Annak ellenére, hogy sok okom nem volt rá, mégis szomorúan hagytam el a Nevtant, amikor végeztem. M., a velünk foglalkozó gyógypedagógus fél órás csúszással tudott csak fogadni, már éppen azon voltam, hogy éhen halok, de előbb még kirontok az intézetből és megrohamozok egy boltot friss kifliért,.... amikor bemehettem hozzá.
Elmondom, mi bosszant. A nevelési tanácsadó már nem indít iskola előkészítő foglalkozásokat. Ezt ugye írtam. És az ok? Az iskola előkészítés az óvodák feladata, az ő hatáskörük, ők kapnak külön pénzt ezek finanszírozására, míg a Nevtan egy vasat sem idei évtől. Mi több, az a kommunikáció jön az Óvodáktól a Nevtan felé, hogy az általuk szervezett nem specifikus előkészítésekre nincs is igény és kereslet, mert azt az óvodák úgyis elintézik. Hol és hogy???
Elmagyaráztam - nem először - hogy igazából nem felzárkóztató, hanem fejlesztő célzattal érkeztünk. Mert a hivatalos véleménnyel ellentétben a mi óvodánk pl. nem végez iskola előkészítést. Legalábbis egyelőre nem. Semmilyet. A Varázsceruza program, amellyel kapcsolatban olyan lelkesek voltak az óvodák pár éve, sehol nincs, szóba sem jött a szülői értekezleten. Az egyik anyuka ott helyben az értekezleten megsúgta, hogy az azon óvodásokra vonatkozik, akik negyedik évüket is oviban kezdik, nem suliban. Ja, hogy év szerint fejlesztünk, nem kor szerint? Mindegy, mert a Varázsceruza program L.-éknél sem indult be, pedig akárhogy is számolom, L. negyedik éve koptatja az ovit.
Tudom, ismétlem önmagam, de valahogy divat lett a nemfejlesztés, a nemtanítás mifelénk, amit csak valamilyen szinten tudtam elfogadni és belenyugodni az évek során. Nem hiszem el, hogy vannak emberek (nagyon sokan ráadásul) akiket ez nem zavar és piszkál. Nekem van egy igen jó képességű csemetém, de sajnálom, hogy verset nem tanulnak, sem rövidet, sem hosszút. Hogy le nem ülnének adott tematikában rajzolni valamit együtt. Feladatlapot nem látnak egyáltalán. Elfogadtam, hogy ilyen az ovink, ilyenek az óvónénik, mert Réka jól érzi magát az oviban és szereti. Nem utolsó sorban ügyes és okos lány. De nem tudok erre legyinteni.
15 éve M. gyógypedagógusként dolgozott nálunk és iskola előkészítő foglalkozást tartott nagycsoportosoknak hetente egyszer. Mindenki jól járt, a gyerekek is szerették, nyilván nem a kétismeretlenes egyenlet megoldóképlete volt a tananyag. Idővel az óvónők is átvették a jó gyakorlatot, láttak benne fantáziát. Majd jött a változás, talán az intézményi összevonások, talán az új igazgató nő, fogalmam sincs és mindez egy csapásra megszűnt. Hogy azután az óvónők meddig készítettek elő sulira, meddig nem, nem tudom, nem is lényeges. A MOST a lényeg.
Számos 10 hetes foglalkozás indult a nevtan szervezésében ingyenesen ovisoknak, iskolásoknak. Néztem a gépelt papírt, nem tudtam választani. M. sem nagyon, kicsit szégyellősen megemlítette, hogy magán úton foglalkozik iskola előkészítéssel, ha már hivatalosan nem lehet neki....de ezt megint nem hallottam meg. Illetve nem jeleztem, hogy igényelném a szolgáltatásait.
Amíg M. megfogalmazta a rövid írásos értékelést, finoman kinőtt a szakállam. Először beleírta, hogy részképességekben fejlesztésre szorul. Aztán ezt kihúzta, merthogy nem igaz. Majd bepötyögött valami mást, amit a feljebb valója kitöröltetett vele. Majd ahogy végzett, elvitte aláíratni a papírt egy olyan személlyel, aki nem is látta Rékát, fogalma sincs az ügyről, viszont "vezetőbb", mint M. Bürokrácia, imádlak! Kár, hogy a sok papírmunka között szépen lassan elvesznek a gyerekek....
Lényeg, a lényeg, végül abban maradtunk, hogy M. javasolja Réka tehetség gondozását. A nevtan.-nak ugyan az sem feladata (!!!!), hanem az óvodáé (!!!!!), de van több szakemberük, akik ezzel foglalkoznak és elhivatottságból és mert az a szakmájuk valamit biztosan találnak Rékának. Csak majd ne beszéljünk róla senkinek, merthogy ugye nem fejleszthetnek. Szép, nem? Egyelőre várom a telefont, mi lészen a folytatás. Azt gyanítottam, hogy a tehetséges gyerekek oktatása nem egyszerű, de nem pont erre gondoltam.
Elmondom, mi bosszant. A nevelési tanácsadó már nem indít iskola előkészítő foglalkozásokat. Ezt ugye írtam. És az ok? Az iskola előkészítés az óvodák feladata, az ő hatáskörük, ők kapnak külön pénzt ezek finanszírozására, míg a Nevtan egy vasat sem idei évtől. Mi több, az a kommunikáció jön az Óvodáktól a Nevtan felé, hogy az általuk szervezett nem specifikus előkészítésekre nincs is igény és kereslet, mert azt az óvodák úgyis elintézik. Hol és hogy???
Elmagyaráztam - nem először - hogy igazából nem felzárkóztató, hanem fejlesztő célzattal érkeztünk. Mert a hivatalos véleménnyel ellentétben a mi óvodánk pl. nem végez iskola előkészítést. Legalábbis egyelőre nem. Semmilyet. A Varázsceruza program, amellyel kapcsolatban olyan lelkesek voltak az óvodák pár éve, sehol nincs, szóba sem jött a szülői értekezleten. Az egyik anyuka ott helyben az értekezleten megsúgta, hogy az azon óvodásokra vonatkozik, akik negyedik évüket is oviban kezdik, nem suliban. Ja, hogy év szerint fejlesztünk, nem kor szerint? Mindegy, mert a Varázsceruza program L.-éknél sem indult be, pedig akárhogy is számolom, L. negyedik éve koptatja az ovit.
Tudom, ismétlem önmagam, de valahogy divat lett a nemfejlesztés, a nemtanítás mifelénk, amit csak valamilyen szinten tudtam elfogadni és belenyugodni az évek során. Nem hiszem el, hogy vannak emberek (nagyon sokan ráadásul) akiket ez nem zavar és piszkál. Nekem van egy igen jó képességű csemetém, de sajnálom, hogy verset nem tanulnak, sem rövidet, sem hosszút. Hogy le nem ülnének adott tematikában rajzolni valamit együtt. Feladatlapot nem látnak egyáltalán. Elfogadtam, hogy ilyen az ovink, ilyenek az óvónénik, mert Réka jól érzi magát az oviban és szereti. Nem utolsó sorban ügyes és okos lány. De nem tudok erre legyinteni.
15 éve M. gyógypedagógusként dolgozott nálunk és iskola előkészítő foglalkozást tartott nagycsoportosoknak hetente egyszer. Mindenki jól járt, a gyerekek is szerették, nyilván nem a kétismeretlenes egyenlet megoldóképlete volt a tananyag. Idővel az óvónők is átvették a jó gyakorlatot, láttak benne fantáziát. Majd jött a változás, talán az intézményi összevonások, talán az új igazgató nő, fogalmam sincs és mindez egy csapásra megszűnt. Hogy azután az óvónők meddig készítettek elő sulira, meddig nem, nem tudom, nem is lényeges. A MOST a lényeg.
Számos 10 hetes foglalkozás indult a nevtan szervezésében ingyenesen ovisoknak, iskolásoknak. Néztem a gépelt papírt, nem tudtam választani. M. sem nagyon, kicsit szégyellősen megemlítette, hogy magán úton foglalkozik iskola előkészítéssel, ha már hivatalosan nem lehet neki....de ezt megint nem hallottam meg. Illetve nem jeleztem, hogy igényelném a szolgáltatásait.
Amíg M. megfogalmazta a rövid írásos értékelést, finoman kinőtt a szakállam. Először beleírta, hogy részképességekben fejlesztésre szorul. Aztán ezt kihúzta, merthogy nem igaz. Majd bepötyögött valami mást, amit a feljebb valója kitöröltetett vele. Majd ahogy végzett, elvitte aláíratni a papírt egy olyan személlyel, aki nem is látta Rékát, fogalma sincs az ügyről, viszont "vezetőbb", mint M. Bürokrácia, imádlak! Kár, hogy a sok papírmunka között szépen lassan elvesznek a gyerekek....
Lényeg, a lényeg, végül abban maradtunk, hogy M. javasolja Réka tehetség gondozását. A nevtan.-nak ugyan az sem feladata (!!!!), hanem az óvodáé (!!!!!), de van több szakemberük, akik ezzel foglalkoznak és elhivatottságból és mert az a szakmájuk valamit biztosan találnak Rékának. Csak majd ne beszéljünk róla senkinek, merthogy ugye nem fejleszthetnek. Szép, nem? Egyelőre várom a telefont, mi lészen a folytatás. Azt gyanítottam, hogy a tehetséges gyerekek oktatása nem egyszerű, de nem pont erre gondoltam.
