Visszatekintés 2015 - Január

A január megadta az alaphangulatot az egész évhez. Egy bevállalt szombati munkanapon, korán reggel jött a telefon. Erre ébredtünk. Anyu hívott, apuval valami nincs rendben. Már éjszaka sem volt, szédül, gyenge, rossz a közérzete. Talán ha akkor mentőt hívnak...Végiggondoltam már ezerszer, újra és újra. Néhány órával később Tibi ki tudta támogatni aput a saját lábán az autóba, biztatta örök optimizmussal, hogy nem lesz itt semmi baj. Mire apu átesett az idióta kórházi protokollon, mint EKG és labor, illetve elhelyezték a neurológián, már pelenkát kapott és járóképtelen lett. Átvette az uralmat mindaz, ami már éjjel elkezdett dolgozni.

Amikor dél körül beszéltem anyuval és elmondta, hogy mi a helyzet, mindketten sírtunk a telefonban. Ahogy letettem a kagylót, igazán akkor jött rám a zokogás. Sem a haláláig, sem azóta nem sírtam annyira, mint akkor a nyavalyás íróasztalomnak támaszkodva, mellettem az ijedt kolléganőm, körülöttem a vidáman cirkáló, semmit nem értő  gyerekek. Mintha én már akkor elsírtam volna a könnyeim javát.

Nem sok minden másra emlékszem januárból....

Ebben a hónapban találkoztunk először a logopédussal a Nevtanban....Így utólag olyan semmilyen élményem van ezzel kapcsolatban. Valahogy nem tudott velünk mit kezdeni, amit máig nem tudom, hogy jó e vagy nem annyira....Mindenhol azt olvastam, hogy logopédus és pszichológus közös munkája tud eredményt hozni akadozó beszéd esetén. Nálunk ilyesmi, a közös munka akár ötleti szinten sem merült fel. Akkor még az út elején jártunk, reméltem, hogy a Nevtanban megtaláljuk a számításunk. 

Bizonyítványt is osztottak ebben a hónapban, mégpedig Rékának a félévit, ami nagyon jól sikerült. Réka sugárzott a boldogságtól, mert az osztály egyik legjobbja lett. Ajándékot is kapott a tanítónéniktől. Úgy emlékszem, az osztályban a harmadik helyen zárt a pirospontok alapján, de lehet, hogy második, lehet, hogy negyedik, Réka mindig mást mondott. Hivatalos értesítés pedig nem érkezett erről az iskolától. Még szerencse.

Karácsony utáni helyzet

1) Ne vegyetek intelligens gyurmát! - Illetve, végül is, ez kicsit erős kifejezés....talán csak az én gyerekeimnek nem jött be. Réka, ugyebár, még a szülinapját követő első iskola héten elveszítette a gyurmát az OVIBAN. Futok majd egy kört január elején, hátha valami talpig becsületes szülő leadta a gyurmát a csoportban, de őszintén szólva, ezt több, mint kétlem. Zalán gyurmája az első este elveszett valahol az éterben, lakáson belül, melyet később megtalált, hogy azon melegében földhöz csapja. Ennek a gyurmának az az egyik különleges tulajdonsága, hogy ilyen esetlen labdának képzeli magát és messzire is képes elpattanni. Pont ez történt. Mivel én akkoriban - tudom, már dögunalmas - éppen váltottam hörgőgyusziról tüdőgyuszira, hát nem strapáltam magam, hogy megkeressem a gyurmát. A röppályából ítélve valahol Réka íróasztala és annak vonzáskörzete lehetett a rejtekhely. Karácsony előtt pár nappal derült ki, hogy vaskos tévedésnek lettünk áldozatai, a gyurma Réka ágyában kötött ki, majd valami fura oknál fogva ELOLVADT ott. Karácsony második napját azzal töltöttem, hogy egy steak kés segítségével leválasszam ezt a különleges anyagot Zalán egykori bébi takarójáról, mely mostanság Réka ágyában ágytakaróul szolgál. Fél adagot nyertem, a többit valószínűleg a lepedő nyelte el. Hát így jártunk az intelligens gyurmával. Volt, nincs. 

2) Valamennyi orchideám bimbóba szökkent. Hát nem csodás? Imádnak engem az orchideák. Nagyon nincs is más virág, ami így érezne irántam. Karácsonyra virágba borult a karácsonyi kaktuszom is, amire több, mint büszke voltam. Sajnos Zalán szétrohasztotta a virágomat, ami miatt csak kisebb fajta idegrohamot kaptam. Amikor megláttam, hogy szegény virág áll a vízben, akár a mocsárban....hát tudtam volna sírni. Persze a kaktusz ledobálta a bimbóit, remélem, azért a túlélés meglesz. 

3) Elfogyott a mákos beigli, diós még akad. Töltött kápi is, paradicsomos és sima egyaránt.

4) Apa ma reggel hajnalban dolgozni indult. Kényelmesen aludtunk éjjel, Zalán a helyén aludt, a saját ágyában és párnái között. Valami világítós, színváltós autóra gyúr a névnapjára. Ez nem durva így pár nappal karácsony után? Ezek szerint nem kapott meg mindent, amire vágyott. Ami egyébként rendjén van. A lézer kard nem került elő tegnap, itt figyel a karácsonyfa alatt. 

5) Rékának van matek házija x oldal + a tehetséggondozós feladatok. Még nem tudom, mikor vágunk bele a megoldásukba. Magyarból semmi házit nem adott az a drága É. tantónéni, azért szerintem a szövegértést fogjuk gyakorolni. Az pont olyan sötét ló. 

6) Azt már írtam, hogy bevásároltunk Szilveszterre, pipa.

7) Szilveszteri menü: Lencse és füstölt tarja, virsli (igyekeztem olyat venni, ami látott húst, de az E betűket nem mertem megszámolni, még most is ott állnék a pultoknál), sajtos pogácsa és aranygaluska. Az a tervem, hogy aznap társasjátékozunk, esetleg kimegyünk a Kossuth térre a tűzijátékra, még sosem jártunk kinn. Forralt bor és mindenféle nyalánkságok kaphatók lesznek még akkor is. 

8) Tesómék Ausztriában síelnek, sógornőm a Bahama szigeteken nyaral....Mi maradtunk itthon, mint mindig. Reggelire vakációs reggelit készítettem a gyerekeknek (gofri, nutella, tejszínhab), ebédre diétásabb vizekre evezve borsóleves főtt és eszünk némi töltött kápit. 

9) Moziba készülünk a héten, Dino tesó. Négyen még SOHA nem jártunk moziban, úgyhogy szerintem legfőbb ideje. 

Szép hetet mindenkinek! 

Karácsonyról

Tesómék akkor költöztek a mostani házukba, amikor nagyjából akkorák voltak a gyerekeik, mint most a mieink. Na jó, nem, még fiatalabbak kb. 1 évvel. Öröm náluk időzni bármikor,  mert nagyon szép lakásuk (ami egy ház) van. Legjobban a cirkó kazánt szerettem most a lenti fürdőszobában, mely akkora, mármint a fürdőszoba, hogy a miénk kb. négyszer belefér. (Bocs, fürdőszoba, imádlak, de ez tény.) Szóval sóvárogva méregettem a cirkó kazánt, hogy hogy duruzsol és hogy nekünk mikor lesz vajon ilyen. Amit én a kis fejemben gondolattá fűztem, azt Réka kegyetlenül kimondta. Hogy nekünk is jó lenne egy ilyen szép ház! Bárcsak nekünk is blablabla. Na igen. Sokat foglalatoskodunk a lakáscsere témakörével, nem is csoda, hogy az utóbbi időben cirkóban gondolkodom, és hajópadlóban, hibátlan padlózatban, szépséges konyhabútorral, barátságos, otthonos enteriőrökkel a nappaliban....és mondom, legnagyobb szerelmem a cirkó kazán...az a gyönyörű.

Szenteste éjjelén a nappaliban kaptunk helyet, az egyik kanapé változott át kétszemélyes, matracos ággyá. Nem is lett volna azzal semmi gond, ha Zalánkám nem fúrta volna be magát közénk még az előtt, hogy kényelmesen elhelyezkedtünk volna a párnáinkon. De ő fúrt lelkesen. Így alig fértünk el, valamelyik testrészét, térdét vagy könyökét mindig valamelyik vesémből halásztam elő. Azért 8 óra bőven elmúlt, mikor felébredünk (Zalán fél 10 után nyitotta ki csipáit), finomat aludtunk hát. 

Egy kései reggeli után összehoztunk még egy családi fotót a karácsonyfa mellett, ami nagyon gyorsan sikerült. Zalán volt a szűk keresztmetszet, mert a két jedi lézer kardot minden áron az arcunk elé szerette volna tartani. Ezt én annyira nem tartottam jó ötletnek, úgyhogy a vaku villanása előtti másodpercben lehajtottam a lézerkardokat vízszintesbe. Zalán ordított és tiltakozott, de a képen majdnem olyan, mintha nevetne, úgyhogy nem számít.

Egy óra után valamivel elköszöntünk és hazafuvaroztuk anyut. Este pedig már a család másik felét köszöntöttük karácsony alkalmából. Itt is volt félelmetes választék kaja témában, nyírségi gombócleves, sült hal, töltött káposzta, sült kacsa, párolt kápi, köretek és saláta, nem is beszélve a mákos és diós kalácsról. Azt nem mondom, hogy halálra zabáltam magam, mert arra még mindig nem vagyok képes, szerintem nagyjából fele annyit tudok enni, mint normális állapotomban, de azért csipegettem és amit csak tudtam, megkóstoltam vagy hoztunk haza belőle másnapra. Késő estig maradtunk, borozgattunk, beszélgettünk....a Harry Potter is érdekelte a gyerekeket a tévében. 

Van egy olyan tulajdonságom, hogy idegen lakásokban (értsd: nem minálunk) bizonyos idő után rám jön az allergia. Elkezdek tüsszögni és folyik az orrom. Nem mindig tudni, hogy megfáztam e, mert az is pont így kezdődik, vagy valóban allergia, mindenesetre karácsony első napjának estéjén is ez történt velem, ami végül haza kergetett. Nem sok volt hátra már a napból, talán fél óra, úgyhogy időszerű volt mindenképpen. Rögtön betojtam, hogy bakker, megint összeszedtem valami nátha félét valakitől, később kiderült, hogy a szokásos allergiám csapott csak le rám, szerencsére....no para!

A mai napot pedig itthon töltöttük, ahogy a tegnapit is. Picit kezdem magam utolérni házimunka terén, pl. rendet vágtam a konyhában (nagyjából) és kivasaltam minden ruhát, valamint ágyneműt is cseréltem. Ez utóbbit mindig Szenteste reggelén szoktam, hogy estére tiszta ágyneműben pihenjünk le, de hát ez most nem egy sima, átlagos karácsony volt. 

Ma estefelé jött az ötlet, hogy akár be is vásárolhatnánk a jövő hétre és Szilveszterre, amire Tibi rá is bólintott, inkább vasárnap, mint egy MUNKANAPON!! Vettünk pezsgőt, nasit, virslit, füstölt husit a lencséhez, lencsét és egyéb ezt és azt. Mielőtt észbe kaptam volna, Zalán belefújt minden papírtrombitába a játék részlegnél, majd az üzlet közepéről rángatott vissza, hogy megmutassa, árulnak papírtrombitákat. Oké. Nem sokkal később nyafogni kezdett, hogy borzasztóan szomjas és egy literes ananászlével jött elő, hogy azt meg akarja inni, de most és azonnal. Nagy nehezen rábeszéltem egy kis dobozos almalére, ekkor még nem is izzadtam a kabátom alatt. Ja, mert nem is volt rajtam. Kérdeztem is Zalánt, hogy tollas e a hátam, mert rendszerint az. Mire levadászott a pulcsimról két apró pehelytollat. 

Ahogy Zalán oltotta szomját, Réka előadta magát, mint egyetemi professzor, hogy hamarosan lecsapnak a biztonsági őrök Zalánra, ez holt biztos, mert lopott. Mit lopott? Hát megivott egy almalevet fizetés nélkül.  Odafenn pedig az irodák rejtekében monitoron minden látnak a biztonsági őr bácsik. Zalán nem nagyon izgatta ezen magát, talán neki nincs akkora biztonsági őr fóbiája, mint a leánykámnak. Az is lehet, hogy közben kiszúrta, hogy Réka vett 20 deka gumicukrot az apja beleegyezésével beletörődésével. Ezen rögtön puffogó békává változott az én kisfiam, csapkodott és nagyokat toppantott, hiába mutatta meg az apja, hogy Réka kettejüknek elég adagot töltött a zacskóba. Amikor legközelebb láttam őket a virsliknél, Zalán arca sugárzott és újabb 20 dk mandarinnal látszó gumicukrot lengetett a kezeiben. Tibi mögötte jóval kevésbé tűnt sugárzónak.

Bevásárlás után mamához vettük az irányt, aki vacsorával várt bennünket és finom meleg áramlott az egész házban, hála neked, cserépkályha. Ennek most nagyon örültem, az utóbbi időben olyan fázékony lettem, mint egy száz éves öregasszony. Mostanában nincs olyan, hogy túl meleg....Itt sem maradtunk izgalom nélkül, nálunk nincs olyan, hogy unalom. Bár Réka említette, hogy meg ne írjam a blogban, azért ezt nem hagyhatom ki. Réka bezárta magát mamánál a vécébe. Amikor néhány perce már hallgattuk, hogy kaparászik a kulccsal belülről, rájöttünk, nem biztos, hogy ki tud majd jönni. Egy óra megfeszített mentőakciót követően Tiborom oldotta meg a krízist aképpen, hogy a padlásról egy madzagot eresztett be a szellőzőbe (a vécéjébe), arra Réka rákötötte a kulcsot, Tiborom kívülről gond nélkül feltárta azt. Huh....Annak örültem, hogy Rékám nem kapott hisztériás rohamot, mint amikor hazafelé tesóméktól nem találta a táskáját és  félő volt, hogy ott hagyta a nappaliban. Úgy üvöltött, hogy a jobb fülemre átmenetileg beállt némi halláskárosodás. Mamánál derült ki, hogy ÉN tettem be a táskát a kocsi csomagtartójába. Na ez jellemző, egy sor olyan dolgot teszek teljesen automatikusan, aminek egyáltalán nem vagyok a tudatában. 

Réka kiszabadítva, megfürdetve, félig-meddig lefektetve Zalánnal együtt, úgyhogy szép az élet, jó az élet és még a karácsonyt is gond nélkül túléltük illetve megéltük békességben, boldogságban. Ja és egészségben, az marha fontos. 

Szenteste 2015

Régi tervünk volt, hogy a karácsonyt (legalább a szentestét) tesóméknál töltjük Dunakeszin összcsaládi szinten. Ezért vagy azért ez aztán tolódott éveken át. Idén karácsonykor apu már nem lehet fizikálisan velünk, így jött az ötlet, hogy anyu már karácsony előtt pár nappal felutazik tesómékhoz és ott tölti az ünnepeket. Végül ez oda redukálódott (pl. a kutya miatt), hogy Szenteste reggelén együtt felautóztunk és nagyjából 24 órát együtt töltöttünk. Lehetett volna ezt több is, én még maradtam volna, ahogy a gyerekek is, de tesómék készülődtek síelni, anyu egyre többet gondolt otthon hagyott kutyánkra, illetve minket is vártak egy újabb forduló karácsonyra péntek estére. No de ne szaladjunk ennyire előre!

Szóval Szenteste reggele. Azt már említettem, hogy reggel kisütöttem a beiglit. A mákos szinte tökéletes lett, talán egy picit több cukrot elbírt volna a töltelék....Idén új receptet próbáltam ki, bár az előzővel sem volt semmi gond, maga volt a tökély, viszont hasonlatosan a mézeskalácshoz, ennek a receptjét sem találtam itt a nagy tüdőgyuszis agyleállásomban. Hat rúd készült, négy mákos és kettő diós, nem túl sok, ennél többet szoktam kreálni, de ez pont elég volt elkészíteni. Idén nem fog legalább ránk száradni, hehe. Ja, egyébként puha maradt a mézeskalács, szóval akinek még nincs ilyen receptje, szívesen megadom, hogyan készült. :) 

Másfél órát robogtunk Keszi felé, közben Tibi morgott, mert a tollkabátomat vettem fel, amit imádok, viszont ereszti a tollat. Ezt  elsősorban onnan tudni, hogy az autó kárpitjában mindig találni néhányat, mintha libákat szállítana az uram. (Hát egyet rendszeresen, az igaz. :))  Míg én a tollkabátomban pont megvoltam hőmérsékletileg és anyu minden áron még egy gyapjú takaróba akart csomagolni, hiszen beteg vagyok és meg fogok fázni....addig Rékának látványosan melege volt, elhajította a csizmáját és meg akart szabadulni dzsekijétől is. Nem engedtem persze. Kínjában szorzótáblát gyakoroltunk és állatos kitalálóst játszottunk. Zsémbeltem is, hogy minél nagyobb ez a lány, annál többet nyafog az autóban, bezzeg amikor másfél éves volt, a világból ki tudtunk volna vele gurulni, azt is bírta volna....Na mindegy. Zalánom mintafiú volt, csöndben nyomogatta a tabletet, ha hozzá jutott és seprűs, irigylésre méltó szempilláit rezegtette. Szerelmes vagyok belé, hmm....

Amikor befutottunk, köszöntöttük tesómékat, megcsodáltuk a szokás szerint szépséges fájukat és alá pakoltam az ajándékokat. Nagyon klassz karácsonyi hangulat volt, amin még dobott az ünnepi ebéd, halászlé, raguleves, rántott hal, saláták, sültek, guba vanília öntettel. Mindez isteni minőségben és Zsolnay készletben, amire először ijedten pislogtam, tekintettel a gyerekekre, de szerencsére jól viselkedtek és nem törtek össze semmit. 

Némi ejtőzés és emésztési szünet után a család egy része sétálni indult a friss levegőn, én - lassan megszokom - addigra elfáradtam, úgyhogy ledőltem a kanapéra és el is szundítottam. Mire visszatértek télszagúan és kipirultan, mindenki készen állt, hogy átadjuk a karácsonyi ajándékokat. Volt nagy öröm, a gyerekek több vágya is teljesült. Zalán pl. tesóméktól StarWars-os lézerkardokat kapott, innestől fogva nem volt megállás, a következő kb. 8 órában nem sok olyan negyed óra telt el, amikor háttérzajként nem lett  volna ott a lézerkard zúgó-búgó hangocskája....Mindig mondtam én, hogy a karácsonyhoz is kell idegrendszer. Réka is boldog volt, mert baglyot kapott, digit, fiókával együtt. Volt még ott legó, kvíz játékok, Monopoly társasjáték és még ki tudja mi minden....

Az este hátralevő részében lazultunk, utántöltöttük a pocakunkat (igyekeztem visszafogni magam) filmeket néztünk és élveztük az estét. Csak úgy!

Boldog karácsonyt!

Hát ez is eljött, Szenteste reggele, most éppen hét óra van. A banda még horkol mélyen alszik, a tegnap elkészített beigli éppen sül. A diós kirepedt, hátha a mákos nem fog. Tegnap feldíszítettük a fát, csodálatosan szép, képeslapra illő, na meg a miénk, úgyhogy akármilyen is, imádjuk, szeretjük, családtaggá fogadtuk. Emlékeztetnem kell magam jövőre, hogy NEM kell beszerezni egy darab díszt sem, mert bőven van, évről évre több dísz jár úgy, hogy nem kerül fel a fára helyhiány miatt. A gyerekek díszítették a fát, én pedig kimerülten figyeltem a kanapéról, olykor igazítottam itt és ott az elrendezésen. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk, illetve énekeltünk....olyan jó volt. Addigra hazaért persze Apa is, máskülönben hogy is jött volna fel a fa a kertből talpba faragott állapotban....

Na közben csekkoltam a beiglit a sütőben, úgy néz ki, a mákos megússza a repedést....:)

Szóval olyan szép volt a tegnap este. Pedig még hivatalosan nem is volt karácsony. Még beugrottunk karácsonyozni X.-hez, előtte a Spar-ba is egy utolsó "mikellmég" beszerzésre, végül nagyon késő volt, mire hazaértünk. Addigra tényleg olyan fáradt voltam, azt sem tudtam merre van az ágyam. Nem is oda vettem még az irányt, hohó, be kellett csomagolni néhány ajándékot, összepakolni, rendet rakni...Ez utóbbi, ahogy most reggel szétnézek, egy picurkát elmaradt, de majd most! Nem is emlékszem nagyon, hogy kerültem ágyba, de biztos megoldottan valahogy....

Minden drága ismert és ismeretlen, itthon vagy külhonban élő "blogkövető" ismerősömnek áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok!!!!!!