Hosszú hétvégés

Azt akartam írni, hogy most egészen korrekt mennyiségű tanulnivaló árad a suli felől,  minden nagyon kerek, semmi kapkodás, heppinessz van. Ám ma reggel rájöttem, hogy megfeledkeztem a környezetről, amiből most a der menschliche Körpert tanulják Zalánék. Elvileg nem mind új szó, szóval remélem, nem lesz lehetetlen megtanulni keddig - szerdáig, csak hát na. Sajnálom szegény Zalánt, mert állandóan németet és német környezetet tanulunk, a többiből csak a házikat. Szóval egy sima suliban arany élete lenne....

Pénteken bevackoltam magam a kanapéra és onnan dolgoztam. A gyerekek félre is értették, mert Réka a magyar Nobel-díjasok témában faggatott, bár hamar a tudományom végére értem. Majd Zalán elmélkedett, hogy können vagy wissen. Aztán jött Réka, hogy kellene neki egy Szent-Györgyi Albert életrajz etikára (????). Zalán sem hagyta magát, tesiből ki kellett számolni, hány négyüteműt tud 2 perc alatt. Minden nagyon kafa, csak közben koncentrálna az ember a saját munkájára is, ne csináljon már túl nagy hülyeséget....

Kb. ma lettek volna a gimiseknek a ballagások. Idén nem vagyunk családilag érintve, tavaly ballagott a cambridge-i keresztlányom (azóta persze itthonról tanul ő is)  és jövőre fog a tesója. A nyolcadikosaink a suliban viszont eszembe szoktak jutni, ők már nagyon sokat cumiztak ezzel a vírussal, kezdve, hogy még márciusban volt, aki lemaradt a szóbeli felvételiről, mert a sítábor után már nem fogadták a pótszóbelin a gimiben. Aztán elmaradt a német út, ami mindig nagyon jó (egy hetet töltenek a nyolcadikosok egy német testvérvárosban - Réka már most várja) . Nem volt alapítványi bál, ami az első nagy esemény a felvételi hajrá nagy tanulás maratona után - ott szoktak a nyolcadikosok keringőzni, hogy szülői szem nem nagyon marad szárazon. Aztán nem volt országos német verseny döntő sem, amit minden évben mi rendezünk és tök jól szoktak szerepelni a legjobb németes nyolcadikosaink. A második félévben szoktak ráállni a középfokú nyelvvizsgára készülésre, túl a felvételin, most erre sem kerülhetett sor. Nem lesz bolondballagás, elmarad nekik az a 2-3 hónap jó időszak, ami már valamennyire a búcsúzkodás az általános iskolás évektől, 8 évtől...nincs ballagás, legalábbis én nem hiszem, hogy megtartják. Azt nem tudom, hogy szoktak e szerenádozni...Részvétem a nyolcadikosoknak. Mondjuk nekem nem sok emlékem van egyik ballagásomról sem, de ez az én szegénységem, lehet ez klassz élmény is. Nagy mérföldkő, van mit ünnepelni. 

Nagyon nem történik semmi. Hétfőtől enyhítés lesz ugyan, de én nem hiszem, hogy sok minden változna. Talán Tibi tud sportcipőt venni, ami miatt sóhajtozik már egy hónapja. Kinyitnak a boltok. Továbbra is hetente egyszer elmegyünk vásárolni, én egy nap dolgozni és kb kész. Tibi persze jobban szaladgál a városban, de ő is csak amennyit muszáj. Szóval marad minden ugyanúgy, ahogy volt. Suli, meló itthon, meg kb minden itthon. Majd ha kitör a nyári szünet, az lesz érdekes, ugyanis nyári táborok híján nagyon unalmas lesz a gyerekeknek a nyár....Ráadásul Tibi úgy van vele, hogy a nyaralásnak is lőttek. Én még azért reménykedem, mert augusztusban lesz Tibinek leállás a gyárban, addig még olyan sok idő van....bő 3 hónap. Hátha valahová el tudunk utazni egy hétre. Akár egy erdős régióba, ahol a kutya is jól érzi magát. Mi még szerencsések is vagyunk, mert nem kell 10 hét felügyeletet valahogy megoldani, Tibi itthon dolgozik, ettől függetlenül a táborok nagyon fognak hiányozni. 3-4 hét is lefedhető volt, bár egy vagyonba került,de legalább jól érezték magukat a gyerekek. Hát mindegy, ez van, nem tudunk mit csinálni.  

Anyák napjára anyunak készültem egy nagy rakás finomsággal, édességgel. Kiszedtem őket az eredeti csomagolásukból és átöntöttem egy selyem zsákocskába (kézfertőtlenítés után). Garantáltan vírusmentes. Kap egy könyvet az egyik kedvenc publicistájától és egy kis asztali kerámiát. Még anyósomnak ki kell találni valamit, egy nagy szatyor diabetikus édességre gondoltam Intersparéktól...egy kis vágott virágot, kerámiát. Rossz lesz, hogy nem szeretgethetem meg anyukámat, olykor nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy talán többé sosem látom? Hogy vesztegetem a drága időt, az kétségtelen....Hát ez van, nem tudunk mit csinálni. 

Ja, ami még gubanc - nagyon nehéz szabályozni a gyerekek laptop használatát. A home school jegyében eleve sokat ülnek a gép előtt, de tudnának napi 12 órát is játszani. Réka már úgy ül az étkezőben, hogy rálátok  a monitorjára tanulás közben, nehogy valami játékra tévedjen véletlenül. A facebook-ot is ki kell kapcsolnia. 2 órát játszhatnak most egy nap, ami szerintem baromi sok, szerintük baromi kevés. Zokogás és ordítás van, amikor a két óra lejár és beszedem a laptopokat (mert azóta kaptunk egyet Tibi unokahugától is, úgyhogy van itt laptop dögivel). Szomorú vagyok, mert ez nagy konfliktus köztem és a gyerekek között, én vagyok a nagyon rossz zsaru és aggódom, hogy megutálnak, de egyszerűen nem bírom elviselni, ha sokat kockulnak. Még ebben a bezárt helyzetben is....Hétköznap nincs gépezés, amíg leckéjük van, ezt legalább elfogadták és igyekeznek végezni. Kutyát sétáltatni is kötelező nekik minden este, hogy mozogjanak egy kicsit és legyenek levegőn. Gépen kívül, telefonon kívül már nem játszanak, egyáltalán,nem is legóznak. Csak kártyázni és néhány társasjátékba lehet bevonni őket. Remélem, együttműködőbbek lesznek laptop használat ügyben, mert már nagyon unom, hogy nem ismernek mértéket....

Na szóval itt a május, még 6 hét a suliból kb. Ez kevesebb, mint amennyi mögöttünk van home schoolban. Pillanatokon belül itt lesz a vakáció. Nagyon várom már, hogy ne legyen lecke, házifeladat, esszé, beadandó, projekt munka, feladatlap, cetli, írásbeli felelt, témazáró, zoom, teszt és dolgozat. Addig pedig éljen a Marcipán cukrászda és éljen a fagyiiiii! 

Kedd

Mostanában már másodszor néztem meg a neten, hogy éppen hányadik hetet is írunk. Tudtátok, hogy van olyan oldal, amelyik ezt megmondja?  Hanyadikhetvan.hu 
Igazából ez csak azért van, mert az irodában hagytam a mindentudó naptáramat, a szállítók meg olykor szállítási hétben jelölik meg, mikor jön a cucc. Én meg világomról sem tudok. Hétfőn még tudom a dátumot, de csütörtökre elveszek a számok világában és vissza kell számolnom. Vagyis előre, na. Nem leányálom két itthon tanított csemete között melózni, mondtam már? 

Olyan sok mesélnivalóm nincs, amúgy. 

Az Ikea még mindig nem nyitott ki, ami nem baj, de a megrendelt áruért sem lehet menni, gondolom, annyi a megbízás. Ez sem tragédia, csak már nagyon kellene az a bazinagy komód, amit kinéztem és úgy gondoltam, a nyári ruhákat már oda rakom be. De hát na. Egyszer csak lesz komód, kivárjuk. Állítólag éjjel kell próbálkozni, akkor befogadják a rendelést. Vagy nem.

Rékának már minden nap van zoom órája, olykor kettő is, legnagyobb bosszúságára. Persze az ofő mozgatja a szálakat, tisztelem, hogy mennyi munkát fektet ezekbe az órákba, igaz, németet elég nehéz online tanulni, papírból.  Most éppen az általános alanyt tanulták, hogy pl. man spricht Deutsch in Österreich, ilyesmi. Illetve az Einkauf - bevásárlás a témakör. Zalánék is szépen haladnak, tanulták még tavaly a können segédigét és most a möchten jött, jól megy neki. Csak az a fránya helyesírás ne lenne, de hát az magyarul sem megy, szóval no para. Szavakat is nagyon sokat tanulnak, folyton a szótárfüzetet bújjuk.

Azt mondja az ofő, hogy a tanulmányi versenyeket mégsem hagyják félbe, októberben megtartják az országos döntőket. Ennek csak én örültem, Réka nem annyira, mert az ofő már előrevetítette, hogy ezek szerint kemény szeptemberük és októberük lesz...És akkor még nem is tudni, hogy a miskolci versennyel mi lesz, ott bejutottak- e a döntőbe. 

Tegnap este elkeztem olvasni, Delia Owens, Where the Crawdads Sing, szerintem nagyon jó, gyorsan beszippantott.....volna, ha nem ragad le a szemem. 

Elkezdtem tornázni, hasazni, szerintem pár napon vagy héten belül úgyis feladom, de egyelőre még nyomom. Esténként. Nagyon hiányzik a mozgás. A kutyasétáltatás fél órája-órája semmi, bár ezt már talán írtam. 

Kaja:
KEDD - ma ez volt
reggelire sült kolozsvári szalonna, főtt keménytojás, kenyér, almalé
Ebéd: hamis gulyás, borsós csirkemell, rizzsel (ez menü)
Uzsonna: alma
Vacsora: brassói aprópecsenye, csemegeuborka

SZERDA - ez a terv
reggeli: amerikai palacsinta, méz
Ebéd: kacsacomb 
Vacsora: 

CSÜTÖRTÖK:
reggeli: tükörtojás, pirítós, lekvár
ebéd: paradicsomleves betűtésztával, rántott csirke párizsiasan burgonyapüré (ezt én főzöm)
vacsora:  hideg - felvágott - zöldségek - igény esetén melegszendvics 

Hétvégére: lasange,rántott  gomba,  sült oldalas, lángos (mert még mindig nem sütöttem) és valami süti? 

Hétvégi program: téli ruhatár cseréje nyári ruhatárra. Mármint a szekrényben. :) 

Vasárnap

A hétvégén egyáltalán nem mozdultunk ki, leszámítva a kutyasétáltatást illetve a random utakat a pékségbe. Valamint az ablaktisztító is elfogyott, úgyhogy Tibi elszaladt az Intersparba. Arról számolt be, hogy halott a város, üresek az utak, utcák, viszont az Interspar, na, az tele volt. Még szerencse, hogy kötelező a maszk, így kevésbé féltettem a hites uram, hogy valaki rátüsszent....

Ma felröppent a hír és nem is először hallom, hogy május végén kinyitnak az iskolák...remélem, nem igaz, mert most már az lenne az ideálisabb, ha a tanév így fejeződne be, ahogy van. Classroom google lett a legjobb barátom. Van abban valami kéjesen jó érzés, amikor letud az ember minden házi feladatot és nem marad semmi. Biztos, hogy van bennem egy kis pervezitás. :)  Bár aztán meg jönnek a visszajelzések, javítások, javaslatok....az egy külön kör, mire minden javítást bevasalok a gyerekeken. Zalánt el sem kezdem ezzel nyúzni, javítok én. Örülök, hogy annyit tanul, amennyit tanul (ami nem sok). 

Holnap matek tz 10 órától Zalánnak, Rékának természet doga a rét élőlényeiből 9 körül, de lesz zoom német óra is. Réka töri tz-je is itt van a kertek alatt. Azt tudtátok, hogy a kisnyuszi, amikor megszületik, az első tápláléka az anyja híg ürüléke?  Eredendően a bélrendszerükben nincs olyan baktérium, ami segítené őket a sok növényi rost lebontásában és hát valahogy ezt meg kell oldania a természetnek. Tanulok sokat a hatodikos anyagból, főleg, amióta részben én tanítom (tz előtt vagy olyasmi). Ja, és hogy a mezei pocoknak akár 50 gyereke is születhet egy évben - az előny,ha lány és tud kölykezni - és mégsem szaporodnak el többnyire a természetben, mert egész egyszerűen ők a terített asztal az egerészölyvnek, bagolynak, vércsének és ilyesminek. Volt még pár érdekesség, de ellenállok a kísértésnek és nem mesélek többet. 


Volt borsóleves és palacsinta, könnyűre vettem a vasárnapi ebédet, de főztem sonkát és tojást, mintha húsvét lenne, az volt a vacsora. Tegnap mindenféle smoothiekkal kísérleteztem, de a gyerekek nem nagyon voltak vevők rá, mert hozzáadott cukor nem volt benne. A fagyasztott málnás, tejes vagy tejszínes nagyon finom lett, akár fagyinak is elment volna, ha még süllyed a halmazállapota. Este koktélparadicsomot ettem sok mini mozzarellával, bazsalikommal, (próbálok nem zabálna, na)  isteni volt az is. Tegnap bolognai volt az ebéd a streetkitchen módra, az nekünk tökéletes. Maradt még nemszárított élesztőm, azt a jövő héten el kellene lőni, szerintem lángos lesz belőle, ha kapok tejfölt és még valami....

Holnap új hét indul, az utolsó áprilisi. 

Másképp alakult

Pénteken nem itthonról dolgozom, hanem betekerek a bringámmal az irodába. A fiúk már lassan elfelejtenek benn, de nem érdekes...Az orchideáim sem hiányolnak, pedig az egyik majd' összeroskad a sok virágtól. Meglocsoltam őket, jól néznek ki az asztalom bal sarkában. Az itthoni orchideák eléggé haldokolnak, amióta ebben a lakásban lakunk és a párás konyhaablak helyett a nappali és étkező ablakokban kaptak helyet..amit nem szeretnek. 

Réka német dolgozatot írt zoom-on, 9.10-től, pontosan 15 percen át. Be kellett kapcsolnia a kamerát mindenkinek és nem szabad volt, hogy a szobájában legyek a dolgozat alatt. Nem mintha anyanyelvi németes lennék....biztos a német szinkrontolmács anyunak is külön szóltak. Jól sikerült, aztán később jött az infó, hogy csak egy hiba volt benne. 

Zalán nem volt hajlandó felkelni 10 óra előtt, akkor kézhez kapta a leckék listáját, amit addig kellett volna megoldania, míg haza nem érek. Állítólag keservesen  bömbölni kezdett, hangot adva kétségbeesésének, hogy milyen nyomorúságos élete is van neki. A nap folyamán aztán csak sokasodtak a házi feladatok, amik mára voltak esedékesek és csak egy idő után már én sem mosolyogtam, csak vicsorogtam. Mi a fenének adtak fel ennyi házit péntekre, amit a dolgozó szülők csak 4 után tudnak egyáltalán elkezdeni. Persze lehetne Zalán önjáró is, nem hibáztathatom őket azért , mert önállóbbnak nézik a tanárok a fiamat....de attól én még hibáztatom őket!!! Eddig nem volt jellemző, hogy péntekre ennyi házi lett volna. Hétfőn matek Tz, ez megint nagyon pozitív hírnek számított...

Itthon felügyeltem Réka matek tz-re gyakorló feladatsorát, egész jól ment neki, csak egyfajta feladattípus nem ment neki magától, azt én sem vágtam rögtön, hogy mit is kell csinálni, volt benne egy kis csavar. Na és akkor eztán tudtam előszedni Zalánt, hogy elkezdjük a házit, a matekot, a németet, az olvasást és a fogalmazást....9 óra lett, mire készen lettünk, pénteken!!!! 

Hallgattam ma az illetékes interjúkat, tájékoztatókat vírus ügyben....Valahogy kinyílt a szemem végképp. Nekem teljesen úgy hangzott, az jött le, hogy még mindig csak a járvány elején vagyunk. Befejeződött az első szakasz védekezésileg és sikerült húznunk az időt, el is laposodott az a bizonyos görbe, szuper, így volt idő, hogy az eü felkészüljön a tömeges fertőzésekre. És újraindul a gazdaság hamarosan, meg minden, ami óhatatlanul azt eredményezi majd, hogy megugrik a fertőzöttek száma... Félreértés ne essék, ez nem jelenti a járvány végét, dehogy!  Még most jön a java.  Valahogy én ezt eddig nem akartam látni.....úgyhogy olyan hülyének éreztem magam, hogy ez nem volt egyértelmű eddig. 

Vajon ezt értik az emberek? Nem azért vagyunk itthon (már aki tud) , hogy túl legyünk a válságon, hogy kivárjuk a végét. Csak időt nyerünk, hogy az eü és úgy általában mindenki felkészüljön. Minden arról szól, hogy az igazán nagy katasztrófát elkerüljük, a tömeges halálozásokat, de azt is csak az eü szempontjából, mert úgyis a nagy többség elkapja majd, csak idő kérdése....csak ne azért haljon meg, mert nem tudja ellátni az eü. Na lehet, hogy túlspilázom ezt az egészet, nem tudom. Pedig az elmúlt héten már pont nyugodtabb voltam.  Lehet, hogy amíg nincs vakcina, addig ezt a maradjotthon történetet nem lehet elfelejteni egyáltalán. Mert jönnek újabb és újabb hullámok, aki pedig veszélyeztetett, az az is marad. De meddig lehet otthon lenni bezárva veszélyeztetettként? Most akkor anyámat már soha nem látogathatjuk? Itt be is fejezem, elég lesz, pont éjfél van....

Ja, tegnap kaptam egy váratlan hívást a CT ügyében is. Én már teljesen elfelejtettem, akkoriban, mikor a dokinál voltam, a saját telefonom szervizben volt, szóval a cégeset adtam meg és most azon is kerestek (még jó, hogy ott felveszek idegen számot is, hehe) Megkérdezte egy nagyon kedves hölgy (de tényleg), hogy két hét múlva kedden jó lenne e....vagy esetleg júniusban? Én meg hallottam magam, hogy elhalasztom az egészet júniusra. Igazából hülyeség volt, mert akkorra talán még fertőzöttebb lesz a városunk, ki tudja, így meg túl lennék rajta. Ráadásul nem jár addig az agyam, hogy most akkor van e másik krónikus betegségem az allergiámon túl és nagy valószínűséggel kinyiffanok a végén ebben, vagy a korona visz el, mi lesz. De már mindegy, nem hívom vissza...Majd meglátjuk- Lehet, addig még veszek egy olyan maszkot, ami tényleg véd a vírus ellen...már ha el nem kapom addig. Vagy eltoljuk tovább...meglátjuk. Ha már 3 hónapot tudtam várni. 

Éjfél múlt 10 perccel, hulla fáradt vagyok....Jön a remélhetőleg pihentető és stresszben szegény hétvége. 

Ez egy villám hét...

Eljött a csütörtök, vagyis a tanulós hét vége. Az új rendszerünk értelmében a hét négy napján tanulnak a gyerekek, ebből hétfőn és kedden a legtöbbet, szerdán és csütörtökön általában kevesebbet és pénteken önállóan tanulnak, ami azt jelenti, hogy pl. olvasónaplót dolgoznak fel, olvasnak, tesi házit oldják meg, fuvoláznak vagy ilyesmi. Hétvégén nem tanulunk, illetve igyekszünk nem tanulni, aztán hol sikerül, hol nem. 

Mostanában a heti ének házi egyszerre érkezik, tegnap a német csomag is egyben jött, ami jó, mert önállóan, apránként fel lehet dolgozni. Van benne hanganyag, dalok, játékok, tesztek és persze feladatok is szép számmal. Most 3 oldalt kellett írni Zalánnak a szótárfüzetbe és emiatt nem éppen hullámzó volt az öröme....Rékáról kiderült, hogy ellógta a német faktos csoportot, azt ma pótoltuk, ma felvettük a faktos németet is.

Az Egri csillagok dolgozat nem volt nehéz, de nem tudtuk, ki mondta - priviben megegyezünk - idézőjelet nem tudok ide rakni. Ma sem tudjuk. A nyelvtan túl könnyű volt, azt megírta Réka max pontosra. Holnap még német, de nem leszek itthon. Állítólag zoom-on írják és nem lehet majd félrenézni.....?? Hát azt megnézném én is, hogy 14 gyereket hány embernek kell szemmel tartani egyszerre....Elvileg két év múlva ilyenkor már gőzerővel készülnek a gyerekek a középfokú nyelvvizsgára, bár ennek talán pont ez a home schooling tesz be, mert azt a heti 6-7 óra németet nem lehet home school-lal pótolni, legalábbis nálunk nem, egyelőre nem.

Mostanában rengeteg csomagot kapunk, ma jött egy nagy láda csodaszép alma ismét, pár kiló banán és 5 l-es gyümölcslé. Vettem volna további zöldségeket is, salátát, paradicsomot, paprikát, de egyrészt még nagyon drága, de ez a kisebbik ok, ugyanis nem is volt elérhető a zöldséges nagyker oldalán.....


Ja, tegnap ismét vásárolni voltunk, két és fél hét után újra, immáron először maszkban. Sokat rontott a magabiztosságomon, hogy ahogy a maszkot felvettem, a kutya szemei kidülledtek a csodálkozástól, Tibi pedig hangosan felnevetett, amikor meglátott. Sok mindent olvasni a maszkról, a lényeg az, hogy valamicskét véd talán, hogy kevésbé kapja ez az ember a vírust, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy felvesszük. Aztán a gyakorlatban kiderült, hogy ez inkább Tibi mérete és nekem bepárásodik a szemüvegem tőle, amitől még hülyébben érzem magam, ráadásul levegőt is kevésbé kaptam, de ez kevésbé fontos mondjuk. Én is azok közé tartozom, akinek nyilván a rutin hiányzik, így nagy önuralom kellett, hogy ne nyúljak a maszkhoz úgymond már piszkos, esetleg szennyezett kézzel. Viszont, ami jó, hogy így fél óra alatt letudtam a nagybevásárlást az Aldiban (ők újra 8-ig vannak nyitva, úgyhogy hétkor odagurultunk és alig volt valaki, áru viszont minden, kivéve élesztő.....)

Az Aldiban találkoztam egy régi kedves kolleganőmmel, mondtam is neki, hogy úgy megölelgetném, régen nem láttam, de hát most még csak nem is beszélgettünk. Egyeztettünk, hogy jól vagyunk ők is, mi is és ment mindenki a maga útján. Ez olyan szomorú.....illetve annak találtam volna egy hónapja, mint akkoriban kb mindent, ma már csak a rutin része.

A home office hátránya, hogy a mozgás kevésbé jellemző. Esténként megsétáltatjuk ugyan a kutyát, de a Tisza partjára kocsival gurulunk le és ott az a fél óra- óra séta...nem sok. Reggelente és délután ugyanúgy elmehetnék kerékpározni, mintha dolgozni mennék, de egyelőre ez még nem történt meg. Az időjárás sem kedvező és nem is tudom. Reggel olyan jó, hogy nem kell hatkor kelnem....hajlamos vagyok hétig aludni. 

Talán még hat-hét hét van a suliból? Annyi kb., amennyi eddig lement itthon oktatásban. 
Jövő héten át kellene battyogni a suliba, elhozni Zalán minden cuccát a padból illetve kiüríteni a suliboxot az emeleten. Délelőttönként be lehet menni, kézfertőtlenítés után, már minden le van fertőtlenítve régen, még úgy is,hogy elvileg nem volt igazolt fertőzött a suliban, persze ki tudja.....

Múltkor hallgattam Réka egyik zoom-os német óráját, a kispasik hangja az osztályból többnyire mély és nem ismerem fel őket a fotójuk nélkül. A lányokat sem igazán, mondjuk....Mire visszamennek a suliba, addigra hetedikesek lesznek, ősszel...a hagyomány szerint ők fogadják és veszik gondozásukba az elsősöket az első tanítási napon. Megmutatják ( a szülőknek), hol a terem, ilyesmi, már nem is mondom, hogy milyen durva, hetedikes lesz a lány...mert még van addig majdnem fél év, muhahha....

Ja, 50%-os akció van sok könyvre az Alexandrában, szólt az ofő, most érdemes pár olvasnivalót beszerezni! Bár én még nem tartok ott, hogy lenne rá időm, majd a nyári szünetben!