Hétfő és frissítése

Vasárnap délután visszatértem a "normális" emberek világába. Abból a szempontból, hogy kibújtam kis macis puha köntöskémből és pizsimből, ami egyenruhámmá vált az elmúlt csaknem 3 hétben. Este felé Tibivel tartottam, hogy a még hiányzó néhány ajándékot beszerezzük. Nagyjából sikerrel jártunk, nem is tartott sok időbe, de kettő darab még mindig várat magára. 

Azt talán mondani sem kell, hogy még fenyőfánk sincs, pedig szerdán fel szeretnénk díszíteni, hagy gyönyörködjünk benne. Tibinek - mindig karácsony előtt mindig - nagyon sok munkája van. 

Ma visszamentem volna az orvoshoz, a hogyantovábbal kapcsolatban. Legnagyobb bosszúságomra mire fél 12-re befutottunk a rendelőbe, a doki autójának csak hűlt helyét csodálhattuk meg a parkolóban. Kiderült, hogy a héten már rövidített rendeléseket tart, úgyhogy 11-kor szépen lelépett. Szóval holnap délután 14-16 között rendel legközelebb, így ünnepek előtt sok minden itt már nem fog történni. Csak abban bízom, hogy ha belehallgat a tüdőmbe, magától is arra a következtetésre jut, hogy javul a helyzet. Újdonság lenne, mert ilyen még nem volt ezzel a kórsággal. A kontroll röntgen meg csak ráér a két ünnep között vagy az új évben. Az úgy sem lesz nega egyik hétről a másikra állítólag.

Hát ennyi. Szomorú vagyok, hogy a szokásos sütögetésből idén kimarad a család, holnap azért a gyerekekkel egy adag mézeskalácsot megsütünk, szerdán következik a bejgli csütörtök reggeli kisütéssel. Se zserbó, se mézes zserbó, se linzer, se hókifli. No nem baj, majd némi spéttel megsütöm mindet, ha máskorra nem, Szilveszterre. De persze ezzel csak vigasztalom magam, kevés hatásfokkal....

Egy jellemző párbeszéd mostanság.

- Tüdőgyulladás? Ó, jaj.....És jobban vagy már?
- Igen, némileg.
- Aha....És mi újság a karácsonyi sütögetéssel? Megsütöttél már mindent?
- ???????????????????? 

A gyerekek találtak az adventi naptárban 3D puzzle-t, egy lovat és egy dínót....Most vettem észre, hogy 8+ korosztályos, még én sem igen tudom kirakni. Azt hiszem, meg lesz az esti programunk....


Ui: Este újra hőemelkedés, 37....

Szombat esti helyzetkép

Tegnap lenyomtam 2,5 liter folyadékot, elsősorban ásványvizet. Teát már nem bírok inni, undorodom tőle. Esetleg a gyógytea menne le, de a hársfateát bevedeltem még a múlt héten, úgyhogy nincs itthon.  1000 mg C vitamin megy még mellé, többet nem merek szedni, inkább sok zöldség és gyümölcs. És persze tart még az antibiotikum is, ama széles spektrumú. 

Ma reggel aztán, ahogy folytattam a fekvéses terápiámat, azt éreztem, hogy nagyon rosszul érzem magam. Kérdezte Tibi, hogy mi a baj, mi fáj és mit tegyünk, de igazán nem tudtam rá válaszolni. Csak hogy úgy általában rosszul érzem magam, kóválygok, rossz a közérzetem, semmi erőm és elegem van. Elkeseredtem, mert elkönyveltem, hogy ennyi volt, ez az antibiotikum sem használt és ha így van, vajon hogyan tovább? Nyilván háziorvos, onnan pulmonológia, újabb röntgen, aztán ki tudja? Karácsony előtt pár nappal miről is álmodik az ember lánya? 

Tibi felnyalábolta a könyvtári könyveket, amiket két nappal ezelőtt már vissza kellett volna vinni és eltűnt a bejárati ajtó mögött. Ekkor elvonultam zuhanyozni, reggeliztem valamit, majd visszahanyatlottam párnáimra. Nem sokáig feküdtem, talán 10 percet, amikor felpattantam, hogy kész vagyok, nem bírom nyomni tovább a kanapét. Volt némi vasalni való, aminek a felét kivégeztem. Persze leizzadtam, de nem bántam. Aztán ittam, ittam és ittam megint sokat, pihentem, szunyókáltam, pihentem, ittam, ittam, pisiltem, ittam.....

Valamikor délután, amikor a többiek elindultak a Kossuth térre a karácsonyi műsorukat előadni, elbóbiskoltam egy fél órácskára. Ahogy felébredtem, akkor megint éreztem azt, amit már a nap folyamán korábban is, hogy talán, talán, talán.....kezdek jobban lenni. Még nem teljesen 100-as az energia szintem, de szuszogás nélkül elmosogattam és nem akartam összeesni egyáltalán közben. Semmi kocsonyaláb....Lehetséges volna, hogy négy tabletta az ötből végül is hatna? Vagy inkább ez a ménkű sok folyadék? 

Most lassan 11 óra lesz, észrevétlenül lélegzem, mármint hogy nem vagyok tudatában annak, hogy levegőt veszek. Köhögök még, naná, de az energia szintem határozottan visszatérőben van. Koppkoppkopp....Tegnap este még volt hőemelkedésem, mindjárt megmérem, vajon ma este van e.

Hátha....

Kitört

.....a téli szünet. Éppen a bundás husit sütöttem a konyhában már vacsorában gondolkodván, amikor óbégató sírásra-zokogás kaptam fel a fejem.....Réka jött haza a suliból Zalánostul, Tibistül, ám de intelligens gyurma nélkül és ez nagyon fájt neki. Elveszítette valahol Zalán ovijában, még tegnap és valahogy ma döbbent erre rá. 

Ez a téli szünet is jól kezdődik....elmondhatjuk. Azóta már megvigasztalódott és a bundás husira tekintettel korai vacsorát óhajtott. Egyébként Zalán is elvesztette az intelligens gyurmáját, még aznap este, amikor kapta. Hogy ő nyugodt, akár egy buddha, azért lehet, mert úgy tűnt el eme okos gyurma, hogy a lakást nem hagyta el, vagyis nem kell nagy optimizmus ahhoz, hogy elképzeljük, előbb-utóbb előkerül a holmi. 

Szóval nyakunkon a pihentető téli szünet, ó jeeeee! É. tantónéni szerint Rékán nem látszik, hogy fáradt volna (szerintem sem), de azért finom ez nagyon, nem lépünk sztrájkba, hogy márpedig mi iskolába akartunk járni és töröljék el iziben a téli szünetet. 

Zalán nagyon nehezen indult reggel oviba, mire felöltöztettem, leizzadtam. Najó, most ez nekem nagyon könnyen megy...

Én pedig ugye szedem immáron a széles spektrumú antibiotikumot, túl vagyok a harmadik napon, tehát még kettő van hátra. Arra nem nagyon merek gondolni, mi lesz, ha ez sem hat. Mindenesetre a gyógyszer mellékhatásai elgondolkodtatóak .... valamint ijesztőek.  Erőm az továbbra sincs sok, bár legalább ma tudtam főzni, de talán azt elmondhatom, hogy a köhögés jobb. Igaz, este volt egy köhögő rohamom, amikor vízszintbe helyezkedtem a párnáim között, de aztán elmúlt. Érdekes, soha nem szerettem aludni a hátamon, most meg csak ott tudok.....16 nappal ezelőtt írták fel az első antibiotikumot. Ha felgyógyulok, valamit kezdeni kell az immunrendszeremmel. Illetve a lelkemben is sok dolgot helyre kell tenni...

Még nincs karácsonyfánk, mi arról vagyunk híresek, hogy az utolsó pillanatban vesszük meg. Nem tudni miért, mert nagyjából egy időben vágnak ki minden fát szerintem, az árból sem engednek, esetleg Szenteste gyertyagyújtás után, azt meg nem akarnánk megvárni....

Holnap Rékának karácsonyi műsor a Kossuth téren, persze azt sem fogom látni. Úgy be vagyok tojva, hogy nem merek mászkálni, csak pihenni és lesni, ahogy eltelik a nap. Folyamatosan feküdni nem tudok és nem is lehet, hiszen az élet nem állt meg a nyavalyám beköszöntével. Általában a nap java részében tévét nézek, olvasni valahogy nincs erőm, pedig több könyvem is van, ami arra vár, hogy kiolvassam. Takarítani, ünnepre készülődni, hangolódni, ajándékokat csomagolni, díszeket eszkábálni, vásárolni, sütni főzni, hát mindez nem fogja jellemezni az idei ünnepet...De már ezen is túl vagyok, csak visszatérne az erő belém! 

Ha van négy percetek....

La mamma morta - Maria Callas

Egyszerűen földöntúli! Elmondhatatlanul szép! 

Céges

Jut eszembe, tegnap lett volna az utolsó munkanapom. Amikor tényleg leadom a céges telefont és átadom az ügyeket a főnöknek. Bár nem tudom, milyen ügyeket adnék át, amikor már két hét egy napja nem dolgozom. Na mindegy. Persze így tüdőgyulladással a tarsolyban nem mentem sehová. Megbeszéltem Zs.-vel (a főnök), hogy majd ha legközelebb Szolnokon jár, szóljon és kimegyek az irodába, megbeszélhetünk mindent, amit kell. Nagyjából egy órára gondoltam....Ez jövő héten lesz valamikor. Miután hétfőn végignézte a szomszédos íróasztal mellől nagy közömbösen, hogy kínlódom négy óráig már akkor is tüdőgyulladás gyanúval, tegnap megkérdezte, miért nem tudok bemenni dolgozni. Hát komolyan ....majdnem mondtam valamit. Végül csak közöltem a száraz tényeket, arra nem tudott mit válaszolni. Persze vagy elhiszi, vagy nem, hogy én pont most vagyok ennyire beteg, annak ellenére, hogy a hétfői napot egy irodában töltöttük. Szerintem szimplán nem érdekli, csak a folytatás, a saját szempontjából. Na mindegy, már nem lényeg. 

Egy RékaMondta ugrott még be: 

Hétfő este Réka elektromos fogkeféjében az elem megadta magát.

- Anya, most hogy mossak fogat?? - kérdezte kétségbeesetten a lány. 

- Nem tudom, gondolom, úgy, ahogy én....mozgasd a fogkefét....nem?