,csak ámulok és bámulok!
12) Péntek este olyan is volt, ami már régen, elmentem vásárolni, ruhát, csak én, míg a többiek a kutyát sétáltatták. Marha jó volt. Általában mindig az van, hogy na, van negyed órám, beszaladok ide-oda, mint akit kergetnek, de mindig rohanás van. Vagy anyu vár, vagy a gyerekek kínlódnak, hol időpontra megyünk...Péntek este csak az este 8 órás zárás volt a korlát. Vettem két nadrágot és egy egyszerűcske blúzt, ami nem nagy szám, de ahogy anyukám mondaná "sort tölt", vagyis egy hétköznapra egész jó. Blézert vagy csini kardigánt nem találtam. A tükrök megint nagyon gonoszak voltak hozzám, jaj, de legalább belefértem mindenből a 38-ba, ezért sokat nem siránkoztam. Csak az evésről tudnék leszokni, vagy beérném napi eggyel, de eddig ez nem sikerült. 
13) Kedden este Réka átnyújtotta anyák napi meghívóját, ami a suliba szól. Hétfőn lesz, fél hatkor, pontosabbat nem tudok, hogy mi fog ott történni. Állítólag nem műsort adnak, szóval egy kicsit zavarban vagyok, hogy akkor mi lesz. Remélem McRoyal sültkrumplival. Á, csak viccelek! A gond, hogy hétfőn vizsgáznak Rékáék elvileg szolfézsból, fél öttől hatig. Jó, mi? Vártam csütörtök estig, hogy ez más szülőknek is feltűnik e, de síri csönd volt, így akkor ráírtam az ofőre, hogy gáz van. K. néni rögtön frászt kapott és elkérte a szolfi tanár telefonszámát. Előre szóltam neki, hogy ez egy közepes kaliberű sárkány, csak óvatosan vele, bár K-t nem kell félteni....Vissza is hívott 10 perc múlva, hogy hátttt ez a hölgy tényleg nem kedves, valami idősebb tanárról van szó????  A szolfi tanár tisztára beégetett, mert adta a fejét, hogy szó sem volt dolgozatról meg vizsgáról.  Ja, peeersze, biztos Réka a kisujjából szippantotta ki, értem én!
14) Még egy év szolfézs vár Rékára, mielőtt hatodik végén levizsgázik belőle végképp...
15) A kutya tök boldog volt, amikor hazaértünk a ballagás utáni buliból. Az erkélyajtóban állt, amikor megállt az autó a ház előtt, hegyezett fülekkel.....
16) A következő bejegyzés pedig az övé, mert holnap lesz nálunk pont egy éve...KicsiSzerelmem.....

Biznisz

1) Hétfőn és kedden Csehországban és Németországban jártunk Főnival kettesben beszerző körúton. Amolyan terepszemlén. 
2) Érdekes volt, még maradtam volna.
3) A második fele ennek nem igaz, mert igazából tök jó volt hazajönni. Mindig olyan megkönnyebbülés valahogy átrobogni a határon, akármerre járunk is, hogy na végre, újra itthon.
4) A szakmai oldalról nem nagyon fogok írni, úgyis csak unnátok, de volt pár meghatározó élményem azért.
6) Hétfő reggel hat órakor indultunk, szóval ötkor már pakolásztam. Volt egy kísértés, hogy benyomom a Trónok harcát, hiszen azt hajnali 3-kor szokták műsorra tűzni,  mindenhol egy időben, bele is kukkantottam, de az első 10 perc után úgy döntöttem, hogy inkább mégsem. 
7) Elutazásom alkalmából mindkét gyerkőc kétségbe esett, hogy mi lesz velük nélkülem, így éjszaka mindketten átmásztak az ágyunkba. Hering módjára aludtunk, négyen egy  160-as ágyon. Plusz a korai kelés miatt amúgy is, mint nyúl a bokorban....Az odavezető úton ezért eléggé hasonlítottam egy zombihoz. Azért tartottam magam, nem szundikáltam el, bár legszívesebben bevágtam volna magam a hátsó ülésre és fel sem kelek estig.
8) Fél kettőkor értünk a cseh partnerhez, már ebéd után. Esett az eső és rossz helyen parkoltunk, de mindegy. 45 percet szántak ránk, végül egy másfél óra lett kb.  A cseh pasasnak szép kék szeme volt és elég barátságosnak bizonyult. Innen még 500 km várt ránk a németországi szállásunkig. Az utolsó 200 km-en szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Akkor meg azért nem mertem elaludni, nehogy egy mentőben ébredjek, a hullazsákot nem is említem. Végül este 8-ra  befutottunk a szállásra. Ezt egy kis faluban/városban foglaltuk le, teljesen mindegy volt, hogy milyen ,csak adjon reggelit és  vacsorát , illetve közel legyen a másnap reggeli tárgyalás helyszínéhez. 
9) Főni azzal viccelt, hogy a középkorinak látszó szállodában mi vagyunk az egyetlen vendégek. Később egy bebizonyosodott, hogy tényleg. Először is zárva volt a konyha szóval csak reggelit tudtak adni másnapra, vacsora semmi. Kértem, hogy ajánljanak valami mást, mire a recepciós lányka szörfölni kezdett a neten, mintha nem  ismerné a saját városkájának/falujának az éttermeit....Végül adott egy tippet. 
10) Nagyon tetszett, hogy az egész városka olyan volt, mint ahol megállt az idő 500 éve. Imádom az ilyen helyeket. Szinte látom , hogy s mint éltek az emberek akár 1000 éve is itt. Tudom, élénk a fantáziám, de nagyon izgalmas volt. 
11) Az nem annyira, hogy a megjelölt helyre ki volt írva, hogy 13 óra után zárva. Az más kérdés, hogy lendületes Főnököm benyitott így is, mert derengett némi világ odabenn, így a káposztaszagú aprócska előtérben megbeszélhettük a tulajjal, hogy kaja nincs és ajánlani sem tud semmit, mert hétfő este pangás és hullaszag van városszerte.
12) Azzal biztattam Főnit, hogy 3 szelet rántotthúst fel tudok ajánlani és még csoki is van. Ámde ő nem adta fel és az immáron szakadó esőben elkezdtük róni a sötét utcákat. Így estünk be egy gyros-os helyre, ami nem gyros-os volt, azt sem tudtuk mit árulnak, de később kiderült, hogy valami hasonló. Ma sem tudom, mi volt, milyen nemzet eledele, de minket megmentett a nagy német zárvatartásban. Elvitelre kértünk két adagot abból az izéből, amihez járt saláta és sült krumpli (fagyóból zacskó elő, bele a rozsdamentes acél olajfürdőbe....látvány étterem).
13) Elégedetten távoztunk, csorgott a nyálunk a dobozból kiáramló illatoktól és még mindig szakadt az eső.
14) A szállodában kiderült, hogy a szőke recepciós lány hazament és bezárta a szállodát, de semmi gáz, a kártyánk nyitotta a bejárati ajtót. Csak éppen a lépcsőházat már nem...hoppá! Volt ott egy rozzant pad, azon gondolkodtam, hogy melyikőnk tölti majd ott az éjszakát, én vagy a Főni. Majd a falakat pásztázva rájöttünk, hogy éjszaka az egyik szárny le van zárva és csak a másikon, kerülővel lehet feljutni a szobákba. Hurrá! Ekkor már az sem zavart, hogy a konyha a lezárt tartományban van, így svájci bicska volt a legtöbb, amit a kaja mellé fel tudtunk mutatni, mint evőeszköz. Az ismeretlen nemzetiségű kifőzdések nem adtak kést és villát. 
15) Szóval visszatértem a szobámba, ázott kabátomat levetettem, benyomtam a tévét és Günther Jauch Legyen Ön is Milliomos adására elfogyasztottam a vacsit. Érdekessége volt, hogy a salátán ecetes hagyma karikák is figyeltek, amikből régmúlt gyerekkorom sejlett fel, amikor apukám kenyérhez sima túrót evett és ecetes lilahagymát....jaj....
16) Elég sok szállodában voltam már életemben, de olyanban, ahol gumilepedőt tesznek a vendégek alá az ágyba, olyat csak itt. Értem én a mindenféle váladékot és hogy a mai matracok ára borsos, de hát na. Aggódtam, hogy majd nem tudok elaludni a nyikorgástól, de áh....nem volt gond este 11-re.
17) Reggelire csak nekünk volt megterítve lenn az étkezőben, ketten osztoztunk négy ropogós zsömlén. Főni dörmögött, hogy ez kevés, de végül talán még egy ki is maradt, mert nekem egy pont elég lett sajttal, piros színű szalámival és narancslével.  Egyébként terülj-terülj asztalkám az volt, bár meleg reggeli nem. Mondjuk,két személyre minek is.
18) A második számú tárgyalás helyszíne elég impresszíven nézett ki, kb. 12 km-t utaztunk a szállodától. Pár milliárd EUR lepergett előttem, mit mondjak....és ez csak egy telep volt a háromból.
19) Az alkalomra volt rajtam egy fekete nadrág, halványkék blúz/ing (olyan irodais) és egy fehér blézer. Csini cipő. Főnire nem emlékszem, de ing és nadrág biztos. Zakó nem. Erre belépett a tárgyalóba a cég második embere, egy német favágó. Nekem ez akkor rögtön nem jutott eszembe, úgy meglepődtem. Egy fekete kötött pulcsit viselt, ami  - nem tudtam nem észrevenni - lyukas volt a vállán. Rongyos farmer, baseball sapka és több hetes ápolatlan szakáll kísérte még . Tetkója is volt, úgyhogy, ha az mondják, ő Uwe, a targoncás, biztos elhiszem. De nem, ő volt az egyik tulaj, ómájgád...Viszont szép nagy lófogai voltak, hófehérek és csokibarna szemei, szóval összeségében egész egyben volt a pasas így 50 felé...Vittünk neki ajándékba egy üveg bort, mert a Főni ragaszkodott hozzá. Mire a német favágó: "Hát...nem tudom, jó vörösbora van e Magyarországnak...." Az első gondolatom az volt, és majdnem ki is csúszott a számon, hogy "Please don't insult us!" - félig viccesen, félig komolyan, de végül semmi különöset nem mondtam, csak hogy jó az és kész. Ebből is látszott, hogy elefánt tárgyalt a bolhával.  Nem gondolom, hogy ezt szükségképpen éreztetni kellett volna. Például, amikor Kínába ad el több százezer m3-t fából, biztos nem mondja a kínai partnereknek, hogy a pekingi kacsa az szar, még ha úgy is gondolja (egyébként finom) , amikor azzal megkínálják. Mindegy. Főninek a szeme sem rebbent. 
20) Később még egy másik telephelyen megtekintettük a raktárkészlet bennünket érdeklő részét. Ehhez egy Patrick nevű srác volt a segítségünkre, aki sajnos nem tudott angolul, így elő kellett kapnom német faipari szókincsemet is, ami úgyszólván egyenlő a nullával. Nem baj, azért Patrick kedves volt és értékelte a próbálkozásaimat. 
21) Ami még feltűnt  Németországgal kapcsolatban - rengeteg családi ház tetején van napkollektor/napelem vagy mi a bánat, ez 15 éve még nem így volt, kb akkor jártam Németországban utoljára (13 kb)
22) Naszóval elindultunk haza, 850 km....Hazafelé már Csehországban ebédeltünk egy bevásárlóközpont kínai kifőzdéjében ettünk pekingi kacsát. De tényleg. Nagyon finom volt! Úgyhogy sem cseh, sem német konyhát nem állt módunkben megkóstolni. Ez szerintem elég vicces. Na jó, nem töltöttünk egyik helyen sem heteket, még napokat sem. Főni fáradni látszott, úgyhogy ivott egy dupla kávét én meg egy isteni limonádét. 
23) Sarkalatos kérdés volt még a WC-k alapos megbecsülése és a folyadékfogyasztás visszafogása egész utunk során....Amennyiben wc közelben voltunk és még ingyenes is volt az, nem maradhatott el hólyagunk alapos kiürítése. Csak hogy egyszerűbb legyen az élet. Az egyik cseh wc a frászt hozta rám, mert lehúzta magát helyettem, hát jó, bár én is megtettem volna. 
24)  Mi volt még? 
25) Persze nem tudtam kivárni, hogy hazaérkezzünk és megnézzük a Trónok harca aktuális epizódját, elolvastam a kritikákat és ezzel nem maradt több kérdés. Ez még hétfő reggel volt, egy cseh benzinkút magányában. 
26)  Főni kocsija az egész út egyik fénypontja volt, mert valami király. Imádtam! Volt két meleg helyzet az autópályán, egyszer befékezett az autó alattunk magától kb és visított, mert egy másik túl közel került hozzánk , egy másik alkalommal pedig Főni végbevitt egy elég bátor előzést egy olyan autón, amely nem tudta eldönteni, hogy az autópálya melyik sávjában haladjon.  Amilyen kiszámíthatatlanul bolyongott az autópályán az a másik autó , én biztos kivártam volna, nehogy koccanás legyen otthontól több száz km-re. 
27) 2 órakor indultunk tovább az ebédet követően és már csak kétszer álltunk meg ezután vagy kávézni vagy pisilni, de leginkább mindkettő. Szlovák és magyar területen csak itthon. Ahol volt egyszerre Spar és Bicske felirat is, integettem egyet Diusnak, biztos megérezte.
28) Amikor este fél 10 körül hazaértünk és kiszálltam a kocsiból, becsöngettem, nagy volt az öröm. A gyerekek tök boldogok voltak, hogy visszakapták az anyjukat. Volt pizza és Tibi éppen sült krumplit sütött, Zalán pedig nyomban benyomta a Trónok harca 8/3 epizódot. 
Jöhetnek újra a hétköznapok. Illetve előbb még egy kis szabi....ójee....

Szombati buborékok

Elolvastam tegnap az előző bejegyzést, hű, hát elég érdekes hangulata van….Egyáltalán nem ilyen kedvem volt, nem tudom, hogy lett ilyen a bejegyzés. Én biztos nem olvasnám magam, egy ilyen poszt után...ijesztő, komolyan!

1) Péntek van. Ismételten elfáradtam. De mindjárt nyomjuk a GOT maratont, úgyhogy izgi...

2) Húsvétkor leégett a Notre Dame tetőszerkezete. Most arról ne beszéljünk, hogy szándékos volt vagy véletlen, nem tudhatjuk, valószínűbb, hogy nem volt véletlen. Amennyi véletlen tűz volt mostanában francia templomokban…Hogy újjá kell e építeni, szerintem nem kérdés, hogy milyen anyagból, az megint más. Én spec. nyitott lennék minden megoldásra. Ettől nyilván meg lehet botránkozni. Ezt is megértem. Valahol olvastam, hogy egész erdőnyi faanyag kellene a tetőszerkezet újjáépítésére. Aki sajnálja rá a faanyagot, az nincs tisztában, hogy milyen mennyiségű prémium faanyag vándorol nem kamionszám, hanem teherhajószám akár Japánba, Kínába, Távol-Keletre évente. Nem a Notre Dame miatt lesz az, hogy eltűnnek az erdők...

3) Még öt hét a suliból. Réka töri Tz-jét elhalasztották május 1 utánra, csütörtökre, így a hétvégén talán lesz idő felkészülni. Ez jó. Csak ne lenne ilyen fájdalmasan rossz a könyv. Ez borzasztó….Fogalmazást kell írni Augustusból és Julius Caeasarból...hurrá! Egész jót írt, mondjuk.

4) Zalán kapott a szülinapjára egy kerékpárt. Először használtat néztünk ,mert 1-2 éven belül úgyis kinövi a 24-est is, plusz még nem tud eléggé vigyázni a dolgaira, de persze neki semmi nem tetszett. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy élénk színe legyen. Végül egy neon narancssárgát hoztak haza a Decathlonból az apjával.  Kérdeztem is Tibit, hogy nem kapunk árengedményt? Ezt már a második bringa egy hónapon belül. Úgyhogy szülinapi ajándék kipipálva, pont egy hónappal a szülinapja előtt átvehette. Egyébként nagyon vagány. Egy gond van, szerintem jövőre kinövi. Tibi optimista, szerinte majd jó áron fogjuk tudni eladni. Szóval, ha jövőre fiú 24-es bringára fáj a foga valakinek, narancssárga, szóljon! Szerintem jól fog járni. 

5) Mesélte Réka, hogy a nyolcadikosok tegnap írták az utolsó matek tz-t általános iskolai történetükben. Mondjuk, kicsit korainak tartom, bár Zalánék is befejezték a matek anyagot, már csak "mélyítenek". Mesélte Réka, hogy tantermet cseréltek a nyolcadikosokkal, akiket valami speciális aura övez most már , hetekkel a ballagásuk előtt. Ők a nagyok. A majdnem gimisek. Szóval a lényeg, hogy mindenki vadul készült a szünetben a TZ-re,Réka meg nem értette, hogy miért vagy hogy??  Mert mit lehet matekra készülni??? – kérdezte csodálkozva tőlem. Majd rájön idővel. 

6) Húsvétkor tojást is festettem. Nem is figyeltem a boltban, milyet festéket veszek, valami sárga zacskó volt , rajta pár nyúl….Kiderült, hogy ampullás és a használati utasítás olvasatán elfojtottam pár húsvéti cifra káromkodást. Aztán lenyugodtam és rájöttem, hogy nem az ördögtől való az egész, csupán nejlon zacskó kellett, abba önteni bele a festéket, meg némi vizet, ja és a tojást is, ha már festeni akarok és még főzni x percig az amúgy addigra már főtt tojást…Zalán azon kuncogott, hogy az egyik tojás teteje kimaradt a buliból és eredeti színben pompázott. Hát na. Matricák csak anyukámnál voltak, de Réka azokat sem ragasztotta fel csak a saját tojására. Hogy minek egy lánynak hímes tojás, ne kérdezzétek, nem tudom. Talán nem akar semmiből sem kimaradni.

7) Apósomnál szombaton kisbárány született. Az anyabárány nem nagyon tudott mit kezdeni vele, első gyerek, meg minden, úgyhogy apósom megfejte az anyukát, cumisüvegből etette a picit. Hatalmas élmény volt, hogy Réka is megetethette. Én meg közben azon drukkoltam, hogy vajon megmarad e ez a csöpp állat, akkora volt, mint egy macska…Először fel sem állt, csak feküdt és aludt ,ami csak azért gond, mert úgy nem érte fel a cicit, nem tudott enni, az anyja meg nem feküdt le mellé. Még nem mertem felhívni anyósom, hogy megkérdezzem, mi a helyzet. Remélem, már megerősödött és vidáman szaladgál.

8) Egyébként ugyanitt az összes lány macska is anyai örömök elé néz, úgyhogy …jaj….

9) Ma húsvéti foszlós kalácsot tervezek sütni, végülis múlt héten volt húsvét, nem gond.

10) Egyébként nálunk egyáltalán nem hagyomány , nem is volt a húsvéti kalács, és itt a sósra gondolok, amivel a sonkát szokták enni. Viszont az édes változatát jó lenne elsajátítani tökéletesre, mert nem túl bonyolult, cserébe finom.

11) Természetesen nem sütöttem pénteken kalácsot, hulla voltam, sőt, nem is főztem, bár volt még kaja a hűtőben, hála anyunak. Viszont végignyomtuk az negyedik évadot és már az ötödik jön, juhúúú...

12) Múlt héten Tibi kerékpárja mellett pórázon futott a Kutya, amikor megszólított egy fazon, hogy nem zavar e bennünket, hogy szabálytalanságra tanítjuk a gyerekeinket. Éppen 20 méter választott el a Tiszaparttól, ahová tartottunk, tehát nem az volt, hogy emberek közé vittük volna, vagy forgalomba. Tény, hogy szabálytalan kerékpárral kutyát vezetni. Ha én minden embernek beszólnék, akit szabálytalankodni látok úton útfélen, már régen vagy megvertek volna, vagy ebből állna az egész napom. Bizton ilyen napja volt, kedve volt észt osztani, nekem meg olyan kedvem volt, hogy utána szóltam, hogy a saját dolgával foglalkozzon! Egyébként nagyon szépen jön pórázon a kutya Tibi mellett, nem húz, de tisztában vagyok azzal, hogy a Kresz mit ír elő.

13) Itt jegyzem meg, hogy kerékpárral át szoktam hajtani a zebrákon, a kerékpár sávon, ha csak sima zebra van, ott nincs pofám. Ha már szabálytalanságról van szó. 

14)  Réka nem akar tanulni, talán nem vette észre, hogy vége van a tavaszi szünetnek. Hajaj, nehéz lesz ez a május....Kapott a múltkor egy egyest technikából, mert rövid lett a fogalmazása a Szabadság-szoborról (New York). Eszem megáll. Szerencsére, ki lett törölve, mert megírta az egy oldal A4-t és felolvasta az osztálynak. Hogy hogy jön a technika a szoborhoz, azt el tudom képzelni, ha muszáj. Mi annak idején késsel kulcstartót faragtunk, fűrésszel fűrészeltünk és műszaki rajzoltunk, legalább felső tagozatból ezekre emlékszem. Zalánék még ragasztanak főleg mindenfélét. 

15) Na diktálok egy oldalt Zalánnak, tollbamondást....És még nem is főztem ma semmit. Éjjel a hétvége!