1000. bejegyzés!!!!!

Most látom csak, hogy megértem időközben az 1000. bejegyzést!! Ójeeeee....

Megragadom az alkalmat és folytatom évértékelő bejegyzésem, ami a múltkor félbe maradt rögtön januárnál. Jöjjön tehát február!

Február

Ez volt az a szomorú hónap, amikor hosszú idő után (2007. október) újra munkába álltam. Akkoriban folyton az jutott az eszembe, hogy túl vagyok életem legboldogabb szakaszán. És hogy micsoda kár, micsoda káááár! Nehéz volt feldolgozni. De persze a karaván cammogott tovább, ahogy mindig.....Örömökben nem szűkölködünk azért most sem. 

Az első munkám az volt (négy hétig tartott lényegében), hogy a cég gyártásának normáit (a recepteket) gépre vittem. Több ezer tételt és fontos volt, hogy hiba ne legyen benne. Akkoriban még dolgoztam is meg nem is, lélekben otthon voltam az én drága kicsikéimmel. Egyébként ma is így tennék, ha ezt valaki megfizetné. :) Ugyanakkor jó oldala is van a munkának, pl. nagyszerű embereket ismerhettem meg és tapasztalatra is szert teszek olyan feladatkörben, amit eddig nem csináltam. Valószínűleg imádnám a munkám, ha még egyetlen darab gyermekem nem lenne, ha pasim sem, pláne. Ha ráérnék elmerülni a feladataimban és azon igyekeznék, hogy minden folyamatot frankón átlássak. Én azonban inkább úszom az árral és örülök, hogy egyelőre nincs szezon és tavaszig nem is lesz. 

Februárban volt a randim az ovis pszichológussal Zalán akadozó beszédével kapcsolatban. (Tibi kérte, hogy a dadogás szót ne használjam, mert Zalán nem dadog, csak akad. Oké.) Beszélt velem, kétszer Zalánnal (Zalán nem szólt hozzá érdemben, így sokra nem mentek) majd magához rendelt mindkettőnket és lényegében széttárta a kezét, hogy kommunikáció híján nem jutott semmire. Kösz a semmit! Gyerekpszichológus, aki nem tud mit kezdeni egy felnőttekkel bizalmatlan gyerekkel. A szakma csúcsa, bizonyára.

Februárban történt az is, hogy Réka olvasni kezdett.  Nem tanítottam, csak a kérdéseire válaszoltam. Tekintve, hogy már 2 évesen is ismert egy halom betűt, eléggé el volt maradva, hogy további 4 évébe telt össze is kötni őket, nem? :))

Ez nem lesz egy feldobós bejegyzés....

A tegnapi napom nem lett valami fényes. Természetesen munkaügyek miatt. Ősszel volt egy olyan szériám, hogy minden péntekre jutott valami apró ínyencség. Amin aztán járhatott az agyam egész pénteken, ha nem volt szerencsém, egész hétvégén. Nem tudtam nem foglalkozni vele, nem tudtam elengedni, sajnos...csak búslakodtam rajta, rágódtam, mint kutya a csonton. Persze többnyire nem jutottam semmire, hiszen ezek olyan dolgok, amik javarészt nem rajtam állnak, viszont arra jó volt, hogy klasszul elrontották a hétvégémet. 

Pénteken megállt a főnököm az irodánk ajtajában...áh, el sem mesélem, mi mindent mondott. Nem az én munkámmal kapcsolatos közvetlenül, tehát nem elmarasztalásról van szó, bár tény, hogy nem vagyunk egy kiváló munkaerő. Olykor fél 9-re esem be, 4 után rohanok a gyerekek után, a 8 benn töltött órából sokszor elkalandozom, kénytelen vagyok bentről is ügyeket intézni, most soroljam? El lehet képzelni. Mégis kiakasztott. Mert vannak az egyenlőek és a még egyenlőbbek. Vannak, akik remekül dolgoznának, ha hagynák őket, még hűségesek is, mégis arra vannak kényszerítve, hogy máshol keressenek állást. És vannak idióták, akiket támogatnak és segítenek, mert alacsonyabb bérért végzik el azt, amit egy értelmes szakember egy percig sem vállalna annyi pénzért...

Nehezen viselem az igazságtalanságot, úgyhogy még pityeregtem is az adott helyzeten délután kettő óra magasságában, kínomban. Déltől elméletileg el voltunk engedve, boldogkarácsonyt nyilvánított a főnök, dehát....Négy óra után aztán fogtuk magunkat a kolleganőmmel és elmentünk egy kicsit vásárolgatni, ajándékokat karácsonyra. Nahát itt akár minden szép és jó is lehetett volna, ám nem így lett. Vettem néhány ajándékot, aztán azt éreztem, hogy éhes is vagyok (aznap még nem sokat ettem), fáradt is. Azért néhány boltba még benéztünk és én nagyon élveztem, hisz általában egyszerre két gyerkőccel szoktunk vásárolni, vagyis rögtön legalább háromfelé kellett figyelnem. 

Az egyik üzletben (gyerekruha) aztán megkaptam a kegyelemdöfést. Egy kis ruhát vett a kolléganőm a kislányának, színházba, szilveszterre amihez aztán még harisnyát is kerestünk volna. Az egyik sorba rendezett bugyisorról én tévesen azt feltételeztem, hogy nylon harisnyák. Rám is förmedt az eladó, hogy azon nem azok, utalván arra, hogy ne nyúljak hozzá. Kisbugyik voltak, hercegnő mintával. Igaza volt, tényleg nem a helyére tettem vissza az egyiket, úgyhogy visszaléptem, megkerestem, hová illenek a 140-es kisbugyik. Mire újra feltűntem a pult mellett, így szólt az eladó:

- Most akkor vesz valamit  vagy nem? Nem kell össze-vissza turkálni az árut....

- De én csak visszatettem a helyére a bugyit....- sokkolt a hangnem.

- Láttam, persze, láttam....össze-vissza túrt ott mindent, én meg rakhatom rendbe....

- Ne haragudjon, de ez nem így van....- valami ilyesmit mondtam neki.

- Mondtam már az előbb is, hogy ne turkáljon, dehát hiába beszélek.

Ezek után távoztam, elköszöntem. Kolléganőmet hátra hagyva. Én egy ilyen hárpia mellett nem tudtam kivárni, hogy fizessen szegény, meg hát odakinn tisztább is volt a levegő.

Amíg kolléganőm fizetett és panaszt tett, hehe, azt kérdeztem magamban a város karácsonyi fényeit nézve, hogy az emberek miért ilyenek egymáshoz úgy általában. És miért ilyenek karácsony idején? Rossz napja volt vagy nem normális, szinte mindegy. Nekem is rossz napom volt. Utólag arra jöttem rá, hogy be kellett volna írni a panaszkönyvbe, minimum. A ruhabolt egyébként ismerősöm a facebook-on, talán dobok majd egy pár sort a tulajnak. Megérdemelné, anyósom rendszeresen vásárol onnan és Réka ballagó ruhája is ebből az üzletből való. Szóval még az a vád sem érhet, hogy sosem veszek ott semmit, csak "fogdosom" az árut és szétpakolok....Elme beteg, komolyan!

Hogy valami jóról is írjak a sok fos után, Réka pénteken hazajött egy újabb 100%-os felmérővel, szóval hogy összesítsek, az legutóbbi felmérők közül valamennyi (kettő matek, egy írás, egy olvasás és három OLVASÁS olvasás) is 100%-os lett. Nagyon büszke vagyok az én kis drágámra! Nem kaptak csak minimális házit, úgyhogy úgy döntöttem, ez a téli szünet legkevésbé a tanulásról és gyakorlásról fog szólni. Idén már biztosan nem lesz leckeírás egyáltalán. 

Ma, a téli szünet és szabadság első napján nagy megkönnyebbülés volt arra ébredni, hogy nem kell rohanni és sietni sehová. Szabadság van és szánsájnhepinessz....Délután le is tudtunk néhány pontot, abból a teendő listából, ami még hátra van karácsonyig. Elég sokan voltak az Interspar-ban, de nem elviselhetetlenül. Pici pánikba estem, amikor megláttam, hányan sorakoznak a húspultnál és nekem kacsacomb kellett...aztán rájöttem, hogy a baromfis egy külön sor, azt meg teljesen üres. Néhány ajándékot is vettünk itt és ott, majd amott...majd Réka gyanúsan fáradtságra panaszkodott. Még a karácsonyi faluba terveztük, hogy betérünk, de közben Zalán megadta magát az álommanóknak, úgyhogy haza jöttünk. Réka el is aludt itthon a kanapén, szinte rögtön. Szerintem beteg lesz, ide a rozsdás bökőt. Mondhatnám erre, nagy optimistán, hogy karácsonyi még simán meggyógyul, csak hát én nem vagyok optimista. Főleg úgy, hogy a fiúk elsétáltak a karácsonyi faluba kürtös kalácsot enni és nézelődni, mi pedig nem mehettünk velük. Miért érzem úgy, hogy ez a karácsony nem úgy alakul majd, ahogy szeretném? 

Irigykedős

Rékáéknál ma van az utolsó "igazi" tanítási nap. Ami azért jó, mert ma alig sikerült újraélesztenem, hogy Tibi iskolába vigye. Nagyon fáradt. No nem azért, mert kemény a suli az Első Bében, óh, nem, hisz bő egy hete nem is ír itthon házit....Tegnap hazahozott három 100%-os olvasás felmérőt is (itt konkrétan olvasni kellett.) Hanem mert már nagyon szünetet érez és este 10 előtt nem lehet ágyba dugni.

 

Holnap ünneplőben kell menni, iskolai egyenruhástul (kendő és kitűző, sötét alj, fehér felső). Már nem lesz tanítás, még torna sem, helyette 10 órától megtekintik a másodikosok ünnepi műsorát a tornateremben, megebédelnek idillien, majd az eredményes első néhány hónapot megkoronázva (két hét van hátra egyébként mindössze félévig) gyerekpezsgővel koccintanak. A szülők indítványozták ezt osztálypénzből és jó ötletnek tartottuk. ÉN gondolatban továbbmentem, elképzeltem, ahogy mi, szülők, jégerrel tesszük ugyanazt....Mert megérdemeljük...

 

1 óra után pedig hivatalosan is kitör a téli szünet és bő két hétig az iskola felé sem kell menni. Hogy én mennyire irigylem ezt a Réka lányt, nem tudom elmondani. :)))

Karácsonyi vásár a Rákócziban

Sakkozás

 

 

Tegnap beszáguldottam az oviba a karácsonyi Zalán képekért, melyet végül óvónői nyomásra megrendeltem. Gyanús volt a sötét és a csönd, mire észbe kaptam, hogy hoppá, ma van a karácsonyi gyertyagyújtó ünnepség (ők így hívják)....Rögtön sarkon fordultam. Zalán múlt hét szerda óta hiányzik, így nem volt ott sok keresnivalóm, téptem tovább az iskolába. Kinntről azért egy pillanatra bekukucskáltam, volt hangulata az eseménynek. Majd ma Tibi elhozza a képeket, befizeti az ebédet és elhozza az összes cókmókját. Legalábbis ez a terv.

 

Zalán tegnap reggelre olyan ocsmányul elkezdett köhögni, hogy komolyan aggódtam. Nyomtuk neki a Sinupretet (talán Tibi nem nyomta annyira, mint kellett volna) és az orrcseppet, de nem sokat javult, sőt. Elhatároztuk, hogy elvisszük az orvoshoz, kedden úgyis délelőtt rendel. Ilyenkor 8-re érdemes oda menni, vagy zárás előtt 10 perccel. Egyik sem jött össze Tibinek, úgyhogy végül 2,5 óra várakozás és négy-öt roma-roma összezördülés után (ez borzasztó még nézni is), sorra került. Szokatlan módon doktornéni meg sem hallgatta, csak a torkát ítélte pirosnak. Az ítélet: semmi komoly, orrcsepp és Sinupret!!!! Illetve valami opcionális szer a köhögésre. Magyarán teljesen feleslegesen ücsörögtek ott egy halom időt. Zalán viszont jól érezte magát, Milán cimborája is rendelőben várakozott nagyjából ugyanazzal a nyavalyával, mint Zalán....úgyhogy legalább neki élmény volt, ha Tibi a falat is kaparta volna.

Hívtak a héten a nevtanból is Zalán ügyében. Egy logopédus hölggyel beszéltem, hogy megkapta a levelemet. Szóval nem pszichológushoz irányítottak bennünket első körben, hanem logopédushoz. Mivel ez egy komplex probléma, végülis nem baj, hogy logopédus szakember is látja, bár lehet, hogy egy pszicholgusra lesz szükség előbb, hogy Zalán szóra bírják. :) Január második hetében megyünk déli 12 órára.

 

Ma van a sulis karácsonyi vásár, melynek lényege, hogy némi bevétel folyik az osztályok zsebébe a szülők által behordott mindenféléből. Kacat, játék, süti, pogácsa, szendvics,.....állítólag éppen csak háborús veteránt nem lehet kapni ilyenkor, szóval előre kíváncsi vagyok, hogy mi mindennel állít haza Réka. Kapott némi aprót , hogy szabadon "elverje".

 

Habár É. néni ( a magyaros) fogadóórán azt említette, hogy szerdán még nem írnak írás felmérőt a dedek és az olvasás felmérő sem másnapra várható - erre határozottan emlékszem, bár nem vagyok egy brilliáns elme - hát nem letudták tegnap?? Hirtelen megörültem, hogy így nyugodtan kínlódhatok otthon a sütinyalókákkal (lásd karácsonyi vásár), Réka is hátradőlhet....majd késő este kigúvadt a szemem az ágyban, amikor eszembe jutott, hogy az "N" betűkkel nem is gyakoroltuk a tollbamondást és egyáltalán....Hinnye! Ezek után külön kíváncsi leszek, hány százalékot szedett össze a csaj. Valahol 90 felett, gondolom, habár szerinte nagyon könnyű volt....

 

Beszereztem az összes ajándékot a gyerekeknek (minden rokontól), bezzeg minden egyéb rokonéval lemaradásban vagyok. Könyvet rendeltem jó sokat, azokat még lehet csereberélni, ha ráébrednék, hogy nem telitalálat. Tesómnak egy Nagy Péterről (a cár) szóló könyvet rendeltem, remélem, tetszeni fog neki. Azt írja a kritika, hogy lebilincselő és le sem lehet tenni....Hát meglátjuk, tesómnak sikerül e.

 

Még mindig fogalmam sincs, mi lesz a karácsonyi vacsora, de nem tudok elvonatkoztatni a kacsától, úgyhogy megpróbálok becserkészni néhány combikát még a héten. Ma nem fog menni, mert nem sikerült fél nyolcra beérnem az irodába ma, így nem fog menni az sem, hogy négykor lelépjek. Vagyis ma nincs esélye shoppingnak. Tibi azt ígérte, hogy a hétvégén lesz néhány beszerző körutunk. Meglátjuk. Muszáj lesz, mert a netes vásárlás napról napra egyre kevésbé jó ötlet.

 

Hát így állunk két nappal a téli vakáció kitörése előtt. Hogy fognak még nekem ezek a problémák január ötödikén hiányozni!!!!!!!!!!!