ZALÁNOS

 - Anya, van még zsömle?

- Persze.

- Hol?

- A kenyértartóban.

- Az hol van? - közben kiért a konyhába.

- Az asztalon.

- Az hol van?

-???? 

Pályaorientációs nap

 - Milyen volt a napod? - kérdezem, ahogy hazajön, jóval később.

- Unalmas, baromi unalmas volt az egész.

- Értem..

- Volt szó a két kiszemelt gimiről is, Varga, Verseghy... Vargáról rengeteget beszéltek, a Verseghyről csak 2 mondatot kb... 

- Miket mondtak a Vargáról??

- Ja, nem tudom, nem figyeltem. A szakokat elemezgették, de úgy untam, majdnem elaludtam...

- 3 mondattal arrébb-

- Azt kiemelték, hogy a Verseghyben aztán majd mindig tanulni kell, óráról órára is és nagyon szemetek, upsz, szigorúak a tanárok. Mondtam is B-nek mellettem, hogy mert most nem azt csináljuk???! Mire az előttem ülő tanár megfordult és úuuugy rám nézett.... 😆😆

Egy könnyű hét

 

Könnyebb hetem van, mint képzeltem. Az történt, hogy az nyavalyás allergia gyógyszerem idén nem működik, szóval kell majd egy másik. De addig is helyenként elfog a takonykór vagy a tüsszögés, ha pechem van, mind a kettő és ha katasztrófa van, akkor a szemem is könnyedzik, mint állat és úgy nézek ki, mint egy rakás szerencsétlenség már reggel 8-kor....

Kedden azt vettem észre, hogy folyik az orrom, de hopsza, a reggel a kerékpáron beszippantott pollen tenger után nem is csodálkoztam. Általában 10 után már semmi bajom, főleg, ha csukva vannak az ablakok. Ámde most nem múlt el, sőt, gyakorlatilag folyamatosan folyt az orrom, mint egy nyitva hagyott csap. Borzasztó volt. Ez százas csomag zsepit szerintem tuti nekiküldtem. Aztán később valamivel már éreztem, hogy az erőm is elhagy, szóval biztossá vált, hogy itt az allergia csak álca vagy mellékes kórság, az arcüregemnek megint nem tetszik valami. 

Szóval szerda óta itthon vagyok, várhatóan hétfőn már megyek dolgozni. Persze távgyógyítás volt a dokinál, orrcsepp és melegítsem....hát nem tudom, hogy ettől helyre jön-e, de egyelőre sokkal jobb máris a helyzet. Szerdán gyakorlatilag feküdtem, mint egy darab fa, és egyfolytában nyomtam az Outlander negyedik és ötödik évadát. Estére már fájt a fejem, de szerintem a sok tv-től....

Szerdán jött a cseh partnercégünk képviselője, a főnököm biztos nem repesett az örömtől, hogy nem volt aki fordítson, de hát ez van, ha végképp összeszedem magam és bemegyek dolgozni, akkor is érdekes lett volna folyamatosan az orromhoz tartani a zsebkendőt két fordítás között....Jelenlegi viszonyok között amúgy sem akar senki maga körül náthás vagy köhögő embert látni szerintem. Én nem nagyon, az biztos. Főleg olyantól, aki nincs  beoltva.

A gyerekek fel vannak szabadulva, vagy hát nem, mert Zalán hétfőn még nyelvtan tz-t ír, de azt már nem vesszük annyira komolyan. Ja és Réka még nem tudni, hogy ír-e pótot kémiából és bioszból. Az tuti, hogy szerdán beszedik a tartós könyveket, szóval onnastól fogva hawaii lesz és honolulu és haverok buli fanta....Már úgy várom! :) 

Ma voltak a kirándulások, Zalánék Szarvasra robogtak, mini Magyaország, Arborétum... Mi is készülünk, mert Szarvason sok mhátinden kutyabarát, még az étterem is , ahol Tibi unokatesója dolgozik, szóval tök jó hely. Na szóval ma voltak Szarvason, még nem ért haza, de a fotókat már láttam a zárt csoportban a facebookon, az biztos, hogy csodaszép idő volt ma rájuk, maga a tökély. Nem túl meleg, nem túl hideg.

Rékáék pedig a Nefag-ra mentek, ami nem volt olyan jó ötlet, de a kullancsok biztos örültek, hogy volt számháborúzás és minden bokorba, bozótba bebújtak a gyerekek. Küldött az ofő fotókat a gyerekekről, hát hogy ezek mekkorák!! Ráadásul még van egy évük..

Keresek fotókat: 

Ez itt Zalán háttal. Van osztálykép is, de azon ügyesen elbújt a szette-vette kölke, úgyhogy csak egy fél arcocska látszik, azt is csak a saját anyja ismeri fel. :) 

Már nincs sok hátra, no para!

 Ma hétfő este van, vagyis még pontosan 7 tanítási nap van hátra a tanévből....Na mondjuk nem is, mert utolsó tanítási napon DÖK nap lesz, (nem DÖG), vagyis akkor már csak 6. Réka szempontjából kár, hogy ilyen kevés, mert már nem biztos, hogy mindenből tud majd javítani. Már nem is érdekel egyébként, nyilván szomorú leszek, ha a  bizonyítványt felütve nem csak ötösöket látok, de most már mindegy mert 1) egyrészt én mindent megtettem 2) ő nem tett meg mindent, hát így járt... Volt elég időm félév óta emészteni, hogy ez lesz, sajnos hiába van meg a sütnivalója, ha nem akarja eléggé, ha a szorgalma ilyen szempontból nem elégséges....Egyébként meg végső soron az a lényeg, hogy legyen elég esze, azzal nincs baj, aztán majd megoldódnak a dolgok, talán a kamaszkora is szelidül, talán minden egyszerűbb lesz. Vagy nem.  

Azért pl. amikor reggeli közben beszélek hozzá, majd rámnéz olyan nagy flegmán és annyit mond, hogy "mivan?".... akkor bele szoktam kapaszkodni a villámba vagy a bögrémbe, mikor mi van a kezemben és kivárok pár másodpercet, mire minél szolidabban helyre igazítást kérek. Nem, nem hagyom elszabadulnia sárkányt, mert akkor megkapom, hogy én mindig csak ordítozok vele, ami nyomokban már igaz is lehetett volna akár....

Akkor bezzeg elgurult a gyógyszerem, amikor megláttam a töri javító dolgozat jegyét a Krétában, egy nagy kövér, vigyorgó hármas képében. Hármas??? Már megint? Mikor utánaolvastunk Verdun-nek és Sommes-nak is. Kikérdeztem a témakört és tudtam TUDTAM TUDTAM, hogy jelesre tudja minimum. Hogy lehet az hármas?! Hagytam magam az indulataim által vezérelni és írtam az ofőnek, hogy említse már meg a töri tanárnak, hogy az a hármas az biztosan nem hármas, mert többedszer fordul elő, hogy nem éppen azt az osztályzatot látom viszont a naplóban, amire számítok. Nem is tudom, hogy miért írtam neki, elfelejtettem elszámolni 10-ig. Este jött a válasz, hogy bocsi, az órai aktivitást akarta osztályozni, az ötös és véletlenül elírta a hármasnak. Szóval igazából igazam volt, de mégsem....Ja és a legutóbbi dolgozata is ötös lett, a Verdun-ös. Na így legalább már egy kicsit jobb lett a kedvem a hétvégére. 

Réka egyébként csütörtök óta beteg, de csak a COVID helyzetben számít betegnek, folyik az orra és köhög, mély basszus lett a hangja, egyébként normál körülmények között mehetett volna iskolába. 1-2 nap után mindenképpen. Hát most 3 tünetmentes nap a feltétel az iskolába menetelnek, az kb. június 10 lenne, de persze mivel csütörtökön mennek a NEFAG-ra kirándulni, hát akkor már megy iskolába boldogan. Vagy hát nem annyira boldogan, de megy.Ami elmaradt - egy kis szaftos kémia Tz és egy biosz TZ. Hogy nyelvtanból tud-e javítani nem tudom, másból remélem, már nem kell neki. Ugye a fizika elesett, vagy 4 dolgozata volt "egyponthíjánötös"....és egyelőre énekből is négyesre áll, mert nem adott le két házidolgozatot. Külön díjaztam, hogy a tanárnő megalázta kvázi Rékát az osztály előtt és azt állította, hogy egyetlen egy házit sem adott le a home school ideje alatt, ami nem volt igaz. Egyébként meg süsse meg az ének négyest nyárson, nem visz pontot. Csak értitek, négyest kap énekből a szolfézs alapvizsgás, 2 évet furulyázó, 4 évet fuvolázó lányom. Hát legyen boldog a négyessel a tanárnő, ha ez dobja fel a napját!

Hogy alaptantárgyból, magyarból fenyegeti Rékát négyes, mondhatnám, hogy felér egy kisebb katasztrófával. Megint írt egy 50/40 pontos magyar felvételit, írt már 45.öt is, úgyhogy akkor ha ez a négyes ebben a suliban, akkor négyes lesz és bukik egy pontot. Történt tragédia? Nem történt. 

Az már nagyobb tragédia, hogy unokatesóm agyvérzéssel fekszik a kórház intenzív osztályán, 17 éves és 14 éves lánya aggódik utána. Az ilyen dolgok az igazán súlyos dolgok, nem holmi osztályzatok még ha hetedik év végére esnek is.....

Zalánnak most ültük meg a szülinapját újra a hétvégén, majd hozok fotókat, nagyon durva, hogy már ő is belecsapott a 12.-be, jajjjjj......

Lekerültünk

 

Rossz sorrendben tettem fel a képeket a post-hoz, mindegy....A lényeg. Látjátok a második fotón a falon azt a két fekete pontot? Az két szög. És a szögön lógott két fotóbRékácska szobájában, melyek most valahogy leselejtezésre kerültek. Szerencsére csak a keret, mert széttört, a fotók a könyvespolcra költöztek abba a csipeszes izébe. Mondjuk Zalán fotói a fiók mélyére, szóval ő egyelőre rosszabbul járt.

Azért lopóztam be a szobájába, mert láttam, hogy az íroasztalán van némi nachos, ami nekem amúgy tiltólistás és amíg majszolgattam lopva, mint egy gyerek, kiszúrtam az új felállást a fotókkal kapcsolatban. Kicsit elszomorodtam, mert nem rögtön vettem észre a könyvespolc forgatagában a két képet, de tulajdonképpen jó ez így. Nem rossz, na.