Sikonda és Torockó után

 

Fantasztikus volt Torockón. Hihetetlen és csodálatos, magunkba ittuk minden percét. Persze Sikondán is nagyjából minden tökéletes volt, kicsit bezavart, hogy túl meleg volt túrázni és mi lányok, mindketten vérzivataros napokat éltünk. Így pl. egyetlen napot tudtam wellnessezni, kinti medencék, benti medencék, de legalább tudtam értékelni azt is. A szobában az én telefonomról nem működött a wifi, szóval olvashattam, amennyit akartam. Réka kivolt idegileg, mikor ő is nagylány lett abban a hónapban, szóval gondoltam, bemegyünk reggel az Árkádok plázába, ami a szolnoki lányokat (minket) eléggé sokkolt a méretével, és sajnos elég sok pénzt is költöttünk. Réka sok üzletre rácsodálkozott, Zalán meg arra, hogy látott lány ruhába bújt fiút, bár olyan akad már Jász-Nagykunban is, nem ütközünk meg rajta, mint a fehér hollón.....

Mivel a várak nagy rajongói vagyunk, hát ellátogattunk Szigetvárra is. A gyerekek csalódottan bődültek el, amikor meglátták, hogy ez is egy helyreállított vár, ahogy a Siklósi Vár is, de azért volt egy hangulata. Újabb ízelítő őseink hősies cselekedeteiből, életüket áldozták a hazáért.....igaz, hogy ebből sem igazán mi húztunk hasznot, hanem inkább Bécs, de mindegy. 25 000 török veszett oda a vár ostrománál..... kb. ennyi magyar katona védte a várat összesen szemben a legalább négyszeres , sokszoros túlerővel. Egy hónapig sikerült tartani a várat, de végül 1566. szeptember elején Zrinyi kénytelen volt kirohanni pár száz emberével és hősi halált halt. Ültünk ott az árnyas fák alatt jeges ásványvizet kortyolgatva, és ezen elmélkedtünk. Vajon lenne most pár ezer vagy akár száz ilyen ember, aki védeni képes a hazát ilyen helyzetben?

Szóval Sikonda klassz volt, ahogy Pécs is az, esténként berobogtunk, magunkba szippantana a hangulatát. A második vh. bombázása nem érintette Pécset, szemben mondjuk Szolnokkal, így rengeteg régi épület, 1800-as éveket idéző utcát találtunk, zsúfolt bárokkal, éttermekkel, mindenhol fiatalok zsibongtak, pezsgett a város. Késő este, olykor éjfél után értünk vissza a szállodába, olyan klassz volt a pécsi belváros. 

Diócska imádta, naponta négyszer sétált. Kora reggel, amikor elmentünk valahová kutya nélkül, előtte, később vittük magunkkal és volt egy késő esti pisi vizit is. Sikondán nincs egy teremtett lélek sem a szálloda és a kemping lakóit kivéve, bár van ott pár nyaraló is, jópár, ami azt illeti, esténként olyan sötét volt és az volt körülöttünk az erdő, hogy olykor féltem sétálni késő este. Gondoltam, ha itt kinyírnak, soha meg nem találják a hullám. Persze ott volt nekünk DIó, akit olykor pitbullnak néznek a szakavatott kutyanemimádók....

Általában soha nem sikerül a tervezett programokat elintézni, bár ez minket nagyon nem zavar, a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat. Csak semmi nyomás.  Így aztán nem barnultam le, mint egy görög istennő, a Tv toronyba sem mentünk fel, és a vártnál jóval kevesebbet túráztunk - mint mondtam, túl meleg volt nekem hozzá, még így az erdőben is. Nagyon klassz volt, de talán ősszel egy fokkal még jobb, amikor az ember belevetheti magát az őszi erdőbe egész napra, és ha a kinti medence nem is pálya, a bentiek igen. Mivel kutyabarát, szívesen visszamegyünk. 

Az erdélyi utunk elég érdekesen indult. Csütörtöki napon szerettünk volna indulni reggel, korán, hogy még a csütörtöki napot is kiélvezzük. Már szerdán szabin voltam, mintha megéreztem volna, hogy kelleni fog. Szerda reggel iszonyú meleg volt, csomagolni kellett volna, de utálok, nyűgös voltam és nyávogós...viszont gondoltam, ránézek, hogy mi a helyzet a személyikkel, megvannak-e az útra. A kutya útlevelét előző héten csináltatta Tibi a dokival, kutya nem is kellett hozzá (csak némi zsé). SZerintem soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, ami elfogott, amikor megláttam, hogy Zalán személyije májusban lejárt. Tavaly csináltattuk ugyan, de pont 1 évig volt érvényes, 12 évesen újat kapnak a gyerekek. Gondolom.... Biztos szóltak tavaly, de elfelejtettem. Mivel tesómék hasonlóan jártak a keresztlányom cambridge-i diplomaosztójára menet, már sejtettem, hogy 24 órás útlevél kell, amit csak Pesten lehet átvenni, olyan pedig, hogy 24 órás személyi, na olyan nincs, azzal 2 napot legalább elkéstem. Rohantunk az okmányirodába beadni a kérvényt. Olyan meleg volt, hogy csorgott mindenemről a víz, ideges voltam, hogy mi lesz, ha el sem tudunk utazni, mennyire gáz már ez az egész, hogy lehetek ilyen hülye.....Az okmányirodában tök jófej volt mindenki, biztattak, hogy egy kis szerencsével csütörtök reggelre már mehetünk is a kész okmányokért, de akkor se legyünk idegesek, ha csak 2 órára lesz az útlevél a kezünkben, mert akkor jár le a 24 óra, ami ugye az okmányiroda vállalása. Hát reméltük a legjobbakat. Zalánnak nem tetszett a fotója, bosszankodott a haján, de megnyugtattuk, hogy az szig képek már csak ilyenek, egyébként pedig igenis jóképű rajta. 2 év múlva meg úgyis lejár újra. Még kifizettük a csaknem 40000 Ft sürgősségi díjat és téptünk haza csomagolni. 

Másnap reggel még kirántottam egy kiló csirkemellet, gondoltam, ráérünk sajnos....amikor is 8 órakor érkezett az sms, hogy pingggg, átvehetjük a papírokat. Uccu neki, rohanás csomagolni nagyobb fordulatszámon.

No majd innen folytatom.