Még kettőt kell aludni....

Továbbra sem véglegesítettem, hogy Réka kitől milyen ajándékot kap a születésnapjára a beszerzett halmazból. Viszont úgy tűnik, a probléma nem probléma többé, a Jóisten segítő kezet nyújtott és úgy intézte, hogy kettő darab játék, amit utoljára rendeltem ne érjen ide időben. A kitűzött szállítási időpont 8-a volt, de sem 9-én, sem ma nem csengetett egyetlen árva csomagküldő cég sem....Így hát valamivel könnyebb a helyzetem. Kár, pedig a köztisztasági cuccosra nagyon kíváncsi lettem volna és Réka arcára is, ahogy kinyitja a dobozt...dehát sokat nem kell várnom, majd megnézem Karácsonykor. Ilyenkor mázli, hogy közel van a szülinap és a karácsony. 

Rékám kiválasztotta, melyik ruháját óhajtja felvenni a születésnapján - a pöttyös ruhát. Már nem most született meg a döntés, hetekkel ezelőtt és a tény, hogy azóta sem gondolta meg magát, jelzi, hogy mennyire szereti ezt a ruhácskát. Ami egyébként Hello Kitty-s, mint arról tegnap hirtelen megvilágosodtam, úgyhogy nem lesz gond azzal a Hello Kitty-s tortával sem, minden bizonnyal. 


Hogy mi van a saját két kis kacsómmal alkotott tortával? Hát abból megint nem lesz semmit. Inamba szállt a bátorság. Elhalasztottam a dolgot rutinosabb időkre, amikor magabiztosan (magabiztosabban) csapok a melóba és nem enyhe gyomorideggel. Hogy ennek napja mikor jön el? Nos, tele a jövő évi naptár is szebbnél szebb szülinapokkal. Február, március, május, június.....vagy végső esetben még mindig ott van a november és a december, ugye....


Hát ennyi, nem is tudom, hogy mit írjak. Leánykám, a csaknemhároméves alszik öccsével egyetemben. Úgyhogy most fogom magam és habkönnyű nosztalgiával a lelkecskémben rendet vágok a nappaliban, mert megint úgy néz ki minden, mint ahová bomba csapódott.


De ha már nosztalgia...Mert nekem olyan jólesik ezeket a sorokat olvasni. Mint egy időgép, úgy repít vissza már elfeledett napokra: 

2007.12.10, hétfő

38+2. nap

Terhesgondozóban nyitottam. Szakadt az eső egész reggel, az a fajta langyos őszi eső, ami összezavarja az embert, mert inkább szeptemberben lenne aktuális. Nem győztem kerülgetni a pocsolyákat a gigamega méretű hasammal. Szomszédasszony a kapuban megszakértette a pocakom. Szerinte 41. hétre fogok szülni, nagyon fenn van még a baba odabenn. Majnem mondtam neki valamit....

Profi tg-be járó kismamává fejlődtem így a véghajrára. Már semmi orvosi vagy védőnői megjegyzés nem zaklat fel, nem izgat, sőt még csak nem is érdekel. Súlyom: 76 kg (14 kiló plusznál tartok a 12. héthez képest) S. doki helyettesített. Kedvesen célzott rá, hogy kicsit sok ez a 14 kiló plusz rajtam, ejnye bejnye. Nem oktatott ki és nem alázott meg, ami a mai eü-ben simán érdem és elismerést érdemel, ezért én is  legelbűvölőbb mosolyomat elővillatva világosítottam fel, hogy 67 kilósan estem teherbe....Azaz igazából 9 kilóról beszélünk. Nem szólt semmit.

Már az ajtóban álltam, nagyon mehetnékem volt, mikor a doki utánam szólt, hogy és ugye tudom, ha vérzés, fájás vagy magzatvíz jelentkezne, - még mindig mosolygott - akkor.....KÓRHÁZ vágtam rá, mint a jó diák vidáman. Alig várom, hogy ezek valamelyike bekövetkezzen végre. A védőnő kiemelte, hogy most már heti 2 db NST dukál nekem. Jövő héten megint várnak szeretettel persze, kaptam beutalót pisis laborra. A lányok azt tippelték, hogy ma voltam tg-n utoljára. Miért érzem azt, hogy még jövő héten is ott fogok dekkolni, nem tudom.

Tg után megvettem a függönyt az előszoba ablakaira. Kicsit bosszús voltam, mert legalább 10 percet vártam, míg valaki hajlandó volt kiszolgálni. Ott ácsorgok hatalmas pocakkal, bennem egy teljesen készre jelentett babával és tojnak az emberre. Egy középkorú, kanári sárga dzsekis nőt egyáltalán nem izgatta, hogy ott álldogálok. Ráérősen, kényelmesen válogatott és nagyon is elvárta, hogy ugráljanak körülötte. Ha ott kezdek el szülni, az sem rázza még, ő még valamit keres a nappali ablakra....én úgyis vajúdok. Neki tudtam volna esni egy függönytartóval. Nagy volt a kísértés, ott sorakoztak mellettem. De inkább várakoztam összeszorított szájjal, semmi kedvem nem volt másik boltba átvánszorogni. Nagy nehezen sorra kerültem és az eladó szakértelmének köszönhetően gyorsan végeztem is.

A vizitem Doktorúrnál villámgyors volt, szinte észrevétlen. Az NST végtelenül hosszúra sikeredett, mert Réka baba először aludt, bár kapott kólát bőven, majd hiába mozgott, a freki nem nagyon ugrott fel. Rengeteget kínlódtunk, feküdtem, ültem, majd megint feküdtem....az asszisztens csóválta a fejét, hümmögött és károgott, hogy mit fog szólni ehhez a Főorvos úr....aztán feladtuk mégis, kiültünk a váróba. A frászt hozta rám, lelki szemeim előtt már láttam a terhespathológia emeletét, szülés indítás, burok repesztés, oxitocin, császár.....de mielőtt belelovalltam volna magam az ijedtségbe, Doktorúr befutott, és számomra egggészen váratlanul, jónak ítélte a görbéimet. 

Kiskönyv nélkül vágta a nevem. Kérdezte, hogy a múltkor akkor már mindent letudtunk, ugye? VIzsgálat volt? Nem volt. Tologatjuk? Tologatjuk. Toljuk tovább! - Hát persze, majd csak megszülök..... Most már akár nyílhatna is a méhszáj, az semmin nem változtatna. Valami olyasmit mondott, hogy nem akar már kínozni. Ez kedves tőle. (...)Amikor már az ajtóban álltam, kezem a kilincsen,  még utánam szólt, hogy a héten nem nagyon várható a baba. Nagyon nyugodt a méhem, az NST alsó vonala egyetlen vízszintes vonal. Na puff neki! Réka előrébb jár hetekkel, most mégsem nagyon akaródzik kibújnia?

2007.12.11, kedd

22 óra 

Megvolt az estimese, a Rátóti csikótojást olvastam fel kis családomnak. Egyik nagy kedvencem. :-)

Egész nap keményedtem, folyamatosan. Magát a folyamatot nem sikerült elcsípnem, de valahányszor a hasamhoz nyúlok, jó kemény. Hogy egyáltalán elernyed e, nem tudom. Enyhe mensis görcsök is voltak korábban, de elhanyagolhatóak. Sajnos.

Réka délután nagyon aktív volt. Rúgott, táncolt, ficánkolt. Nem tudom, miért, mert édességet nem ettem. ....Na, most éppen puha a hasam. Végre.... Anyuék teljes izgalomban vannak, hogy bármikor szülhetek, de megnyugtattam őket, hogy úgy néz ki, a hét még eseménytelenül fog eltelni. Csalódott vagyok, megmondom őszintén. Nem hittem volna, hogy így magával ragad a türelmetlenség. Most már tényleg szenvedek. Semmi sem érdekel, csak a szülés. Az maga a megváltás lesz....  

Ne haragudj, Réka baba, már képtelen vagyok írni, csapongok össze-vissza. Minden fáraszt, nagyon ki vagyok merülve. Pihenek egy kicsit.

38+4, szerda

Hajnali fél 5 van. Nem tudok most sokat írni, csak annyit rögzítek, hogy a rátóti csikótojás indulásra bírta Rékát. Szivárog a magzatvizem. Ma szülünk.............

.....................Jóságos ég!!!!