2014. december 14., vasárnap

Hetedikről








Délelőtt színházban voltak a gyerekek az Óz előadáson ( a suli szervezésével). Így utólag, bolond voltam, hogy nem tartottam velük, Zalán és Tibi is mehetett, maradt ki jegy. Persze akkor rendelhettünk volna kaját és tortát egyaránt, de meg lehetett volna oldani, nem lettem volna tőle rosszabb anya és feleség, nekem maradt itthon a káosz elhárítás rendrakás, főzés, készülődés, vendégvárás Réka szülinapjának megünneplésére. 

Persze a NAPJÁN, december 12-én egész nap sóhajtoztam odabenn az irodában, hogy oh, az én drága kicsikém hét éves lett, egy, kettő, három is minap volt pedig...oh, eh, oh....milyen okos, milyen szép, milyen nagylány, micsoda kincs!.... Szerintem elmondtam vagy hússzor délután négyig, nem mindig magamban motyogva.....Éjjel pedig együtt aludtunk, összebújva. Óh, az én drága kicsikém ugyanennyi idő múlva, mint amióta Földön éldegél tündérként nyolcadikos lesz és kamasz és készülünk majd a felvételire....Hát meg kell ragadni minden napot, amíg pici tündér és nem nagy tündér!!

Répatortát kért és kapott, saját sütésűt, szerencsére nagyon jól sikerült. Ajándék özön is volt bőven, ami talán picit feledtette, hogy az unokatesók idén nem értek rá felköszönteni a leányzót egyéb családi és egyetemi kötelezettségeik miatt. Majd bepótoljuk karácsonykor, akkor újra együtt lesz a banda. 

Szóval hogy cikázzak az időben, színház után hazaestek éhesen, kettő óra körül, addigra finom ebédet tettük eléjük anyuval, majd Réka kiválasztotta, mit szeretne felvenni, hogy csini legyen és jöhetett az ajándékbontás, majd utána a torta. Ez nálunk mindig a legvégső, a hab a tortán.

Ma reggel pedig azzal kelt a tündérlány, hogy ő már nem is hét éves. Hanem hét éves és két napos. Nahát. Az már szinte nyolc. No szerencsére nem.



2014. december 12., péntek

Szülinapos sok sok sok sok fotóval

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
Ahogy válogattam a fotókat ehhez a bejegyzéshez, tisztára meghatódtam. Annyi emlék jött elő, annyi apró öröm. Sokszor a hétköznapok nyűgjében el is feledkezem erről, mekkora kincs nekünk ez a két csöpp (no már nem is annyira) csemete. Kimondhatatlan, leírhatatlan. Nagy feladat a gyermeknevelés, sokszor hatalmasabb, mint amekkorával én el tudok bánni, idegeskedés és stressz is van benne rendesen, mégis ők azok, akikért minden terhet érdemes felvállalnunk. Imádom őket, imádom Rékát, aki immáron hét éve a szemünk fénye. Na jó, pont hét éve, ,még csak a magzatvíz folyt el, de ne legyünk szőrszárhasogatóak!) 
 
Friss képeket is hozok majd a holnapi buliról, addig is válogatás a régiekből.
 
 



























 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

2014. december 11., csütörtök

PET palack


 
Tegnap mese után, elalvás előtt kért Réka néhány kortyot inni. Mire előkaptam az ásványvizes üveget, ami éppen az ágyam fölött állomásozott. Réka kinyerte belőle az utolsó cseppet is, mire gépiesen összelapítottam az üveget. Réka váratlanul, ám annál kétségbeesettebben felkiáltott:
- Anya, neeee...Szegény üveg!
Meglepetten engedtem le az immár lapos cuccot és pislogtam párat.
- Dehát mindig ez a sora. Kiürül, kilapul, megy a suliba a gyűjtésre.
- Deee...vissza tudom csinálni. - ez tmár azok a szemek, a kérlelők, szomorúak mondatták velem.
Azzal jó nagyon fújtam a szemétpalackba, ki is kerekedett szépen, szinte eredeti formájára. Réka újra csupa mosoly lett, majd elégedetten simogatta új barátját.
Negyed órával később mélyen aludt az ágyában. Még a lámpácskát is lekapcsolta a feje fölött, jól elfáradhatott. És mihez bújt hozzá melegen és teli szeretettel? 2 mázsa plüsst és négy raklapnyi pónit feledve? Az üres PET palackhoz....
 
Ez a drága kis tündér 7 éves lesz holnap. Igazából már hetek óta készülünk erre, mégis csak ma reggel esett le, ahogy a vécén ücsörögtem. Már a nyolcadikba vág bele szombat reggel. Még 11 év és nagykorú lesz.....ÓTejóég!!!

2014. december 10., szerda

Embercsoportok





 - Van az, akinek mindig köszönsz és ő mindig viszonozza.

- Van az, aki viszonozza a köszönést, de csak mert te már dobtál egy hellót. Ha teszteled és legközelebb nem üdvözlöd, simán elmegy melletted egy vakkantás nélkül.

- Van az, aki köszön neked, de neked  fogalmad nincs, hogy honnan ismered. Gimiből? Általánosból?? Aztán két nap múlva fél év múlva rájössz, hogy terhesgondozásra jártatok "együtt"valamikor az ókorban.

- Van az, akinek mindig köszönsz, mert a gyerekek egy csoportba járnak, de ő csak azért fogadja, mert az ovi kapuján belül vagytok.

- Van ugyanez, akinek csak azért köszönsz, mert az ovi udvarán belül vagytok, a könyvtárban már elmennél mellette.

- Van az, akinek reflexből tegezően sziázol, hisz ovis társak a gyerkők, mire ő hidegen végigmér, hogy hová lett a jónapotkivánok?? Sziázod kitartóan, megszokja ő! Idő kérdése.


- Van az, akinek mindig köszönsz és minden egyes alkalommal ugyanaz a meglepő arckifejezés ül ki a képére, hogyhogy te köszönsz neki. Ismeritek tán egymást??? 


- Van az, akinek köszönsz, bár a másiknak tuti fogalma sincs, te ki vagy. (pl. felsős tantónéni)

- Van az, akinek köszönsz, mert valahol már láttad, ismerős. Aztán rájössz, hogy nem, csak hasonlít.

- Van az, akinek köszönsz és nem viszonozza. Legközelebb sem. Egyáltalán. Idióta!

- És végül van az, akinek nem köszönsz. Mert nem ismered. És egyéb tényező sem indokolja, hogy üdvözöld. 

2014. december 9., kedd

Nem így gondoltam!


Rendben, hogy sűrű programsorozat elején vagyunk, de nem ilyen egyszerűsítésre vágytam.  Mára lebetegedett Zalán, folyik az orra, mint a Niagara. Csak nem éppen forrásvíz a cucc. A héten már biztosan nem megy oviba. Holnap így lemaradunk a kreatív anyukás-apukás karácsonyfadísz készítésről. Nagyon nem itatom az egereket, meg kell mondjam....

Réka fáradtan jött haza a suliból, remélem, nem bujkál benne is valami nyavalya. Azt motyogta, kutya baja, csak elfáradt, úszott is, tornázott is, tanult is. Szegény gyermek! Szülinapra nem ér lebetegedni!!! Terveztem, hogy picit gyúrunk a közelgő magyar felmérőre egy-két feladattal délután, végül ezt feladtam, hagy pihenjen Réci! A kanapéra vackolta be magát és csak csöndesen nézte a mesét. Este jót vacsorázott a kedve is virágos, remélem, reggelre frissen és fitten fog ébredni. Éppen az imént tartottam lámpaoldást odaát a csemetéknél. A kezdeti fél 9-ből mára 9 óra lett és örülök, ha fél 10-re mindketten alszanak....

Most pedig meg fogom nézni a Mentalista második részét is, alllig várom. Közben pakolászok, ceruzát hegyezek, ruhákat transzferálom A halomból B halomba. Már elcsentem Réka Mikulás csomagjából egy szelet csokit, be is termeltem, úgyhogy ha sírok, hogy nem vagyok top modell formában, oda se figyeljetek, megérdemlem. De a csokit tényleg megérdemlem, na! 

Nem írtam a Mikulásról, de persze járt nálunk szombatra virradó éjjel, még a szakadó eső sem zavarta. Aznap hajnali fél hétkor tök éberek voltak a gyerekek, nem is értettem, hogy miért és hogy. Később, délután fél 2- kor úgy kidőltek az autóban mamáék felé félúton, hogy öröm volt nézni. Valahogy meg kellene jegyeznem, hogy jövő decemberig ne felejtsem el, hogy fele annyi édesség is elég volna Mikulásra, mint amennyit én veszek, hiszen összesen végül 4 csomagot kaptak fejenként, ha jól számoltam. Nagyon sok édesség!!! Jaaaaajjjjj....

Virágzik a karácsonyi kaktuszom (kettő is, biztos előkapták a naptárjukat) és hajt az orchideám (egy a sok közül), mondtam már? Nahát pedig tényleg!