Gála 2015

Az idei tanév utolsó nagy eseménye (a ballagás és a bizonyítvány osztás előtt) a Rákóczi gála volt, mely tegnap került megrendezésre a művelődési központ nagytermében. Igazából - be kell hogy valljam - én (illetve mi, anyatársaimmal) rettegve vártuk ezt az eseményt. Hogy a gyerekek elfáradtak e ebben a tanévben, no arról vegyesek a vélemények, én speciel nem látom ezt Rékán annyira, viszont mi, anyukák...Hát mi a végletekig ki vagyunk merülve. Finoman rángatózni kezd a szánk széle, ha új cédula jelenik meg a faliújságon, a pirospont számlálástól már kiütést kapunk, a befizetendőkkel kapcsolatban pedig több mint fásultság az, amit érzünk. Persze eltúlzom, csak hogy érzékelhető legyen az állapotunk. A lényeg, hogy már semmi plusz kötelezettséget nem bírunk el, nem akarunk róla tudni és türelmetlenül várjuk a vakációt. Sokkal jobban, mint a gyerekek. Az a fény az alagút végén. Na még mindig el van túlozva, hát hiába, ki vagyok dögölve merülve, na. 

Szóval gondosan elterveztük, mi, anyukák, hogy mivel képtelennek tűnik az a variáció, hogy a teljes műsort végigüljük, le fogunk lépni valamikor a szünet tájékán szépen lassan és csöndben. Éppen ezért nagyot nevettem (kínomban) amikor hazajött Réka az üzenőfüzetével, benne az intelemmel, hogy a gálára sulis nyakkendő és fagyipénz csomagoltassék a gyerekeknek, mert azok a két saját műsorszám után fagyizni osonnak tantónénistül és csak a gála UTÁN lehet őket begyűjteni, hazavinni és egyéb ellátásban részesíteni. Folyamatosan alábecsültem ebben a tanévben az iskola szervezői képességét és most is ezt történt. Szóval éppen leléphetünk a szünetben Tiborommal, ám Rékát mindenképpen csak a gála után kaphatjuk vissza. Hát nem zseniális? Nekem nem jutott volna ilyen eszembe. Valahogy ösztönözni kell finoman a szülőket, hogy végigüljenek egy bő 3,5 órás műsort.....

Rékáék műsorszáma volt a második, illetve a nyolcadikosok keringője után rögtön az első. Cirkuszi szám volt az övéké, oroszlánnal és cirkuszigazgatóval, artistákkal és bohócokkal. Ez utóbbi volt Réka is. Tündériek voltak. Az a bátorság, magabiztosság, szinte rutin a színpadon.....Nagy meglepetést okoztak a közönségnek, amikor váratlan fordulatként egy varázsló kioltotta a fényeket és a bohócok a rájuk szerelt kis LED csöveket aktiválva táncra perdültek. Vastapsot kaptak, az egyik legnagyobbat a mezőnyben. Hetedik műsorszámként újra eljárták az orosz táncukat, még az alapítványi bál műsorából. Persze eszembe jutott apu és az az este...illetve az előző.......Csak a könnyeimen át láttam, hogy a tánc egyre jobban összeáll, jobbak voltak, mint márciusban, pedig sokat nem próbáltak azóta. Nem tudom, de végtelenszer meg tudnám nézni, olyan kis ügyesek. 

Fél 8 tájban elértünk a 17. műsorszámig, akkor jött a SZÜNET. Félidő. Túl voltunk az alsós osztályok műsorain. T. anyatársammal megkerestük a mosdót, könnyítettünk hólyagunkon és rögtön más szemmel láttuk a világot. Szó sem lehetett arról, hogy lelépjünk, komolyan már fel sem vetődött. Ahogy visszaáramolt a banda a színházterembe, nyugtáztam, hogy minimális létszám oldott kereket, valószínűleg csak az alsós gyerekek némely ismerősei, nagyszülők, akik meg bírták már a gyűrődést. 

NEGYED 10 után nem sokkal jött el a finálé, amikor igazgató bácsi rövid záró  beszédet mondott, közben színpadra áramlott a fél iskola, ha nem az egész.  Az iskolai nyakkendőt rázta 16 osztály képviselője és a tantónénik. Rékáék nagyon sokára tipegtek színpadra, már azt hittem, fel sem férnek, aztán hirtelen megjelentek és valahogy úgy alakult (nem tudom, ki volt élelmes), hogy elfoglalták a legelső sort. Onnan integettek vidáman, kitartóan keresték a szülőket a nézőtéren, de persze túl sok fény jött világított a szemükbe, reménytelen kísérletnek tűnt.....

Remek este volt. Csak gratulálni tudok a szervezőnek a profi munkáért, a gyerekeknek a magas színvonalú műsorokért, a tanítónéniknek a sok ötletért, külön fáradtságért. Jó volt Rákóczisnak lenni, érezni, hogy mi is ide tartozunk!!!!!! Átmenetileg még azt is elfelejtettem, amit korábban gondoltam, hogy igazából ez egy újabb pénzgyűjtési akció az iskola részéről.  Igen sikeres, ami azt illeti, több mint  450 jegyet sikerült eladniuk. Élmény volt, jókat nevettünk, főleg a nyolcadikosok humoros műsorszámain, persze bőgtem is az Első Bé műsorán, MINDKETTŐN, mert ahogy vénülök, úgy fakadok sírva egyre könnyebben. Szép este volt, nem felejtjük és folytatás két év múlva a következő gálán. Akkor már Harmadik Bés lesz Réka. Ótejóég.....

Jut eszembe, hogy az összetartozás érzését el ne felejtsük és még inkább összerázódjon a banda, hétvégén "osztálybuli" az egyik sportközpontban (?) az Első Béseknek. Vagyis inkább az ősöknek.  Ugyan a faliújság kiírása szerint kb. 30-40%-os lesz csak a részvétel, remélem, kellemes néhány órát töltünk majd együtt, mi ElsőBés felmenők....

Szeretném, ha szeretnél

ElsőBÉÉÉ (egy kakukktojással)

 Kalinka, a valaha legjobban sikerült

Csak mutatom, mekkorák lesznek kb 5 év múlva.....Hihetetlen, nem? 

(A képen a suli kórusa)

A finálé

Rivaldafényben (engem keresett a drága....)

Fogalmuk sincs!

Megint sűrű hétvégénk volt, az a fajta, amit jó esetben az ember a munkahelyén pihen ki. Persze szó sem volt ma pihenésről. Úgyhogy reggel 8-kor, amikor némi késéssel beestem az irodába, pont úgy éreztem magam, mintha már bennem lett volna legalább 8 óra meló. De inkább 10.....

Jaj, gyorsan néhány ZalánRékamondta, még mielőtt elfelejtem.

Szombat reggel Zalán riasztott bennünket.

- AZONNAL GYERE IDE!!!!! - ordította torka szakadtából, amikor már valamennyire magunkhoz tértünk álmunkból. Akkor egy hangyabokányit rémlett, hogy előtte ezt elmondhatta néhányszor, mire felébredtünk. Tibi átbotorkált kótyagosan, Zalán is megenyhült és mézes-mázas hangon folytatta: - Na gyere csak, kis huszár....gyere....

***

Én: (vasalok) - Rékám, rendet raktatok a szobátokban?

Réka balra el, majd röpke egy perc múlva vissza.

Réka: - Igen, rend van, habár Zalán ágy körül nem lehet lépni....

Na hát ez a mi mértékegységünk. Később láttam, hogy cseppet sem túlzott, tényleg nem lehetett lépni sem Zalán ágya körül 1-2 méteres sávban.

Na szóval hétvége. Szombaton mamánál voltunk, bevásároltunk, hamburgert sütöttünk, kutyát fürdettünk, állatorvosnál jártunk, jégkrémet faltunk, későn értünk haza. Vasárnap aztán gyereknap alkalmából kiruccantunk a Ligetbe. Nagyon szép idő volt (habár nekem már egy kicsit túl meleg, de nem bántam), de ilyen sergős-ugrálóváras gyereknapon most voltunk utoljára, ha rajtam múlik. Nem is volt nagy választék, ami mégis az méregdrágán....szóval kár volt a drága időnket itt vesztegetni. Inkább bicikliztünk volna egyet vagy tudomisén, focizunk a kertben egy nagyot.

Szerintem rekord rövid időt töltöttünk a Ligetben egyébként, próbáltuk menteni a menthetőt, célba vettük a cukrászdát, mindenki kapott pár gombóc fagyit. Kiültünk a kerthelyiségbe a napernyők alá, Isteni finom fagyit ettünk.

Előtte - még mielőtt lemaradna - persze a Tűzoltóságon is jártunk. Minden autóba muszáj volt beülni és tekerni a kormányt. Legalábbis Zalán így gondolta. Az ajtót mindig be kellett rá csukni, mert még nem oltotta el a tüzet. Tibi rámutatott, hogy a tűzet egy tömlővel, vízzel, több sugárral.....de Zalán nem akarta tudni. Tetszett a gyerekeknek a program nagyon, főleg az a karcagi daru. Alig lehetett kilőni őket a kényelmes darus kosár fotelből. Vagy mi is volt az.....

Próbariasztásból is kijutott nekünk, fiúk le a rúdon, csizmába bele (kánikulában milyen király lehet!!), tűzálló ruha és sisak fel, autóba be, sziréna, autó kigördül a kapun, balkanyar és hátsó bejáraton a szomszéd utcában vissza. Fiúk autóból ki....ruha....na azt már nem figyeltem, hogy levetkőztek e. Jellemző!!!! :) De bizonyára igen. Vagyis teljesen nyilván nem, ez egy gyereknapi program volt. Réka végszóra hasra esett az ajándékba kapott lufival, pont mint Malacka. Csak ő, mármint a lányom rögtön képben volt, hogy mi történt és hogy mi lett a lufival. Zavarában még a lufi darabkákat is összeszedte, szivárogtak közben a könnyei. Szerencsére ebből gyorsan mosoly lett, kapott egy másik példányt a deli tűzoltó fiúktól.

Hát szóval amolyan vegyes gyereknap volt. Sajnos az is elhangzott fagyizás közben, hogy milyen dolog már az, hogy semmilyen ajándékot nem kaptak gyereknapra (Zalán volt az értelmi szerző), mire kicsit elszomorodtam, hogy így gondolják, mert hát jártunk a ligetben, tűzoltóknál és még fagyit is kaptak....Erre Tibi előjött a díjnyertes és egyedi éhezőgyerekek történettel, azokról, akik vajas kenyérből sem esznek eleget, Zalán pedig örök elégedetlenke.... Nem tud meddig fog ez hatni, de elhallgattak. Egyelőre. Csak arra hördültek fel, amikor megpendítettem, hogy jön  a június, ami az én hónapom, merthogy legközelebb nekem lesz szülinapom. Irigykedve néztek rám. Fogalmuk sincs!

A rúdtáncos tűzoltólány

Zalán küzdelme a sisakkal

Évzáró á lá sárgapóló

Szüléstörténet annó

Tegnap este, amikor valamely szülői értekezletes jegyzetemet kerestem, kezembe akadt egyik szülés történetem. Az első, azaz a Rékás. Mire észbe kaptam, már bele is merültem. Fura élmény volt. Egyrészt, mert vajúdásom tárgya ott szuszogott mellettem az ágyamban 10 centinyire, csaknem 7,5 évvel később, mély álomban. Másrészt mert arra jöttem rá, hogy mennyi mindent elfelejtettem vagy máshogy értékelek ma már. Kézzel írott sorok, maximális részletezés. Felkavart a saját történetem, talán ennek köszönhető, hogy hajnaltájt megint bemutattam a szülőszobán  egy spontán hüvelyi szülést....az álmok földjén.....De komolyan, megrázott az egész. Hogy mekkora várakozás volt bennünk Réka érkeztével kapcsolatban, milyen is szülővé válni, milyen keservesek voltak az első napok, milyen mélységeket és magasságokat éltem meg....és nem utolsó sorban, hogy milyen erős voltam. Amire ma már valószínűleg képtelen lennék. Mert a tudatlanok ereje is benne volt ebben. Rutinnal a kobakomban másodjára Zalánnal már másfajta hozzáállásom volt magával a szüléssel kapcsolatban is. Motoszkált bennem jóval nagyobb adag félelem. Meg is tanultam, milyenek azok a csempeszaggató fájások.  Rékával ártatlan kismama voltam, mint a ma született bárány, aki fel van készülve minden kínra, aztán majd lesz valahogy.  

Rékát kipréselték belőlem, most olvastam saját soraim, hogy nehéz szülésen mentem át. Én ezt már teljesen elfelejtettem. Hogy bár jóval kevesebb fájdalommal járt maga a vajúdás, mégis cidris lett a vége, mert Réka nem igazán akart előbukkanni az alagút végén, folyton visszacsúszott.  Nekem meg lövésem sem volt, hogy kell szülni. Magyarázhatták elméletben, a gyakorlatban a fájások voltak a főnökök nálam. Egy ideig. Zalánt viszont igazi gyötrelem volt eljuttatni a kijáratig, ahol aztán nemes egyszerűséggel kilőttem magamból, mint a puskagolyó. Ahogy Tibi szokott fogalmazni, ha a szülés témája felvetődik. Büszke is voltam magamra egy ideig (úgy magamban persze), hogy "meg tudtam szülni", én, egyedül, doki könyöklés és különösebb instrukció vagy beavatkozás nélkül. Nem mintha ez akkora baromi érdem lenne, főleg második körben, de hát na. Kinek milyen aprócska és nagyobbacska teljesítmények jutnak az életben. :)

Semmi, semmi, nem akartam kilyukadni sehová és már agyhalott is vagyok a fáradtságtól (már tegnap délután is az voltam), úgyhogy befejezem és elteszem magam holnapra. Jóéjt! 

Évzáró az oviban

 

 

Elvileg évzáróval összevont anyák napja....de hát hol van már a tavalyi hó, megünnepeltük már egyszer-kétszer...

 

Ebéd után olyan fáradtság jött rám az íróasztalom mögött, hogy teljesen kész voltam. Ha otthon vagyok és leheveredhetek egy percre, biztosan elalszom. Dehátnem, szóval próbáltam némi folyadékot önteni magamba, az szokott ilyenkor segíteni, hogy magamhoz térjek. Sikerült is valamennyire. Aztán már csak azon izgultam, hogy minden rendben legyen azzal a Kolozsvárra küldött egy raklapnyi áruval, ami elvileg 4 órára lett készre jelentve a gyártás által, ám már 2 órakor beesett érte a fuvaros....Nehogy valami bibi legyen....de nem volt, vagy legalábbis még nem tudok róla, négy órakor kilőttem.

 

Az oviban a szokásos zsúfoltság fogadott a csoportszobában, a gyerekek az öltözőben sürögtek-forogtak, Tibi sehol, ami miatt folyamatosan emelkedett a vérnyomásom. Úgy döntöttem, nem ülök le, inkább beállok 3 sor ücsörgő anyuka és nagymama mögé, úgy majd jobban látok. Ebben igazam is volt, ám a végére már úgy fájtak a patáim lábaim, hogy csillagokat láttam. Pedig egész nap ültem, szóval nem bírja az ökör a szántást, vagy hogy is mondják.....

 

Ahogy bevonultak végre a gyerekek énekelve, kézenfogva, mindenki csinosan, picit pipa lettem I. óvónénire, aki két nappal korábban szólt, hogy hozzunk egy sárga pólót a műsorra, mert Zalán Napocska benne. Erre mindenki, szerepétől függetlenül virított a legcsinosabb ingjében és ruhácskájában (illetve "vagy"), csak Zalánon maradt az unokatesótól örökölt, hajós sárga póló...Vágyakozva gondoltam arra a három szépséges ingre, aminek igazából rajta kellene lennie, ám a komód fiókjában piszeg. Amit még akkor nem tudtam, minő szerencse, hogy a nadrág is hagyott némi kívánnivalót maga után tisztaság dolgában! Node bánja kánya! Ki nézi?

 

A gyerekek édesek voltak, aranyosak. Ugyan még egy bő hét gyakorlás ráfért volna a műsorra, némelyik gyerek azt sem tudta, melyik bolygón van a körjátékoknál...de no comment. Önállóan nem mondtak verset csak csoportosan, ami nem volt gond, mert általában ötból kettő szavalta hangosan a verset. Zalán is a katicás verset olyan szépen elmondta nekem, hogy csak ámultam, ott viszont, ahogy azt borítékolni lehetett, nem jött ki hangos hang  a száját. Mármint amit nem tudott elnyomni Sz. (orvoscsemete) hangocskája.

A műsor legvégén kaptunk egy szál vörös szegfűt (biztos szponzor volt az egyik párt....) és egy gyapjúból készített nyakláncot becsomagolva. Cuppcuppcupp, megöleltem az én drága kisfiamat. Már amikor nagy sokára átjutott a tömegen hozzám, oda hátra....Az estét a Mekiben zártuk, itt is történelmi esemény zajlott le, először fordult elő, hogy betermelték az egész burgerjüket. Sajnos ez is eljött, milyen jó volt, amikor még a fele megmaradt nekem! És milyen gáz lesz, ha majd kettő burgerrel sem laknak jól..... Sült krumpiilag segítettem nekik. Fagyi is jutott, szóval szerintem egy füst alatt letudtuk a gyereknapot is. :)

 

Otthon még beestük a Mesterszakács 2. évadának utolsó előtti adásának 20. percére. A héten még minden kiesőt megsirattam, biztos ez a túlhajszoltság. Hát bömböltem Titusz kipottyanása miatt is és Eszter is megkönnyeztem....a gyerekek úgy néztek rám, mint a moziban. Szerintem most már Domi fog nyerni.....pedig mennyire drukkoltam Titusznak,ááááá!

 

Hétvégén gyereknap (amit ugye tegnap kipipáltunk), sütök majd valami finom sütit az aprónépnek és figyelem, figyelem, fiús anyukák, országszerte nyitottak lesznek a tűzoltó laktanyák (nálunk is a majdnemszomszédban) mindenféle programokat szerveznek. Állítólag ez már tavaly is így volt, úgyhogy lehet, hogy ezt már mindenki tudja, csak én ébredtem fel éppen most. Estefelé kiruccanunk majd talán a ligetbe is, meglátjuk. Szép hétvégét mindenkinek!