Háztartási alkalmazott, mármint én

 

Már megfigyeltem, hogy ha a teljes hétvégét itthon töltjük - amit egyébként szívesen teszek, nagyon szeretek itthon lenni - az általában valami nagyszabású háztartási manőverbe torkollik. Vagy kitalálom, hogy zsírtalanítom a konyhát, vagy rendet rakok a kamrában, de olyan is előfordul sűrűn, hogy csak vég nélkül sütök-főzök, hogy a végén magam is megbánom. 

Tegnap a főzős-vasalós programra került sor, bár nem terveztem, de valahogy ez adta magát. Sütöttem rántott csirkét, rántott husit, rántott gombát, volt serpenyős burgonya hozzá, zöld saláta és fokhagymás tejföl, szóval finom falat akadt bőven. Utána nekiestem vasalni, kb egy órával az évértékelő beszéd előtt, majd lement a beszéd, meghallgattunk minden kiértékelést és na akkor végre lefogytak Tibi ingei és minden ki lett vasalva. Nem vagyok naív, átmeneti állapot ez, mert egy órán belül végzett a szárítógép, ma is megy a mosógép kétszer, szóval pfffff....

Ma viszont frissen  ébredve benyomtam egy Hajóágyú podcastot, a legfrissebbet és arra kisikáltam a fenti fürdőszobát. Koromból adódik, de nagy megelégedettséget okoz, mikor a fürdőszobában minden tiszta és illatos, 20-30 évvel ezelőtt még csodálkoztam volna magamon. Utána kihúztam az ágy alól a nyári ruhás Ikeás zsákokat, átválogattam őket, kidobáltam, amit reménytelennek ítéltem, majd szembejött egy Réka kinőtt ruhái című zacskó, amiről eszembe jutott, hogy átválogathatnánk az egész gardróbját, mert szerintem a felét sem hordja. Azon túl, hogy a felét sem hordja, a tiszta vasalt ruhák soha nem kerülnek be valahogy a vasalókosárból a gardróbjába vagy komódba, részben mert mindkettő amúgy is tömve van. Nahát csinált egy kis helyet a még mindig pizsamás tündér,  azzal nem volt gond, kiváló partner volt a programban, de hát sajnos elég hamar felnyomta az agyvizem, mi mindent kiselejtezett. Ezek voltak a leggyakoribb mondataim:

- Ezt miért nem hordod már? - standard. Később már csak : - Ezt miért nem?. Majd: - Ez miért?

- Ezzel mi a helyzet?

- Ezzel mi a baj?

- És ez mit vétett?

- Csak? Mi az, hogy csak?

- Pedig ez olyan gyönyörű.

- Ezek a címke is rajta van, soha nem hordtad.

- Hogy hordtad volna? Ott a címke.

- Hogy lenne jó rám? S-es....

- Ebből három is van, egyszer nem láttam rajtad.

- Az egy Mustang póló, megőrültél?? 

- De kár, hogy rám kicsi....

- Ezt annyira szerettem rajtad, olyan csinos.....

- Ó, de kár ezért....

Egy idő után már nem is mondtam semmit, csak abban döntöttem, hogy kuka vagy ruhászsák. Most hogy így visszaolvastam, elég hárpiának tűnök, akkor az adott helyzetben ez nem tűnt fel. 

Na a lényeg, hogy Rékának rengeteg ruhája van és meglepő módon sok mindent kiselejtezett. Ennek egy része, egy zsáknyi ment a kukába, mert szakadt, kopott, lyukas, túl régi,  egy másik részének pedig keresünk valakit, aki majd örül neki. Vagy megmarad az unokáknak.....

Csütörtök már majdnem péntek

 

Nyugodt hét ez (eddig) most, szeretem az ilyen különösebb stresszt nem okozó időszakokat. Remélem, tartós lesz.

Réka még múlt héten igényelt bőrgyógyászati segítséget, de végül a gyermekorvos doktornéni meg tudta oldani, tett fel a felhőbe szemkrémet, amitől a hét végére teljesen meggyógyult a kiscsaj. Volt egy óriási pánik (az ő részéről) , hogy az esetlegesen felragasztott műszempillára allergiás vagy annak a ragasztójára inkább, de megnyugodhatott Réka kedélye, mert kiderült, hogy nem. Vagy legalábbis nem arra a ragasztóra, mert azóta mást használ. Szóval most hétfőn írhattam a bőrgyógyász doktornőnek, hogy sűrű elnézést, lemondanám az időpontot, tudom, elég későn, ha tartozunk valamivel, szóljon. Visszaírt, hogy semmi gond, ami kedves tőle, tekintve, hogy még soha nem találkoztunk.

Zalánnak gyógytorna kontroll volt, amire most Tibi vitte, így aztán nem tudom miket pontosan, de kapott új feladatokat a csípőjére is. Ezeket lehet heti 2-3x végezni. Nekem egy kicsit fura, hogy nem kell járni rendszeresen, én úgy képzeltem el, hogy majd együtt tornáznak a gyógytornásszal, vagyis gyógytornász irányítása alatt, de mindegy. Már csak Zalánon kell tartani a szemünket, hogy a tornát végzi-e rendesen….Most nyilallt belém, hogy márciusra kaptunk időpontot ortopédiára (decemberben), te jó ég, el ne felejtsem....Valamikor március végére.

Múlt héten volt anyu névnapja, amit eléggé el nem ítélhető módon elfelejtettem. Tudtam, hogy február, mindent tudtam, végül mégis kiment a fejemből….elég szomorú. Igazából még az sem mondhatom, hogy lelkiismeretfurdalásom volt, olyan erős nem. Szégyelltem magam, amikor eszembe jutott…..Az első születésnapja, amit már nélküle ünneplünk, már csak emlékezni tudunk rá, az jövő héten lesz….Erről nagyon többet írni nem is tudok....

A szobabicaj végül továbbra is a sarokban figyel, nem élesítettem aktív használatra (ha nem nézhetek közben tévét, egy percen belül lefordulok róla), viszont a youtube-on tök jó mindenféle pilates videók vannak (szerintem sima torna, teljesen olyan). Egyelőre nagyon fáj a legtöbb gyakorlat egy idő után, gyenge vagyok és edzetlen, mint a harmat, de remélem, az állapot átmeneti. Azt hiszem, egy bizonyos kor után nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne mozogjunk semmit. Már ha jót akarunk magunknak….Az esti fél óra séta a kutyával, ami részben átmegy kocogásba is két fontos szimat között… hát az nem sok azért, annál több kell.

E. szokott adni filmajánlót házi feladatnak, még nem derült ki, hogy miért. Mivel szeretem a filmeket, nem nehéz feladat megnézni őket. Múltkor a 12 dühös embert adta, amit még nem is láttam soha. Ahhoz képest, hogy a világ 100 legjobb filmje között tartják nyilván, én eléggé untam. Végülis érdekes volt (és alacsony költségvetésű, a nagy része egy teremben játszódik a 12 esküdttel). Az új feladat A számolás joga (Hidden Figures) – fenn van Videa-n is - amit láttam magamtól is és nagyon tetszett. Hogy ebből az én szempontomból mi a mondanivaló, nem tudom. Ami eszembe jutott erről, hogy milyen meglepő, hogy a liberális szabadságjogok fellegvárában ilyen sokáig megmaradhatott a szegregáció, diszkrimináció….100 évvel a polgár háború után.

Hogyan?

 Ma úgy esett, hogy még reggel 10 óra sem volt, de én már moziban találtam magam. Nem a Pláza moziban, hanem a kis csöndesben, ahová "lánykoromban" is szívesen jártunk, itt láttuk Tibivel pl. a Király visszatért a Gyűrűk Ura trilógiából és még sok egyéb filmet. Most a barátnőm rángatott el a Hogyan tudnék élni nélküledre vagy az új Bridget Jones-ra, én pedig az előbbit választottam. (Legutóbbiban ott figyelt Derek Shepherd, akarom mondani Patrick Dempsey, aki rettentően szívdöglesztő még most is (bár a Kennedy film óta rajongok érte és az nem most volt). Akkor még nem tudtam, hogy ő most fogja megnézni a filmet harmadszor......Jómagam nem vagyok egy nagy mozis, szívesebben nézek sorozatokat a magam tempójában (vasalás.....), azonban valahányszor eljutok moziba, végül mindig élmény az egész. 

Ami a filmről eszembe jutott - nem időrendi sorrendben.

- Ez nem annyira a filmmel kapcsolatos, de érdekes volt, hogy alig evett valaki a film közben. Igaz, itt kisebb a kínálat, csak kukorica van és üditő, de egyáltalán nem hallottam csámcsogást....(az sem zavar amúgy, csak most pozitívum.) 

- Töröcsik Franciska jóval drámaibban öregedett, mint Ember Márk, akinek szinte jót tett az idő.... Sajnos sokszor a valóság is ilyesmi, ezen jót vihogtunk utólag a barátnőmmel. Az is lehet, hogy Franciskát jobban megviselte az élet vagy kevésbé sikerült a maszkja, nem tudni.

- A táncos jeleneteken én csak pislogtam, nem tudtam eldönteni, hogy most ez valami vicc vagy paródia, de hogy hozzájárultak a szórakoztató jelenetekhez, az biztos.  Zalán úgy jellemezné őket, hogy "kínosak" voltak...Akkortájt érettségiztem, amikor a film játszódott és határozottan mondom, hogy így táncolni nem láttam senkit. Igaz, akkoriban pont Angliában tengettem a napjaimat szóval ki tudja?

- Brasch Bencét nem ismertem meg, csak a 21. szülinapi partin.

- Rengeteg vicces jelenet, cuki színész, remek forgatókönyv, klassz rendezés, meg minden. Nekem 10/9. Imádom a jó magyar filmeket és mindig örülök, ha születik egy. Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta.

- Kedvenc jelenet: Szabadság vándorai dal és ami azalatt történt

- Kedvenc vicces jelenet - az antennás jelenet a végén a tetőn (elment az adás a házinéninél) 

- Szivárogtak a könnyeim pl. a Szabadság vándorai dal alatt, de egyébként többször is,. Az egész film jó kis időutazás. Éppen 30 évvel ezelőttre, és én már akkor sem az oviba jártam...hihetetlen.

- Összességében tehát nagyon tetszett.  Akár újra és újra meg tudnám nézni.  Kivéve a tánc jeleneteket. A Netflixen fenn a Futni mentem is, este az következik. 

Ja és meg kellene moccantani a szobabicajt..... 

Pénteki füst eregetés

 Imádom a péntek délutánokat, estéket, tele vannak felszabadultsággal és reménnyel a hétvége előtt. Az ember olyan szabadnak érzi magát. Nem mintha hétfőn nagyobb mértékben lennék rab, mint pénteken, tök jól érzem magam a munkahelyemen (csak vinne be valaki és hozna haza. Mármint reggel be, délután haza, nyilván. Valamint értékelnék egy 9-15 közötti munkaidőt)vagy ilyesmi, de mindegy. Egyébként nem rossz úgy kezdeni a munkahetet, hogy csütörtök az első napom, még ha otthonról dolgozgattam is és másnap máris péntek. Viszont mostanában, remélem, nem leszek beteg. Szép kerek és hosszú munkaheteket szeretnék.

Egy pici, apró "Réka mondta", mielőtt még elfelejteném. Magyaráz nekem valami ruhamárkáról, amiről soha életemben nem hallottam, de állítólag nagyon menő és persze nem olcsó... Réka egyik mondata ezzel kapcsolatban: "Ó, pedig ez régi márka, a kétezres évek óta létezik...". Egyébként örököltem tőle egy Dorkó (vagy Dorko) pulcsit, amit soha nem hordott és ment is volna talán a padlásra, ha nem lenne rám jó. (De csak azért, mert oversize volt Rékára) 

A hétvégén visszaülök a szobabicajra, ami elég régen háttérbe van tolva (szó szerint), ámde a hét (illetve a múlt hét) feladata lett volna,hogy rápattanok, csak közben lerobbantam, úgyhogy most talán a hétvégén előre tolom valahová a tévé közelébe és tekerek egy epizódnyi Grace klinikát vagy egy félidő Liverpool meccset, mindegy. 

Réka küldött valami 5 perces hasazós videót mindenféle gyakorlatokkal. Tegnap be is mutatta egyik feladatot a másik után, mit mondjak, játszi könnyedséggel és lágy mosollyal az arcocskáján....Ahogy figyeltem,m gyanús is volt, hogy valami nem stimmel, aztán rájöttem, hogy ami nála mosoly, nálam vicsor.... Hétvégi menü - lasagne, fasirt tzatzikivel, borsóleves és talán fánk.... A hűtőben van még fokhagymás-sajtos csirkerolád, ehhez lesz sajtos brokkoli. Mindent sajttal eszünk. Karácsonyról maradt lazac a fagyóban, ha nagyon elfogy a kaja, azt elkészítem magamnak (más nem eszi meg) egy kis fokhagymás tagliatellével. Mindent fokhagymával eszünk....

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Régi kerékvágásban

 

Reggel kicsit elbizonytalanodtam, csütörtökön kellene-e nekem dolgozni.  Kevésbé éreztem magam kirobbanó formában, mint kedden, de már a főninek megírtam a munkakezdés dátumát, nem akartam kavarni, hogy mégsem megyek.... Úgyhogy dél tájban a rendelőben találtuk magunkat, hogy kikérjük a táppénzes papírt (majdnem azt írtam, hogy zárójelentést, de nem...). A bejárati ajtón állt egy felirat, hogy felsőlégúti betegeknek kötelező a maszk, mire Tibi felvette a maszkot, mondván, hogy fáj a torka, én meg csak az első néhány percre, aztán a táskám mélyére süllyesztettem...A váró teljesen üres volt, sehol egy teremtett lélek és fél óra múlva vége is volt a rendelésnek, ahogy volt. Örömmel konstatáltam, hogy volt fűtés, mert őszi sűrű látogatásaim során mindig meg lehetett fagyni, a konvektorok hidegen meredtek mindenütt....

Kicsit gyanakodott, vonakodott a házidokink, hogy a hétfői táppénzre jövetel után hogy tudom zárni is a táppénzt 2 nappal később, de nagyon nem vitatkozott. Magyarázkodtam, hogy a hétvégén megszenvedtem a javát, amivel nem nagyon foglalkozott, viszont valahonnan eszébe jutott hirtelen és váratlanul, hogy mi a helyzet a mammográfiával? .....Pislogtam párat, aztán nyeltem is egyet, majd diplomatikusan hallgattam. Még mélyebben kongott a csönd, mikor megkérdezte, mikor voltam utoljára, éééés már lőtte is fel a felhőbe a beutalót, legalábbis azt mondta. Biztos hajlott koromnak van valami köze ehhez, bár 45 felett ajánlott kétévente a vizsgálat, én meg már a 45. szülinapomra is nosztalgiával emlékszem....Hát majd beiktatjuk az ütemtervekbe ezt is.....

Múlt héten vérvételen voltam allergénekre tesztelték a vérem. Nagy meglepetés nem történt, mert egy csomó gyomra allergiás vagyok, ahogy azt tudtam is, némelyik nevét igaz, soha még csak nem is hallottam, de felismertem őket a fizimiskájuk alapján. Allergiás vagyok továbbá a marhaszőrre (!) és a kutyaszőrre is (itt csak bőrtünet van szerintem, bár ki tudja...) éééés parlagfűre is, amire a kezdet kezdetén, zsenge fiatal allergiásként nem voltam érzékeny.  Plusz még pár dologra. Ami jó, hogy élelmiszerre egyelőre nem, bár ugye a parlagfűnél van keresztallergia, de mindegy....Úgyhogy mehetek szakorvoshoz a papírral és kérhetek valami gyógyszert, amit nem recept nélküli cucc, mert azok már nem hatnak. 

A héten volt egy cuki beszélgetésem egy ismerősömmel gyászfeldolgozás témájában. Neki az volt a véleménye, hogy a gyászév kifejezés nem véletlenül gyászév, hagyjak időt magamnak , elegendőt, gyógyulni a traumákból. Teljesen igaz egyébként, a gyászévről el is feledkeztem....végülis mire az ember megél egy teljes évet már a szeretett személy nélkül, az is egy folyamat...A karácsony megvolt, olyan volt amelyen - úgy éreztem, soha nem lesz olyan, mint régen, vagy akár tavaly, nem is lesz....) és most következik februárban anyu névnapja és szülinapja....Most ott tartok, hogy ha kezembe kerül egy kézzel írott cédulája mondjuk, egy fontos telefonszámmal vagy egy sütirecept, nem kapok egy gyomrost képzeletben, hogy kedvem lenne összegörnyedni.... nem mindig. De előfordul. Fotókat sincs kedvem nézegetni róla, sőt, beszélni sem szeretek róla, úgyhogy nem bánom, itthon ritkán kerül szóba. ...Úgyhogy a helyzet még nem az igazi, de dolgozom magamon....Azt még nem is említettem, de az illetékes kórház környékére sem tudok egyelőre menni, ahol anyu meghalt, legalábbis nem önként...