Tagozatos

Ma délelőtt volt az eredményhirdetés a második évfolyamosok számára, ki folytathatja a tanulmányait jövőre, harmadiktól emelt németes osztályban szemben a sima osztállyal. Erős két osztály a második, kisebbség NINCS, úgyhogy várható volt ,hogy nagy lesz a verseny. De a szívem megszakad, azt mesélték, ahogy kitették a folyosóra az eredményeket, a gyerekek ott sírtak és zokogtak egymás karjában. Mármint az, aki nem került be. Sorra kitűnőek. Ez borzasztó, nem is tudom, mit mondjak vagy írjak....

 

Nálunk más lesz a helyzet, mert egyes hírek szerint 15 db erősen hátrányos helyzetű egyed dekkor a mostani elsős évfolyamon, ők esélytelenek arra, hogy bekerüljenek, tehát a verseny lazább lesz. Várhatóan. Ettől persze biztosan végig fogom izgulni mind a négy tagozatos dolgozatot...főleg, hogy egyenkénti eredményhirdetés nincs a dolgozatok között....Főleg, hogy Réka lazán kezeli ezt a témát (még)....

 

Hhhh...istenem........

Erdei manó

Tegnap délután, este, késő este meg-megakadt a tekintetem Réka némely holmiján. Konyha asztalon felejtett hajcsat, mütyűrös táska, a kanapéra hajított hálóingje (100% Pedantéria nem nálunk lakik), amiben előző éjszaka aludt.....Erdei iskolás hét van a suliban, úgyhogy a drágám az ElsőBével egyetemben a hétfői és a keddi napot a Nefag-on tölti (aki nem szolnoki, annak infó, hogy ez egy olyan hely, ahol tök jól ellehet tölteni akár az év összes környezet óráját is és még egy pici vadaspark is figyel a területén, arról a klassz játszótérről a méretes fa játékairól már nem is beszélve. Szóval nincs kétség, nagy élmény lesz ez a két nap a gyerekeknek.) Ez azzal jár együtt, hogy ott is aludtak múlt éjjel, faházakban, emeletes ágyakban, tücsökzenére (bár ez utóbbi itthon is akad).

 

Ez az erdei iskola is olyasmi, ami nem volt még az én időmben, sajnos. Nem egész héten vannak távol a sulitól, legalábbis az alsósok tudtommal nem. Szerdán pl. lesz suli, de csak hogy feldolgozzák és átbeszéljékt az élményeket az órákon (remélem, semmi traumatikusat nem kell kianalizálni majd a gyerekekből, hehe....) Rögtön csütörtökön viszont újra útra kelnek, a nem túl távoli Besenyszögre mennek valami faluház/alkotóház/hagyományörző nemtommibe, ahol ismét ezer program vár rájuk délután 3-4 ig. Jellemző, hogy ebből csak az maradt meg, hogy mindenki elkészítheti és megsütheti saját túrós batyuját. Nyami. Kemencében sütik. Hát nem tök jó? Pénteken újra iskola, újra emésztik a tanultakat és az élményeket. Mire visszaülnek a padba ugyanúgy, ahogy múlt héten feszítettek, már csak három hét lesz a tanévből.

 

Úgyhogy a tegnapi napot a szülinapos Zalánnal ünnepeltük kettesben, majd 8 órától hármasban (meglepően korán hazaesett a ház ura....) Előzőleg vettem neki egy kiló epret a zöldségesben, itthon pedig megnéztük együtt azt a dínós filmet (félig oktató, de inkább szórakoztató), amit a minap kaptunk ajándékba. Közben az eper elfogyott, a tejszínhab szintén, én, mivel beteg vagyok mint a kutya, na ez egy külön történet lenne, arra ébredtem, hogy csorog a nyál a számból, szóval bealudtam a dínós filmen, de sebaj, a lényeg, hogy Zalánnak tetszett és már ma meg szeretné nézni újra az ismét családi körbe pottyanó Rékával.

 

Egész este kóstolgattam az "egygyerekes" létet, egyszerre tetszett és volt fura. Jó része, hogy nagyságrendekkel kevesebb melóm volt, Zalán szelíd volt és bájos, figyelmem mind a 100%-át élvezte (a mosogatás megvárt), nyugalom volt és még az idő is lassabban pörgött....ám valahogy légüres térben is mozogtunk. A Tündér hiányzott. Nem nagyon, hisz tudtam, ma már családegyesülés lesz, plusz arról is meg voltam győződve, hogy Réka cica lubickol a jókedvében. 11-kor rámírt a facebook-on az egyik ElsőBés anyuka, hogy tudunk e valamit a gyerekekről, hát no news is good news alapon ajánlottam neki, hogy dőljön hátra, igyon egy pohár bort és lazítson! Utolsó infóm az volt a gyerekekről, hogy rendben megérkeztek a Nefagra (biciklivel mentek, valami 5-7 km táv.) Mi éppen filmet néztünk, Arbitrage, Richard Gere-rel. 5/3,5...fogjuk rá....Ahogy vége lett villanyoltás és tente.

 

Na és ezzel hopp le is telt az a fél óra, amit blogolásra kiszorítottam magamnak, úgyhogy pá, kis aranyaim, pá! Folytköv. remélem, holnap reggel.

Királyfi

Ma öt éves lesz a királyfi. Valamikor fél négy körül....

Amikor még jófej voltam és mindenre volt időm, pl. a saját gondolataimra, ezt írtam. Zalán első szülinapjára.

Zalántól nehezebb volt "elszakadásom", mint Rékánál. Nem tudom, ez minek tudható be, mert a várandósság végét ugyanúgy nehezen viseltem, mint Egyeskénél....Zalán kedden született és csak előző pénteken tudtam őszintén azt mondani (neki és magamnak), hogy most már felkészültem arra, hogy ennek a csodás egységnek vele vége legyen, megszülethet végre, el tudom engedni....Rékával a pocakban ez 38+0.- nál régen megvolt. 

Sosem felejtem el ezt, pedig nem úgy zajlott, mint a filmekben. Érzelmekre ható zene nem szólt a háttérben és a szél sem fújta a hajam a tengerparton...Ehelyett egy cég udvarában sétálgatva vártam, hogy Tibi ügyet intézzen. Sütött a nap és ragyogó tavaszi idő volt. Simogattam a pocakom, beszéltem Zalánomhoz.... és valahogy éreztem, hogy készen állunk...

Nem reagált gyorsan a legényke, bár a hétfői nst klassz jósló fájásokat mutatott. Én nem éreztem semmit. Egészen éjfélig. Amikor aztán elkezdődtek a keményedések. 10 percesek. Doktorúr meghagyta, hogy rendszeres keményedések is elég okot jelentenek arra, hogy a kórházba vonuljunk, ám én úgy gondoltam, hogy kivételesen intelmét elengedem a fülem mellett. Így utólag, jól tettem. Olyan szép emlék maradt az az éjszaka itthon. Réka és Tibi aludtak békésen, én pedig fura nyugalomban ágyba másztam Zalánnal. Minden olyan meghitt volt. Nem létezett más, csak én és ő. Biztatgattam a drágámat, hogy bátran kibújhat, annyira nagyon várjuk, szeretjük őt, itt az idő, jöjjön, csak jöjjön....És ő szót fogadott, reggel fájásokkal folytattuk a vajúdást. Délután fél 4-re született meg, és akkor már mit sem számított, hogy világra hozatala a fájdalom és szenvedés addig ismeretlen bugyraiba juttatott el engem. Csak a kisfiam számított és a boldogság, hogy négy főre gyarapodott kis családunk létszáma.

Áldás ért bennünket, nagy ajándékot kaptunk. Pont egy éve ennek.

 

Öt éve még így néztünk ki

Jászberény Zoo

Ebbe az állatkertbe lassan hazajárunk. Bár nincs éppen a szomszédban és nem is toppanunk be olyan sűrűn, mint szeretnénk, nagyon szeretjük, közel áll a szívünkhöz. Idén először szinte valamennyi látványetetést végigkísértünk, - elég nagyok lettek hozzá a gyerekek -, ami igazán élmény számba ment. Az állatgondozók nagyon jófejek, érdekes, vicces,  magával ragadó történeteket mesélnek az állatokról. Szóval bár estére nagyon elfáradtunk, újra egy remek délutánt töltöttünk a Jászberényi Zoo-ban. Aki még nem járt itt és nem fény éveknyire lakik, melegen ajánlom a látogatást, tavasszal és ősszel különösen. Sajnos az én egyik kedvencem, tigris nincs, csak egy csontváz egy "kirakatszerűségben", Tibi állítja, ő emlékszik, valaha Margitnak hívták....

Az első etetés a pelikánoké volt (asszem). Nem, nem vagyok terhes. :)) 

Íme ő, a pelikán. 3 olyan madár létezik, melynek négy lábujja között ott figyel az úszóhártya (szemben a kacsával), az egyik a pelikán. A másik a kárókatona, a harmadik a szulla. A mi pelikánunk befalt jó néhány kisebb halat a vödörből (szegény halacskák! - motyogták a gyerekek) , aztán kicsit értetlenül álldogált, amikor a gondozója nem engedte rögtön vissza a helyére, hanem még mesélt róla pár történetet. Bámulatos madár. Kérdések is röpködtek. Réka bátor volt, jelentkezett,  válaszolt, csak pislogtam....Némileg beárnyékolja ezt az a tény, hogy a további látványetetések nem kötötték le különösebben a gyerekeket. Kivéve, ha aktív szerepük akadt benne. Még szerencse, hogy mi felnőttek imádtuk. 

Pingvinek nem csak a Déli Sarkon élnek ám, tudtátok? Ezek a díszpéldányok nagy előszeretettel falták a halat, melynek egy részét még a szárazföldön, másik részét már a vízben kapták meg. Mindegyik példány szárnyán van egy kis színes megjelölés, mely alapján név szerint beazonosíthatóak. Nekem Lajos és Kex volt a két kedvencem. 

Játszótér is van, naná! Éveken át jártunk úgy ide, hogy a gyerekek számára igazából a játszóteres rész volt a nap fénypontja. Na, ezt mára azt hiszem, kinőtték. Most a büfé lett az a jégkrémes pulttal és a forrócsoki automata a mozgássérült vécénél. Csak viccelek!

Ez még mind a játszótéren történt. Én a padon falatoztam az otthonról hozott szendvicsekből. Volna. Ám Zalán az első falat után magához rendelt, hogy lökjem a hintán. Tudja magát lökni, szóval nem értettem, mit szeretne....De annyian várakozón lestek engem az anyukák (ismeretlenek) közül, vajh mikor emelem már fel a fenekem, hogy már képtelen voltam kisfiam kérését mosolyogva elengedni a fülem mellett. Mindig ezek a társadalmi elvárások. Na mindegy. Mentem hát és löktem. De minek! Egy rossz mozdulattal kirántottam a hinta alól majdnemötéves kisfiamat. Láttam a szemén, hogy átértékelte a helyzetet, jobb lett volna ha anya mégis a padon marad. Naugye!

Azt nem is meséltem, hogy amíg a vaddisznók dagonyászását figyeltük meg az állatkert egyik végében, velünk andalgó ismerősünknek feltűnt a nagy tavaszi idillben, hogy nincs meg Zalán. Szőrén, szálán eltűnt. Hogy mi van?! Nekünk, a szüleinek valahogy ez addig nem volt szembeötlő. Durva, nem?! Fél állatkertet besprinteltem rekord sebességgel, Tibi pedig a másik felét.....közben gonosz csúnya gyerekrablók lebegtek a szemem előtt, szervkereskedők és hibbant, gyermektelen középkorú nők, akik végső elkeseredésünkben lopnak maguknak gyereket....Nos ilyesmi állatfajok nem tértek be szerencsére aznap az állatkertbe. A fenyőfák között egyszer csak megpillantottam az én mini pasasomat, szipogva, taknyosan, de nagyon is elevenen, húsvérvalójában. Huhh, mekkora megkönnyebbülés volt! 

Ebéd a babaházban. A kenyérhéjat meghagyták nekem. Drága figyelmes gyerekek! 

A kecskesimogató Rékánál az abszolút "námbör ván". Ha lenne ilyen tábor meghirdetve a suliban, hogy "Nyár a kecskesimogatóban" Réka eldobna kapát, kaszát és a szeptemberi iskolakezdésig gond nélkül beköltözne a kecskék mellé az ólba. De tényleg!

Ez a picurka falatka kecskécske volt a kedvence.

Hogy kispandák is érkeztek nem is túl régen az állatkertbe, az a gyerekeknek nem tűnt fel. Pedig cukik és édesek és aranyosak. Befaltak egy jó adag bambuszt, no problémó! Csak éppen a kecskesimogató mellett éldegélnek. Ahol pedig kecskék kergetik egymást, minden más csak másodlagos lehet. Ez teljesen egyértelmű....

Mondom én, nagy volt a szerelem.....

Zalán szerényebben nyomta.Főleg, hogy miután elveszett és megtaláltuk, lerángattam véletlenül a hintáról, amit a könyökének bőre bánt, még egy kecske meg is támadta rögtön a Símogató kapujában. Zacskóstul kitépte a kezéből a 100 Ft-os kecske csemegét. Hogy oltsam a tüzet, muszáj volt újabb adag kecskefinomságot nyomni Zalán kezébe. Remélem, a kecske meg tudja emészteni a papír zacskót! Nem hinném, hogy az első, amit valaha evett.....

Aki türelmes és nyugodt (lásd Zalán) még kengurut is tud kézből etetni. Kár, hogy a helyszín nem Ausztrália, dehát.....you can't have everthing, can you? 

Kecskék

És kecskék újra és újra.....

Na ez még jobb kép, mint az előző Zalánról és a kengururól.

Réka is próbálkozott a kenguruknál, kevesebb sikerrel, mint Zalán. Viszont megjegyezte a gondozója (mármint nem Rékáé, a kenguruk és emuk osztoznak rajta), hogy még embert nem látott, aki az emukat ekkora szeretettel kergette volna, mint Réka. Az emuktól mindenki fél, mert úgy néznek ki, mint ha a következő pillanatban durván nekünk akarnának esni emberölési szándékkal. Réka pedig szelíden simogatta volna őket. Az emuk azonban inkább továbbszaladtak.....biztos sokkot kaptak.

A holló nagyon jófej, imádjuk!

Hát igen, a jóbarátokat az ovi/suli sem választhatja el.....

Megkértem a csajokat, hogy ott helyben, az állatkert színes falánál pózoljanak néhány díjnyertes gyanús kép erejéig. Húzták a szájukat és kedvetlenül vonaglottak....Majd beugrott, hogy vidámra is vehetjük a figurát, így kedvükre vághattak pofákat. Mit mondjak, ebben aztán megcsillogtathatták tehetségüket! 

Szép nap volt, jó nap volt! Most úgy vagyunk, mint a viccben. 

A rendőr talál egy pingvint a városban. Kérdezi a főnökét, hogy mit csináljon vele. 

- Hát vidd el az állatkertbe!

Elmegy a rendőr, délután találkozik a főnökével, aki meglepve látja, hogy még mindig ott áll mellette a pingvin. Kérdi a főnök:

- Mit csinálsz? Nem azt mondtam, hogy vidd el az állatkertbe?

- Ott már voltunk. Most cirkuszba megyünk. 

Szóval múlt héten állatkert, jövő héten cirkusz! 

Ui: Le vagyok maradva beszámolókkal, mint a borravalóóóó.... 

Futó, gyalog, király

 

 

 

A gyerekek mindig próbálnak lenyűgözni, hogy mi minden finomságot ettek a suliban/oviban. Tegnap este Zalán volt a frissebb információ áramoltatásban.

- Zsír! - rikkantotta kérdésemre fénysebességgel.

Összenéztünk Rékával.

- Zsír? - pislogtam. - Mármint szaft a husi mellé?

- Ja, nem zsír, RIZS! - pontosított a pasas.

 

Volt még kettő másik ZalánMondta is, de természetesen azok most nem jutnak az eszembe.

 

 

Tegnap Cs. óvó néni átnyújtott nekem egy kb. 6 oldalas ovi értékelő kérdőívet. Felcsillant a szemem. A dolog anoním és az ovi egyik folyosóján figyelő ládába kell bedobni a papírost, ha készen vagyok az elemzéssel. A mindenkori névsor minden 3. gyerkőcének felmenője kap ilyet és én még soha, pedig ez az ötödik évem az oviban (Úristen, ez biztos???? Ja, nem, negyedik. Éreztem én, hogy az túlzás lenne.) Amíg Zalánra vártam, aki FitKid órán bukfencezett és szökdécselt (nem láttam, de gondolom), kéjes élvezettel böngésztem a kérdéseket, melyekre tucatnyi helyen az ötös skálán minimum osztályzatot érdemel az ovi. Szerintem. Aztán lehet, más, minden területen végigikszeli az ötöst, oszt jónapot. Kifejtős kérdéskör van, ahogy rémlik a hiányosságot és javaslatok területén, illetve valami olyasmi ,hogy miért ajánlanám ismerőseimnek ezt az ovit. Hát.....csak az jutott eszembe, hogy ha az illető közel lakik az ovihoz, akkor igazán praktikus és kényelmes. Illetve hogy az ovi tiszta és szééép. Számomra a homogén csopi is előny. Na még a végén megdícsérem az intézményt....!

 

 

Ma matek felmérő lesz Rékáéknál. Hogy ez hogy derül ki, idézem.

- Réka, van házi?

- Nincs.

- De volt, gondolom....

- Igen. Megcsináltam a napköziben.

- ...Oké, rendben.

(Ting......Kapom az üzenetet ebben a pillanatban facebook csopin belülről: "Milyen feladatok lesznek a holnapi matek dogában? Tudjátok?"

Mire átrikkantok a másik szobába.

- Réka, holnap felmérőt írtok?

- .... (csönd) .....Igen!

- Nem is mondtad.

-  Elfelejtettem.

Mintha halálra kínoznám a gyakorlásokkal és matek példákkal.....Megen nem tanultunk erre sem semmit. Vacsora közben megkérdeztem, hogy mennyi 15-9, mire levezette az általuk tanult módszer szerint, hogy 5 (*), úgyhogy nyugtáztam, hogy a gyerek fel van készülve. Úgy sem ezt fogja elrontani, hanem elnéz egy minusz jelet vagy valami ilyesmi. Már ha lesz hibája persze, ne legyünk pesszimisták!

 

 

Nem tudom, írtam e már a különórákról, szerintem igen. Most ott tart Zalán ügye, hogy még a nyári edzések befejeztéig kimennénk a ligetbe oda, ahol az utánpótlás edz (saját kis centrumuk van műfüves pályával, meg minden, nagyon jók a körülmények. Ugye, most van a fociban pénz, ami jó. Sokan morognak, de a katasztrófális eü (hogy csak egy példát hozzak) nem azért fos, mert stadionok épülnek. Ne legyen illúzója senkinek! Az már egy más tészta, hogy ami pl. állami pénz az utánpótlás nevelésbe megy, az tényleg jó helyre kerül e és nem lehetne másképp, másra felhasználni.....Én hiszem azt, hogy a foci kell, a foci jó, a foci tömegsport, na meg a tesóm is fociedző.....:) de nem is ez a lényeg most. Szóval kimennénk egy edzésre Zalánnal illetve kibarátjával, Mátéval, mert őt is vinné az apukája, és megnéznék a srácok, hogy milyen is a foci. Állítólag másfél órás edzés és nem valami tingli-tangli, viszont ezek a kölkök még fáradhatatlanok, jót is tenne nekik. Szerdán van általában edzés és vasárnap reggel. Meccseket még ők nem játszanak. :) Legalább bajnoksági szinten nem. Persze ez megint Tibi terhe lenne, neki kéne hetente egyszer kivinni az edzésre, így szerdánként "csak" négyig dolgozna. Elvileg túlélhető és kibírható, én viszont tudom, hogy ha határidős munkája van, akkor nincs olyan, hogy munkaidő vége. Sőt, igazából, ha jobban belegondolok, neki sosincs olyan.

 

Réka olyan szerencsés vagy szerencsétlen (nem tudom eldönteni) helyzetbe került, hogy MINDEN különórája egy napon van, ami a szerda. Kezd tánccal, ami az órarendbe van építve szeptember óta. Utána jön a sakk szakkör, majd a rajz szakkör. Vagy sakk és rajz fordítva, fogalmam sincs. Nem tudom, hogy boldogul a Hermione féle time turner nélkül, valószínűleg a rajz szakkörön csak fél fenékkel ül meg és pótolja más napokon kedden vagy pénteken. Nem tudom, ez rajta függ. Meglepő önállósággal és függetlenséggel rendelkeznek a mai elsősök.....

 

A sakk egyébként pár hete indult valami magán kezdeményezésre (valakinek a valakije a szülők közül sakkozó vagy sakk tanár...homályos a kép), Réka nem is tervezte, hogy részt venne benne, de én annyira támogatom a sakkot, olyan hasznos dolognak tartom és hiszem azt, hogy jól is menne neki, hogy rábeszéltem, próbálja ki. Ha nem tetszik, otthagyja. A dolog pénzdíjas, kb. 400 Ft/alkalom. Naná, hogy tetszik neki. Azóta szóba sem jött, hogy ne járna. Főleg, hogy a fél osztály ott feszít az órán....Vették már a futót, gyalogot, királyt.

 

 

(*) Vicceltem!