Sikonda és Torockó után

 

Fantasztikus volt Torockón. Hihetetlen és csodálatos, magunkba ittuk minden percét. Persze Sikondán is nagyjából minden tökéletes volt, kicsit bezavart, hogy túl meleg volt túrázni és mi lányok, mindketten vérzivataros napokat éltünk. Így pl. egyetlen napot tudtam wellnessezni, kinti medencék, benti medencék, de legalább tudtam értékelni azt is. A szobában az én telefonomról nem működött a wifi, szóval olvashattam, amennyit akartam. Réka kivolt idegileg, mikor ő is nagylány lett abban a hónapban, szóval gondoltam, bemegyünk reggel az Árkádok plázába, ami a szolnoki lányokat (minket) eléggé sokkolt a méretével, és sajnos elég sok pénzt is költöttünk. Réka sok üzletre rácsodálkozott, Zalán meg arra, hogy látott lány ruhába bújt fiút, bár olyan akad már Jász-Nagykunban is, nem ütközünk meg rajta, mint a fehér hollón.....

Mivel a várak nagy rajongói vagyunk, hát ellátogattunk Szigetvárra is. A gyerekek csalódottan bődültek el, amikor meglátták, hogy ez is egy helyreállított vár, ahogy a Siklósi Vár is, de azért volt egy hangulata. Újabb ízelítő őseink hősies cselekedeteiből, életüket áldozták a hazáért.....igaz, hogy ebből sem igazán mi húztunk hasznot, hanem inkább Bécs, de mindegy. 25 000 török veszett oda a vár ostrománál..... kb. ennyi magyar katona védte a várat összesen szemben a legalább négyszeres , sokszoros túlerővel. Egy hónapig sikerült tartani a várat, de végül 1566. szeptember elején Zrinyi kénytelen volt kirohanni pár száz emberével és hősi halált halt. Ültünk ott az árnyas fák alatt jeges ásványvizet kortyolgatva, és ezen elmélkedtünk. Vajon lenne most pár ezer vagy akár száz ilyen ember, aki védeni képes a hazát ilyen helyzetben?

Szóval Sikonda klassz volt, ahogy Pécs is az, esténként berobogtunk, magunkba szippantana a hangulatát. A második vh. bombázása nem érintette Pécset, szemben mondjuk Szolnokkal, így rengeteg régi épület, 1800-as éveket idéző utcát találtunk, zsúfolt bárokkal, éttermekkel, mindenhol fiatalok zsibongtak, pezsgett a város. Késő este, olykor éjfél után értünk vissza a szállodába, olyan klassz volt a pécsi belváros. 

Diócska imádta, naponta négyszer sétált. Kora reggel, amikor elmentünk valahová kutya nélkül, előtte, később vittük magunkkal és volt egy késő esti pisi vizit is. Sikondán nincs egy teremtett lélek sem a szálloda és a kemping lakóit kivéve, bár van ott pár nyaraló is, jópár, ami azt illeti, esténként olyan sötét volt és az volt körülöttünk az erdő, hogy olykor féltem sétálni késő este. Gondoltam, ha itt kinyírnak, soha meg nem találják a hullám. Persze ott volt nekünk DIó, akit olykor pitbullnak néznek a szakavatott kutyanemimádók....

Általában soha nem sikerül a tervezett programokat elintézni, bár ez minket nagyon nem zavar, a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat. Csak semmi nyomás.  Így aztán nem barnultam le, mint egy görög istennő, a Tv toronyba sem mentünk fel, és a vártnál jóval kevesebbet túráztunk - mint mondtam, túl meleg volt nekem hozzá, még így az erdőben is. Nagyon klassz volt, de talán ősszel egy fokkal még jobb, amikor az ember belevetheti magát az őszi erdőbe egész napra, és ha a kinti medence nem is pálya, a bentiek igen. Mivel kutyabarát, szívesen visszamegyünk. 

Az erdélyi utunk elég érdekesen indult. Csütörtöki napon szerettünk volna indulni reggel, korán, hogy még a csütörtöki napot is kiélvezzük. Már szerdán szabin voltam, mintha megéreztem volna, hogy kelleni fog. Szerda reggel iszonyú meleg volt, csomagolni kellett volna, de utálok, nyűgös voltam és nyávogós...viszont gondoltam, ránézek, hogy mi a helyzet a személyikkel, megvannak-e az útra. A kutya útlevelét előző héten csináltatta Tibi a dokival, kutya nem is kellett hozzá (csak némi zsé). SZerintem soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, ami elfogott, amikor megláttam, hogy Zalán személyije májusban lejárt. Tavaly csináltattuk ugyan, de pont 1 évig volt érvényes, 12 évesen újat kapnak a gyerekek. Gondolom.... Biztos szóltak tavaly, de elfelejtettem. Mivel tesómék hasonlóan jártak a keresztlányom cambridge-i diplomaosztójára menet, már sejtettem, hogy 24 órás útlevél kell, amit csak Pesten lehet átvenni, olyan pedig, hogy 24 órás személyi, na olyan nincs, azzal 2 napot legalább elkéstem. Rohantunk az okmányirodába beadni a kérvényt. Olyan meleg volt, hogy csorgott mindenemről a víz, ideges voltam, hogy mi lesz, ha el sem tudunk utazni, mennyire gáz már ez az egész, hogy lehetek ilyen hülye.....Az okmányirodában tök jófej volt mindenki, biztattak, hogy egy kis szerencsével csütörtök reggelre már mehetünk is a kész okmányokért, de akkor se legyünk idegesek, ha csak 2 órára lesz az útlevél a kezünkben, mert akkor jár le a 24 óra, ami ugye az okmányiroda vállalása. Hát reméltük a legjobbakat. Zalánnak nem tetszett a fotója, bosszankodott a haján, de megnyugtattuk, hogy az szig képek már csak ilyenek, egyébként pedig igenis jóképű rajta. 2 év múlva meg úgyis lejár újra. Még kifizettük a csaknem 40000 Ft sürgősségi díjat és téptünk haza csomagolni. 

Másnap reggel még kirántottam egy kiló csirkemellet, gondoltam, ráérünk sajnos....amikor is 8 órakor érkezett az sms, hogy pingggg, átvehetjük a papírokat. Uccu neki, rohanás csomagolni nagyobb fordulatszámon.

No majd innen folytatom. 

Aktualitások 1

 Hát itt van például az elszálló rezsi költségek ügye Európa-szerte, világszerte. Most abba ne menjünk bele, hogy ez minek köszönhető, csak arról könyvet lehetne írni! Az bizonyos, hogy nem az orosz-ukrán (amerikai) háborúnak tudható be, a gubancok régebben, tavaly ősszel már bőven tekeredtek. Nem is Orbán hibája, mint sokan szeretnék elhitetni magukkal, de tény, hogy a mindennapjaink részévé vált a probléma.

Amikor én megszülettem a hetvenes évek közepén, a szüleim éppen építkeztek. Azt a házat is ők húzták fel, amiben az építkezés alatt laktak. Valahogy szenvedélyük volt az kéglik alkotása, vagy inkább emeletes házra vágytak, nem tudom.

Amikor beköltözhettünk végre az új házba, az emeletesbe - nem nagyon figyeltem oda 1 évesen, de - olajkályháink voltak. Egyedül a nappaliban levőre emlékszem, ott állt, ahol most a tévé. Ma már ez számomra olyan hihetetlen és korszerűtlen, hogy 40 éve ezzel fűtöttünk. Meg az is hihetetlen, hogy az 40 éve volt.

9

Valamikor 5-6 éves korom körül érkezett az utcába a gázvezeték és akkor konvektorok/parapetek kerültek beépítésre. arra voltak hivatottak, hogy biztosítsák a meleget. Ez több-kevesebb sikerrel járt, mert pl. a nappali és a háló között kapott helyet az előszoba, onnan vezetett a lépcső az emeletre, a szobámba...de az előszoba fűtetlen volt. Nem is terveztek oda konvektort.... Kemény téli napokon nem volt 9 foknál melegebb. Meg is fogadtam, hogy ha nagy leszek és saját lakásom lesz, akkor abban mindenhol egyenletes meleg lesz. Nem szenvedtünk azért, megszoktuk ezt, volt egyfajta kastély feeling-je az egésznek, ha kastély méretű nem is volt a házunk. Jelzem, hogy a fürdőszobát sem fűtöttük csak este, fürdési időben. jszakára, amikor már mindenki megfürdött, a fűtést lezártuk. Hasonló volt a helyzet a szülők hálószobájával, ahol én gyerekkoromban aludtam egész sokáig – mai szemmel meg aztán végképp. 16-17 foknál nem volt több a hálószobában, igaz, hogy vastag pehelypaplan vagy dunna alatt aludtunk. Ma is azt szeretem, ha hűvös a hálószoba éjjel, ezzel Tiborom, nem feltétlenül ért egyet….

Villamos áramot sem fogyasztottunk túl sokat, anyunak semmilyen konyhagépe nem volt és nincs is a mikrohullámú sütőn kívül ( a tűzhely és a sütő gázüzemű). A mikro is azért volt hangsúlyos, mert abban melegítette a kutya vacsoráját minden este. Sokra másra nem becsülték nagyon.

2000-ben vettek automata mosógépet, előtte félautomata tombolt centrifugázás közben. Anyu a mai napig ragaszkodik a külön centrifugához, hogy ha kézzel mos, akkor is gyorsabban száradjanak a ruhák. Légkondi, szárítógép, mosogatógép, számítógép nincs, egy ideje már – az utóbbi 20 évben – alig vasal és a porszívója is eléggé elavult, bár létező.

Ezt csak azért meséltem el, mert ez fontos háttérkép ahhoz, hogy elmagyarázzam, hogy mi hogy élünk most és hogy spórolunk, spórolhatunk-e többet. Az az igazság, hogy nem nagyon tudunk. Nyilván egy adott kényelmi szint fenntartása mellett. A fűtésünk nem a legmodernebb passzívházas, de a kazán korszerű kategóriáján belül és 9-14 óra között nem fűtünk télen sem, a kutya van otthon egyedül és ő be tudja takarni magát, ha akarja. Éjszakára nálunk is 17 fokra van véve a termosztát télen és soha nem vesszük a légkondit tartósan 25 fok alá. A ruhák tavasztől őszig a kertben száradnak, télen mondjuk a lakásban, szárítógépünk akkor lesz, ha a mostani mosógép kinyiffan. Egyelőre nem szándékozik. A lakás mellett ugye még hűtjük, de főleg fűtjük az irodát is a kertben, ami csak bővül, tehát nem gondolom, hogy a rezsicsökkentés keretibe beleférnénk, valamilyen szinten biztosan pluszt is fogunk fizetni. Az áram még hagyján, a gáz a gázzal van igazán.

Vegyünk fel egy pulóvert télen? Már van rajtunk egy. 17 fok legyen éjjel a lakásban? Most is ennyi.

Tibinek mindig mániája volt az energiatakarékos izzók vásárlása. Én afféle hóbortnak tekintettem ezt és néha rácsodálkoztam némelyik izzó árára….Jó kis takarékosság, ha arany árban mérik az izzókat. Persze megtérül. Szóval nálunk már a legelső közös lakásban is takarékos izzók voltak.

Nem azt akarom nyilván mondani, hogy mi milyen okostojások vagyunk, mert nem, hanem hogy most olyan ötleteket dobnak fel a médiában takarékosság címén, amit józan, egyszerű ésszel nem nehéz kitalálni az embernek magától is. Azért a legtöbb ember próbál spórolni, gondolom, nem 25 fokra fűti a lakását télen vagy hűti 18 fokra....

Nem tudom, mire akartam kilyukadni. Arra, hogy max úgy tudunk tovább spórolni, ha szobákat zárunk le..... Összeköltözünk a nappaliba, egy halomba, mind az öten a kutyával....Szép lenne. Az is biztos, hogy a szobakerékpár nincs kellőképpen kihasználva, hiszen kerékpár szezonon kívül napi 1 órát, olykor másfelet is tekerek rajta, ha formában vagyok. Még nem termel áramot.....

Szerdán

 Elvesztettem a fonalat szerintem, de lassan mindegy is.

18. napon jött a Burkoló fugázni és a 19. napon, szombaton, ebédidőre be is fejezte nagyjából. Vagy hát nem nagyjából, mert befejezte és pont, csak ugye ezzel még nem lett kész a fürdőszoba. Nagyon szép lett, álomszép, hozzá képest most a mi hálónk a nem teljesen új (azaz régi) fenyő bútorokkal lepukkantnak tűnik és ősréginek. Öröm volt és óvatos boldogság.

Vasárnap aztán – gondoltuk, készülünk a hétfői Vizesek jövetelére – kicsomagoltuk a fürdőszoba bútort és a tükröt. Tibi rögtön kiakadt, mert rosszul lett felfúrva a bútor, nem ott, ahol a lábak lennének, hanem ahol a bútorlap, a tetején…és hát hogy iszonyú drága volt a bútor és még hibás is, hallatlan. Itt ezen a ponton piszkosul összerúgtuk a port valami iszonyú baromságon – látszik, hogy mindkettőn türelme a végéhez érkezik lassan. Mindegy, abban maradtunk magunkkal, végül majd barkácsolunk valamit a szekrénnyel, hogy jó legyen, legalábbis reméltük. Már amúgy nem is érdekelt, csak lehessen fürdeni, legyen fenn a kazán.

Este locsoltam a „port” a kertben (persze a virágokat is), amikor jött Tibi, hogy van egy kis baj……Na ez olyasmi, amit nem akarsz hallani a felújítás során életed párjától. Fásultan locsoltam tovább, meg se mertem mozdulni, csak vártam, hogy kiderüljön, mi az a kis baj már megint, ezredszer. Kisült, hogy az eddig ajtó mögött meghúzódó toalett többé már nem akar elbújni a sarokban, kiköveteli magának a helyet és tőle majd nem lehet kinyitni az ajtót. Puhatolózni akartam, hogy megvan-e a derékszög legalább, csak hirtelen nem volt kedvem, de Tibi mondta magától, hogy hegyesszög az, amit bezár az ajtókeret és az ajtó……Megoldható a dolog, kifelé fog nyílni a fürdőszoba ajtó, ami ugyan nem ideális, de ki nem ….ja le, viszont egyrészt nem is az ördögtől való, másrészt nincs más választásunk.

Hétfőn egy egész napi Vizes meló után lélegzetelállító lett a fürdőszoba, kazán a helyén, a csodás csaptelepek makulátlanok, a bútor immáron a lábán - Tibi barkácsolta meg - még a budi is hihetetlenül tetszett. Egyedül a tükröt kell még bekötni, mert valami világítás van beleépítve, nem ám hogy csak úgy felakasztjuk a falra.... Kedden jött az Ajtós betenni a hónapok óta a garázsban tengődő ajtókeretet. Még egy fokkal szebb lett a fürdőszoba. Holnap, csütörtökön beteszi majd a küszöböt és az ajtót is beállítja. Ezzel lesz kész, az i a ponton. Az az a pont az i betűn.....

A Poén, hogy elvileg már kedden fenn fürödhettünk volna, de ugye a szilion a csapnál még száradt, szóval lenn tusoltunk, az is isteni folyt. Folyó, meleg víz....Isten ajándéka. Aztán tegnap megint nem ott fürödtünk, az ajtókeret még szárad......Szerintem meghagyjuk a tisztaszoba mintájára ezt a fürdőt tisztafürdőnek. Csak gyönyörködünk benne, mint a múzeumi tárgyakban. Azért csak belakjuk idővel.....Óvatosan, napról napra.

Hát ennyi a fürdő felújításáról. Ezzel idebenn kész lett a kecó, kivétel a tetőtér gipszkartonozása, de az már csak szépségtapasz és jövőre esedékes vagy utána, ki tudja. Én remélem, hogy jövőre szigetelünk.....és térkövezünk. Mindig lesz valami, az tuti.

Hajrá, Fradi! Soha fel nem adni!

Ja és fotó a fürcsi szobáról, vagy hát annak egyik feléről.

16. nap

 

Szerda - pihenőnap,  ma a Burkoló már máshol burkol. Nekünk meg azt mondta, hogy kell két nap száradás a falaknak, ugye, itt tartottunk.  Nem, bizonyára tényleg kell két nap, nem gond. Annak mindenesetre örülök, hogy vannak olyan mázlista megrendelők, akik egy adott napban megegyeznek a szakemberekkel és az úgy is lesz. Július 20 az szent és sérthetetlen.  Nekünk egy hét, két hét, hónapok, fél év, mindenféle csúszásban volt már részünk bőven, de ki számolja?

Tibi kapott egy listát a Vizesektől és ma fél órát állt sorban a Csőboltban, mire mindent összeszedtek neki illetve a kezébe nyomták a törölközőszárító izét. Elvileg hétfőn szerelik vissz a kazánt. Rémálmaimban a verejtékemben fürödve az történik, hogy a kazánt valamiért nem tudják visszatenni, várni kell heteket az alkatrészekre. Aztán még az új ajtót is be kell tenni, na ott is el tudok képzelni nehézségeket és gubancokat, de nem is gondolok ilyesmire. 

Persze a hétfői kazánvisszatétel előtt még jön pénteken és szombaton fugázni a Burkoló meg mindenfélét csinálni, elfelejtettem. Valamit szilikonozni. 

A meleg újra rettenetes, reggel még kellemes hűvösben tekerek a bringán, de hazafelé forró a levegő, hogy szint lélegezni sem lehet.....Úgyhogy légkondiból légkondiig szaladgálok és délután ki sem dugom az orrom a lakásból. Csak este, amikor locsolom a virágokat és Tibi nagy bosszúságára a járdát, a fű helyét, a garázsbejárót, mindent. Hogy nem idegesítsem, olykor locsolok, ha ő nem veszi észre. 

Elvileg már vissza lehetne költözni a hálónkba, de megvárom vele a nagytakarítást, ágyneműcserét pénteken és a  hétvégén, addig jó lesz nekem Zalán ágya vagy matraca is. Addig van más tennivaló is, bár vasalni sincs valami fergeteges kedvem. 

1456. nap

 Vagyis még csak a 14., de már elfelejtettem, milyen zuhanyozni. Vagy hogy hogy néz ki egy fürdőkád.....Abban a nagy műanyagkádban fürdünk esténként, melyben valamikor a két bébi méretű gyermekünk pancsolt nyáron. Nem nehéz elképzelni, hogy Tibi nem fér bele és én sem igazán. Nem úgy, mint Dennis, a komisz a fürdőkádas jelenetben.

A Burkoló csütörtökön jött először a Vizesek után, asszem, volt két nap, amikor kerestem, hogy mit csinált 8 órán át, de kiderült, hogy nem is töltött itt annyit. Felkent valami kék cuccut a kád fölé a falra, a másik nap már nem is tudom, mit csinált. Jött vasárnap is, dolgozott fél 8-tól kb. négyig. Pont szundikáltam, amikor elment, mert reggel hajnalban kellett kelnem, nehogy találkozzak vele a lépcsőn hálóingben, kócosan, mezítláb valamikor 8-9 között, amikor normális esetben szoktunk vasárnap reggel felébredni. 

Úgy volt, hogy csütörtökön jönnek vissza a Vizesek (ugye ma van hétfő), addigra végez a Burkoló, akinek 20-án már máshol kell kezdenie egy teljes családi ház burkolását (ki burkol le hidegburkolattal egy teljes házat? Na mondjuk van az a fahatású járólap, azt el tudnám én is képzelni nappaliban, szobákban, esetleg, ha padlófűtés van alatta. Bár ugye nálunk ez nem opció, csak a parketta és "utánzataik".Most hangosan gondolkodtam.)

Szóval ma bejelentette a Burkoló, hogy nem fejezi be szerdán, egy nap alatt nem fejezi be a falak burkolását, nem teszi le a padlót és nem fugáz ki mindent és még utána 2 nap száradás a fugának...... így csütörtökön nem tudnak jönni a Vizesek visszatenni a kazánt és így nem lesz melegvizünk, vagyis továbbra is a nyamvadt műanyag kádban kell préselni magam minden este és a töltöttkáposztás edényben vizet melegíteni. Kicsit fogytán a türelmem, próbálok nem hisztizni. 

Azt nem tudom, hogy mikor jut ideje az új projekt mellett (teljes ház burkolása) befejezni a fugákat, gondolom, azért szán rá időt, nem az lesz, hogy most 2-3 hétre eltűnik. Mindegy, lesz, ahogy lesz. Így is örüljek, hogy legalább a fürdőszoba numeró kettőben tudunk fürödni. Csak már nem vagyok abban a türelmi állapotban, hogy az ilyesmit tudnám értékelni. Most már meleg vízes zuhanyt akarok és most akarom. 

Nem is meséltem, hogy a csodával határom módon sikerült szállást foglalni Torockón. Egy kulcsos házban leszünk augusztus 20-a körül 3 napot és már nagyon várom. Úgy kellett rimánkodni a tulajnak, hogy a kutya betehesse a lábát a házba, de végül belement. Most sem tudom elmesélni, mert folytatnom kell a vacsorakészítést. Majd legközelebb. 

Becsüljétek meg a melegvizet, ami a csapból folyik a fürdőszobában! :)