Fogyatkozásom históriája - 1. rész

Anyu felhívott tegnap délután egy kis könnyű csevejre. Majd egyszer csak hirtelen témát váltva nyakon öntött egy vödör vízzel. Elcsivitelte, hogy ahogy a tesómnak (merthogy ő volt a téma előzőleg) nekem is fogynom kellene. Bezzeg ő (mármint anyu) nem hízott meg két gyerek után, mint én. Hoppá! Kijavítottam, hogy én sem a két gyerek után KÖZVETLENÜL kaptam magamra a fölös kilóimat. Hanem rá pár évre. Pont úgy, ahogy anyu, csak szelektív a memóriája. De folytatta. Hogy pocakos vagyok. Negatív érteleben. És hogy milyen érdekes, én hiába hízom, nem veszek magamnak nagyobb méretű ruhákat. Így aztán majd' szétszakad rajtam a szoknya és a nadrág. Ez már a második vödör víz volt. Töröltem szemem szám. Anyu nem szokott ilyen kegyetlenül őszinte lenni....Tényleg 38-as méretben nyomulok, olykor S-es pólókat veszek, mert szerintem az a méretem.  Ja, hogy derékban nem teljesen okés a dolog? Mit számít az? A 40-es gatyó lóg rajtam. Persze nem a derekamnál. Némileg szárnyaszegetten azt motyogtam, hogy szerintem csinos vagyok, csak az a kis úszógumi a hasamon.....izé.....és majd leadom. Anyu kinevetett. Na szép! Még én voltam meggyőződve, hogy tök csinos vagyok a bársony szoknyámban, árnyalatra ugyanolyan színű meleg harisnyámban és fehér garbómban, amikor megjelentem karácsonykor a családi összeröffön. De ezek szerint nem annyira? Kibuggyant a hájam valahol??

Súly reggel: 68,9 kg (szóval januárt tekintve hátradőlhetek. Persze mértékkel.)


Hétvégén fánkot sütöttem. Mert az kifejezetten diétás, ugyebár. 

Ez az egyetlen tésztaféle, bármi, amit kézzel szoktam dagasztani. Az igaz, hogy utána álló nap érzem mint az öt ujjamat a jobb kezemen, mégis megéri. A konyha meleg és napfényes. A család még alszik. Én pedig hálóingben és papucsban életre keltek egy tésztát....küzdök, izzadok vele. Hangulata van, na, imádom. 

A fánk végül finom lett, hamar el is fogyott, de én még nem vagyok elégedett, úgyhogy pár hét és sütök egy újabb adaggal egy másik recept szerint. 

Jegyzetek egy képzeletbeli fogadóórához

Szerdán fél 3-tól elvileg tényleg fogadóórára vagyok hivatalos az oviba......


- Bemelegítés: Mi az általános vélemény a középső csoportos Rékáról? 
- Hogyan néz ki Réka "egyéni fejlesztési terve"? Úgy szeretnék beleolvasni!
- Ha van ilyen, miért nem kap Réka a saját szintjének megfelelő feladatlapokat? Ha már az nyilvánvalóvá vált, hogy a középsős feladatlap nem okoz neki nehézséget....Vigyek be neki én nagycsoportosoknak valót? 

- Miért nem "hozott haza" az első félév során egyetlen dalt vagy verset sem (ami két sornál hosszabb), amit az óvodában tanult? 

- Minek köszönhető, hogy ennyire gyenge volt a karácsonyi műsor? Lásd előző pont!

- Milyen eredményei vannak a középső csoportban elvégzett részleges Difer tesztnek Rékánál?

- PaffKata-Réka kérdés - aktuális helyzet? Kata és Réka kapcsolata az óvónők szemével
- Szétválasztásukra volt a szükség, történt e ilyen téren beavatkozás?

- Ha gondja van Rékának, fordul e segítségért az óvónénikhez, beszél e hozzájuk, mennyire nyílt meg?
- Jellemző e, hogy nem alszik ebéd után?
- Igaz lehet e, hogy azért nem tud ebéd után aludni, mert az óvónénik élénken beszélgetnek?

- Mennyire vesz részt a foglalkozásokon Réka? Sikerül bevonni, lekötni?

- Torna óra tapasztalatai?

- Rossz dolgok, negatívumok? Bizonyára vannak. Csak őszintén!

- Miért mondja azt többek között Réka, hogy a óvónénik verik az egyik kisfiút az oviban? Igaz ez? Segítsetek, hogy megértsem!

- Milyen hatása van D. kisfiú kezelhetetlen viselkedésének a csoportra, Rékára? Azt már tudom, hogy az óvónénik idegeire milyen hatással van....

- Hogy lehet az, hogy egy vadonatúj, 1 éve felújított óvodában olyan a fűtési rendszer, hogy az ablakok állandóan nyitva vannak a csoportszobában? Olyan rossz nézni ezt a pazarlást....


- Kéréseim: 

•  ha lehet, a gyerekek ne nézzenek az oviban egész estés mesefilmeket laptopon (Jégkorszak 1, Táncoló talpak 1) Ugye nem követték végig egyik filmet sem?
• nem szerencsés azt mondogatni PaffKata szüleinek, milyen jó hatással van a Réka a Katára. 
• ha lehetne kevésbé feszült és idegbeteg légkört létesíteni a csoportban, az jó lenne.
• gyermek lelket a középpontba helyezni 
• gyerekre nem ráförmedni, szépen, türelmesen, kedvesen beszélni velük...és egyéb "mission impossible", "falra borsó, le borsó" óhajsóhaj...
• ünnepekre, hagyományokra nagyobb hangsúlyt helyezni....

- Végül zárójelben és halkan: Kit kell lefizetni Kihez kell fordulni hátszélért, ha azt szeretném, hogy Zalán ősszel a kisebbségben szegény vagy -mentes csoportban kezdje az óvodát??? (elméleti kérdés, mert persze hátszelünk az nincs....)

Mütyűrös

Kiindult a dolog 1-2 éve egy pirosra festett fonott kosárból. Aztán azt kinőtte Réka. Következett egy Ikeás barna doboz. Amikor az is túlcsordult a csentre-bentréktől, egy nagy, piros dobozba költözött a mindenkori kedvenc Mütyűr készlet.

Hétvégén Obiban járva felmértem, milyen lehetőségeket kínálnak ágy alatti tárolásra (mert már ott is játék van, a kinőtt ruhák kisebbségbe kényszerülnek) , túl a cipzáros zsákokon. Nem sokra jutottam, ám vesztemre Réka belebotlott egy cicás, kerekeken guruló, méretes ládaszerűségbe. Nem vesszük meg! - Vegyük meg! - Neeeem vesszük meg! - Kérlek, anya! - Nem, nem! Apa elájul, ha meglátja az árát. - Vááááááá! Vegyük meg, kérlek! Annyira cuki cicák vannak rajta! - úgy potyogtak a könnyei, alig győzte törölni. És mert következetes és tökös anyuka vagyok, naná, hogy megvettük végül. Mert befért az ágya alá.

Itthon aztán Réka seperc alatt elrendezte mütyűrkéit a dobozban. Van itt minden, kisautó, parfüm, csajos táska, karkötő, színes ceruza, plüss kutya, legós majom, körömkefe, Filly pónik, furulya, korona és varázspálca, fél pár fülbevaló, hajráf......Vadonat új doboz, és máris túl vagyunk az 50%-os kihasználtságon.

Rosszul indult

Avagy még mindig az év elejéről


Szilveszter után maradt csaknem egy egész hetünk dédelgetni, dajkálgatni, visszacibálni hajánál fogva az ünnepek körüli békét és nyugalmat...Hogy sehová nem sürgős és muszáj menni, együtt vagyunk, minden karácsonyra kapott játékot kipróbálhatunk, az összes könyvet kiolvassuk (ez nem sikerült), diákat vetítünk, új évet köszöntünk itt és ott, majd amott....és az sem az ördögtől való rossz, ha a gyerekek akkor fekszenek le, amikor akarnak. (Ámbár egyébként is csaknem akkor fekszenek le, amikor akarnak. :)) 

Aztán visszafordíthatatlanul és feltartóztathatatlanul eljött a január hetedike, az első IGAZI munkanap kicsiknek és nagynak. És itt kezdődtek a kalamajkák. Jött a baj, az akadályok, izgalmak csőstül. 

Hétfő reggel félkómában belenéztem a tükörbe, majd dacosan azt sziszegtem bele, hogy nem, nem mosok hajat. Egész elfogadhatóan nézek ki. Pláne sapkában. A gyerekeket a szokásos rutin szerint ébresztettem, öltöztettem, mesét kapcsoltam nekik, majd reggelit szervíroztam eléjük. Meglepődtem, kellemesen, Réka szokatlanul ébernek tűnt és Zalán sem horkolt a kanapén, mint az szokása. Az idővel is nagyon jól álltunk, fel voltam dobva, így amikor még egyszer a tükörbe pislantottam a fürdőszobába lépvén, jött az ötlet: én mégis hajat mosok. Jobb lesz az. Ahogy ott sikáltam a hajam, hallom ám, hogy csönd van, majd Zalán ordít. Pici csönd, Réka ordít. Majd kisvártatva mindketten sikítva ordítanak. Afenébe!

Először, bevallom, túl rutinosnak bizonyultam, azt hittem, egyikőjük véletlenül kikapcsolta a tévét, a másik ezért nyakon vágta, megint az egyik hozzá vágta a távirányítót, mire a másik megharapta..... és most nagy egyetértésben mindketten üvöltenek, saját sebeiket nyalogatva. Majd megláttam a rémülten, teli szájjal zokogó Rékát és tudtam, hogy valami nagyobb gubanc van. És lőn. Nyomában besomfordált Zalán is, aki úgy nézett ki, mint ahogy egy vámpírt elképzelek vacsora után. A szájából vér csöpögött, úgy diszkréten.

Szokás szerint első hajmeresztő parámnak joggal engedve ellenőriztem, hogy megvannak e a fogai. Megvoltak. Hogy mozogtak e, nem e, nem volt idő átnézni. Ölbe vettem, ringattam, vigasztaltam az én madárkámat, aki úgy bújt, simult hozzám, mint aki rögtön vissza is szeretne menekülni az anyaméhbe....Nagyon sokára sikerült megvigasztalnom és még délutánra is maradt a szemében valami szomorúság, bánat, amit csak ha megláttam, meg akart szakadni a szívem. Az én ártatlan picike báránykám!

Hogy pontosan mi történt, nem tudni. Elszunnyadhatott a mesén...vagy legalábbis lement alfába, majd legurult a kanapéról, puff, a parkettára tompítás nélkül. Az ajka felül, belül felhasadt, onnan szivárgott a vér. Szerencsére a vérzés hamar elállt, bár a szájacskája minimum duplájára duzzadt. Tibinek utólag tök jó ötletei voltak, hogy szorítottam volna a szájára hideg kanalat vagy fagyasztott borsót, csepegtettem volna rá Betadin-t, kenegethettem és bekötözhettem volna az egész buksiját, hátha akkor nem dagad be az ajka....de én nem hiszem, hogy lett volna olyan erő, ami ezt a duzzanatot feltartóztatja. Talán ha Hermione Granger-nek születek....

Az oviból ezek után természetesen elkéstünk. De az semmi, mert délután "elfelejtettünk" Rékáért oviba menni, majd este jártam egy olyan otthonban, ahol gyerek mellett is REND volt, példás....de erről majd valamikor máskor.

Zalán és a fodrász

Igazából egészen régóta terveztük, hogy Zalánt elvisszük fodrászhoz. Sőt, el is vittük, amikor legutóbb levágattuk Réka haját és az enyémet is. Kb. egy hónapja. Ott pislogott azon a bézs plüss kanapén, ahol a várakozó vendégeknek illendő, pont mint egy bagoly fióka. Arra végszóra pedig, hogy "most te következel" rendíthetetlen NEM-ekkel felelt és sötét tekintettel. Nem akartuk erőltetni a dolgot, nem is volt annyira ellenemre a hosszabb frizura, valamilyen szinten jól állt neki, ráhagytuk az egészet. 

Egyben azt találtuk ki, hogy Tiborom ha legközelebb hajat vágatni óhajt, magával viszi a Zalán gyereket amolyan "pasis programra", ami egyelőre a fodrászatot jelenti. Csakhogy aztán karácsonyhoz közeledvén Tiborom nem tudta elhagyni azon szokását, hogy hajnalban jár hajat nyíratni (fél 7-re már készen szokott lenni!!!!) ez pedig kivitelezhetetlenné tette a pasis programot. 

Szóval Zalán maradt hosszú hajú. Karácsonykor is, Szilveszterkor is. Míg nem a hétvégén olló akadt a kezembe és valahogy adta magát a helyzet, hogy hátul megkurtítsam a fürtjeit. Csak pár nyisszantást szerettem volna én, igazából a karmait körmeit lett volna esedékes rövidebbnek tudni, de arról sem akart tudni. Inkább azt mondta:
- A hajamat vághatod, a körmömet nem.
Hoppá! Ezen a ponton felbátorodtam/vérszemet kaptam, pillanatok alatt fodrász szalont rendeztem be a fürdőszoba tükörnél és csak úgy csattogott az olló. Amikor végeztem, roppantul elégedett voltam az eredménnyel. Meg is kérdeztem tőle, hogy tetszik e neki a nagyfiús frizura, amivel annyira helyes pasi lett, mire nagy szomorúan, némán megcsóválta a fejét....nem. Pedig szerintem jóóó lett az! Azért tervünket nem adtuk fel, hogy életében először szakember szedi rendbe Zalánom üstökét....

Előtte és utána, azaz a Fülek Felszabadulása :)

Ui: Aztán.... napokig lestem, pislogtam, meredtem Zalánomra, csak úgy gúvadt a szemem, hogy bizony elég egy hajvágás és pikkpakk, milyen Nagyfiú lett.....Nem elég, hogy baba szag helyett pasi szaga van már egy ideje, most már úgy is néz ki, mint egy Nagyfiú.....hhhhhhhhhhh......