Erről a hétvégéről sok jót nem lehet elmondani, gyakorlatilag végigtanultuk....Nagyon-nagyon nem volt hozzá kedvem, mert tudtam, hogy semmi másra nem lesz idő és nem szeretem az ilyen hétvégéket. Az ilyenek után pihentetőnek tűnik a hétfő és észrevétlen a hétvége....
Ennek ellenére a péntek délután és este mindig jó hangulatban telik, mert gyakorlatilag az az egyetlen hétköznap este, amikor nem kell a leckével foglalkozni. Tibi estig dolgozott, szóval annyira kirobbantó pénteken sem volt a hangulatunk. Ahogy szoktam, pénteken rendbe tettem a konyhát, ami esetleg picit elszaladt az elmúlt két napban, majd mexikói taco-t készítettem vacsira, mert az gyors és egyszerű. Rájöttem egyébként, amire eddig nem, hogy a mexikói chilis bab zacskós por titka a római köményben áll és bukik. Ez az egyetlen por, amit használok, minden mást megfőzök maggi és knorr nélkül, viszont ezt nem tudom reprodukálni. Vagy hát szerintem eddig, mert kellő mennyiségű római kömény elvileg megoldja a "porhiányt"is.
Szóval taco készült, találtam a hűtőben avokádót, amit még Réka vett pár hete szerintem. Elvileg avokádós piritóst szeretett volna enni, de rájött, hogy ha csak rászeleteli a kenyérre, az neki annyira nem jön be....Így lett viszont guakamole is a taco-hoz, ami nagyon-nagyon finom lett. Eszembe is jutott egy cseh barátnőm a régmúltból, aki mesélte, hogy pár hónapot élt Mexikóban és folyton betegre ette magát taco-val.....Egy kis törékeny, vékony szőke lány és a sok-sok taco, még a gondolat is vicces volt.
A szombat reggel sem kezdődött jobban, mert eszembe jutott, hogy hazahozták a gyerekek a félévi értesítőt.....és hát nem tudom eldönteni, hogy melyik szomorított el jobban, a Zaláné vagy a Rékáé. Rékáé nem tragédia, de nála magasabb is a mérce. Szóval ha nagyon hangulatba jövök, azon is tudtam volna bőgni egy sort. Mindegy, gyorsan aláírtam és látni sem bírtam. Remélem, az év végére szebbek lesznek a jegyek...Zaláné láttán meg rögtön az jutott eszembe, hogy fussunk a német kéttanról, de fürgén ám, fussunk, amíg még nincs fizika, kémia, mert a tempó már így is szinte elviselhetetlen, a jegyek meg csak rosszabbak. Sima általánosban szeretném látni, ahol a vitt pontok várhatóan némileg magasabbak lehetnek, bár nyilván nem sokkal...Viszont Zalán nem akar menni és úgy érzem, hogy Tibi sem igazán, én meg csak feleslegesnek érzem a szenvedést és ezt a rengeteg tanulást....
Szombaton 6 körül abbahagytuk a tanulást végre, kb. ebéd után kezdtük....Hosszú idő után elmentünk a "rétre", ahol az üzletközpont van. Furán sötét volt a parkolóban, aztán rájöttünk, hogy az áruházak homlokzatán nem vagy csak hiányosan ég a kivilágítás. Hogy véletlenül vagy spórolásból a villanyszámlán, nem tudom, de szokatlan volt. Volt egy olyat ötlete a város vezetésének, hogy 9 után kikapcsolja a közvilágítást, de szerencsére ezt hamar elvetették....nem annyira jó ötlet szerintem....
Megvettük, amit akartunk, majd este meglátogattuk anyósomat, elláttuk a sok cicát és Lizi kutyát kajával. A gyerekek már nem jönnek velünk a nagyszülőkhöz, csak szülői nyomásra - most ilyen nem volt - ami elszomorító valahol. Nem keresik a nagyszülők társaságát, sem anyuét, sem anyósomékét, sőt Zalán kifejezetten tart a nagyapjától, apósomtól. Nem egyszerű ember, a maga kis világában él, de rosszat nem akar. Már sokat gondolkodtam, hogy miért nem kötődnek a nagyszülőkhöz a gyerekek, de sokra nem jutottam. Talán, ha több időt töltenek el a mama, papa szárnyai alatt, más lenne a helyzet. Mivel anyu hamarosan nyolcvan éves, de anyósomék is nyolcvan éven felüliek, érdemes lenne a társaságukat keresni, amig lehet, de persze ezt a kamaszoknak hiába mondja az ember, hol értik, hol nem annyira.
Szombaton csirkepaprikást készítettem nokedlivel, ez az egyik kedvenc kajám...egyszerűen eteti magát, csak lapátolja az ember a kis tészta labdacsokat az isteni szószba megforgatva, hozzá a finom házi pipi....hát még uborkasaláta nélkül is megnyaltam utána a 10 ujjam...
Vasárnap reggel lángossal indítottuk, amiből a Kálci féle most nagyon menő nálunk. Összeállítom a tésztát, nem kell felfuttatni az élesztőt, dagasztom egy darabig, de csak amíg kedvem van. Fél órát szokott kelni a sütőben, letakarva, 30-40 fokon. Aztán nagyon olajos kézzel egy-egy lángosnyi tésztát kiszedek a tálból és azt a szintén olajos pulton / vágódeszkán (én a pulton szoktam simán) vékonyra lapítom. Így lesz pont olyan vagy még jobb is, mint a "strandos lángos". Zalán készítette hozzá a fokhagymás tejfölt, reszeltem a sajtot és remek reggeli vagy inkább nagyon korai ebéd lett belőle. Főztem ezzel párhuzamosan egy jó kis húslevest és mást ma nem is alkottam. Zalán, amíg a konyhában tettem-vettem, beáztatta a csípős paprikát a levesébe, ami aztán szemkönnyeztetően, brutálisan erős lett.... végül nem is tudta megenni, szedni kellett rá egy kis hígítást...Persze ő tagadta, dehogy is csípős...neeem.
Jövő heti menüm még nincsen, az a durva, hogy hihetetlen összegeket költünk kajára, de valahogy mégsincs tömve a hűtő....Bár a fagyasztó az igen. Valami ilyesmi lehetne:
lencsefőzelék, fasirtgolyók
lasagne
curry rizzsel
sült tarja, burgonyapüré, zöldsaláta
pásztortarhonya
rakott krumpli
mákos tészta - nem tudom megszabadulni a máktól. Ettem egy isteni kuglófot, amelyben egész szemekben figyelt a mák, nem volt megdarálva, de sajnos receptet nem küldtek hozzá.
Rékának ebédre rántott hús, sült csirkés tekercsek más-más fűszerekkel, melegszendvics - sajtos, sonkás. Délben lehetőség lenne ebédre elhagyni a gimit, de csak külön engedéllyel. Amúgy be vannak oda zárva, amíg az utolsó órának vége nincs. Talán már írtam erről. Mi még ebben a tanévben biztosan nem adunk erre engedélyt. Egyrészt nincs is ilyen igénye Rékának, nem görömböl ököllel az ajtón, kilépőt kérve. Van a gimi közelében több pékség, cukrászda, üzlet, pizzéria, halászcsárda, ahol tudna ebédelni olykor, ha nem is minden nap.
Más téma, szomorú téma
Ami viszont nagyon nem jó, borzasztóan aggasztó, az a jelenlegi világpolitikai helyzet az orosz-ukrán háború kapcsán. Valahogy ahogy telik az idő, mintha fel sem fogná az ember, hogy mi folyik Ukrajnában, micsoda iszonyat az, ami a szomszédban megy.
Most a legfrissebb hír, hogy egy NATO admirális nyilatkozta, hogy készen állunk az Oroszországgal való közvetlen konfrontációra. Hát nagyon örülök, hogy ő készen áll, de én speciel egyáltalán nem. Már az is éppen elég nagy baj, hogy Ukrajna kap harckocsikat köszönhetően a nagyszerű német kormánynak, nem is beszélve, hogy Ukrajnát gyakorlatilag az EU tartja lélegeztetőgépen, áramlanak az EU milliárdok és gondolom az USA dollárok is bően.... Ezzel csak tovább fokozza, húzza ezt a borzasztó háborút. Akárhogy nézem, gyakorlatilag meg fog tizedelődni egy egész ukrán generáció. Belegondolunk abba, hányan esnek el? Erről nem nagyon szoktak beszélni.
Ráadásul Ukrajna nem fogja beérni harckocsikkal, a tengernyi pénzzel sem, vadászgépeket fog kérni, sokat, sokat, minél többet és ennek beláthatatlan következményei lehetnek....Kérdés, harcképes, épkézláb ukrán katona marad-e mire felszállhatnának a kapott vadászgépekkel oroszokat támadni. Ja, hogy nyerhetnénk is az oroszok ellen? Milyen áron, még ha lehetséges is lenne.
Szóval rettenetes ezt nézni, átélni, hogy a béke felé egyetlen lépést sem tesz senki nagyhatalom, aki ezt megtehetné és csak sodródunk sodródunk egy kiszélesedő háború felé...Szerintem nagyon sokan ezt végig sem gondolják. Élik a kis életüket, zsémbelnek, hogy nincs cukor vagy olaj a boltokban vagy milyen rohadt drága minden, ami teljesen igaz. Mi ennyit érzünk ebből a háborúból, a szomszédban meg már nem tudják hová temetni a halottakat.
