2014. december 12., péntek

Szülinapos sok sok sok sok fotóval

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
Ahogy válogattam a fotókat ehhez a bejegyzéshez, tisztára meghatódtam. Annyi emlék jött elő, annyi apró öröm. Sokszor a hétköznapok nyűgjében el is feledkezem erről, mekkora kincs nekünk ez a két csöpp (no már nem is annyira) csemete. Kimondhatatlan, leírhatatlan. Nagy feladat a gyermeknevelés, sokszor hatalmasabb, mint amekkorával én el tudok bánni, idegeskedés és stressz is van benne rendesen, mégis ők azok, akikért minden terhet érdemes felvállalnunk. Imádom őket, imádom Rékát, aki immáron hét éve a szemünk fénye. Na jó, pont hét éve, ,még csak a magzatvíz folyt el, de ne legyünk szőrszárhasogatóak!) 
 
Friss képeket is hozok majd a holnapi buliról, addig is válogatás a régiekből.
 
 



























 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

2014. december 11., csütörtök

PET palack


 
Tegnap mese után, elalvás előtt kért Réka néhány kortyot inni. Mire előkaptam az ásványvizes üveget, ami éppen az ágyam fölött állomásozott. Réka kinyerte belőle az utolsó cseppet is, mire gépiesen összelapítottam az üveget. Réka váratlanul, ám annál kétségbeesettebben felkiáltott:
- Anya, neeee...Szegény üveg!
Meglepetten engedtem le az immár lapos cuccot és pislogtam párat.
- Dehát mindig ez a sora. Kiürül, kilapul, megy a suliba a gyűjtésre.
- Deee...vissza tudom csinálni. - ez tmár azok a szemek, a kérlelők, szomorúak mondatták velem.
Azzal jó nagyon fújtam a szemétpalackba, ki is kerekedett szépen, szinte eredeti formájára. Réka újra csupa mosoly lett, majd elégedetten simogatta új barátját.
Negyed órával később mélyen aludt az ágyában. Még a lámpácskát is lekapcsolta a feje fölött, jól elfáradhatott. És mihez bújt hozzá melegen és teli szeretettel? 2 mázsa plüsst és négy raklapnyi pónit feledve? Az üres PET palackhoz....
 
Ez a drága kis tündér 7 éves lesz holnap. Igazából már hetek óta készülünk erre, mégis csak ma reggel esett le, ahogy a vécén ücsörögtem. Már a nyolcadikba vág bele szombat reggel. Még 11 év és nagykorú lesz.....ÓTejóég!!!

2014. december 10., szerda

Embercsoportok





 - Van az, akinek mindig köszönsz és ő mindig viszonozza.

- Van az, aki viszonozza a köszönést, de csak mert te már dobtál egy hellót. Ha teszteled és legközelebb nem üdvözlöd, simán elmegy melletted egy vakkantás nélkül.

- Van az, aki köszön neked, de neked  fogalmad nincs, hogy honnan ismered. Gimiből? Általánosból?? Aztán két nap múlva fél év múlva rájössz, hogy terhesgondozásra jártatok "együtt"valamikor az ókorban.

- Van az, akinek mindig köszönsz, mert a gyerekek egy csoportba járnak, de ő csak azért fogadja, mert az ovi kapuján belül vagytok.

- Van ugyanez, akinek csak azért köszönsz, mert az ovi udvarán belül vagytok, a könyvtárban már elmennél mellette.

- Van az, akinek reflexből tegezően sziázol, hisz ovis társak a gyerkők, mire ő hidegen végigmér, hogy hová lett a jónapotkivánok?? Sziázod kitartóan, megszokja ő! Idő kérdése.


- Van az, akinek mindig köszönsz és minden egyes alkalommal ugyanaz a meglepő arckifejezés ül ki a képére, hogyhogy te köszönsz neki. Ismeritek tán egymást??? 


- Van az, akinek köszönsz, bár a másiknak tuti fogalma sincs, te ki vagy. (pl. felsős tantónéni)

- Van az, akinek köszönsz, mert valahol már láttad, ismerős. Aztán rájössz, hogy nem, csak hasonlít.

- Van az, akinek köszönsz és nem viszonozza. Legközelebb sem. Egyáltalán. Idióta!

- És végül van az, akinek nem köszönsz. Mert nem ismered. És egyéb tényező sem indokolja, hogy üdvözöld. 

2014. december 9., kedd

Nem így gondoltam!


Rendben, hogy sűrű programsorozat elején vagyunk, de nem ilyen egyszerűsítésre vágytam.  Mára lebetegedett Zalán, folyik az orra, mint a Niagara. Csak nem éppen forrásvíz a cucc. A héten már biztosan nem megy oviba. Holnap így lemaradunk a kreatív anyukás-apukás karácsonyfadísz készítésről. Nagyon nem itatom az egereket, meg kell mondjam....

Réka fáradtan jött haza a suliból, remélem, nem bujkál benne is valami nyavalya. Azt motyogta, kutya baja, csak elfáradt, úszott is, tornázott is, tanult is. Szegény gyermek! Szülinapra nem ér lebetegedni!!! Terveztem, hogy picit gyúrunk a közelgő magyar felmérőre egy-két feladattal délután, végül ezt feladtam, hagy pihenjen Réci! A kanapéra vackolta be magát és csak csöndesen nézte a mesét. Este jót vacsorázott a kedve is virágos, remélem, reggelre frissen és fitten fog ébredni. Éppen az imént tartottam lámpaoldást odaát a csemetéknél. A kezdeti fél 9-ből mára 9 óra lett és örülök, ha fél 10-re mindketten alszanak....

Most pedig meg fogom nézni a Mentalista második részét is, alllig várom. Közben pakolászok, ceruzát hegyezek, ruhákat transzferálom A halomból B halomba. Már elcsentem Réka Mikulás csomagjából egy szelet csokit, be is termeltem, úgyhogy ha sírok, hogy nem vagyok top modell formában, oda se figyeljetek, megérdemlem. De a csokit tényleg megérdemlem, na! 

Nem írtam a Mikulásról, de persze járt nálunk szombatra virradó éjjel, még a szakadó eső sem zavarta. Aznap hajnali fél hétkor tök éberek voltak a gyerekek, nem is értettem, hogy miért és hogy. Később, délután fél 2- kor úgy kidőltek az autóban mamáék felé félúton, hogy öröm volt nézni. Valahogy meg kellene jegyeznem, hogy jövő decemberig ne felejtsem el, hogy fele annyi édesség is elég volna Mikulásra, mint amennyit én veszek, hiszen összesen végül 4 csomagot kaptak fejenként, ha jól számoltam. Nagyon sok édesség!!! Jaaaaajjjjj....

Virágzik a karácsonyi kaktuszom (kettő is, biztos előkapták a naptárjukat) és hajt az orchideám (egy a sok közül), mondtam már? Nahát pedig tényleg! 

2014. december 8., hétfő

A nemzetközi helyzet fokozódik



Apukám emlegette ezt boldogult gyerekkoromban, ha sűrűvé vált az életünk. Tesómnak "meleg a pite" vált inkább a szavajárásává. Akárhogyis, két hét van hátra a téli szünetig illetve a hosszúúúú téli szabadságig. Addig azonban még nagyon sok program és tennivaló vár ránk. Csak győzzem észben tartani! Félek, nem fog menni.....

Hétvégén letudtuk a "nagybevásárlást", elhoztunk egy bevásárlókocsinyi árut és ott hagytunk egy kisebb vagyont süti alkatrészekre és mindenfélére, ami gyomorba való. Nem mertem mondani Tibinek, de még mindig sok minden hiányzik....Pedig Erzsébet utalványaim is nagyrészt oda lettek. Még mindig fogalmam sincs, mi lesz a karácsonyi menü. Én kacsa után sóvárgok továbbra is, de talán lesz oldalas és csirkecomb is, a gyerekek kedvéért, többféle köret, párolt kápi, saláta.... A süteményeket illetően csak a bejgli a teljesen biztos és az aranygaluska, a többit majd meglátjuk. Hókiflit és kekszet nagyon szeretnék sütni, remélem, bele fog férni az időmbe. 

Holnap megérkezik a harmadik szállítmány ajándékilag, futár fogja hozni (ezúttal (is) Tulli), ezzel gyakorlatilag az ajándékok lényege meglesz, már ami a gyerekeket illeti. Már csak néhány apróság hiányzik és hogy eldöntsem, kitől mit kapnak majd a gyerekek a rám bízott pénzekből. Holnap lesz az is, hogy délután elviszi A. azokat a ruhákat, amiket a hétvégén kiválogatott Réka kinőtt rucijai közül. Igen, már képes vagyok megválni tőlük, jó ideig ez nem ment. El ne felejtsek itthon lenni délután 5 körül! Eladtam azt a kisruhát is, amit Réka viselt a negyedik szülinapján. Azt hittem, nem fogja kérni az ismerős anyuka, hiszen az ő kislánya bölcsis még, de mégis. Jól járt  vele egyébként....

Elfelejtettem gyertyát venni Réka szülinapi tortájára, tehát ezt mindenképpen pótolni kellene. El ne felejtsem! Plusz lufikba héliumot utántölteni! Tüzijátékot honnan vegyek??

Szerdán karácsonyi kreatívkodás lesz (ahogy minden évben) az oviban, Zalán csoportjával. Ilyenkor általában díszeket szoktunk gyártani a karácsonyfára. Én untam eddig mind a három alkalmat, amin részt vettünk Réka ovis évei alatt, legalábbis amikor Tibi nem volt ott....Más csoport, másik gyerek, hátha ez jobb lesz és nem zsibbad le az agyam a 27 fokos fullasztó melegben. Ugyanakkor van a karácsonyi hangverseny a templomban Réka iskolájának szervezésében, úgyhogy ez idén, fájdalom, ki fog maradni, talán majd jövőre!

Ugyancsak szerdán diákolimpia az uszodában Rékának, ez számunkra nem jár plusz feladattal, ha azt leszámítom, hogy még délután érdemes kiteregetni a nedves göncöket, reggel ráébredni, hogy minden vizes, egyenlő egy mini infarktussal. Délután Tibi elhozza Rékát a suliból (aki a verseny miatt nem írt házit) és szépen megíratja vele, amit meg kell. Vagy nem.

Csütörtökön Csiribiri torna Zalánnak, de hopp, előtte holnap be kell fizetni a havi úszás oktatás díját, ami 5300 Ft belépőstül, buszostul, oktatóstul. Plusz 10-11-én ebéd fizetés a suliban. Hogy az oviban mikor, fogalmam sincs, de rémlik, hogy valamikor a héten. Mivel szombaton Tibi és Zalán is megy színházba, további 2400 Ft fizetendő a jegyekért. Miért gondoltam azt, hogy a kimaradt jegyek ingyenesek lesznek, én nem tudom....:))

Pénteken tehát utolsó simítások a szülinap előtt, hiányzó holmik beszerzése. Szombaton színházba megy a banda, én itthon súrolok, sikálok és főzök, sütök. Réka ragaszkodott az én répatortámhoz, ami nagyon rendes tőle. Részletes listát is kaptunk, hogy mire vágyik szülinapján és karácsonykor. Tünemény ez a lány....

Szombaton pedig ereszdelahajam. Hogy mit főzök ebédre, egyelőre rejtély....Ja, de előtte pénteken még sütit viszek a suliba, azt is valamikor meg kellene sütni, mondjuk csütörtök délután. 

Hétfőn fogadóóra lesz az elsősök szüleinek (is), gondolom, nagy megrázkódtatás nem fog érni, Réka a ma kiosztott matek felmérőn is 100 pontot ért el a 100-ból, úgyhogy meg vagyok vele elégedve. Ügyibügyi kis bogyó! :) Na mondjuk, ezt vártam, hiszen ha nem nézi el az emberlánya, átlagos képességekkel is hozható simán a 90%. Szerintem. Én meg "jól megfelelt" voltam elsőben, szóval nem voltam egy nagy ász hat évesen....már akkor sem...

Kedden karácsonyi gyertyagyújtó ünnepség a Napraforgóknál, azaz Zalánéknál. Kamerákat feltölteni!

Csütörtökön céges vacsora nekem délután kettőtől. Ezt annyira nem várom, most hogy belegondolok....Pedig kapunk ajándékot is, már azt is tudom, hogy mit. Fizetésemelést nem, persze én nem szólok semmit, kaptam ősszel egy kisebbet....

Pénteken már a fű sem fog nőni és reményeim szerint dél után hazaengednek bennünket, hogy süthessünk és főzhessünk. És azzal ki fog törni a téli szünet, ó jeeee....

Mit hagytam vajon ki a programból? A Csiri-biris tanárnőnek ki kell fizetni az eddigi órákat, el ne felejtsek szólni Tibinek, aznap lesz a céges vacsi nekem. 

Időt kellene találni, mikor süssem az adventi naptárba való kekszet a suliba....mindig csak odáig jutok, hogy: MA NEM....Mindjárt 11 óra, megyek lefekszem, pihenek, amennyit csak tudok. 

Jó éjt!

De a végére még egy Zalán mondta

Zalán Mikulást kap a FitKid-es tanárnénitől óra végeztével. Kérdezi tőlem, hogy felbonthatja e ott rögtön az öltözőben. Forgatom a Mikulást, látom, hogy nem tejcsoki, sem nem ét....
- Hány E betű van ebben, anya? - kérdezi Zalán, bizonyára olvasván a gondolataimban. Megtartottuk dísznek.