Irigykedős

Rékáéknál ma van az utolsó "igazi" tanítási nap. Ami azért jó, mert ma alig sikerült újraélesztenem, hogy Tibi iskolába vigye. Nagyon fáradt. No nem azért, mert kemény a suli az Első Bében, óh, nem, hisz bő egy hete nem is ír itthon házit....Tegnap hazahozott három 100%-os olvasás felmérőt is (itt konkrétan olvasni kellett.) Hanem mert már nagyon szünetet érez és este 10 előtt nem lehet ágyba dugni.

 

Holnap ünneplőben kell menni, iskolai egyenruhástul (kendő és kitűző, sötét alj, fehér felső). Már nem lesz tanítás, még torna sem, helyette 10 órától megtekintik a másodikosok ünnepi műsorát a tornateremben, megebédelnek idillien, majd az eredményes első néhány hónapot megkoronázva (két hét van hátra egyébként mindössze félévig) gyerekpezsgővel koccintanak. A szülők indítványozták ezt osztálypénzből és jó ötletnek tartottuk. ÉN gondolatban továbbmentem, elképzeltem, ahogy mi, szülők, jégerrel tesszük ugyanazt....Mert megérdemeljük...

 

1 óra után pedig hivatalosan is kitör a téli szünet és bő két hétig az iskola felé sem kell menni. Hogy én mennyire irigylem ezt a Réka lányt, nem tudom elmondani. :)))

Karácsonyi vásár a Rákócziban

Sakkozás

 

 

Tegnap beszáguldottam az oviba a karácsonyi Zalán képekért, melyet végül óvónői nyomásra megrendeltem. Gyanús volt a sötét és a csönd, mire észbe kaptam, hogy hoppá, ma van a karácsonyi gyertyagyújtó ünnepség (ők így hívják)....Rögtön sarkon fordultam. Zalán múlt hét szerda óta hiányzik, így nem volt ott sok keresnivalóm, téptem tovább az iskolába. Kinntről azért egy pillanatra bekukucskáltam, volt hangulata az eseménynek. Majd ma Tibi elhozza a képeket, befizeti az ebédet és elhozza az összes cókmókját. Legalábbis ez a terv.

 

Zalán tegnap reggelre olyan ocsmányul elkezdett köhögni, hogy komolyan aggódtam. Nyomtuk neki a Sinupretet (talán Tibi nem nyomta annyira, mint kellett volna) és az orrcseppet, de nem sokat javult, sőt. Elhatároztuk, hogy elvisszük az orvoshoz, kedden úgyis délelőtt rendel. Ilyenkor 8-re érdemes oda menni, vagy zárás előtt 10 perccel. Egyik sem jött össze Tibinek, úgyhogy végül 2,5 óra várakozás és négy-öt roma-roma összezördülés után (ez borzasztó még nézni is), sorra került. Szokatlan módon doktornéni meg sem hallgatta, csak a torkát ítélte pirosnak. Az ítélet: semmi komoly, orrcsepp és Sinupret!!!! Illetve valami opcionális szer a köhögésre. Magyarán teljesen feleslegesen ücsörögtek ott egy halom időt. Zalán viszont jól érezte magát, Milán cimborája is rendelőben várakozott nagyjából ugyanazzal a nyavalyával, mint Zalán....úgyhogy legalább neki élmény volt, ha Tibi a falat is kaparta volna.

Hívtak a héten a nevtanból is Zalán ügyében. Egy logopédus hölggyel beszéltem, hogy megkapta a levelemet. Szóval nem pszichológushoz irányítottak bennünket első körben, hanem logopédushoz. Mivel ez egy komplex probléma, végülis nem baj, hogy logopédus szakember is látja, bár lehet, hogy egy pszicholgusra lesz szükség előbb, hogy Zalán szóra bírják. :) Január második hetében megyünk déli 12 órára.

 

Ma van a sulis karácsonyi vásár, melynek lényege, hogy némi bevétel folyik az osztályok zsebébe a szülők által behordott mindenféléből. Kacat, játék, süti, pogácsa, szendvics,.....állítólag éppen csak háborús veteránt nem lehet kapni ilyenkor, szóval előre kíváncsi vagyok, hogy mi mindennel állít haza Réka. Kapott némi aprót , hogy szabadon "elverje".

 

Habár É. néni ( a magyaros) fogadóórán azt említette, hogy szerdán még nem írnak írás felmérőt a dedek és az olvasás felmérő sem másnapra várható - erre határozottan emlékszem, bár nem vagyok egy brilliáns elme - hát nem letudták tegnap?? Hirtelen megörültem, hogy így nyugodtan kínlódhatok otthon a sütinyalókákkal (lásd karácsonyi vásár), Réka is hátradőlhet....majd késő este kigúvadt a szemem az ágyban, amikor eszembe jutott, hogy az "N" betűkkel nem is gyakoroltuk a tollbamondást és egyáltalán....Hinnye! Ezek után külön kíváncsi leszek, hány százalékot szedett össze a csaj. Valahol 90 felett, gondolom, habár szerinte nagyon könnyű volt....

 

Beszereztem az összes ajándékot a gyerekeknek (minden rokontól), bezzeg minden egyéb rokonéval lemaradásban vagyok. Könyvet rendeltem jó sokat, azokat még lehet csereberélni, ha ráébrednék, hogy nem telitalálat. Tesómnak egy Nagy Péterről (a cár) szóló könyvet rendeltem, remélem, tetszeni fog neki. Azt írja a kritika, hogy lebilincselő és le sem lehet tenni....Hát meglátjuk, tesómnak sikerül e.

 

Még mindig fogalmam sincs, mi lesz a karácsonyi vacsora, de nem tudok elvonatkoztatni a kacsától, úgyhogy megpróbálok becserkészni néhány combikát még a héten. Ma nem fog menni, mert nem sikerült fél nyolcra beérnem az irodába ma, így nem fog menni az sem, hogy négykor lelépjek. Vagyis ma nincs esélye shoppingnak. Tibi azt ígérte, hogy a hétvégén lesz néhány beszerző körutunk. Meglátjuk. Muszáj lesz, mert a netes vásárlás napról napra egyre kevésbé jó ötlet.

 

Hát így állunk két nappal a téli vakáció kitörése előtt. Hogy fognak még nekem ezek a problémák január ötödikén hiányozni!!!!!!!!!!!

 

 

 

Fogadóóra nr. 2

 

 

Az első meglepetést az egyik anyuka okozta, ahogy megérkeztem az, iskolába. Lesz még egy magyar felmérő utolsó héten is, holnap vagy holnapután. Nem mintha sokat számítana, emiatt én már nem fogom nyúzni a lányt, csak  a kedélyeimet borzolta fel a hír átmenetileg. Annyit dícsértem magamban a tantónéniket, hogy utolsó hetet könnyűre hagyták a kis cuki elsősöknek, erre kiderült, hogy nem annyira....Talán fél órát várakoztam, az osztály felének sem jelent meg a felmenője...

 

A magyar+tesit tanító É. néni nagyon aranyos és kedves, rögtön elém is tett egy 100%-os olvasás dolgozatot, amin így sok néznivaló nem maradt, de megkaptam egy délutánra. Rékával minden rendben, ahogy mindig, nem is jutnak eszembe jelzők. Az írás dolgozat, ami a közeljövőben következik néhány feladattípusból áll, tollbamondás a vége, másolás az eleje (nyomtatottról írottra, írottról írottra), betűkből szó alkotás, szótagokból szó alkotás....ennyire emlékszem. Nem gondolnám, hogy meg fogja erőltetni Rékát. Azt vettem észre, újabban inkább az a kérdés, hogy sikerül e a 100% vagy csak valamivel kevesebb. Próbáltam otthon gyakorolni vele, hogy ne legyen az, hogy nem felügyelem kellőképpen a tanulmányait (pl. itthon olvasni egyáltalán nem szoktunk, pedig talán kellene....) de tud mindent. Oké, néha a roller szóban ő nem hallja az E betűt, így azt le sem írja. Ezügyben egyeztettünk, hogy ellenőrizze mindig le, hogy minden hang ott van e. Ahogy tanulták a suli elején. Egyébként nem nagyon tud hibázni. A szóalkotásban (akár betűből, akár szótagból) ügyesebb, mint én.

 

É.-vel végezvén átültem E. ofőhöz és egy másik 100%-os felmérőhöz. Nem egyedülálló ez az osztályban persze, de azért jó érzés volt, hogy Réka az egyik ilyen. E. is dicsérte persze, hogy édes, aranyos, cserfes, érdeklődő, okos-ügyes, de ami megmaradt, hogy nagyon tud figyelni és koncentrálni. Pl. matek felmérő közben olyan elmélyülten tud dolgozni, hogy csak na. És ez - mondja Elvira - mindennél fontosabb. Ez egyébként szükséges ahhoz, hogy 100%-ot teljesítsen. Nem elvárás ez, persze, de ha jön magától, hát hagy jöjjön!

 

E. azt is megemlítette, hogy második félévtől elkezdődhetnek a matek versenyek, a levelezősök, aminek egyik szereplője mindenképpen Réka lehet. Majd szól, ha oda jutunk. Ennek számomra csak annyi infó értéke volt, hogy Réka ott van az élmezőnyben. Nem mintha nem tudtam volna, de nem árt a visszaigazolás, ugye....

 

Minden szép és jó tehát iskola szinten. Réka nagyon szeret ebbe a suliba járni, otthon érzi magát a suli falai között, ami nekem a leglényegesebb. Magabiztos, akár egy egész iskola előtt mer szerepelni, ami egyáltalán nem volt rá jellemző kisebb korában. Kinyílt, vigyorog, barátkozó, a teljesítményét csak dícsérni lehet. Azt sejtem, hogy sok meglepetést nem fog tartogatni a félévi értesítő.

 

Hetedikről

Délelőtt színházban voltak a gyerekek az Óz előadáson ( a suli szervezésével). Így utólag, bolond voltam, hogy nem tartottam velük, Zalán és Tibi is mehetett, maradt ki jegy. Persze akkor rendelhettünk volna kaját és tortát egyaránt, de meg lehetett volna oldani, nem lettem volna tőle rosszabb anya és feleség, nekem maradt itthon a káosz elhárítás rendrakás, főzés, készülődés, vendégvárás Réka szülinapjának megünneplésére. 

Persze a NAPJÁN, december 12-én egész nap sóhajtoztam odabenn az irodában, hogy oh, az én drága kicsikém hét éves lett, egy, kettő, három is minap volt pedig...oh, eh, oh....milyen okos, milyen szép, milyen nagylány, micsoda kincs!.... Szerintem elmondtam vagy hússzor délután négyig, nem mindig magamban motyogva.....Éjjel pedig együtt aludtunk, összebújva. Óh, az én drága kicsikém ugyanennyi idő múlva, mint amióta Földön éldegél tündérként nyolcadikos lesz és kamasz és készülünk majd a felvételire....Hát meg kell ragadni minden napot, amíg pici tündér és nem nagy tündér!!

Répatortát kért és kapott, saját sütésűt, szerencsére nagyon jól sikerült. Ajándék özön is volt bőven, ami talán picit feledtette, hogy az unokatesók idén nem értek rá felköszönteni a leányzót egyéb családi és egyetemi kötelezettségeik miatt. Majd bepótoljuk karácsonykor, akkor újra együtt lesz a banda. 

Szóval hogy cikázzak az időben, színház után hazaestek éhesen, kettő óra körül, addigra finom ebédet tettük eléjük anyuval, majd Réka kiválasztotta, mit szeretne felvenni, hogy csini legyen és jöhetett az ajándékbontás, majd utána a torta. Ez nálunk mindig a legvégső, a hab a tortán.

Ma reggel pedig azzal kelt a tündérlány, hogy ő már nem is hét éves. Hanem hét éves és két napos. Nahát. Az már szinte nyolc. No szerencsére nem.