Zalánról

A hét hós státuszvizsgálata kimaradt, a Doktornéni nem tartotta szükségesnek, úgyhogy méreteket nem tudok hirtelen.... De nem is lényeges. Az annál inkább, hogy 17-én, azaz egyetlen napocskával a hófordulója előtt fogta magát és felült. Azaz nem is így volt. Előszor csak arra figyeltem fel, hogy már nem hason kozlekedik és játszik, helyette inkább olyan pozíciót vesz fel, mint Molly kutyám a teraszon oly gyakran. Ő ugye spániel márkájú. Imád a korlátnak dőlni és maga mellé dobni amolyan elegánsan a lábait. Zalán is támaszkodott elől a kezecskéin, lábai oldalra kidobva...ebből aztán egy nap az lett, hogy felült. Vasárnap odáig fejlődott a dolog, hogy a lábacskák elől kaptak helyet. Gyorsan meg is orokítettük a nagy pillanatot.

Imádom és képtelen vagyok betelni azzal, hogy egyik napról a másikra képes lesz valamire. Egyik nap nem csinálja, a másik nap igen. Egy nap például....mintha megnyomnának rajta valamilyen gombot - hirtelen felfelé torekszik. Térdre dolgozza magát, próbál felülni, felállni, holott addig tokéletesen komfortosan érezte magát hason fekve is....Ez számomra - talán furán hangzik, de - olyan bámulatos és csodálatos dolog. Ahogy fejlődik...szinte napról napra. Ilyentájt, 7-8 hónapos kora korül meglódult a fejlődés szekere Zalánnal, ahogy annak idején Rékával is. Mert 17-én ült fel, és csak egyetlen nappal korábban, azaz 16-án hagyott fel a kúszással és váltott mászásra. Eleinte szokatlan is volt pici fiam látványa, ahogy ül a játszószőnyegén, ahogy a kiságyába kapaszkodva térdel és vigyorog rám, amint villámsebesen mászik a szőnyegen, ahogy hívásomra kiskutyaként lihegve, nyálcsorgatva siet a karjaim kozé. Nem sok kell hozzá és feláll majd a kiságyában vagy valamibe kapaszkodva bárhol. Az autósülésébe kapaszkodva már lábra emelkedett, de derékszogben meghajolva, mint valami vénséges vén bácsika, úgyhogy ez még nem számít felállásnak talán. Egyébként minő meglepi, ezt is 17-én produkálta. Nem is tudom, mi lehetett a tejemben aznap??

Szóval 7 hónap néhány pontban.

Sacc/kb a súlya: 7,8 kg

Hossza:  passz

Szeme: kék

Hajacskája: barna

Szépsége: toretlen, szikrázó

Fogacskák száma: zéró

Betegségek: szintén zéró

Ruhaméret: 68-80-ig bármi
Járókája: nincs
Szundik száma: 2, ha nagyon korán kelünk reggel, akkor 3

Kedvenc gúnyája: kheki plüss kardigán és naci, imádom benne

Pelenkaméret: 3-as Pampersben virít, a várakozásaimmal ellentében a Pampers születése óta csodásan bevált - Rékával nagyon nem így volt.... - egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jutott a végtermék olyan helyekre, ahova nem kellett volna.

Reggel kel:  7 órakor - jajjj, de koráááán...

Este nyugovóra tér:  7-9 kozott valahol - ami klassz

Kajatéma:

-  tízóraira kap gyümolcsot - alma, korte, barack, ilyesmi          

- ebédre főzeléket - alma, barack, sütőtok, cékla, gesztenye, és ezek kombijai

- inni néhanapján kap vizet, de inkább csak anyatejet

- kiflicsücskot nagyon szereti szopogatni és már fogyaszt is belőle. Szóval a gluténnal nem vártunk 1 éves korig....remélem nem bánom meg.

- tápszert nem kap, anyatejes a drága a hozzátáplálás mellett

Éjszakai szopik száma: 1 vagy 2, olykor 3. Ez utóbbi csak ritkán.

Kedvenc játék: Réka oroszlános csorgője, az a száncsengő féle

Cumi: használja, de nem függ tőle. Elalváshoz kell neki, de nem mindig.

Varázsitatóból és pohárból tud inni.


Egész nap vigyorog, csudajópofa.


Még mindig egyedül elalszik este, ha én fektetem le.


Szeret fel és le ugrálni, ha kézbe veszem. Ez új, Réka sosem csinálta.

Vonza minden, ami papír, fekete műanyag apró gombokkal, ami papucs, de lehet cipő is.  Nem tudom, van e még Rékának olyan játéka, ami nem járt Zalán szájában. Legalább részben. 

A rágókákat nem szereti, ami szerencse, mert Réka folyamatosan dugdossa őket, mint valami furmányos mókus. Zalán kapott új rágóka készletet, de azokat is rejtegeti, nem csak a sajátjait....

Autósülését egészen jól megszokta, már nem szokott ordítani. Ha szemére csúszik a sapka, arról azért tudósít.

Mázlista, hogy olyan tesója van, mint Réka. Még akkor is, ha olykor a kelleténél erőteljesebben veri hátba a kisasszony, vagy nem túl gyengéden taszajt rajta egyet. Vagy tobbet....

Szeret szopizni és ügyesen csinálja. Mostanában nem harapott meg.


Imádom, ahogy figyel, felnéz rám szopi kozben. Olyan okos a tekintete olyankor, mindentudó.


Szeparációs szorongás egyelőre nincs.


Ujját nem szopja. 


Cumisüveget nem használ.

Torolkozőturbánnal a fejemen nem ismer meg. Ez nem biztos....csak erős gyanúm.

Minden kaja érdekli, amit mi fogyasztunk, a mangalica szalonnától a Mekis ketchupig...a pácolt oldalastól a savanyú kápiig, a salátaontettől a csokitortáig. BÁRMI. És úgy viselkedik, mint aki aznap még nem evett. Pasis vonás? Nem is tudom....

Szívesen húzza a hajam és ezzel párhuzamosan próbálkozik azzal, hogy bekapja az orrom. Nem tudni, miért. 

Ha idegen kézbe kerül, sírva fakad. De minimum tiltakozik vagy kétségbeesett képet vág.

Máris tok jól rombol kockából épült várat. A mérgelődő és hisztérikus Réka maga mellett nem zavarja. Csoppet sem......Az annál inkább, ha valami klassz kis játékok hirtelen elvesznek tőle. Eddig pislogott kettőt, majd birkanyugalommal keresett magának valami más mókát. Ennek a korszaknak vége. Felháborodott sírással jelzi, hogy bántalom érte. Olyan keservessel, hogy anyai szívemnek meg kell szakadnia.....

Ügyesen eszik, jól etethető, igazán előkebarát a csemete.

Továbbra is Réka tudja a legkonnyebben megnevettetni. Csak táncolnia kell, Zalán máris gurul a nevetéstől. Nekem jobban kell erőlkodnom.

Még 2 nap karácsonyig....

A legszebb, amit idén találtam....

Szülinapi képek dióhéjban

A gyertya nem sokáig virágzott Kitty homlokán.....Ja, igen, a gyertya talpacskáit utólag találtam meg a fiókban. Jellemző....

Késő estig játszott az ajándékaival...

A látszat ellenére nagyon tetszett neki a torta....

Zalán is jól érezte magát családi kőrben - nincs perpill rővid őőőőm - Malackának kifejezetten megorült, pedig még névnapi ajándékként került Réka birtokába

Jaj, a csokitorta csodajóóóó....

Pezsgőbontás is volt, igaz, borospohárból hőrpintette az ünnepelt, de mindenkivel legalább 5x koccentott és a gyerekpezsi felét ő maga hajtotta fel....

Boldog születésnapot, Réka!

Slideshow design made with Smilebox

Még kettőt kell aludni....

Továbbra sem véglegesítettem, hogy Réka kitől milyen ajándékot kap a születésnapjára a beszerzett halmazból. Viszont úgy tűnik, a probléma nem probléma többé, a Jóisten segítő kezet nyújtott és úgy intézte, hogy kettő darab játék, amit utoljára rendeltem ne érjen ide időben. A kitűzött szállítási időpont 8-a volt, de sem 9-én, sem ma nem csengetett egyetlen árva csomagküldő cég sem....Így hát valamivel könnyebb a helyzetem. Kár, pedig a köztisztasági cuccosra nagyon kíváncsi lettem volna és Réka arcára is, ahogy kinyitja a dobozt...dehát sokat nem kell várnom, majd megnézem Karácsonykor. Ilyenkor mázli, hogy közel van a szülinap és a karácsony. 

Rékám kiválasztotta, melyik ruháját óhajtja felvenni a születésnapján - a pöttyös ruhát. Már nem most született meg a döntés, hetekkel ezelőtt és a tény, hogy azóta sem gondolta meg magát, jelzi, hogy mennyire szereti ezt a ruhácskát. Ami egyébként Hello Kitty-s, mint arról tegnap hirtelen megvilágosodtam, úgyhogy nem lesz gond azzal a Hello Kitty-s tortával sem, minden bizonnyal. 


Hogy mi van a saját két kis kacsómmal alkotott tortával? Hát abból megint nem lesz semmit. Inamba szállt a bátorság. Elhalasztottam a dolgot rutinosabb időkre, amikor magabiztosan (magabiztosabban) csapok a melóba és nem enyhe gyomorideggel. Hogy ennek napja mikor jön el? Nos, tele a jövő évi naptár is szebbnél szebb szülinapokkal. Február, március, május, június.....vagy végső esetben még mindig ott van a november és a december, ugye....


Hát ennyi, nem is tudom, hogy mit írjak. Leánykám, a csaknemhároméves alszik öccsével egyetemben. Úgyhogy most fogom magam és habkönnyű nosztalgiával a lelkecskémben rendet vágok a nappaliban, mert megint úgy néz ki minden, mint ahová bomba csapódott.


De ha már nosztalgia...Mert nekem olyan jólesik ezeket a sorokat olvasni. Mint egy időgép, úgy repít vissza már elfeledett napokra: 

2007.12.10, hétfő

38+2. nap

Terhesgondozóban nyitottam. Szakadt az eső egész reggel, az a fajta langyos őszi eső, ami összezavarja az embert, mert inkább szeptemberben lenne aktuális. Nem győztem kerülgetni a pocsolyákat a gigamega méretű hasammal. Szomszédasszony a kapuban megszakértette a pocakom. Szerinte 41. hétre fogok szülni, nagyon fenn van még a baba odabenn. Majnem mondtam neki valamit....

Profi tg-be járó kismamává fejlődtem így a véghajrára. Már semmi orvosi vagy védőnői megjegyzés nem zaklat fel, nem izgat, sőt még csak nem is érdekel. Súlyom: 76 kg (14 kiló plusznál tartok a 12. héthez képest) S. doki helyettesített. Kedvesen célzott rá, hogy kicsit sok ez a 14 kiló plusz rajtam, ejnye bejnye. Nem oktatott ki és nem alázott meg, ami a mai eü-ben simán érdem és elismerést érdemel, ezért én is  legelbűvölőbb mosolyomat elővillatva világosítottam fel, hogy 67 kilósan estem teherbe....Azaz igazából 9 kilóról beszélünk. Nem szólt semmit.

Már az ajtóban álltam, nagyon mehetnékem volt, mikor a doki utánam szólt, hogy és ugye tudom, ha vérzés, fájás vagy magzatvíz jelentkezne, - még mindig mosolygott - akkor.....KÓRHÁZ vágtam rá, mint a jó diák vidáman. Alig várom, hogy ezek valamelyike bekövetkezzen végre. A védőnő kiemelte, hogy most már heti 2 db NST dukál nekem. Jövő héten megint várnak szeretettel persze, kaptam beutalót pisis laborra. A lányok azt tippelték, hogy ma voltam tg-n utoljára. Miért érzem azt, hogy még jövő héten is ott fogok dekkolni, nem tudom.

Tg után megvettem a függönyt az előszoba ablakaira. Kicsit bosszús voltam, mert legalább 10 percet vártam, míg valaki hajlandó volt kiszolgálni. Ott ácsorgok hatalmas pocakkal, bennem egy teljesen készre jelentett babával és tojnak az emberre. Egy középkorú, kanári sárga dzsekis nőt egyáltalán nem izgatta, hogy ott álldogálok. Ráérősen, kényelmesen válogatott és nagyon is elvárta, hogy ugráljanak körülötte. Ha ott kezdek el szülni, az sem rázza még, ő még valamit keres a nappali ablakra....én úgyis vajúdok. Neki tudtam volna esni egy függönytartóval. Nagy volt a kísértés, ott sorakoztak mellettem. De inkább várakoztam összeszorított szájjal, semmi kedvem nem volt másik boltba átvánszorogni. Nagy nehezen sorra kerültem és az eladó szakértelmének köszönhetően gyorsan végeztem is.

A vizitem Doktorúrnál villámgyors volt, szinte észrevétlen. Az NST végtelenül hosszúra sikeredett, mert Réka baba először aludt, bár kapott kólát bőven, majd hiába mozgott, a freki nem nagyon ugrott fel. Rengeteget kínlódtunk, feküdtem, ültem, majd megint feküdtem....az asszisztens csóválta a fejét, hümmögött és károgott, hogy mit fog szólni ehhez a Főorvos úr....aztán feladtuk mégis, kiültünk a váróba. A frászt hozta rám, lelki szemeim előtt már láttam a terhespathológia emeletét, szülés indítás, burok repesztés, oxitocin, császár.....de mielőtt belelovalltam volna magam az ijedtségbe, Doktorúr befutott, és számomra egggészen váratlanul, jónak ítélte a görbéimet. 

Kiskönyv nélkül vágta a nevem. Kérdezte, hogy a múltkor akkor már mindent letudtunk, ugye? VIzsgálat volt? Nem volt. Tologatjuk? Tologatjuk. Toljuk tovább! - Hát persze, majd csak megszülök..... Most már akár nyílhatna is a méhszáj, az semmin nem változtatna. Valami olyasmit mondott, hogy nem akar már kínozni. Ez kedves tőle. (...)Amikor már az ajtóban álltam, kezem a kilincsen,  még utánam szólt, hogy a héten nem nagyon várható a baba. Nagyon nyugodt a méhem, az NST alsó vonala egyetlen vízszintes vonal. Na puff neki! Réka előrébb jár hetekkel, most mégsem nagyon akaródzik kibújnia?

2007.12.11, kedd

22 óra 

Megvolt az estimese, a Rátóti csikótojást olvastam fel kis családomnak. Egyik nagy kedvencem. :-)

Egész nap keményedtem, folyamatosan. Magát a folyamatot nem sikerült elcsípnem, de valahányszor a hasamhoz nyúlok, jó kemény. Hogy egyáltalán elernyed e, nem tudom. Enyhe mensis görcsök is voltak korábban, de elhanyagolhatóak. Sajnos.

Réka délután nagyon aktív volt. Rúgott, táncolt, ficánkolt. Nem tudom, miért, mert édességet nem ettem. ....Na, most éppen puha a hasam. Végre.... Anyuék teljes izgalomban vannak, hogy bármikor szülhetek, de megnyugtattam őket, hogy úgy néz ki, a hét még eseménytelenül fog eltelni. Csalódott vagyok, megmondom őszintén. Nem hittem volna, hogy így magával ragad a türelmetlenség. Most már tényleg szenvedek. Semmi sem érdekel, csak a szülés. Az maga a megváltás lesz....  

Ne haragudj, Réka baba, már képtelen vagyok írni, csapongok össze-vissza. Minden fáraszt, nagyon ki vagyok merülve. Pihenek egy kicsit.

38+4, szerda

Hajnali fél 5 van. Nem tudok most sokat írni, csak annyit rögzítek, hogy a rátóti csikótojás indulásra bírta Rékát. Szivárog a magzatvizem. Ma szülünk.............

.....................Jóságos ég!!!!