Az én téli szünetem

Az az egyik legjobb a karácsonyi ünnepekben, hogy ilyenkor bőven van időm mindenre, mert egy héttel Szenteste előtt én már szabadságon vagyok. Ez idén kb. 16-án már meg is valósult, bár 19-én is dolgoztam és 20-án volt a céges ebéd, ami végül meglepetésemre mégis megrendezésre került. Szóval bonyolult. Ugyanakkor csalós ez a sok szabi, mert ilyenkor olyan sok a tennivaló, program, elintézendő dolog, az ajándékokról ne is beszéljek, hogy végül kiderül, hogy mégsincs idő semmire, hehe....

Talán a tanszaki koncerttel kezdeném a mesém, amit lehet, hogy érintettem az előző bejegyzésben, a Mikulásosban, bár talán mégsem. 13-án, pénteken rendezték a suliban a fuvola tanszakit, amire idén egyedül mentem, Zalánnak nem volt kedve, Tibinek nem volt ideje. Kérték, hogy vigyünk süteményt, amit nem vettem figyelembe és a tanárnőnek sem vittünk ajándékot, úgyhogy dupla feketepont már az elején, sebaj! Majd februárban kap névnapi ajándékot, ha azt is el nem felejtem.

A tanszakit idén igen nehezen viseltem, olyan volt, mintha az ember beülne macskák kornyikálására, akik azt hiszik magukról, hogy operaénekesek. Néha komolyan azért tapsoltam, mert az illető végre abbahagyta. Na jó, én még a szólj síp, szólj-ot sem tudnám elfújni, szóval mit kritizálom őket, de hát na. Ki tanul fuvolázni? Ők vagy én? Végül feltette a koronát az egészre, hogy Réka is rontott, igaz egy nehéz darabot kapott, tele módosított hangokkal, de itthon eljátszotta ezerszer hibátlanul, ott meg belesült egyszer, az ilyen eléggé tud bosszantani. Viszont a többiekhez képest....őstehetség! A nyári tanszakin minden áron a Rókatáncot akarja fújni, ami szintén piszok nehéz és a legfelső hangok nincsenek még meg neki, szenved a fuvola, de gondolom, fél év alatt csak begyakorolja. Én annak örülnék a legjobban, ha új darabot venne elő, szerintem a szomszédok már fejből tudják a rókatánc minden taktusát...

Hétfőn ugye már ezután szabin voltam, fogadóóra volt, nem mentem el rá Réka ofőjéhez, mert Zalánék másnap német tz-t írtak....Kedden Pestre robogtunk anyuval kontrollra, anyagot vettünk Tibi melójához baromi sok pénzért, de mivel egyszerű lány vagyok, a legjobb az volt, amikor a Mekis lány a forró McRoyal menümet átnyújtotta az egyik drive-in-nél. Na jó, nem, tesómat is nagyon jó volt látni, beszélgetni a váróban. Akkor már tudtuk, hogy Tibi elnyert egy nagy munkát és nagy volt bennünk az izgalom és a kétségbeesés, hogy hogy is lesz ezután, mivel hogy eddig is megvolt neki a napi 12 óra meló...

Délután 5-re vissza kellett volna érni Szolnokra a zeneiskola karácsonyi koncertjére, amit tavaly ülőhely hiányában nemes egyszerűséggel otthagytunk, így kihagytuk Réka szereplését is. Egyre szemetebb szülők leszünk, ahogy telnek az évek, én szóltam! 4-re vitték Rékát a suliból próbára, mi 5óra 10-re estünk be , mint maratoni futó a célba....éssss....éppen jöttek le a színpadról, végeztek. A portán még találkoztunk egy a láttunkra magasra húzódó szemöldökű anyukával, akinek a lánya szintén nyomta a kamara zenekarban. Nagyon nem érdekelt, hogy mit gondol arról, hogy késtünk, ő meg az első produkció után olajra lépett gyerekestül, ami nem nagyon illik. Felosontunk a karzatra és végignéztünk a koncertet, az egyik tanárnő Ave Maria-jától még libabőrt is kaptam, olyan szép hangja volt. Na innen haza, mamát kidobtuk otthon, mini karácsonyi shopping Rékával, majd haza.

Innentől gyakorlatilag kitört a téli szünet, szerdán rendezték a karácsonyi vásárt a suliban, amire szokás szerint vittem a szendvicseimet, a baglyosokat. Azon gondolkodtam, jövőre ki kellene találni valami mást, de végülis elfogyott mind, hát lehet, hogy mégsem. Nem maradtam a gyerekekkel, idén már egyik sem vágyott rá vagy ragaszkodott hozzá, fél 9-kor már itthon voltam. Aznap elkészült a mákos hókifli és a zserbó csokiréteg nélkül. Csütörtökön dolgoztam egy kicsit, tulajdonképpen a fű sem nőtt, sokan bezártak már 16-án, ahogy félig-meddig én is....Rendszereztem a fájlokat a gépen, kidobtam mindent a hűtőből, meglocsoltam az orchideáimat, amiket mindig nőnapra kapok, hehe és aztán kb. ennyi volt a nap. Este találkoztam még a főnökömmel, kaptam tőle többek között hőálló merőkanalat és szedővillát, vagy mit, végülis praktikus.

Másnap az Aranylakatban volt a céges ebéd, ami számomra minden eddigiekhez képest a legjobb volt. Először is nem vacsi volt, vagyis estére nem sütöttem és takarítottam szét még magam, másodszor olyan hangulatos volt. Sütött a nap, finomak voltak az ételek, nem volt ott olyan, akit nem  bírok elviselni....szóval jó volt. Igaz, két óra után már itthon is voltam. Elvileg a téli szünet előtti utolsó tanítási napon szokták a gyerekek feldíszíteni a karácsonyfát, hát erre az idén valahogy nem voltak hajlandóak. Zalán félmunkát végzett, Réka semmilyet, úgyhogy én díszítettem fel szegény fát karácsony második napjára kész is lett teljesen.

Ja az lemaradt, hogy péntek reggel futottunk egy kört ajándékvásárlás terén, akkor vettünk meg minden ajándékot egyszerre, leszámítva a gyerekekét. Nem volt tülekedés, olyan helyre nem mentünk, a fa kérdéskörben pedig megvettük az elsőt, ami a kezünk közé akadt. Nem bonyolítottuk túl.

A hétvégére nem emlékszem, biztos sütöttem és főztem, takarítottam, ilyesmi.  Az bizonyos, hogy hétfőn készült a bejgli, amit kedden reggel sütöttem ki. Fotózni elfelejtettem. Volt vele egy kis para, mert mintha több zsírt gyúrtam volna bele, mint kellett volna. A recept  12 dkg-ot írt világosan, én meg kiürítettem egy 20 dkg-os dobozt. Na mindegy. A mákkal is meggyűlt a bajom, mert a közeli zöldségesben csak darált mák volt, de letették a nagyesküt, hogy ugyanolyan jó, mint a nem darált, amit nekik nem volt, csak daráljam át még egyszer, mert úgy lesz a tökéletes. Szót fogadtam, finom volt a mák. Persze aztán az Aldiban találtam mákot, darálandót, szóval puff....

A hósapkát nem tudom , melyik napon sütöttem, de ez lett az abszolút favorit, mindenki falta és el kellett dugnom, hogy szentestére maradjon kb. 10 db.  Nekifutottunk újra a mézeskalácsnak is a gyerekekkel, lett kb. még 3 tepsi. Annyire szeretik, hogy ez is gyorsan elfogyott. A zserbóhoz itthon nem nyúlt senki és nagyon a bejglihez sem, de vittem tesómnak, anyu is kapott belőle, aki már nem süt semmit, úgyhogy nem romlott ránk.

Főztem egy nagy kondér szabolcsi töltött káposztát, szenteste pedig kacsa volt a menü, almás-hagymás lilakáposztával, krumplipürével illetve anyu féle húslevessel. Mert a húslevest mindenki imádja, én meg inkább hagymalevest vagy valami krémlevest főztem volna, úgyhogy így mindenki boldog volt.

Karácsony első napját sógornőméknél töltöttük ebéden, a második napját pedig tesóméknál. Idén háttérbe szorultak az ajándékok, volt, hogy majdnem elfelejtettük átadni őket, de persze azok is voltak. A gyerekek idén 1-1 ajándékot kaptak + amit a rokonoktól , nem panaszkodtak.

És hát hogy milyen évünk volt? Szép volna azt írni, hogy szuper, remek, életünk legjobb éve...de nem lenne igaz. Küzdelmes, keserves,  stresszes, mélypontokban gazdag év volt, a legjobb, hogy élünk valamennyien és mi még nem váltunk el Tiborommal....

Ami a lakást illeti, tavasszal megtörtént az emeleti ablakok cseréje, nyáron vettünk új ebédlőasztalt és székeket, kifestettük az emeletet, előtte elbontottuk a cserépkályhát, átrendeztük a mi hálórészünket. Összeírtam, mi mindent tervezünk az idénre, a teljesség idénye nélkül kb.  2 milka a költségvetés. Kb. 2025-re készen lesz az egész, ha szerencsénk van. Ugyanakkor nem panaszkodom, legalább ott lakunk, ahol szeretnénk, amiről álmodtunk, nincs hitelünk és apró lépésekkel bár, de fejlődünk.

Idén is fényt vitt az életünkbe Dió kutya, a tökéletes eb....

2020-ra mit kívánhatnék mást, mint kicsattanó egészséget, stabilitást, békességet és nyugalmat. Ennyivel én már be is érem! Boldog új évet mindenkinek, váljanak valóra az álmaitok!

Pénteki történet

Azt találtam ki, hogy írok egy bejegyzést Mikulás alkalmából, de még nem tudom, hogy ez poszt ténylegesen be lesz-e fejezve, mert volt már számos piszkozat, mire végül feladtam és bezártam a blogot. Jól lehet, már nem tudok írni. Valahogy a lelkem másmilyen, de lehet, hogy ez hülyeség, egészen egyszerűen csak a helyenként elviselhetetlen, vissza-visszatérő stessz, vagy ami mostanában történik velünk és körülöttünk, kiölt belőlem valamit..... t vagy ami még egyszerűbb magyarázat lehet, hogy menthetetlenül öregszem. Nem bölcsebb leszek, hanem vénebb. Az gépeltem véletlenül, hogy végebb. Ha ja. Az idő majd úgyis megmutatja.

Szóval ezt írtam péntek este. 

Tegnap este a gyerekek kisuvickolták a cipőiket, Zalán még az ablakba is kitette őket. Igaz, nem a szobájában, hanem a nappaliban. Réka közölte, hogy az ő csizmája túl nagy és nem elég tiszta az ablakhoz, szóval ő sokat nem bíbelődött a csizma pucolással. Nem tudtam nem észrevenni, hogy az arctisztító korongjaimmal pepecsel fekete cipőkrémmel.....Hiábavaló volt, nem sokkal később elment az apjával a karácsonyi faluba szétnézni, szóval újra sáros lett a bakancs (nincs is csizmája).

Mindketten felhívták rá a figyelmem, hogy tudják, hogy nincs Mikulás, illetve valamikor a jó Miklós bácsi volt, igen, de szóval, hogy ne ringassam magam hiú ábrándokba, tudják, hogy én rakom a csomagokat az ablakba. Én hárítottam, nem mondtam sem igent, sem nemet, szerintem egyébként ezt is várták el tőlem. Játszunk, és ezt mindenki élvezi. Habár bevallom, én már nem annyira, mint mikor picik voltak és komolyan hitték, hogy éjjel a Mikulás csomagot hoz nekik, tekintettel arra, hogy egész évben jók voltak. Hihetetlen milyen édesek voltak akkor. Varázs költözött be olyankor hozzánk. Most ez már nincsen, szétoszlott, de azért némi ünnepélyesség vegyült a levegőbe reggel, amikor megtalálták a csomagokat. (Auchan-ban voltak Mikulásos filc zsákok. Zalán másnapra szétszaggatta, de hát na....)

Anyukám a múlt héten már átadta a csomagokat a gyerekeknek, amit együtt állítottunk egyébként össze 2 héttel korábban. Anyósom és sógornőm pedig este adta be a kék és piros helyes kis csomagokat. Éppen a konyhában tettem-vettem,mire hallom, hogy valaki kaparászik az ajtón. Pont, mint a kutya szokott. Nem értettem a dolgot, mert a kutya nem volt itthon, de azért robot módra mentem ajtót nyitni. HIrtelen ott állt előttem sógornőm….Jó nagyot sikítottam az arcába.

Ma még Mikulás buli a suliban, ami annyit takar, hogy Zalánék második órában azért írtak egy német felmérőt a többesszámú igeragozásokból, Rékáék pedig feleltek németből…de mindegy. Itt a német az isten, mindent felülír, mindenen uralkodik. Rékáéknak csomagátadó buli lesz 4-5. órában és valami társasjátékos csapatépítő móka. Ez utóbbi rájuk fér, mármint a csapatépítés. Elég sok feszkó van a lányok között. Egyik  11 és fél éves, a másik már 13...Nem csoda. 

Húztak egy-egy nevet, hogy ki kinek készít csomagot. Persze hatodikban már rafkósak és ment a csere-bere….Így pl. Réka is pont a barátnőjének készít és ő is neki. Kiszimatolta ezt az ofő is, be is rágott, hogy elrontják a meglepit, de végül nem húzatott velük újra nevet, beletörődött a mini kamaszok akciójába.  Zalánék egységcsomagot kapnak, amit egy a tanterem előtt hagyott zsákban kapnak meg a gyerekek. Gondolom, remélem, szigorúan a német dolgozat után. Bízom benne, hogy négyes lesz legalább…



Jártunk a héten a 6.B-vel Gödöllőn is, meglepetés volt a gyerekeknek, a drága jó ofő szervezte Mikulás alkalmából szintén. Mi , szülők már a nyílt órák óta tudtuk ezt, ami valamikor november közepén volt, de a gyerekek tényleg csak előző nap értesültek róla. Megnéztük a Grassalkovich kastélyt, amiről én úgy tudtam, hogy jártam már ott, de valahogy a felújítás előtt lehetett, mert már semmire nem emlékeztem. 

A gyerekeket nem érintette meg annyira maga a kastély, az mindet elmondott, hogy ahogy a másfél órás út után kiszálltunk a buszból, két másodpercen belül belevetették magukat a gyerekek az 5-10 centis hóba és szilaj csata vette kezdetét. Látszott, hogy idén még nem láttak havat. Mondtam is az ofőnek, hogy akármilyen nagyok ezek a gyerekek – sokan már akkorák, mint én vagy magasabbak (168 cm), vagy akármilyen nagynak érzik magukat, azért még belül nagyon is gyerekek, szerencsére.

A gyerekek tehát nem jöttek izgalomba sem Sisi-től , sem Ferenc Józseftől, pedig nagyon érdekes volt, hogy helyenként a bútorok és a parketta is korabeli, tehát konkrétan a királyné ill. király használta őket( császár és császárné)…engem az ilyesmi levesz a lábamról. Az idegenvezetéshez be kellett volna jelentkezni előre, amire nem túl kedvesen hívta fel a figyelmünket a pénztáros hölgy, de elengedtük ezt, az ofő volt az alkalmi idegenvezető.

Később a szomszédos Mikulásházban folytattuk a bóklászást, ami megélt úgy 20 évet, hogy én nem is tudtam róla. Igazából ez egy hatalmas karácsonyfa dísz üzlet. Persze innen sem jöttünk ki üres kézzel. Én egy csodaszép kis egeret vettem, Zalán fénydekort a szobájába, Réka pedig pár apróságot majd odakinn mézeskalácsot és puncsot (gyerekeknek). Magas volt az árszínvonal, de azért nem jöhettünk el üres kézzel. Bóklászás közben Réka kiszürt egy L.Vuitton-táskás szőkeséget és azt találgattuk, hogy igazi vagy hamisítvány....a pénztárnál hagyott összeg alapján eredeti lehetett. ...Mármint a táska, a nő nem biztos. 

Összességében klassz nap volt, mi szülők egyet fájlaltunk, hogy nem péntekre esett ez az egész. Hazaérkezés után már nagyon kínszenvedés volt tanulni, leckét írni, készülni másnapra. Zalánnak az órai munkával együtt 10 matek feladat volt a házi, németből meg 3 A4-es oldal gyakorlás, fordítás. A matek egy részét én oldottam meg, bevallom. Hab a tortán, hogy másnap dolgozatot íratott az ofő természetből, Rékáék osztályával, amiről nekünk elfelejtettek szólni a lecke szállítók, hiszen múlt héten hiányzott. Mindegy, megírta négyesre, ügyes volt.

Amikor tavaly a karácsonyi faluban fél hétig dideregtünk együtt az akkori 5B-sekkel, másnap akkor német dogát írtak, ugyanezzel az ofővel. Kedélyesen ecsetelte, forralt borral a kezében, mi minden lesz a másnapi dolgozat témája, mi meg csikorgattuk fogunkat és vicsorogtunk. Egyébként egy remek tanár, tényleg csak felsőfokban lehet róla beszélni, ez egy kis hibája....imádom, de tényleg! Mindent meg lehet vele beszélni, ruhalmas, nyomokban hajcsár, de valahogy ért a gyerekek nyelvén.

És hogy mi van még előttünk? Jövő héten szerintem dolgozatok és felelések tengere zúdul a gyerekekre, vagy nem, még nem tudom, de az biztos, hogy Rékának pótolni kell töri és matek TZ-t.

Hétfőn zongorás próba a zeneiskolában a tanszaki koncert előtt. Idén nem vitték túlzásba, jó sok óra elmaradt, a tanárnő Kínába utazik turnéra, szóval korán van a tanszaki,  és amire egy nem túl csinos darabbal készül, de már egész megszoktam. Hibátlanul még nem nagyon megy, de a tanárnő állítja, hogy igen. Hát jó. Itthon tuti nem. Ezt a szomszédok is igazolják szerintem. 

Csütörtökön Réka szülinap, ami szerintem idén is 4 napos ünnepbe csap át. 12 lesz a lány és belecsap a félelmetes 13.-ba.....hát nem tudom erről mit is gondoljak....Leginkább azt a közhelyet, hogy tök hihetetlen. 2 év múlva felvételit ír, nyolcadikos lesz, pedig minap még vittem oviba a kis drágát, kézenfogva....de ne is menjünk bele, messzire vezetne, hehe!

Utolsó héten lesz karácsonyi vásár, fogadóóra, Rékáék cirkuszba mennek Pestre és utolsó nap karácsonyi ünnepség. Ezen a héten én már csak nyomokban dolgozom.....


Lassan kezdem összeírni, mi minden kell a sütikhez a nagy süti maratonon, amit még lezavarok karácsonyig. Tervezek még mézeskalácsot, linzert, hókiflit, zserbót, aranygaluskát és bejglit. Hiányérzetem van némiképp, de elég lesz ez. Karácsonykor lesz töltöttkáposzta, kacsa és marharagu. Végig itthon leszünk, idén, apu halála óta először nem hagyjuk el a várost....Ennek is megvan az oka, de erről inkább nem mesélek itt...

Remélem, Zalán fog nekem sokat segíteni, főleg a linzerekkel, hókiflikkel, mézeskaláccsal, mert ezek ugyan könnyű és egyszerű sütik de el lehet vele pepecselni hosszan. Igaz, mire kitör a téliszünet, addigra ezek elvileg már dobozokban, üvegedényekben várják az ünnepeket.

Ami az ajándékokat illeti, a gyerekeket tekintve már egész jól állok, bár Réka szülinapja a fenyegetőbb, de arra már régen megvan az ajándék. Idén valahogy az ajándékok háttérbe szorulnak, a gyerekek miatt erőlködök én, Tibi mással van elfoglalva. Valahogy fura lesz az idei karácsony, úgy érzem, de remélem, nyugodt lesz és békés. Fat chance!

Most azonban még élvezzük a Mikulás napját. A kedves kollegák reggel troll módra leragasztották a laptopom egerének érzékelőjét, de kaptam csoki Mikulást kettőt is, szóval volt hehe és haha. Desszertként pedig mindenki kapott egy óriás palacsintát Endorfinéktól, aminek a felét alig tudtam megenni és a cukor szintem a plafont verdeste.

Hajrá hétvége, még két hét sulit kell kibírni! A gyerekek ma nagyon szenvedtek a tanulással, pedig még jön egy kis hajrá. 

Boldog Mikulást mindenkinek, szép hétvégét!

Elbúcsúzom

Jók legyetek!
Nem írok többet egyelőre.
Itt lezárom a történetet.

Anya, a megszállott

Pontosabban kerékpár függő. Ma sűrűn szemerkélő esőben, borús időben indultam haza az irodából, mégis vigyorogtam, mint a vadalma, mert nyeregbe ülhettem. Hát nem vagyok totálisan elmebeteg? Vagy ha az még nem is, de valamilyen formában megszállott. A kollégák, vagy aki látott biztosan azt gondolta, hogy szegény nő, most jól elázik, mekkora szívás, én meg csak - mint már említettem - vigyorogtam. Mert a bringám egy csoda, azzal élvezet gurulni és a fékem is olyan, hogy atom biztosan működik. Mindegy, hogy esik az eső vagy nem, ha nem süvít a szél és nincs nagyon hideg. Márpedig az nincs még...

Úgyhogy hajrá bringa, egyelőre akklimatizálódtam a hűvösebb időhöz is, melegebb cipő, melegebb dzseki, kesztyű és még talán kitartok pár hétig. Minden nap ajándék, hehe...

Őszi szünet rajtol

Nyakunkon az őszi szünet, ami egy csodaszép napos hétvégével köszöntött be.

Szombaton nem kevés szenvedések árán megvettük a téli cipőket a gyerekeknek. Zalánnak könnyű dolga volt, mert volt választék bőven és ő viszonylag gyorsan, pasis módon döntött is. Réka viszont előadta a hattyú halálát és a pillangó kisasszonyt egy személyben, mini tini változatban, két üzletben.

Közben eszembe jutott, hogy a cipőboltban mindig szenvedek, ha Rékával megyek vásárolni és Rékának, szóval van abban valami jó is, hogy egyre feledékenyebb vagyok. Mert különben Tibit küldtem volna, aki kint sétafikált a C&A mögött a réten. Azt a szenvedést és hisztit , amit Réka levágott amiért nem volt a megálmodott csizma az üzletben, ami az ő fejéből pattant ki , ráadásul a velúr csizmát nem vettem meg neki téli lábbelinek, mondván, hogy nem vízálló…na mindez már sok volt neki. Brühühü, tavaly vettem neki egy barna bakancsot és egy fekete csajos csizmát is, mindkettőt. És hogy ő azt kedvére váltogathatta. Hát igen. Most meg most van, villámcsapás és szegénység. Örüljön, hogy nem a kínaiban kellett cipőt venni neki. Végül leültünk Zalánnal az üzlet hátuljában és vártunk. Vártuk, hogy a királylány döntsön. Zalán felajánlotta, hogy masszírozza a nyakamat, úgyhogy el lehet képzelni, hogy lefáradtam. Végül persze felszállt a füst és választott egy bakancsot a lány, talán nem volt benne a tíz legszebben a száz közül, de mindegy, már nem érdekelt.

Még be kellett volna menni a C&A-ba, mert vasaláskor megrongáltam Zalán kedvenc felsőjének a matrciázását, de elfelejtettem, a fiú pedig nem nagyon követelőzött azóta sem, úgyhogy elengedtem ezt a témát.

Vasárnap temetőben voltunk apunál, vittünk neki virágot, koszorúkat, most hétvégén már csak fagyálló koszorúkat érdemes kivinni, azt hiszem. Találkoztunk rokonokkal is, de nem volt kedvem hozzájuk, nem is örültem nekik , totál antiszoc leszek lassan vénségemre. Mondjuk meg sem kérdezték, hogy mi hogy vagyunk, csak ők voltak terítéken, igazi energiavámpírok, de mindegy, én most sok jót úgysem tudtam volna elmesélni és legalább tesóm lányának Cambridge-i felvételijéhez gratuláltak. Hogy a kisebbik gyerkőc tesóméknál közgazdasági középsuliba jár, arra egyetlen szót sem szóltak, úgy tűnt, csodálkoztak. Nem tudom mit gondoltak. Hogy ő meg Eton-ba jár? Komolyan, nem értem az embereket.

Az őszi szünetben az a legjobb, hogy reggel nem idegbeteg kapkodással telik a nap az indulásig, ami fél nyolc. A gyerekek alszanak, a kutya is szolidáris velük, béke van és nyugalom. Nem hisztizik senki, nem kell senkinek ötször elmondani, hogy:

- Fésülködtél mosdottál?

- Este kell bepakolni a táskában.

- Innivalót te tegyél magadnak.

- El fogunk késni, igyekezz!

- Ez a nadrág/felső itthoni, azonnal öltözz át!

- Ne nyavalyogj, légyszi!

Hanem szépen elnyammogom a kis pirítósomat, közben nézem a híradót vagy ami éppen a TV2-n megy, elkortyolom a narancslevem, majd összeszedem a táskáimat és megkeresem a bringám. Az igaz, hogy nem valami nagy öröm már kerékpárra ülni, de tíz körömmel kapaszkodom belé, és amíg le nem fagyok róla, azzal járok. Tegnap kesztyűt is húztam, bár ma nem kellett, sapka sincs rajtam, csak a dzsekim kapucnija. El vagyok keseredve, hogy hamarosan le kell tennem és járhatok busszal, bele vagyok betegedve. …Annyira nagyon szeretem a bringámat!

Mint kitalálható volt, az őszi szünetben most nem vagyok szabin a hagyományokkal ellentétben, mert a Főni külföldön van. A mázlista. Szóval az van, hogy a gyerekek otthon, kettecskén, Tibi dolgozik ugyanazon a helyrajzi számon, majd majdnem és így telik el a hét. Főleg, hogy az idő is komorabbra fordult. Még szerencse, hogy a péntek az ünnepnap, Mindenszentek.

Ezzel párhuzamosan sakkozom a szabikkal, még nem döntöttem el, hogy mikor veszem ki őket pontosan. 13 nap szabim van, őrület, nem? Ebből nagyjából 9-et hagyok decemberre (kb. 6 kötelező mindenkinek) és 4 marad novemberre, ami elég soknak tűnik. Ráadásul nem tehetem meg, hogy eltűnök egy hétre, mert abból úgyis az lenne, hogy intézzem már el ezt és azt, egyeztessek ezzel és azzal, az meg úgy nem olyan jó. Ez volt a nyári szabi alatt is, hát nem volt pihentető.

Az őszi és a téli szünet között nagyjából hat hét lesz, ez ideális, én kb ilyen intervallumokban mindig tartanék egy hét szünetet. Aki lemarad, felzárkózhat, aki elfáradt pihenhet, ha valamire nem volt idő, akár közös családi együttlétre, ekkor pótolható. Valamiért a második félév mostoha gyereke az oktatásügynek, mert akkor a tavaszi szünet is nagyon rövid, másik szünet, hosszabb nincs, ezért nem csoda, hogy május elejére teljesen kidöglenek a gyerekek és szerintem a tanárok is.

Kellene egy kötelező síszünetnek nevezett izé február végére vagy a közepére, aztán egy hosszabb szünet, kb. 10 napos húsvétkor, áprilisban vagy amikorra esik. Ha korábbra, elég rövidebb is, akkor viszont május elején kellene szünet vagy április végén. Szóval összességében a második félévnek is tartalmaznia kellene legalább 2-2,5 hét szünetet. Nem tudom, megérem e ezt. Vagy majd amikor Zalán is leérettségizik, na majd akkor valaki a homlokára csak, hogy feltalálta az egyensúlyt az oktatásban.

Ami a házi feladatokat illeti, szerencsére nem nagyon kaptak az őszi szünetre, legalábbis nem tudok róla. Így elsősorban pihenhetnek. Viszont németből van tanulnivaló Zalánnak, lesz felelés, matekot, környezetet nem tanulunk és kell helyesírást és másolást is gyakorolni, az olvasásról nem is beszélve. Ez nem sok, minden nap egy pici. Hogy Rékának milyen leckéja van, azt nem tudom, a Walesi bártok első 11 versszaka biztos, de azt megtanulta még szünet előtt.

Zalánék kezdenek egyre többet beszélni német órákon, mármint mondatokban, ragoznak sima igéket és rendhagyó igéket is. Most képleírás a házi, vették a ház részeit konyhától a kutyaházig, ezekről kell legalább négy mondatot mondani per helyiség. Nem nehéz, de azért nekik talán még nem is könnyű: Ilyesmi, hogy : Das ist die Küche. Die Küche ist under und in der Mitte. Die Küche ist hell und modern. Oma und Anne kochen Suppe in der Küche. Ja merthogy a –ban-ben-t is most vették. Zalán azért kínlódik vele.

Megmosolyogtam a füzetben a példamondatot, amit a kutyaházról írtak. „A kutyaházban a kutya húst eszik (fressen igével).” Hát nem tudom, mondjuk Diónak nincs is háza, tökre meglepődne, ha tudná, hogy más kutyának van, de amikor volt is kutyánk, Molly oda soha nem vitte be a kaját és nem is oda adtunk neki enni. Még a -20 fokon emlékezetes télen sem 2003-2004 között valamikor. Úgyhogy aki ezt írta, biztos nem volt kutyája még….

Ja és hát ugye fogyni kellene, fogyni kellene, de valahogy örömöm lelem az evésben, úgy meg nehéz….Most is kigomboltam a nadrágomat, mert úgy kényelmes, ha kibuggyan a pocak.... jaaaaj nekem….