Zalán mondta

Beszélgetünk Tibivel, elejt egy megjegyzést.
- Volt reggel egy kis hiszti.... - úgy értette Zalánnál.
- ??? - ez voltam én.
- Nem akart óvodába menni. 
Pislogunk Zalánra várva a kommentárját.
- Hát nem tudtam, hogy ilyen jó napom lesz! - vágja ki a kishuszár.

Pünkösdi életképek

Új kalapban őkirálylánysága. Nem terveztem, hogy megveszem neki, de a fejébe nyomta, rám nézett és elvesztem....

Tetőtől talpig dínóban. Azt mondja, muszáj. Hát ha muszáj.....A sityak még világít is, ami külön hasznos volt vasárnap este a sötét kertben....

A roller új szerelem....gyereknapra muszáj volt megvenni szegény gyereknek (megkapta ahogy hazajött a 2 napos Nefag táborból előrehozottan.) Pedig gyereknapra nincs ajándék, az a szabály. Max tömény együttlét négyesben.

Van az az életveszélyesnek tűnő libikókaszerűség M.-n a játszótéren....Szerintem ez minden nagymama rémálma (ők hajlamosak túlzásba vinni az aggódást, ugyebár. Amikor az egyik lent van a másik félelmetes magasságba lendül és még az egész szerkezet forog is körbe. Naná, hogy imádják a srácok! 

Fogócska közben

Olyan gyöngyöző kacaj hagyja el ilyenkor az buksiját, hogy az valami egészen bódító hormon fröccsöt szabadít fel bennem! Bódítóóóóó a pasas!

Itt is menekül előlem!

Hétfőn elviszik

Mégpedig a babakocsit. Aggodalomra semmi ok, a tesófellépős Peg Perego és a nagybatárdetélencsudajó Bergon marad. Egyelőre. Persze nem adtam el ezt sem, ó nem, unokatesóm apai örömök elé néz és felajánlottam neki ingyen és bérmentve. Még le is csutakoltam a fürdőkádban, ahogy illik. Már nem fűz hozzá semmilyen gyengéd szál (vagy legalábbis ezt mondom magamnak), "el tudom engedni." Aztán remélem, nem omlok össze zokogva, ahogy unokatesóm rácsukja a csomagtartó tetejét hétfő délután...Nem lenne egészséges dolog. :)

Rékát előcsalogattam a "Legófrends" mellől egy fotó erejéig....Végülis éppen 7 éve vettük a nemes darabot. Ő sem sírt. 

Ő még szül

Régóta szerettem volna RékaZalánrajzokat feltenni a blogba. Elmaradt ilyen vagy olyan nyűgöm miatt. Ma reggel azonban megakadt a szemem Réka rajzfüzetén. Ló, ló és még több ló. No és póni. Valamint unikornis. Eljött az az idő, amikor bátran kijelenthetem, szebben rajzol mint én.

Ez itt ugrik

Akadály is van

Az a kis huncut ló almát (?) szed ágadkodva

Ennek pedig itt jobb szélen viszket a háta :) 

Hogyhogyhogy? Szülés?? A szülés témája napirenden van folyamatosan, úgy tűnik akkor is, amikor éppen nem beszélünk róla. 

Ugyanaz a kép csak lentebb

Hát nem ügyi?

Múltkor M. néni a rajziskolából azt mondta, hogy Réka úgy rajzol, mint egy ügyes ötödikes. Jaj már, gondoltam, illik dícsérni a gyerekeket. De tényleg nem kétbalkezes! :)

Más: Elég rossz éjszakám volt. Hajnali háromkor felébredtem valamiért, talán egy álomból, talán csak úgy és nem tudtam visszaaludni. Ötig. A nevtan-ba a pszichológus csajhoz totál készületlenül mentem. Már nem mintha erre gyúrni kellene vagy lelkierőt gyűjteni, nyugtatót bekapkodni, felest inni rá...nem ilyesmire gondolok. Hanem úgy egyáltalán, összeszedni a gondolatokat....Erre sem volt módom, időm. Az időponttól számított bő egy óra múlva úgy hagytam el nevtant, mint akinek átmosták az agyát. A kapuból kellett visszaszaladni az esernyőmért. Pszichológus numeró 3 valószínűleg egy harmadik féle feltevéssel fog előállni néhány hét múlva, fel vagyok rá készülve, arról, hogy mi állhat a dadogás hátterében. Majd folytköv két hét múlva, addig meg lehet emésztgetni, elemezhetni, hogy mit csinálunk jól,nem jól....A "nem jól"-nek érdemes kicsit több időt szentelni.....Nagyon elfáradtam. Megyek is mosogatni, pakolászni, amíg nem kell a gyerekekért menni. Egyébként olyan nagyon jó itthooooon! :)

Péntekes csütörtök

A héten ma dolgoztam utoljára. Tett nekem egy nagy szívességet a nevtanban A. , amikor péntekre tette az időpontomat és még a hosszú hétvége is ott figyel előttem. Persze nehogy túl boldog legyek, ma délután fél 2-kor jutott eszébe a főnökömnek bizonyos dolgokról, hogy nem jól vannak, pedig ő már zárna. Egy egész lavinát indított meg egyetlen kérdésével és sorra dőltek össze a kis excel táblák....Amikor benyögtem, hogy pedig én holnap nem dolgozom (külön e-mail-ben írtam neki emlékeztetőt kettő nappal ezelőtt) , azt hittem, sikítófrászt kap. Nem tudok mit tenni, hónapok óta várok erre az időpontra. Nem azért vettem ki egy napot, hogy nagytakarítást tartsak vagy hogy elmenjek shoppingolni, bár jelzem, elbírná a dolgot a lakás is, ruhatár is.....Szóval folytköv kedden....nem tudom, aznap mikor érek majd haza. Így viszont nincs az a felhőtlen hepiség felettem, bennem, hogy ójeee....hosszúhétvégeeeee...még nem engedtem el a melót....na majd holnap!

Rékáék sikeresen túlélték a héten a második kirándulást is, Tibi 4 óra tájban a csajért ment a buszpályaudvarra és összeszedte. Azóta sem értek haza, habár van néhány matek házi, amire tegnap a suliban nem volt idő. Tiborom ugyanis tegnap a kormányablakba vonszolta a gyerekeket, sakk szakkörről és ebéd utáni sziesztáról eltávolítván őket, hogy elkészüljön végre a személyi igazolványuk. Paráztam egy sort, hogy majd Zalán nem fog jó képet vágni a fotózáshoz, hogy stílszerűen fogalmazzak....de végül nem volt gond, nagyon helyes kép készült róla. Ahhoz képest ahogy én nézek ki minden egyes igazolványképen, egyenesen mestermű. Réka ellenben....nahát kb. mint aki alaposan összeveszett a hajkeféjével, kritikus mértékben és még akkor legalább egy mini tornádó is átsöpörhetett a fején, mert hervasztóan kócos volt. Én nem is értem, Tibi ill. az ügyintéző nem nézett rá?! Gondolta, biztos mindig így néz ki ez a gyerek....Na mindegy. 

Zalán szülinapjáról akartam még írni. Ami idén nem is egy napban csúcsosodott ki, hanem bő egy hétben. Először is, akárhogy törtem a fejem, nem találtam olyan ajándékot, amire azt mondtam volna, hogy TELITALÁLAT. Hónapokon át sem. Végül félig-meddig feladtam és bevonultunk a játékboltba együtt. Azt mondtam neki, na kisfiam, válassz! Összeszorított szemekkel, visszafojtott lélegzettel vártam, hogy majd előhoz valami méregdrága távirányításos autót vagy tudomisénmit, de nagyon határozottan a dínókhoz masírozott (hová máshová???) és onnan egy (vagy kettő) T-Rex-re bökött. Na neeeeem....ráztam a fejem, ahogy a kiírt ár eljutott az agyamig. Két perc múlva természetesen  a pénztárnál ácsorogtunk a sorban, Zalán pedig ölelgette és csókolgatta a fogait csattogtatni is képes állatot. Ha ez a szíve vágya az én kicsi bogaramnak, ám legyen! Dobostortát kapott, rajta egy zöld dínóval. Alig fújta el a gyertyákat, máris a szájába tömte a dínó fejét, ezzel eléggé meglepve engem. Ahhoz vagyok szokva, hogy a marcipán figurákat évekig dédelgetjük, majd amikor már a színük is gusztustalan lesz, a kukában találják magukat. Fotók nem készültek!!!!! Amin eléggé fel voltam háborodva, de így esett a dolog. Van azonban egy videó felvétel a meglepi torta "bevonulásáról" Zalán színe elé, állítólag abból lehet kinyerni fotókat. Őszinte kíváncsisággal várom, mi mindent. Még az oviba viszünk egy tortát, az lesz az utolsó fázisa szülinapi ünnepség sorozatnak. 

Ja, nem volt gond a tesicuccal. Tibi ugyan lélekszakadva bevitte a suliba, a tantónéni megnyugtatta, hogy igazán nem kellett volna, tesi órákon a gálára próbálnak a héten....

No hazatér Rékám egy batyuval és egy hosszú vastag nád bottal, jöhet az élménybeszámoló! Remélem, hozott nekem valami finomat.