De durván ám

 Bebuktam ezt a "mindennapPosztolok" történetet....de durván ám.

Igazából ma dolgoztunk utoljára ezen a héten (mármint a kis csipet csapatunk a cégnél). Nem tagadom, hogy könnyebben lépkedtem a héten melóba menet, tudván, hogy nagy visszaszámlálás van, bár én vallom azt, hogy a munkahelyem csak az első műszak és vár itthon a második...ugye. 

A héten sok vendégünk volt, potyogtak az ajándékok is, leginkább repi és valami pia, szóval nem fürödtem a csokoládéban és bonbonban, de nem is baj az alakomat elnézve. 

Mi MINDEN idei nagykeres vevőnknek küldtünk postán ajándékot, egy karácsonyi kártyát (én írtam rá a verset, de pszt! Amúgy csak négysoros, szóval semmi Nobel-díj vagy ilyesmi.) és egy bevásárlókocsi érmét, kulcstartóra tehetőt. Ezen túl a top 10-12-nek megy postán ajándék, vagy ha pont mostanában (ma) meg ki kamion a rendelt áruval, akkor felrakták a fiúk arra. Szóval ma fél nap csak csomagoltuk a cuccokat. Maradtak ki Oriflames illatos mütyűrök, illetve remélem, hogy marad ki.... 

A finnek is ígértek repit - megkérdezték, mi a méretem...Most írtam volna, hogy L-es? Nem égetem magam, általában jó rám az M-es, ritka, hogy nem, szóval azt írtam M-es. Remélem, a finnek így betűzik a ruháikat. Gondolom, küldenek egy pólót. Igazából jobban örülnék pár tucat repi tollnak, a jobbik fajtából, de ajándék lónak ne nézd a tollát, szóval csak szerényen nyomtam. Megírtam neki, hogy küldünk idén is csomagot ajándékba, megköszönve az egész éves kóperésönt, egyből jóváhagyták a Q4-es árakat (vagyis az utolsó negyedéveset) és ugye ekkor kérdezték a méretem. Egyébként mindig ugyanazt küldjük kb. és nekem ez valami csoda, hogy eljut a cucc olyan messzire, fel északra, Finnországba, de meg szokták kapni állítólag. Idén valami nagyon penge vörösbort, házi, prémium minőségű sárgabarack pálinkát, sok-sok szaloncukrot, mézet, céges vackokat...csokimikulást (Szerencsi) és ....kb. ennyit. Főni nem vett Stühmer szaloncukrot, sem Szerencsit, sem semmilyen magyart, hanem sima Milkát. Úgy volt vele, a szaloncukor az hungarikum oszt' kész, a Milka finom, ráadásul nincs minden szaloncukorra ráírva, hogy Milka. Aztán később kiderült, hogy de, magára a szaloncukorra igen, de mindegy. A Hungarikum az Hungarikum. 

Egyébként a finnek nagyon példás partnerek, mindig válaszolnak, ha kérdezünk valamit vagy ajánlatot kérünk.  Ez nem feltétlenül jellemző mindenkire. Ha reklamáció van, nem azt mondják, amit pl. az osztrákok vagy a németek, hogy így jártatok, ebbe a minőségi osztályba ez belefér (akkor is ha marhára nem fér bele), hanem korrektek és akkor is küldenek jóváírást, ha bevallottan úgy gondolják, hogy nem járna. Bírom őket. Ha sürgős a dolog, mert mondjuk templomba kell az ácsnak a fűrészáru, nekik meg Mikulásra át kell adni a munkát, akkor inkézkednek és 2 nap múlva már rakodnak is. További egy hét,mire ideér a kamion, hamarabb nem megy. Akkor sem, ha Pozsonyig vonaton robog a kamion és csak Pozsonytól idáig pöfög. Persze soha nem finnek ülnek a volán mögött, hanem litvánok vagy lengyelek. Esetleg szlovákok. 

Holnap céges bulival és marhapörkölttel fogjuk búcsúztatni az évet, ami egyébként sikeres volt, ahogy az előző és az azt megelőző is....

Közben Réka cica betöltötte a 15. életévét hétfőn....Vasárnap ünnepeltük, mert valamiért azt gondoltuk, akkor majd több idő lesz a megemlékezésre. Az biztos emlékezetes lesz, hogy amikor kivettem a tortát a dobozból és éppen azon voltam, hogy átteszem egy szép tálcára, óvatlanul letéptem róla a ronda karton karimát...minek az oda.....mire 3 szelet torta leszédült a konyhapadlóra abban a minutumban....hát majdnem én is eláááájultam...Végül egy vérfagyasztó sikolyt követően a torta újra egész lett - jó, hát nem sokkal előtte mostunk fel és hát volt otthon tejszínhab. Réka kedvenc tortája nem volt szülinap barát, az biztos. A gyertyákat sem volt hová beletűzni szegény tortába. Mindegy, legalább finom volt. Azok a szeletek is, amelyeket leborítottam. Az ajándékok bejöttek neki, úgy láttam, hogy örült....de igazán jó dolga van, mert most meg jön a karácsony....

15 éves, most mondhatnám, hogy tök durva, meg hihetetlen, meg aztak....va. Igazából mondtam is magamban, azt hiszem. Ilyenek ezek a gyerekek, nőnek és nőnek és egyszer csak majd fogják magukat és huss, kirepülnek. De addig is, még korlátlanul lehet élvezni a kamaszkor szépségét (hukkk). Réka adja is az ívet, törölhetjük szemünk, szánk. Ma például lángost sütöttem vacsorára és vittem neki fel a szobájába egy tányérral, mert még csak levest evett korábban. Azt az unott "mitakaranyámmármegint' arckifejezést, amit vágott, hát rajzolni sem lehetne jobbat, majd amikor meglátta a fokhagymás tejfölös lángost a kezemben, valami egészen másfajta arcot vágott....

Ja, kajával egész jól programozhatóak ezek a gyerekek. Zalán pont reklamált, hogy mi az, hogy már tizenakárhanyadika van és még mindig nincs mézeskalács.... Hát igen, eléggé el vagyok maradva, a hétvégén már a zserbót kellene sütnöm, de én még csak a mézeskekszet fogom (kalácsnak hívjuk, de valójában keksz az, olykor nagyvonalúan kihagyom belőle a mézet és még úgy is nagyon-nagyon finom....) 

Egyébként a takarítással is le vagyok maradva, nem túl meglepő módon. A hétvégén ágyneműt kell cserélni és odafenn legalább a 3 legfontosabb ablakot megpucolni. Zalánnak fodrászhoz kell menni valamikor a jövő héten, ha nagyon akarja, az orra hegyéig le tudja simítani a frufruját...persze oldalra söpri. Mivel Zalán egész héten itthon volt, az elmaradt dolgozatokat is pótolni kell hétfőn és kedden. Szerdán már nem fog nőni a fű ott sem. Remélem, kedden sem...Réka még ír valamiből kedden, asszem német tz-t. 

Most úgy néz ki, hogy szigorú leszek, nem sütök 56 féle sütit, csak mézeset, hólabdát, bejglit és zserbót. Ha nagyon unom magam, akkor egy narancsos kuglóf vagy áfonyás muffin belefér, de mivel nálunk gyűlik össze a család karácsony első napján, szerintem minimum 2 napra így is a konyhába költözöm előtte. Nem baj, majd hallgatok "hajóágyú" podcastokat vagy Kendall Rae sztorikat, nagyon szeretek podcastokra sürögni-forogni a konyhában, remekül kikapcsol.

Ajándékok dolgában egész jól állunk, de nyugtával dicsérem majd a napot, mert még sok minden úton van. Hozzánk már minden DHL-es vagy GLS-es futár vakon idetalál...Dió ajándékát elárulhatom, Foresto nyakörv és kakazsák. Magyarán nem kap semmit, úgyis gyöngyélete van.

Ja majd ha megtervezem a teljes és végleges ünnepi menüt a hétre és azutánra, össze kell írni a hozzávalókat és megvenni itt és ott, pl. sajt nincs is itthon egyáltalán. A bejglihez kell zsír, ami sosincs itthon,illetve nagyon ritkán libazsír vagy kacsazsír, de most az sem. Szóval van még teendő bőőőőven. Nem panaszkodom, így egyszerűbb lesz, hogy a jövő héten már nem dolgozunk. Elvileg Tibi sem, de mivel neki a meló egyben szórakozás is, hát nincs kétségem, hogy ő fog....

Na még lenne miről mesélni, de inkább elmegyek, veszek egy forró zuhanyt, mert valahogy fázom, fáradt is vagyok, kezdek nyűgös lenni. Folytköv majd egyszer még. :) 

Réka tortája és lábai....

 Mikulás is volt