Túl a karácsonyi vásáron

 

Az mindig úgy volt az elmúlt 8 évben, hogy ha a karácsonyi vásáron túl voltak a gyerekek (ami a templomi karácsonyi ünnepséget követte), akkor már nagyon a küszöbön érezhettük a vakációt. Idén ugye Réka már nem Rákóczis, de ettől függetlenül nagy fantázia nem kell hozzá, hogy már csak a keddi napot kell túlélni és kitör a téliszünet ezerrel. Zalán nem kötődik annyira a sulihoz ezer szállal, mint Réka, így a karácsonyi vásár sem pörgette fel semennyire, viszont azért a szokásos szendicseket elvitte és elég gyorsan el is adta mindet elmondása szerint. No szóval amit ki akartam nyögni végülis, az az, hogy megvolt a karácsonyi vásár is, már csak a holnapi napot kell kibírni valahogy. Rékának még egy német tz holnap, a kémiát és a fizikát pedig átrakták januárra, rögtön az első hétre....Vidám lesz az iskolakezdés, az biztos. Zalánnak van egy német és egy matek elmaradt dolgozata, de hogy megírja-e holnap, azt kétlem. 

Nem tudok nem írni a tegnap esti VB-döntőről egy kicsit. Valami fantasztikus és hihetetlen izgalmas volt, amikor a franciák felálltak két gólos hátrányból, csak dörzsöltük a szemünket, nem akartuk elhinni. Éppenséggel a franciáknak is drukkolhattunk volna, van több francia ismerősünk, ha nem is közeliek különösebben, viszont valahogy az argentin csapat szimpatikusabb volt és jobban is játszottak, főleg az első félidőben. Hát szóval ilyen izgalmakat......De azért valahogy mégis úgy alakultak a dolgok, hogy az a csapat nyert, amelyik jobban megérdemelte a vb győzelmet. Mert a fociban azért benne van olykor, hogy nem feltétlenül a jobbik csapat nyer, vagy amelyik többet birtokolja a labdát stb....ám itt most a helyére kerültek a dolgok. Messi pedig megérdemelte, ahhoz azt hiszem, nem férhet semmilyen kérdőjel...Nagy élmény volt ez a mérkőzés még úgy is, hogy nem vagyunk argentínok, el tudom képzelni, mekkora eufória lehetett ez nekik....Kérdeztem is Tibitől, hogy szerinted megéljük, hogy világbajnok lesz a magyar csapat? (Rögtön rávágta, hogy nem,) Vagy ami talán valószínűbb, reálisabb, hogy kijutunk a vb-re, bejutunk a 8 közé, 4 közé...Azért az mekkora dolog lenne. Ráadásul kb. nekünk van a legjobb és legmenőbb szurkolótáborunk a világon, úgyhogy nagyon drukkolok a válogatottnak, hogy minél nagyobb sikereket érjenek el.....

Zalán ragaszkodott hozzá, hogy feldíszíti a fát, úgyhogy amíg én összeállítottam a mézeskalács tésztáját, addig ő villámgyorsan cselekedett. Igaz, hogy csak az égősorokat és a gömböket varázsolta  a fára, a sok aprósághoz vagy nem volt türelme vagy nem is volt terve feltenni a fára, nem tudni. A mézeskalácshoz elfelejtettem kivenni a vajat a hűtőből, így időbe telt, mire összeállt a tészta, de végül nem úszta meg. A végén már nem számoltuk, hány tepsi került a sütőbe, de olyan 6-7 biztosan.

Holnap jön a zserbó.....ott csak az a kérdés, eltalálom-e a megfelelő dió-lekvár arányt a lapok között. Ha igen, akkor nem lesz vele gond. :) 

Vakáció a láthatáron

 Számomra már kitört a téli szünet, bár szinte még fel sem fogtam, a gyerekek nagy bánatára nekik még tolni kell három napot a suliban. Ebből kettőt szerintem viszonylag komolyságban. Örömöm azonban nem felhőtlen, ugyanis lerobbantam, valami, a Zalánéhoz hasonló nyavalyával. És hogy mikor? Mikor máskor, ha nem a legutolsó munkanap délelőttjén!!!!!  Akkor még csak úgy tűnt, hogy valami nem stimmel, de gondoltam, elfáradtam, rosszul aludtam, tudomisén....A hivatalos verzió az volt, hogy pénteken már nem dolgozunk, de persze olyan sűrű volt az utolsó hét és nálunk kizárt a túlóra, hogy maradt ez és az péntekre is. Pl. szétküldtem a "boldogkarácsonyt" üdvözleteket, még a finnekkel is egyeztettünk egyet az utolsó pillanatokban is. Aztán egy óra körül megfőtt a marhapörkölt és nem sokkal később elhajítottunk mindent. Szó szerint...ami azt illeti, én még azt hittem, lesz időm visszamenni az irodába és legalább mindent besöpörni a fiókba, de nem. Na mindegy.

A céges bulinak végül nem tudom, mikor lett vége, de mi 9 órakor távoztunk, mert már akkor elég vacakul éreztem magam. Ráadásul valaki félig töltötte Baileys-zel a kólás poharam, aztán a Főni öntött valami méregdrága fehérbort, majd újra, szóval kavarodtak az események. Plusz azt sem akartam, hogy esetleg lefertőzzek mindenkit az ünnepek előtt, szóval inkább hazajöttünk. Igazán romantikus, karácsonyi hangulat fogadott bennünket odakinn a parkolóban, vidáman zuhogott az eső a sötét decemberi éjszakában. De szó szerint....

Szombat reggelre aztán arra ébredtem hajnalban, hogy gyilkos módon fáj a torkom, de komolyan, szerintem életemben így nem fájt....ehhez jött, mind szinte mindig, hogy hasogatott az arcüregem is, szóval elkezdtem mindenféle pirulákat kapkodni. Hátha valami csoda történik. A hivatalos menetrendemben mézeskalács sütés lett volna a programon, de áh, szó sem lehetett róla. Mondhatom, jól kezdődött a régóta áhított szabadság......

Viszont aztán valahogy mégis összeszedtem magam (vagy hatottak a "drogok" és nem ragadtam az ágyban, hanem arra volt legalább erőm, hogy ajándékokat csomagoljak. Zalán nem túl sok optimizmussal figyelte a különböző színű csomagokat, végigtapogatta őket, majd felháborodva megjegyezte, hogy minden csomag, amelyikre az ő neve van írva, PUHA. Viszont ő - hívta erre fel a figyelmem - a kemény ajándékokat szereti. Ezen jót nevettem, mert arra kívánt utalni, hogy utál ruhaneműkat kapni bármilyen alkalomra is. Nem értem, miért, de neki a ruha és a könyv sem ajándék..... Azért elárulom, hogy fog kapni ezt és azt.... A "kemény" ajándékokat természetesen nem hagyom az orra előtt, mert simán kinézem belőle, hogy óvatosan visszaszedi a csomagolásról a celluxot és a Zalán feliratú csomagokat sorra felnyitja....

Közben megy a világbajnoki döntő a tévében, Argentína-Franciaország. Hajrá, Argentína!- bár úgy látom, alapos fölényben játszanak és ennek megfelelően vezetnek kettő nullra.....Ahogy kezdődött a meccs, a fiúk a homlokukra csaptak és kitalálták, hogy most kell belefaragni a fát a talpba, amit tegnap megvettek nélkülem....Én nem is értettem. Viszont a második félidőre megérkezett a csipet csapat, kezükben a megkötözött fával. Zalán kiszabadította és most.... hát nem mondom, hogy fenyőillat van, de erőteljes erdőillat keverve némi gyantaillattal és füstszaggal. Még várunk, hogy ereszkedjenek egy kicsit az ágak, aztán majd feldíszítjük. 

Amúgy túl nagy ide a fa, azon sopánkodom már egy ideje, hogy nem ér a plafonig, abban nincs hiba, viszont olyan terjedelmes, hogy alig lehet mellette elférni. A szárítót meg sem próbálom ezentúl kinyitni a nappaliban az ablakok alatt. Túl nagy, túl nagy, de tényleg csinoska. Dió is sűrűn kerülgeti, a rémálmom, hogy oldalba pisili, de csak nem az első karácsonya, talán még rémlik neki valami tavalyról....

Közben holnap karácsonyi vásár a suliban, amire mindig szoktam készíteni baglyos szendvicseket. Ilyesmi szokott lenni, persze az olivabogyót nem ennék meg a gyerekek szerintem, úgyhogy inkább ketchuppal vagy "pirosarannyal" szoktam helyettesíteni. Vagy egyébként bármivel, ami bagolyszemként szóba jöhet. 

Ezt nem hiszem el, közben kiegyenlítettek a franciák....Mindössze egyetlen percenbelül.....Te jó Isteeeen!

Na megyek meccset nézni, majd később folytatom. 

Egy korábbi menetrendem az ünnepekre, beillesztem ide:

Készítettem egy menetrendent az ünnepekre, mit főzünk-sütünk. Csak a miheztartás végett. Nem végleges. Szerintem a változtatás jogával élek holnap és dubarry csirkemell lesz, mert kaptam nagyon szép karfiolt. Nyammmm. 

December 19, hétfő - mézeskalács sütés, ebéd sertéspörkölt nokedlival, savanyúság

December 20, kedd - ebéd krumplileves magyarosan, zserbó sütés

December 21, szerda - töltött káposzta paradicsomosan

December 22, csütörtök - oldalas, serpernyős burgonya, zöldsaláta, igény szerint hókifli? 

December 23, péntek - bejgli összeállítása, coleslaw összeállítása

December 24, szombat - bejgli kisütése, kacsasütés káposztával, krumplipürével, csirkemell panírozás, töltött szűz kisütése, hús pácolás, aszaltszilvás-baconos csirkemell összeállítása

December 25, vasárnap - családi vacsora, a tegnap előkészített ételeket készre sütni, mindent laktózmentesen. Gratin-t elkészíteni. Zöldsalátára a tavalyi tapasztalatok alapján nem lesz igény. 

December 26, hétfő - ebéd vendégségben, abszolút pihi (bár tavaly vittem kuglófot, de "Tiszába vizet"téma volt...nem kell túltolni!!

December 27, kedd - szerintem addigra megkívánunk egy kis csirke tikka-masalát rizzsel....

December 28, szerda - gulyásleves, túróstészta vagy ilyesmi

December 29, csütörtök - lazulás - esetleg egy kis aranygaluska, maradt ki dió

December 30, péntek - tiramisu, sajtos rúd elkészítése 

December 31, szombat - ropogós malac sült, virsli, kukorica saláta

Január 1, vasárnap - lencsefőzelék mindenféle körettel

De durván ám

 Bebuktam ezt a "mindennapPosztolok" történetet....de durván ám.

Igazából ma dolgoztunk utoljára ezen a héten (mármint a kis csipet csapatunk a cégnél). Nem tagadom, hogy könnyebben lépkedtem a héten melóba menet, tudván, hogy nagy visszaszámlálás van, bár én vallom azt, hogy a munkahelyem csak az első műszak és vár itthon a második...ugye. 

A héten sok vendégünk volt, potyogtak az ajándékok is, leginkább repi és valami pia, szóval nem fürödtem a csokoládéban és bonbonban, de nem is baj az alakomat elnézve. 

Mi MINDEN idei nagykeres vevőnknek küldtünk postán ajándékot, egy karácsonyi kártyát (én írtam rá a verset, de pszt! Amúgy csak négysoros, szóval semmi Nobel-díj vagy ilyesmi.) és egy bevásárlókocsi érmét, kulcstartóra tehetőt. Ezen túl a top 10-12-nek megy postán ajándék, vagy ha pont mostanában (ma) meg ki kamion a rendelt áruval, akkor felrakták a fiúk arra. Szóval ma fél nap csak csomagoltuk a cuccokat. Maradtak ki Oriflames illatos mütyűrök, illetve remélem, hogy marad ki.... 

A finnek is ígértek repit - megkérdezték, mi a méretem...Most írtam volna, hogy L-es? Nem égetem magam, általában jó rám az M-es, ritka, hogy nem, szóval azt írtam M-es. Remélem, a finnek így betűzik a ruháikat. Gondolom, küldenek egy pólót. Igazából jobban örülnék pár tucat repi tollnak, a jobbik fajtából, de ajándék lónak ne nézd a tollát, szóval csak szerényen nyomtam. Megírtam neki, hogy küldünk idén is csomagot ajándékba, megköszönve az egész éves kóperésönt, egyből jóváhagyták a Q4-es árakat (vagyis az utolsó negyedéveset) és ugye ekkor kérdezték a méretem. Egyébként mindig ugyanazt küldjük kb. és nekem ez valami csoda, hogy eljut a cucc olyan messzire, fel északra, Finnországba, de meg szokták kapni állítólag. Idén valami nagyon penge vörösbort, házi, prémium minőségű sárgabarack pálinkát, sok-sok szaloncukrot, mézet, céges vackokat...csokimikulást (Szerencsi) és ....kb. ennyit. Főni nem vett Stühmer szaloncukrot, sem Szerencsit, sem semmilyen magyart, hanem sima Milkát. Úgy volt vele, a szaloncukor az hungarikum oszt' kész, a Milka finom, ráadásul nincs minden szaloncukorra ráírva, hogy Milka. Aztán később kiderült, hogy de, magára a szaloncukorra igen, de mindegy. A Hungarikum az Hungarikum. 

Egyébként a finnek nagyon példás partnerek, mindig válaszolnak, ha kérdezünk valamit vagy ajánlatot kérünk.  Ez nem feltétlenül jellemző mindenkire. Ha reklamáció van, nem azt mondják, amit pl. az osztrákok vagy a németek, hogy így jártatok, ebbe a minőségi osztályba ez belefér (akkor is ha marhára nem fér bele), hanem korrektek és akkor is küldenek jóváírást, ha bevallottan úgy gondolják, hogy nem járna. Bírom őket. Ha sürgős a dolog, mert mondjuk templomba kell az ácsnak a fűrészáru, nekik meg Mikulásra át kell adni a munkát, akkor inkézkednek és 2 nap múlva már rakodnak is. További egy hét,mire ideér a kamion, hamarabb nem megy. Akkor sem, ha Pozsonyig vonaton robog a kamion és csak Pozsonytól idáig pöfög. Persze soha nem finnek ülnek a volán mögött, hanem litvánok vagy lengyelek. Esetleg szlovákok. 

Holnap céges bulival és marhapörkölttel fogjuk búcsúztatni az évet, ami egyébként sikeres volt, ahogy az előző és az azt megelőző is....

Közben Réka cica betöltötte a 15. életévét hétfőn....Vasárnap ünnepeltük, mert valamiért azt gondoltuk, akkor majd több idő lesz a megemlékezésre. Az biztos emlékezetes lesz, hogy amikor kivettem a tortát a dobozból és éppen azon voltam, hogy átteszem egy szép tálcára, óvatlanul letéptem róla a ronda karton karimát...minek az oda.....mire 3 szelet torta leszédült a konyhapadlóra abban a minutumban....hát majdnem én is eláááájultam...Végül egy vérfagyasztó sikolyt követően a torta újra egész lett - jó, hát nem sokkal előtte mostunk fel és hát volt otthon tejszínhab. Réka kedvenc tortája nem volt szülinap barát, az biztos. A gyertyákat sem volt hová beletűzni szegény tortába. Mindegy, legalább finom volt. Azok a szeletek is, amelyeket leborítottam. Az ajándékok bejöttek neki, úgy láttam, hogy örült....de igazán jó dolga van, mert most meg jön a karácsony....

15 éves, most mondhatnám, hogy tök durva, meg hihetetlen, meg aztak....va. Igazából mondtam is magamban, azt hiszem. Ilyenek ezek a gyerekek, nőnek és nőnek és egyszer csak majd fogják magukat és huss, kirepülnek. De addig is, még korlátlanul lehet élvezni a kamaszkor szépségét (hukkk). Réka adja is az ívet, törölhetjük szemünk, szánk. Ma például lángost sütöttem vacsorára és vittem neki fel a szobájába egy tányérral, mert még csak levest evett korábban. Azt az unott "mitakaranyámmármegint' arckifejezést, amit vágott, hát rajzolni sem lehetne jobbat, majd amikor meglátta a fokhagymás tejfölös lángost a kezemben, valami egészen másfajta arcot vágott....

Ja, kajával egész jól programozhatóak ezek a gyerekek. Zalán pont reklamált, hogy mi az, hogy már tizenakárhanyadika van és még mindig nincs mézeskalács.... Hát igen, eléggé el vagyok maradva, a hétvégén már a zserbót kellene sütnöm, de én még csak a mézeskekszet fogom (kalácsnak hívjuk, de valójában keksz az, olykor nagyvonalúan kihagyom belőle a mézet és még úgy is nagyon-nagyon finom....) 

Egyébként a takarítással is le vagyok maradva, nem túl meglepő módon. A hétvégén ágyneműt kell cserélni és odafenn legalább a 3 legfontosabb ablakot megpucolni. Zalánnak fodrászhoz kell menni valamikor a jövő héten, ha nagyon akarja, az orra hegyéig le tudja simítani a frufruját...persze oldalra söpri. Mivel Zalán egész héten itthon volt, az elmaradt dolgozatokat is pótolni kell hétfőn és kedden. Szerdán már nem fog nőni a fű ott sem. Remélem, kedden sem...Réka még ír valamiből kedden, asszem német tz-t. 

Most úgy néz ki, hogy szigorú leszek, nem sütök 56 féle sütit, csak mézeset, hólabdát, bejglit és zserbót. Ha nagyon unom magam, akkor egy narancsos kuglóf vagy áfonyás muffin belefér, de mivel nálunk gyűlik össze a család karácsony első napján, szerintem minimum 2 napra így is a konyhába költözöm előtte. Nem baj, majd hallgatok "hajóágyú" podcastokat vagy Kendall Rae sztorikat, nagyon szeretek podcastokra sürögni-forogni a konyhában, remekül kikapcsol.

Ajándékok dolgában egész jól állunk, de nyugtával dicsérem majd a napot, mert még sok minden úton van. Hozzánk már minden DHL-es vagy GLS-es futár vakon idetalál...Dió ajándékát elárulhatom, Foresto nyakörv és kakazsák. Magyarán nem kap semmit, úgyis gyöngyélete van.

Ja majd ha megtervezem a teljes és végleges ünnepi menüt a hétre és azutánra, össze kell írni a hozzávalókat és megvenni itt és ott, pl. sajt nincs is itthon egyáltalán. A bejglihez kell zsír, ami sosincs itthon,illetve nagyon ritkán libazsír vagy kacsazsír, de most az sem. Szóval van még teendő bőőőőven. Nem panaszkodom, így egyszerűbb lesz, hogy a jövő héten már nem dolgozunk. Elvileg Tibi sem, de mivel neki a meló egyben szórakozás is, hát nincs kétségem, hogy ő fog....

Na még lenne miről mesélni, de inkább elmegyek, veszek egy forró zuhanyt, mert valahogy fázom, fáradt is vagyok, kezdek nyűgös lenni. Folytköv majd egyszer még. :) 

Réka tortája és lábai....

 Mikulás is volt

Allez...

Anglia is kiesett, ahogy vártuk, de nem is érdemeltek többet ennél. Helyenként azért drukkoltam nekik, aztán egyre kevésbé ...

Főztem húslevest, sütöttem palacsintát...

Délután Lidliztünk, meglepően nem volt tömeg, talán mert odakinn zuhogott a eső....Azért mandarint nem kaptam,ami a gyerekek kedvence. Sebaj, igazából levestésztáért mentünk.

Zalán megvan, nem olyan beteg, mint amilyennek mutatja magát....de ma még volt hőemelkedése.

Azt hittük, a portugálok mennek tovább, de meglepődtünk, Marokkó a négy között...

Hihetetlen

 Már csak 4 munkanap választ el a téli szünettől. Ha a céges buli napját is beleszámítjuk, akkor öt. Én beleszámítom. 

Rossz hír, hogy Zalán újra beteg, most is a torka fáj, Tibi szerint piros és a feje is fáj. Tényleg beteg lehet, mert nem is nagyon eszik. Lehet, holnap főzök egy kis húslevest....az jól eshet neki ilyen beteg időkben. Úgyhogy ennyit a terveimről. Egy hetet kellett volna kibírni, megírni még egy matek felmérőt, szerintem németet is, így meg majd rosszul fog esni az utolsó karácsonnyal vastagon átitatott napokon még mondjuk matekozni....Ez van, mindegy.

Réka reggel kitűzte a szobája ajtajára a max pontos földrajz dolgozatát. Azt hittem, nekünk szánja valamilyen üzenetként, de kiderült, hogy csak a jövő heti TZ-re tüzeli fel magát....Azt akartam mondani, azt mondtam volna szívem szerint, hogy inkább az érettségi tárgyakra koncentráljon, plusz nyelvek, plusz biosz, a többi annyira nem fontos, de ráharaptam a nyelvemre. Aztán megdicsértem, hogy tök jó, hogy tud max pontos dogákat is írni. Még a végén megkaptam volna, hogy nekem nem jó semmi. Hogy én nem tudok örülni semminek. Dehogynem.

Olyan esős, enyhe idő volt ma ahhoz képest, hogy december van. Ma akármikor kukkantottam ki az ablakon, mindig vagy csepergett az eső vagy zuhogott. A lengyel kolleganő, aki ugyan szerintem kb. a lányom is lehetne biológiailag, de folyton "my dear"-ként szólít meg, na ő viszont azt írta, hogy náluk mesebeli szép az idő, mert esett a hó és minden olyan, mint a filmekben....Irigykedtem egy kicsit, bevallom. 

Délután meccset néztünk, nagyon drukkoltunk a horvátoknak és váratlan módon legyőzték Brazíliát. Most pedig éppen a tizenegyeseket rúgják az argentínok és a hollandok. Az argentínoknak drukkolunk....a távoli Messinek (ez ócska volt, bocs...)