Folytkov. karácsony

Még mindig a Szentestéről


2. rész


6. Ahogy pulzusszámom normál régióba ér, megpróbálom visszatuszkolni a kacsát a sütőbe. Nem szentelek a folyamatnak elég időt és óvatosságot, így aztán  hogy-hogy nem, ügykodésem folyamán kb. egy-kettő decinyi zsír lottyed finoman a sütőbe...... Ajjajjjajjj... és már fognám is fejem, ha szabad kezem lenne. De nincs. Amint szabaddá teszem őket, gyorsan rácsukom a sütőajtót a kacsára. Amit nem látok, az nem is létezik, ugye? Persze tudom én jól, ezzel valami végetért...valami fáj, a kacsa sütőbeli pályafutásának kétség kívül annyi. Ezt szakértelmemen túl jelentős mennyiségű füst is bizonyítja, ami minden sütőnyitásnál kigomolyog az sütőajtón...

8. Mély lélegzetet veszek és lezárok mindent, ami rotyog. Menjünk sétálni, jó?  Olyan szépen süt a nap. - jon a nagy otlet. Friss levegőre van szükségem és higgadt gondolkodásra. Emellett nem akarok stresszelni Szenteste napján. Nem és nem, csakazértsem. Csak nyugodtan, ez a jelszó. 3  perc múlva az utcán tologatom Zalánt a márciusi melegben. Érzem, minden porcikámból finoman égett kacsaszag árad...ahogy libben a hajam, fejem fordítom újra és újra megcsap. Fintorogva emlékeztetem magam, hogy mielőtt kitorne végképp a karácsony, hajat kell mosnom és egy tusolás is sokat segítene rajtam.

Réka és Apa csatlakozik hozzánk, sétálunk egy nagyot. A végére egészen elfáradok, majd leragad a szemem és ágyba bújni volna kedvem, abba a frissen vetett, illatosba...helyette megadón hajolok a szomorú kacsacombok folé. Semmi sem tart orokké, majd csak ezek is elkészülnek. Nyomok melléjük frissen pucolt hagymát és almát, a szenes darabokat eltűntetem a kukába, újra párolom, főzom és sütom a combikat. Immáron a gázon fenn.

10. Réka minden áron csinibe akar oltozni, így átmenetileg elhagyom a főhadiszállásom a konyhában és elvonulunk ruhát keresni. Leánykám lelkét már áthathatta a karácsony, bármit javasolok felvenni, nem tiltakozik, eszébe sem jut. Fehér kombiné, fehér top, ruhácska....Hopp, és egy nagylányos fehér harisnya. Nejlon fajta. A lány le van nyűgozve, másmilyet tán sose húzok rá tobbet?? Elégedetten billegeti magát a tükor előtt, látom, tetszik neki, amit benne lát és igaza van, tényleg nagyon csinos. Fut az apjához lélekszakadva, várja és bezsebeli az elisméreseket. Nyelek egy párat, majdnem meghatódom.....

11. Zalán fogacskával lep meg minket a Szentestén, ez a mi ajándékunk tőle. Illetve előre iszunk némileg a medve bőrére, mert még nem bukkant felszínre semmi, de ott, ott kozépen valami készül, maholnap egy fogcsücsok csücsül majd. A - kozépen - szó szoget üt Apa fejében, muszáj megnyugtatnom, hogy nem, nem egy foga lesz a gyereknek, lazítson.

12. Elkészül a kacsa. Hihetetlne, de igaz. Hallllllelúja....Tobbszoros nekifutásra sem lett a bőre ropogós, úgy, mint tavaly, de ez immár cseppet sem izgat, a lényeg, hogy nem sült szenesre, puha és nyálcsorgató. Ha letakarom a káposztával és a pürével.... Újabb megkonnyebbülés elzárni alatta a gázt. Kész a vacsora, gyors terítés és mehetek magamat kényeztetni a kádba. 

12. Ja, dehogyis. Fel kellene dísziteni a fát, hiszen 3 óra elmúlt. A karácsonyi zenét - ünnepi orgonaszó - Apa Ghymesre cseréli, majd elterül a kanapén, hogy szokásához híven némán, kommentár nélkül végignézze, amíg én, azaz mi Rékával fát díszítünk. Réka felelős az alsóbb ágakért, én az osszes tobbiért. A Ghymes zene feldobja jelentősen a konyhában lekonyult kedvemet, táncra perdülünk Rékával. A fa díszítése így vidám és dinamikus ütemben halad. Előbb a karácsonyfa izzók, majd mindenféle lánc és gyongysornemtommi....aztán a gombok, majd az apróbb holmik végtelen sora. Kész végre. Milyen gyonyorűűűűű....A legszebb fa, amit valaha állítottunk.

13. Majdnem megint eljutok a tusolásig, amikor Réka szépen kéri az ajándékait, melyeket konnyelműen bepakoltam korábban a fa alá.....amikor még nem is volt ott a fa.....Hát jó, legyen, kibonthat egyet, dontünk Apával. Réka izgatottan bontokat és oromében nagyon sikolt, amikor egy piros kisautó bukkan elő a csomagolópapírból. Hogy a karácsony top favorit ajándéka volt ez, még nem is sejtettem ekkor. A cucc távirányítós, csinos darab, világít és féklámpája is van. Magam is jól elvolnék vele, ha Réka hagyná...De nem hagyja. Úgyhogy megragadom az alkalmat és végre rendbeszedem magam. Pancsi, fürcsi, hajszárítás, oltozkodés nyugalomban, ráérősen.

14. Amikor már minden ajándék megszabadult csomagolásától és ránkkoszontott az este, a konyhába vonulunk, ahol terített asztal, damaszt abrosz, gyertyafény vár.  A kacsa ronda ugyan, de finom, mint az aznap sokadszorra megállapítom. Hamar elpusztítjuk, nekem olybá tűnik, amivel fél napot kínlódtam, 2 perc alatt felfaltuk. 

15. Süteményt szelek tányérkára, bejglit, kókuszost, visszatelepedünk a nappaliba és túl a Szenteste minden úgymond kotelező programpontján egyszerűen csak ülünk Apával, mint két dinnye a fűben. Jóllakottan, elégedetten. Csondesen legeltetjük a szemünket a csemetéken, degeszre tomott pocakunkba küldünk még néhány szelet bejglit, pislogunk a karácsonyfára....Megint egy szép karácsony. Békében, harmóniában....


Hopp, majdnem a fa alatt felejtem saját ajándékom. Letépem róla a csomagolópapírt, lám, egy wok - vagy ahogy Apa mondja - vákkk.....Éljen, éljen. 

Zalánom, aki minden csomagolóanyagnak orült, ami csak az ajándékozás során feltűnt. Az ajándékainak kevésbé, de lesz ez még másképp is.

Réciről ez az egy nooormális kép készült Szenteste. Velem nem is volt hajlandó kamera elé állni...

Szerencsére Zalcsi még nem tart itt....

A Dávid család 

Karácsony minálunk....

Avagy a Szenteste és ami előtte volt


1. rész

1. Soha nem éltük meg még a december 23-t fenyőfa nélkül. Idegileg nem bírtam a nyomást, a feszítő késztetést, minimum egy héttel karácsony előtt már otthon feszített a fa egy vederben. Idén valahogy nem kapott nyakon  a pánik, hogy - úristen, elkapkodják az osszes fát és nekünk nem marad egy sem - Apa végül 23-a reggelén kényelmesen hazaállított eggyel. Azt remélte, ilyentájt olcsóbban juthat majd karifához, az eladók kétségbeesetten szabadulnak potom pénzért árujuktól....de nem így tortént és ez az én szerencsém. Általában kisebb fát választunk és az olcsóbbik fajtából, azaz  1 méteres luc szokott hazajonni velünk, Apa pedig egy 170 centis ezüstot támasztott le a kapuban. Hűűű...illatos volt, ezüstos és vaskos....Mint minden karácsonyfába, ebbe is szerelembe estem nyomban, pedig még titok volt formája. 

2. A bejglihez egy tuti receptem van, mely egyszerű, elronthatatlan és hatalmas sikert aratok vele évről évre, még kalácson nevelkedett és ahhoz szokott bátyámnál és szüleimnél is. A recept egyszerű, mint egy pofon, ám egy piritóst elkészíteni sem egyszerű, ha az emberlánya telefont kap, hogy az édesanyját viszi kórházba iziben a mentő..... Ilyenkor egyszerre tombol a magamfajtában az aggodalom, hogy csak minden rendben legyen és épül a búbánat, hogy milyen karácsony előtt állunk így? Kórházban karácsonyozunk hát? És a gyerekek? És egyáltalán....Aztán jon a felmentő telefonhívás, hogy nagy gáz nincs, csak kozepes....és megkonnyebbülok máris. Majd mire 6 rúd bejgli a tepsibe kerül, hogy 1 éjszakát alukáljon, fellélegzik az egész familia, anyu jól van, még haza is engedték....Hurrrrááááá.....

3. Szenteste reggelén fürgén pattanok ki az ágyból, szemle alá veszem a konyhát, kacsacombok jelen, lila kápi: jelen. Míg Tibi odalennt faragja a fenyőfát, jó hosszan, mint minden évben.....én kápit szeletelek és combokat sózok. Nem sokkal később rotyog a kápi, tepsiben a hápisápi. Uccu neki, ágyat húzni, pakolászni, rendezkedni.....Pont elméláznék, milyen stresszmentes és vidor ez a nap, amikor hirtelen fura illatok kanyarognak ki a konyhából. Hinnye, leégett valami. Jaj, a kááápii. Egy konnyed csuklópozdulattal egy égett része a kukában landol, majd folytatódhat minden tovább. Csodálkozom a hidegvéremen. Megkóstolom a káposztát.....nem is rossz. Csak ne lenne ilyen baromira éééédes. ÁÁÁÁÁÁÁ. Lotty, ontünk rá egy kis ecetet, az nem árthat....majd egy kis vizet....aztán lesz ami lesz.

4. Réka kibontja az utolsó zsákocskát az ádventi naptárán. Hurrá, hurrá, itt a karácsony, vonja le a helyes kovetkeztetést ugrándozva. Egész finoman lefittyed aztán az ajka, hiszen rájon, hogy egyben el is fogytak a zsákocskák. Kotelességemnek érzem, hogy erőt ontsek belé, karácsonyfával, finom vacsival, bejglivel biztatom. 

5. FInom vacsi? Hmmmmm....Másfél óra sülés párolás után, a pálinkával, almával, hagymával, kakukkfűvel és miegymással   egyesülő kacsa osszebeszélhetett a káposztával, szintén fura szagokat ereget.....Ahogy emelném ki a tepsit a sütőből, hogy a kácsa sorsáról a tények teljes látványában donthessek, megpillen a forró tepsi, az egész kaja majdnem egy az egyben a padlón landol. Jajszómtól zeng tán még az utca is. Apa érdeklődve dugja be buksiját a konyhaajtón, majd némán visszavonul mindkét gyerekkel a hóna alatt a nappaliban. Az ajtót gondosan becsukja. Az osszeset, amit csak talál a konyha és a nappali kozott. 

Folyt.kov.

Boldog karácsonyt

.....kívánunk minden rendszeres és rendszertelen olvasónknak

Erika, Réka és Zalán

Bejgli abszolválva, kacsát holnap sütom, káposztát holnap párolom, kókuszos sütit este, ha Tiborom hazaér, ahogy a mogyorós kekszet is. Ajándékok becsomagolva, fa beszerezve - bár karácsonyfa állványba nem belefaragva. Takarítás tessék-lássék végrehajtva, igaz, a lépcsőház még cudarul néz ki. Karácsonyfa díszek előszedve, friss ágynemű kikészítve - nem felhúzva....Vasalókosár még elol, bár már tuti nem jutok oda, hogy ki is vasaljak. Fürdőszoba ragyog, a konyha még műveleti terület, ostrom alatt állt, lakás portalanítva. 

Karácsonyi idegbaj és magas stresszszint idén elkerült valahogy. Bár nyugtával.....Karácsonyi hangulatszint: még fokozható, de a helyzet biztató. 

Remélem, idén is szép karácsonyunk lesz. Sokat játszunk a gyerekekkel, degeszre tomjük a bendőnket finomságokkal nap nap után és nagyokat alszunk. Hm...ez utóbbi talán nem fog osszejonni, de bánja kánya.

Még egyszer boldog karácsonyt mindenkinek....

Zalánról

A hét hós státuszvizsgálata kimaradt, a Doktornéni nem tartotta szükségesnek, úgyhogy méreteket nem tudok hirtelen.... De nem is lényeges. Az annál inkább, hogy 17-én, azaz egyetlen napocskával a hófordulója előtt fogta magát és felült. Azaz nem is így volt. Előszor csak arra figyeltem fel, hogy már nem hason kozlekedik és játszik, helyette inkább olyan pozíciót vesz fel, mint Molly kutyám a teraszon oly gyakran. Ő ugye spániel márkájú. Imád a korlátnak dőlni és maga mellé dobni amolyan elegánsan a lábait. Zalán is támaszkodott elől a kezecskéin, lábai oldalra kidobva...ebből aztán egy nap az lett, hogy felült. Vasárnap odáig fejlődott a dolog, hogy a lábacskák elől kaptak helyet. Gyorsan meg is orokítettük a nagy pillanatot.

Imádom és képtelen vagyok betelni azzal, hogy egyik napról a másikra képes lesz valamire. Egyik nap nem csinálja, a másik nap igen. Egy nap például....mintha megnyomnának rajta valamilyen gombot - hirtelen felfelé torekszik. Térdre dolgozza magát, próbál felülni, felállni, holott addig tokéletesen komfortosan érezte magát hason fekve is....Ez számomra - talán furán hangzik, de - olyan bámulatos és csodálatos dolog. Ahogy fejlődik...szinte napról napra. Ilyentájt, 7-8 hónapos kora korül meglódult a fejlődés szekere Zalánnal, ahogy annak idején Rékával is. Mert 17-én ült fel, és csak egyetlen nappal korábban, azaz 16-án hagyott fel a kúszással és váltott mászásra. Eleinte szokatlan is volt pici fiam látványa, ahogy ül a játszószőnyegén, ahogy a kiságyába kapaszkodva térdel és vigyorog rám, amint villámsebesen mászik a szőnyegen, ahogy hívásomra kiskutyaként lihegve, nyálcsorgatva siet a karjaim kozé. Nem sok kell hozzá és feláll majd a kiságyában vagy valamibe kapaszkodva bárhol. Az autósülésébe kapaszkodva már lábra emelkedett, de derékszogben meghajolva, mint valami vénséges vén bácsika, úgyhogy ez még nem számít felállásnak talán. Egyébként minő meglepi, ezt is 17-én produkálta. Nem is tudom, mi lehetett a tejemben aznap??

Szóval 7 hónap néhány pontban.

Sacc/kb a súlya: 7,8 kg

Hossza:  passz

Szeme: kék

Hajacskája: barna

Szépsége: toretlen, szikrázó

Fogacskák száma: zéró

Betegségek: szintén zéró

Ruhaméret: 68-80-ig bármi
Járókája: nincs
Szundik száma: 2, ha nagyon korán kelünk reggel, akkor 3

Kedvenc gúnyája: kheki plüss kardigán és naci, imádom benne

Pelenkaméret: 3-as Pampersben virít, a várakozásaimmal ellentében a Pampers születése óta csodásan bevált - Rékával nagyon nem így volt.... - egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jutott a végtermék olyan helyekre, ahova nem kellett volna.

Reggel kel:  7 órakor - jajjj, de koráááán...

Este nyugovóra tér:  7-9 kozott valahol - ami klassz

Kajatéma:

-  tízóraira kap gyümolcsot - alma, korte, barack, ilyesmi          

- ebédre főzeléket - alma, barack, sütőtok, cékla, gesztenye, és ezek kombijai

- inni néhanapján kap vizet, de inkább csak anyatejet

- kiflicsücskot nagyon szereti szopogatni és már fogyaszt is belőle. Szóval a gluténnal nem vártunk 1 éves korig....remélem nem bánom meg.

- tápszert nem kap, anyatejes a drága a hozzátáplálás mellett

Éjszakai szopik száma: 1 vagy 2, olykor 3. Ez utóbbi csak ritkán.

Kedvenc játék: Réka oroszlános csorgője, az a száncsengő féle

Cumi: használja, de nem függ tőle. Elalváshoz kell neki, de nem mindig.

Varázsitatóból és pohárból tud inni.


Egész nap vigyorog, csudajópofa.


Még mindig egyedül elalszik este, ha én fektetem le.


Szeret fel és le ugrálni, ha kézbe veszem. Ez új, Réka sosem csinálta.

Vonza minden, ami papír, fekete műanyag apró gombokkal, ami papucs, de lehet cipő is.  Nem tudom, van e még Rékának olyan játéka, ami nem járt Zalán szájában. Legalább részben. 

A rágókákat nem szereti, ami szerencse, mert Réka folyamatosan dugdossa őket, mint valami furmányos mókus. Zalán kapott új rágóka készletet, de azokat is rejtegeti, nem csak a sajátjait....

Autósülését egészen jól megszokta, már nem szokott ordítani. Ha szemére csúszik a sapka, arról azért tudósít.

Mázlista, hogy olyan tesója van, mint Réka. Még akkor is, ha olykor a kelleténél erőteljesebben veri hátba a kisasszony, vagy nem túl gyengéden taszajt rajta egyet. Vagy tobbet....

Szeret szopizni és ügyesen csinálja. Mostanában nem harapott meg.


Imádom, ahogy figyel, felnéz rám szopi kozben. Olyan okos a tekintete olyankor, mindentudó.


Szeparációs szorongás egyelőre nincs.


Ujját nem szopja. 


Cumisüveget nem használ.

Torolkozőturbánnal a fejemen nem ismer meg. Ez nem biztos....csak erős gyanúm.

Minden kaja érdekli, amit mi fogyasztunk, a mangalica szalonnától a Mekis ketchupig...a pácolt oldalastól a savanyú kápiig, a salátaontettől a csokitortáig. BÁRMI. És úgy viselkedik, mint aki aznap még nem evett. Pasis vonás? Nem is tudom....

Szívesen húzza a hajam és ezzel párhuzamosan próbálkozik azzal, hogy bekapja az orrom. Nem tudni, miért. 

Ha idegen kézbe kerül, sírva fakad. De minimum tiltakozik vagy kétségbeesett képet vág.

Máris tok jól rombol kockából épült várat. A mérgelődő és hisztérikus Réka maga mellett nem zavarja. Csoppet sem......Az annál inkább, ha valami klassz kis játékok hirtelen elvesznek tőle. Eddig pislogott kettőt, majd birkanyugalommal keresett magának valami más mókát. Ennek a korszaknak vége. Felháborodott sírással jelzi, hogy bántalom érte. Olyan keservessel, hogy anyai szívemnek meg kell szakadnia.....

Ügyesen eszik, jól etethető, igazán előkebarát a csemete.

Továbbra is Réka tudja a legkonnyebben megnevettetni. Csak táncolnia kell, Zalán máris gurul a nevetéstől. Nekem jobban kell erőlkodnom.

Még 2 nap karácsonyig....

A legszebb, amit idén találtam....