Már megfigyeltem, hogy ha a teljes hétvégét itthon töltjük - amit egyébként szívesen teszek, nagyon szeretek itthon lenni - az általában valami nagyszabású háztartási manőverbe torkollik. Vagy kitalálom, hogy zsírtalanítom a konyhát, vagy rendet rakok a kamrában, de olyan is előfordul sűrűn, hogy csak vég nélkül sütök-főzök, hogy a végén magam is megbánom.
Tegnap a főzős-vasalós programra került sor, bár nem terveztem, de valahogy ez adta magát. Sütöttem rántott csirkét, rántott husit, rántott gombát, volt serpenyős burgonya hozzá, zöld saláta és fokhagymás tejföl, szóval finom falat akadt bőven. Utána nekiestem vasalni, kb egy órával az évértékelő beszéd előtt, majd lement a beszéd, meghallgattunk minden kiértékelést és na akkor végre lefogytak Tibi ingei és minden ki lett vasalva. Nem vagyok naív, átmeneti állapot ez, mert egy órán belül végzett a szárítógép, ma is megy a mosógép kétszer, szóval pfffff....
Ma viszont frissen ébredve benyomtam egy Hajóágyú podcastot, a legfrissebbet és arra kisikáltam a fenti fürdőszobát. Koromból adódik, de nagy megelégedettséget okoz, mikor a fürdőszobában minden tiszta és illatos, 20-30 évvel ezelőtt még csodálkoztam volna magamon. Utána kihúztam az ágy alól a nyári ruhás Ikeás zsákokat, átválogattam őket, kidobáltam, amit reménytelennek ítéltem, majd szembejött egy Réka kinőtt ruhái című zacskó, amiről eszembe jutott, hogy átválogathatnánk az egész gardróbját, mert szerintem a felét sem hordja. Azon túl, hogy a felét sem hordja, a tiszta vasalt ruhák soha nem kerülnek be valahogy a vasalókosárból a gardróbjába vagy komódba, részben mert mindkettő amúgy is tömve van. Nahát csinált egy kis helyet a még mindig pizsamás tündér, azzal nem volt gond, kiváló partner volt a programban, de hát sajnos elég hamar felnyomta az agyvizem, mi mindent kiselejtezett. Ezek voltak a leggyakoribb mondataim:
- Ezt miért nem hordod már? - standard. Később már csak : - Ezt miért nem?. Majd: - Ez miért?
- Ezzel mi a helyzet?
- Ezzel mi a baj?
- És ez mit vétett?
- Csak? Mi az, hogy csak?
- Pedig ez olyan gyönyörű.
- Ezek a címke is rajta van, soha nem hordtad.
- Hogy hordtad volna? Ott a címke.
- Hogy lenne jó rám? S-es....
- Ebből három is van, egyszer nem láttam rajtad.
- Az egy Mustang póló, megőrültél??
- De kár, hogy rám kicsi....
- Ezt annyira szerettem rajtad, olyan csinos.....
- Ó, de kár ezért....
Egy idő után már nem is mondtam semmit, csak abban döntöttem, hogy kuka vagy ruhászsák. Most hogy így visszaolvastam, elég hárpiának tűnök, akkor az adott helyzetben ez nem tűnt fel.
Na a lényeg, hogy Rékának rengeteg ruhája van és meglepő módon sok mindent kiselejtezett. Ennek egy része, egy zsáknyi ment a kukába, mert szakadt, kopott, lyukas, túl régi, egy másik részének pedig keresünk valakit, aki majd örül neki. Vagy megmarad az unokáknak.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!