Harmadik nap itthon

Reggel 7 óra hat perckor kanyarodtunk be az Aldi parkolójába, nyitásra. Akkor már tudtuk, hogy hiába suhantunk el a 80 százalékban teli Interspar előtt, itt sem lesz jobb a helyzet. Azt gyorsan átláttuk, hogy a húspultoknál gyülekeztek emberek, úgyhogy megvártuk, míg azok eloszlottak. Addigra pakoltak ki néhány láda húst a hűtőpultokba. Volt egy néni, aki valami melegítőalsóra mutogatott, a katalógust az Aldis lány arcába nyomva, hát irigyeltem a gondjait. Ami nem volt az liszt, élesztő, paradicsompüré, kolbász, fogytán volt a savanyúság, nem volt csak bio tojás...szerencsére ezekből mindből van itthon.  Amit elfelejtettem - mert persze van olyan - az a mosogatógépbe muníció, de még egy hétre való van. Vagy max én mosogatok. Sót sem vettem, majd legközelebb, vagy a kisboltból hozunk kenyérrel együtt. Hátha van még ott élesztő is, bár fat chance, ez már bizonyára másnak is eszébe jutott....

Amikor kiléptünk az Aldiból, kezet fertőtlenítettünk. Hazaértünk, kipakoltam, fertőtlenítettem a kilincseket, meg amihez hozzányúltunk. Az árukat nem, bár anyukám szerint az is fertőzhet. Ezt muszáj elengednem, majd nem nyúlunk három napig a kukoricakonzervhez, hagy dögöljön a vírus! Délutánra kirepedt a kezem és piros, szóval mostantól maradok a szappanos fertőtlenítésnél, mert még leesnek az ujjaim és ekcémám lesz. Ja, hogy amúgy is van? Ó, én buta....

Megfőztem a kaját a kutyának, raktam fel mosást. Egy idő után szólt Zalán, hogy úszik a fürdőszoba....a nemrégiben tisztított mosógépszűrő eléggé öntötte magából a vizet, úgyhogy pánik a köbön, de végül sikerült befognom a mosógép száját valahogy. Nem kellett férfiúi segítség. Nem mondom, hogy unatkozunk egyelőre. 

Dél körül kinyomtattam minden eddigi leckét Rékának és a kezébe nyomtam. Akkor már ideges voltam, mert eltelt 2-3 óra és zéró tanulás szinte.  Kell majd egy nyomtató, mert mindig Tibihez szaladgálni x+n gyakoriság után elég frusztráló, ráadásul őt is fenntartom a melóban. Egy idő után arra figyeltem fel, hogy a szomszéd lánnyal beszélget a kiscsaj, míg én nyomtatok. Kinn csicseregtek a kis diófa alatt, gratulálok. Igaz, volt köztük 2 méter, de hát na. Mintha nem mondtam volna el elégszer....Kimehetnek, de nem egyszerre a szomszédokkal. Tudom, hogy nehéz, felcsillan a szemük, kinn vannak a többiek, de nem lehet.

Zalánnak szenvedés tanulni, olyan, mintha szedne valamit okosodás ellen, szándékosan nem használja az eszét. Azért néha megcsillantja, hogy van neki, de ez egyelőre kevéske az eredményekhez. Matekból az órát veszik és az osztást készítik elő, nyelvtanból az igekötős igéket.  Nekem egy kicsit sok az anyag, felügyelet nélkül képtelenség követni. Nem irigylem, aki este esik haza a melóból és még ott a lecke...Mit lecke?? Tanítani a gyereket, ez egészen más káposzta.

Igazából nem tudom, hogy haladunk, Réka kb okés, bár sunyít, Zalán biztos le van maradva, majd hétvégén próbáljuk behozni, ami lemaradás van és hétfőtől követni a feladatokat rendesen. Határidőkre is figyelni kell majd, egyelőre még nem, de hosszabb távon nyilván. Az iskola rugalmas, többször írták, hogy nincs stressz, nyomás, idegeskedés, csinálja mindenki, ahogy tudja, a lényeg, hogy próbálkozzunk, tanulgassunk. Számonkérésről még csak a 6b ofőnk mert beszélni. 

Délután megjelent a villanyszerelő bekötni a főzőlapot. Igyekeztem tartani a több méter távolságot, főleg, mert eléggé lihegett. .(kerékpárral érkezett és ma csodaszép idő volt). Egy hetven körüli úrról van szó, aki elmesélte, hogy most jön a postáról és a Rossmannból....hát én olyan szomorú lettem. Nem akartam megbántani, mert soha nem láttam eddig, nem ismerem, de úgy megkérdeztem volna, hogy meg akar halni? Még ha hivatalos adat szerint nincs is góc a városban (nahiszen), azért most már mindenhonnan ez ömlik, hogy maradjon mindenki, de különösen az idősek otthon. Utána is volt fertőtlenítés, törölgetés, lassan rutinná válik... 

Holnap hozzák az új bejárati ajtót, a külsőt (mert két bejárati ajtónk van, a kettő között meg egy olyasmi, mint egy mini télikert, de á, nem az, csak egy csupa üveg 2 m2 néhány lépcsőfokkal). Tegnap még szólt a srác, hogy nem jönnek, mert bár elkészült az ajtó, meg minden oké, de itt a nyakunkon a kijárási tilalom. Délután az operatív törzs bulija után visszahívtam, hogy egyelőre MÉG nincs, úgyhogy gyorsan még szereljék be, aztán ki tudja mikor lesz rá alkalom? Hát így lesz az, hogy holnap reggel elvileg jönnek.

Tibi dolgozik, semmi különös, remélem, nem is lesz.

Amúgy nagyon fáj a fejem, de csak mert elfelejtettem egész nap inni.....és enni...

Második nap itthon

Hogy hányból második, még nem tudom. 

Reggel a facebookról tudtam meg, hogy a cégnél a kisker is bezár holnaptól, magyarán leáll az egész. Csodálkoztam némiképp, bár érthető a dolog. Később kiderült, hogy erre a hétre. Mert jövő héten mi lesz? Jön a Mikulás? Főni eléggé magába fordult, egyelőre hagyom, hagy forrja ki magában a dolgokat. Lehet, hogy váltanom kellene? Most van a legidálisabb idő elkezdeni másik állást keresni és interjúkra járni, persze.

Az ebédhordó fiú bejelentette hivatalosan is, hogy jövő héttől saját edényben, mármint a miénkben nem hozhat ki ebédet. Fura, de kénytelenek vagyunk elfogadni. Ez plusz 150 Ft per nap extre költség, kibírható. Főleg, hogy a gyerekek ketten megvannak vele. Ma gesztenyepüré is járt az ebédhez. 

Zalánnál meglehetősen nagy erővel ömlik a házi feladat a Classroom-ból, ma délután már elég tanácstalanul pislogtam, négykor feladtam. Le vagyunk maradva környezetből, már tudni kéne a madarak minden egyes porcikáját németül, de már megjött a halas lecke is. Jaj. Matekból van legalább 4 oldal? Olvasás is van, valami kék óceános szöveg. Nyelvtant még nem láttam. Ma volt két lapnyi feladat németből, azt megcsináltuk. Én kiírtam a feladatot a füzetbe, Zalán kitöltötte. Helyenként segítettem neki a jó megoldás felé vezető úton, de ha azt írta, das Bus pl,  ráhagytam. Nem sok hibája volt egyébként. Technikából az volt a feladat, hogy meg kellett teríteni ebédhez, lefotózni és elküldeni. Volt melllékelve egy lecke is a helyes terítésről, mondjuk , azt még nem olvastuk el. Környezettel fogunk leginkább cumizni,mert tényleg nekem kell megtanítani neki kb. az anyagot. 

Réka sokkal önállóbb - nyilván. Letölti a feladatokat, átmásolja word-be, megoldja, visszatölti a felületre, kész. Arra azért megkértem, hogy ha osztályozás lesz, előtte szóljon. Van még fejvakarás, nem mindig egyértelmű, hogy lehet lementeni feladatsorokat, hogy kell visszaküldeni, de ezek az első lépések, később ez már fel sem fog merülni. 

Volt egy érdekes momentum ma, nem értette hogy mikor használunk welche-t és mikor was für ein-t. A márc 15-i műsor miatt hiányzott arról a német óráról. Vonogattam a vállam, hogy én itthon sem vagyok, illetve pontosan nem tudom, én csak érzem és általában jó a megoldás, de a szabályt nem ismerem. Javasoltam, hogy írjon az ofőnek, hogy mi a helyzet, mintha én itthon sem lennék, teszteljük a rendszert. 2 perc múlva visszahívta messangeren az ofő, elmagyarázta a nyelvtant, megoldottak egy feladatot és kész. Így működik kb az iskolában is, de itthonról még frankóbb. 

Az durva, hogy viszont megnőtt így a tanulnivaló, a némettel ma sokat szöszmötöltünk, holnapra sok környezet maradt, illetve Réka esetében én nem látom, miből mi a feladat, ő intézi magának. Annyit tudok, hogy jövő héten környezet dolgozat és német is...De jó...
Zalán totál kézi vezérlés, de így van ezzel azért még harmadikban szerintem szinte minden gyerkőc.

Reggel úgy indul a nap, hogy készítek nekik reggelit, általában 8-fél 9 előtt nem ébrednek fel. Réka fuvolával kezd, Zalán olvasással. Ja igen, fuvola óra heti egy lesz csak sajnos, online, a szolfi szintén online lesz, ami azért érdekes, mert idén tettek volna záróvizsgát. Hogy azzal mi lesz, még nem tudni.  Utána Rékáé a laptop (nincs kettő), ebédig mi elvagyunk Zalánnal az olvasás házival és a környezettel, vagy éppen a matekkal. Ebéd délben, szépen megterítünk, falatozunk, én általában azt, amit meghagynak,vagy olyasmit, amit ők nem szeretnek. 

Ha szép idő van, jön egy kis napozás, Zalán meg pár kört a bringával vagy görkorizik. De csak ha nincs kinn más gyerek. Ma kinn volt a szomszéd fiú, rollerezett pár kört. Zalán izgalom is jött, hogy kinn van M...de gyorsan lekonyítottam, hogy ha M kinn van, Zalánnak nem szabad. Réka úgy levegőzött, hogy kivitte a telefonját az árnyékos teraszra....

Réka kínlódott még egy kicsit a környezettel, aztán feladta, így le tudtam tölteni Zalánnak egy sor dolgot holnapra. Helyenként ki kell mennem Tibihez, mert nyomtató nincs fenn, de mindegy. Nagyjából három-négy körül elég volt. Szabadprogram. Ami nekem vacsorafőzéssel egyenlő.

Bámulatos, hogy milyen tiszta a lakás ezen a héten. Szerintem még soha nem volt ilyen tiszta. Ragyog a sütő, a mosogatóból enni lehetne, ahogy a padlóról is, egyensúlyban a szennyesruha-vasalásra váró ruha-vasalt ruha- elpakolandó ruha mérlegem, mindig be van ágyazva, rend van az étkezőasztalon és ilyenek. Nem lesz tartós, gondolom.

Első nap itthon

Múlt csütörtökön még olyan vihar előtti csönd volt, rebesgették, hogy bezárják az iskolákat, de nem vettem igazán komolyan. Szerdán határozottan állították, hogy nem fogják, csütörtökön szintén , merthogy ez a tanév végét jelentené. Viszont a környező országokban mindenhol bezárták a sulikat, egyiket a másik után szinte, majd pénteken este hallottuk, hogy a miniszterelnök 21:15-kor meg fog szólalni. Akkor már éreztem a gyomrom táján (mindig ott érzem), hogy valami gáz van, fordulópont jön. Az egyik a sok közül talán. Bejelentette, hogy bezárják az iskolákat, jön a digitális oktatás. A gyerekek nagyon jól fogadták itthon, nem mondom, hogy örvendeztek és ujjongásban csaptak ki, de szemük sem rebbent. Mintha annyit mondtam volna, hogy "süt a nap", bár éppen este volt...

….

Szombaton átjött volna az unokahugi látogatóba. Francia pasija hetente-kéthetente ingázik kb. Párizs-Bp-. között.....megírtam neki, hogy bocs, nem fogadunk senkit már….Aznap úgy volt, hogy átjönnek a barátnőmék is, de előző nap, mondván, hogy egyikük nem érzi jól magát, lemondták…Nem is gondoltam, hogy bevállalják, azért ezen a héten már komolyodott a helyzet. A nagyszülőket sem látogatjuk már…szegények, pedig így is magányosak, hát még így…

Szombaton szép idő volt, kerékpárra ültünk és megfuttattuk a kutyát, nagyon élvezte. Voltak vizsla haverok is, beagle haverok, szeretem nézni, amikor olyan boldog a kutya feje. Viszont nem volt olyan meleg, mint gondoltam, mert aztán fájt a fejem, homlokom, minden bajom volt. Aztán megfájdult Tibi füle, azóta is meleg sóval ápolja, de hiába, mivel be van gyulladva, mehet orvoshoz.

Vasárnap befejeztük a szombaton elkezdett nagytakarítást. Morfondíroztam én korábban, hogy mikor lesz időm a tavaszi nagytakarításra, de nem így képzeltem el, mit ne mondjak!…. A gyerekek a saját szobájukat csinosították,vasárnap Zalán megkapta a névnapjára szánt babzsák fotelt. Most itthon lesznek hetekig, hónapokig, ki tudja használni, egyébként március végén lenne a névnapja, májusban szülinap. Talán még azt is vesztegzár alatt töltjük….

A virághagymákat még nem ültettem el, valahogy arra már nem volt időm a hétvégén. Akartam sütit is sütni, arra sem volt már kedvem, Tibinek is segítettem a melóban. Egyelőre még nem állt le a gyár, ahová bedolgozik, de minden nap várom (nem várom) a hírt, hogy rendelés törölve… 

Igazán nagy bevásárlást nem csaptam, de tele van a fagyasztószekrény (azt nem nehéz megtömni hússal és zöldségekkel). A hűtő viszont viszonylag üres, gyümölcsből és zöldségből is keveset vettem. Fokozatosan töltöm fel a készleteket, kb. 6 kg liszt van itthon most. Kb. 2 hétre elég alapanyag jó ha van, akár pizzához, akár gyökérkenyérhez vagy zsömléhez.

Hétfő - Az iskola folytatódik, classroom.google felületen nyomja a suli. Ma már kaptak házit Zalánék olvasásból és nyelvtanból, Rékáék németből. Ez az online felület elég trükkös és el nem tudom képzelni, hogy lesz a számonkérés, de biztos klasszul megoldják. Vagy hát…valahogy megoldják, hogy meglegyen mindenkinek a féléve, tanéve.

Hétfőn délután háromkor szólt a főnököm, hogy elmehetek szabadságra, ha gondolom, lassan leáll a nagyker, zárnak be a tüzépek, sőt tüzép láncolatok. Egyébként a két gyerekkel itthon, tanulás alapjai még csak vázlatokban...mindenképpen szabira jöttem volna, de így rosszabb, hogy látom lelassulni a mindig pörgő folyamatokat. 

Délután kukászsákért kanyarodtunk be a szokásos Aldinkba és láttuk, hogy szinte tele van a pakoló, mint karácsony előtt. Vettünk még egy pár dolgot, ami hiányzott, majd hirtelen ötlettől vezérelve, gondoltam veszek brassóihoz húst. De nem volt semmilyen hús. Egyáltalán. Még nyúl sem. Aztán este hallottam, hogy egyéb cikk is elfogyott, nem csak a hús hiányzott.

Este olvastam egy facebookos bejegyzést, amire megeredtek a könnyeim, jól kibőgtem magam. Egy bibliai idézet volt, amit persze már nem tudok pontosan idézni.

Kedd -

Tibi reggel a Fül-Orr-Gégészeten kezdett, a gyulladt fülével, 7-re odament és 8 előtt hazaért, ellátták szerencsére, nem is találkozott sok emberrel , még a fülcseppet ki kell váltania. Este olvastam, hogy nem is látnak el csak úgymond sürgős eseteket, amiket nem lehet halasztani. Pl. sima gyerekszemészet nincs, fizikoterápia nincs. Szegény uram hazalötyögött 1 azaz egy üveg kólával és még 2 dobozos narancslével....mondom neki, ember, hát kartonszám kell vásárolni, ha már kockáztatod a fertőzést, nem 1 üvegecskét hazahúzni. Azt mondta, úgyis túléljük a vírust, csak én parázok, mint mindig. A szokásos nóta. Este menni kell egy körre vásárolni, mert a kutyának nincs kajája, konkrétan holnaptól semmi. A futár késik a kajacsomaggal.... 

A szomszéd utcában, a suli utcájában van egy karanténos ház, valami nagy piros tábla van rajta. Hideg is kirázott, amikor a villanyszerelő mesélte. Majd jön bekötni az új főzőlapot, hagy törjem össze azt is.....akkor már csak villany rezsót kapok legközelebb. 

Reggel megkezdtük a home schooling-ot---mit ne mondjak, a hajam égnek állt és tudtam volna a szőnyegen is hemperegni, de mindegy. Első nap, a sokadikból...Nem akarom, ne már, elég volt, többet nem tanulok és ilyenek....Végül sikerült felvenni minden tantárgyat azt hiszem, mindkét gyereknek. Délután németből visszaküldtük az első három oldal anyagot. Nem is rossz egyébként, lehetne része ez a normál oktatásnak is, bizonyára erre mutat a jövő. 

Ebéd grízgaluska leves, burgonyafőzelék, fasírt, de nem én főztem, Réka szokásos ebédje jön továbbra is. Pont láttam a futárt, ahogy távozott a kapu alól, gumikesztyű és maszk. Jövő héttől saját edényben nem hordhatnak ki ebédet.....Én nem nagyon eszem az ideg miatt, de bepótolom csokival.

Reggel kinn voltam a kertben kapirgálni, mert a mogyorófa hernyószerű virága már mindent elborított.....szerintem allergiás vagyok rá, mert elkezdtem tüsszögni és folyt az orrom. Szegény szomszédnéni, aki kb. 85 éves, gyorsan becsukta a hátsó ajtót, ami kertjébe vezet....Pedig ez csak allergia volt, de tényleg. Azért betakarodtam, kiteregettem, fényesre nyaltam a konyhát és berendeztem az étkezőt tanulószobának. Bár eddig is az volt, csak most már gépesíteni is kell...

Ja délután megjött a rendelt fritőz...amit még akkor rendeltem, amikor nem gondolkodtam, hogy nem  bármikor lesz itthon olaj....Nagyon szép reményeket fűzök hozzá és tartós együttműködést.

Szerintem ezen túl sűrűbben írok, rá fogok sajnos érni....

Ahol abbahagytam

Persze nem is kell mondanom, hogy a tanítónő nem kért bocsánatot sem tőlem , sem Zalántól és Vivikét sem kínozta addig testi fenyítéssel, amíg az elnézést sem rebegett Zalán felé. (Nem mintha a fenyítés kívánatos lenne, mert egyáltalán nem, csak szándékosan túloztam.)

Fogalmam sincs, mi volt az elmúlt napokban, nem emlékszem semmire, pedig nem vagyok alkoholista. Még nem. Szombaton voltunk anyunál, Réka kapott cipőket, ennyire emlékszem. Ja és elfelejtettünk elmenni a Szolnoki Csatát megnézni, pedig minden évben készülünk, de nem és nem jön össze. Több száz korhű huszár és mindenféle katona játszotta el idén is a csatát, szóval biztos látványos volt. Egy kicsit szégyelltem magam, hogy az ágyúszók (Anya, lőnek az amerikaiak? Fiam, az amerikaiak a szövetségeseink. Ja, nem is tudtam…) a bevásárló soron találtak bennünket valahol a C&A és a Takko között. Egyébként mindkettőből kifordultunk, mert mindenki Adidas csukára vagy tavaszi ruházatra vágyott, jókora volt a tömeg.

Hogy Réka miért kapott cipőt, azt még elmesélem. Egyrészt a téli csizmájának mindkét talpa keresztben elrepedt, eltört, be is ázott…Januárban vettük kb. Nem, nincs meg a blokk, de úgyis csak a gyerek lenne a hibás. Jenny Fairy ,vagy mi. Ilyet ne vegyetek! A másik téli lábbelijébe, a bakancsába egyik reggel belepisilt a kutya és ezzel javíthatatlan károkat okozott benne, mert bár kimostuk, a bűz nem enyhül. Még szerencse, hogy szétrúgta az orrát Réka, amúgy is és ronda volt a bakancs, mint a bűn. Szóval így maradt Réka konkrétan cipőtlen egészen szombatig. Úgyis nyakunkon a tavasz.

Vasárnap volt az évfordulónk illetve Nőnap. Jól esett, hogy a Lidl-ben egy szál margarétát kaptunk Rékával. Nem rendes tőlük? Tibi elengedte mindkét ünnepet. Nagyon nem jártattam a szám, bár jobb volt, amikor még erőlködött rózsacsokorral és csokival. Idén viszont kifizette az új főzőlapom árának jórészét….Szerinte ez jóval többet ér, mint holmi csokor tulipán, két puszi és némi csoki. Ezzel nagyon nem vitatkozhattam, legyünk őszinték! Egyébként, csak halkan mondom, hogy nem tudom, hányadik évforduló, elvesztettem a fonalat. Nem emlékszik egyikőnk sem, hogy 2003-ban vagy 2004-ben találkoztunk azon a bizonyos esküvőn. Asszem , megkérdezem a menyasszonyt.

Hétfőn szabadságon voltam, Tibinek segítettem dolgozni. Ettől függetlenül azért egy picit meglegyintett a szabadság szele, reggel kevésbé volt idegbaj, nem siettem sehová, elkísértem Rékát a suliba, a kapuban csókot nyomtam az arcára, aztán hazaballagtam. A kutya unottan nézett rám és inkább a kanapét választotta, úgyhogy kénytelen voltam lemenni Tibihez dolgozni. Nyolctól délután fél kettőig nyomtuk, feszített tempóban, akkor ebédeltünk, hazajött Réka és inkább visszatértem saját teendőimhöz. Ja, még elvittük a kutyát sétálni. 3 kakás zsákot telenyomott. 4 órára hulla fáradt voltam, pedig még nem is írtunk leckét. 9-kor mindenkit ágyba zavartam.

Kedden elkísértem Rékát fuvola órára, mert én mentem Zalánért, szóval annyi erővel már maradhattam is arra a fél órára. Zs. tanárnő nagyon rendes, mert mindig tovább tartja az órákat, most 45 perc volt és égett a pofám, mert Réka nem gyakorolt múlt hét óta és persze ez kiderült és ez nekem olyan kellemetlen. Rékának nem hiszem, de majd egy kicsit előveszem az ostoromat. Idén áprilisban lesz az etűdvizsga, aztán lesz zeneiskolai koncert is (már ha a járvány miatt nem marad el, bár ez kislétszámú buli, szóval nem hiszem)

Mindig ezt mondom, tudom, unalmas, de csodálatos hangszeren játszani. Fantasztikus fuvolán játszani (is). Úgy irigylem a Rékát. Már tanulják a trillákat, díszítéseket és jönnek a 4 oldalas darabok. Hol van már az, amikor a cirmos cicát fújta még furulyán! Minden gyerek tanuljon zenét (akinek van hozzá tehetsége) ,mert csoda ez. Ahogy duót játszottak a tanárnővel, komolyan mondom, könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől, nem kell hozzá Carnegie Hall.

Vacsorára csirkefalatokat sütöttem, 13 db-ra jött ki. Amikor Tibi megevett kettőt és ezzel felborult az egyensúly, már tudtam, hogy balhé lesz. Réka kivett hatot, Zalánnak csak öt maradt és hiába sütöttem még egy rakat rántotthúst kukoricapelyhes, szezámmagos bundában - hiszti lett a vége. Készítettem curry-t is, magamnak, Tibinek, nagyon fincsi lett (üveges, Aldis). A kutya tápmentes diátán van, mert valamiért megy a hasa….most rizst tolunk, főtt répát és csirkehúst, amit a csirkeszárnyról és far-hátról szedek le….Nagyon kényes bele van ennek a kutyának. Ami a legjobb, hogy most akkor főzni kell a kutyára is.

Sokszor elgondolkodom egyébként – most ki fogtok nevetni – hogy ez a kutya korábbi életében ember volt. Ahogy viselkedik, a gesztusai, a mimikája…olyan emberi. Ahogy viszonyul a kutyakajákhoz, az nagyjából egyenlő egy emberi reakcióval. Azt akarja enni, amit mi, leszámítva a gyümölcsöket és zöldségeket. Csokit nem ehet, de neki nem szóltak erről és genetikailag sincs belé kódolva, mármint hogy tudná, hogy neki ilyet nem szabad ennie. Gyakran előfordul, hogy éppen csak meg nem szólal. Elmutogatja, hogy mit szeretne. Hétfőn pl. le akartam hívni az irodába, kicsalogattam a napsütésre, mire kiszaladt a kapuig. Amikor látta, hogy hátra hívom, megtorpant, mint akit lebetonoztak, majd felszaladt vissza a lakásba és bökdöste a nyakörvét. Magyarán: „Nincs kedvem kinn lenni, még ha süt is a nap, de elvihetsz sétálni. Nem viszel? Akkor megyek szundikálni, amíg meg nem gondolod magad. Csá!” Persze meglehet, hogy nem volt ő ember 2 évvel ezelőtt sem, csak egyszerűen hozza azt, amit a vizsla vére diktál, amilyen egy 2 éves vizsla tud lenni. Imádnivaló.

Szerda –

Új intézkedés házunk tájáról, hogy Rékánál nem lehet telefon tanulási időszakban (kb. 17 órára érek haza, szóval onnastól kezdve ) Tegnap este 11 kor !!! azon kaptam, hogy német melléknévragozást böngész, amire napközben sajnos nem volt ideje. Persze reggel azt sem tudta, merre van előre.

Mától bezár minden egyetem a vírusnak köszönhetően, online folytatódik az oktatás. Kihirdették az egész ország területére a vészhelyzetet, ennek örömére elvágtattunk fertőtlenítőszert venni (cégileg, nem Tibivel) nagyobb mennyiségben a kilincsek, ajtók, felületek tisztítására, mivel nálunk a kisker részlegen folyamatos a jövés-menés. Feltöltöttem a csokoládé készleteket is, nagyon jól hat stresszre. Meg a vonalaimra is, bizonyára.

Mától a suliba sem lehet bemenni, úgyhogy leshetek, mikor mehetek be fuvolaórára újra.- Max az ablak alatt hegyezhetem a fülem, mint a kukkolók. Vagy bemászom az ablakon. Nem is rossz ötlet....Napi kétszer fertőtlenítő kézmosás. Zalán szerint marja a kezét a cucc, ha nem mossa le izibe, de lehet, hogy csak beképzeli. 

Valami vidámmal kellene befejezni...hm....holnap kispéntek. A csütörtök egy jó nap, teli reményekkel. Rékáék bekerültek a természet verseny országos döntőjébe, százakárhány csapatból, na ez elég kafa hír. Zalán kapott egy ötöst természetből, röpdoga. A csészelevél és sziromlevél németül rémálmaimban kísért. Porzóstul.  Megyek végre aludni...a nap leszebb része. Elég szánalmas , nem? 

UI: Most írt a barátnőm, hogy 2003-ban volt az esküvőjük. Szóval, jövőre nagykorú lesz kapcsolatunk, hehe...

Apró-cseprő komoly ügyek

Ez a hét nem a csúcspont volt a tanár-ÉN viszonyban, az biztos.

Szerdán egy szomorú Zalánt találtam a kanapén suli után. Kiderült, hogy a padtársa, nevezzük Vivinek, azt állította a suliban, hogy Zalán elvette az ollóját és nem adta vissza. Zalán meg csak lesett, hogy mi van, ő erről semmit nem tud. Noszogatták még párszor, hogy hol van az az olló (nem Vivit, Zalánt!!), majd a nap végén az ofő azzal köszönt el tőle, hogy akkor hozzon Vivinek egy másik ollót. Itt egy picit elgurult a gyógyszerem a történetmesélés követésében. Megeskettem, hogy biztosan nincs e köze az ollóhoz, majd bevágtam magam a laptop elé és pötyögtem a billentyűzeten egy üzenetet az ofőnek.

 Írtam egy bekezdést, kitöröltem, másikat írtam. Még véletlenül sem akartam, hogy indulat legyen akár csak a sorok között is. Ilyesmiket próbáltam tudatosítani, hogy nincs nálunk az olló és nem is volt, sajnos így nem tudunk venni másikat. Szerintem nagyon kis pofás írás volt. Közben jött az üzenet Vivi anyukájától, hogy izé…meglett az olló Vivi táskája alján. Ezer bocs, meg minden. Én nem is rá haragudtam, jelzem, hanem az ofőre. Utálom a kettősmércét. Rögtön a plafonon vagyok tőle az élet más területein is. Adott egy kislány, hosszú seprős szempillával, hullámos fürtökkel, cuki, meg kell hagyni, de miért érdemel kiemelt bánásmódot? Mert hogy megkapja, az biztos. Fordított esetben vajon Vivinek is kellett volna venni egy ollót Zalánnak? Aligha.

A tanerő postafordultával visszaírt, hogy Zalán nem azért szomorú (ő már csak tudja), mert megvádolták igazságtalanul, egyébként is semmiség volt ez, nagyobb gond, hogy eltűnt az üzenője és sokszor hiányos a házija, blabla…beszélgessek már el vele!  Szóval visszatámadott kvázni, ahelyett, hogy szánta-bánta volna azt, ahogy kezelte a történteket. Na ettől ha lehet, még jobban elöntötte az agyamat a vörös köd. Ez a „el van hanyagolva a gyerek, te barom szülő” ,” nem figyelsz oda a gyerekedre eléggé” lenéző pedagógus duma, ettől nagyon felmegy a vérnyomásom, úgyhogy megint visszaírtam neki. Elismertem Zalán hiányosságait, nem lehet mindenki olyan, mint Réka , mintagyerek, vannak nehézségek. Azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ha pl. valami eltűnik, akkor rajta keressék, csak mert valami cuki muki bájgombóc állít valamit….Egyébként meg amit felsorolt- írtam neki – mindennel tisztában vagyok, mivel minden nap együtt tanulunk, rendszeresen átnézem a leckéjét. Már amiről tudok, mert van, hogy engem is átver a gyerek, de ez már legyen az ő baja. Nem vagyok és nem is lehetek a főállású, hivatásos pót tanítónénije. Plusz nem is akarok az lenni. 

Hogy azóta válaszolt-e, nem tudom, este 11 tájban már nem akartam megnyitni az email fiókomat, nehogy felidegesítsem magam és ne tudjak aludni emiatt. Viszont Réka járt az osztályukban tegnap és pont akkor kérdezte az ofő Vivikét, hogy bocsánatot kért e már Zalántól. Persze nem. Zalán nem is tart igényt rá, el akar ülni mellőle. Mert ez a kis némber simán arcon vágja a vonalzóval, vagy lelöki a tolltartóját szándékosan. Zalán meg olyan mafla, hogy hagyja. Már azt is mondtam neki, hogy nyugodtan üssön ilyenkor vissza, az sem érdekel, ha az igazgatóhoz kell mennem miatta, mert meg kell védenie magát. Farkastörvények vannak, ha valakiről megsejtik, hogy gyengébb, arra rászállnak. Rékáéknál is volt erre példa a fiúk között, most Zalánnál is látom, sajnos pont a saját példánkon. Az csak pikantéria, hogy egy lány is képes molesztálni a kismacsó fiamat. Hát na. Ezek a mai lányok úgy látszik, ilyenek...

A többi tanáros sztoritól most elment a kedvem, úgyhogy inkább hagyjuk, lapozzunk!