Összevetve

Valamikor, réges-régen, amikor Zalánom még picurka pocaklakó volt csupán, volt egy félelmem. Na jó, több is volt, de most egészen pontosan arra gondolok, hogy kimondva vagy kimondatlanul Ketteskét folyton Rékához fogom hasonlítani. És ezzel bizonyítottan rettenetes anya leszek...Úgy hívtam ezt, "bezzegelés". Bezzeg Réka, ügyesen szopott, már a szülőszobán profi cicigazda volt. Bezzeg Réka nem volt hasfájós. Bezzeg Réka így meg úgy, amúgy....

Azóta csak legyintek, amikor ez eszembe jut. Megint egy olyan aggodalom volt ez, amit igazán megspórolhattam volna magamnak. Persze valamilyen szinten elkerülhetetlen és természetes az összevetés, hiszen testvérekről van szó, és nincs is azzal semmi baj. Nyilván nem egyformák a gyerkőcök, de akármilyenek is, egyformán imádom és szerelmes vagyok mindkettőjükbe. Még csak másképp sem szeretem őket...

Az is igaz, hogy az összehasonlítósdiból nem csak ilyen vagy olyan elv miatt nem lett semmi, sokkal inkább mert rövid az eszem és egy sor dologra Rékával kapcsolatban már nem emlékszem (vagy rosszul emlékszem, hiszen az idő mindent szebb fényben mutat.) 

Hogy az alábbi pár sort leírhassam, fel kellett forgatnom a Popinapló ide vágó sorait. :)

- Zalánnak alap állapotában (egészségesen) egészen jó étvágya van, mégsem gyarapszik úgy, mint az anyatejen, levegőn és napfényen tengődő majdnemegyéves Réka annó. Akkor paráztam is, hogy csak 300 g-ot kap magára a leányzó per hó...most összetenném a kezem hasonló helyzetben.

- Zalán takaró mániás. Az a macis, fehér takaró már nem csak kiságyának elengedhetetlen része (még nem tudom, hogyan és mikor fogok alkalmat találni a kimosására), hanem napközben is, játék közben is körülötte szokott lenni. Olykor ráheveredik, hozzábújik...Amikor szundi után bemegyek Zalánomhoz, egyik kezében fogja a takaró csücskét és félreérthetetlen hanghatásokkal jelzi, hogy a takarónak is jönnie kell.  Rékának mai napig nincs kedvenc plüsse vagy bármilyen, amihez így ragaszkodna. A kedvencek jönnek és mennek.

- Zalán koránkelő, Réka éjjeli bagoly (mint én)

- Rékát minden oktató játék nagyon érdekelte, legyen az állatos, építős, partner volt benne. Zalán inkább az önálló felfedezés híve. Mutatom neki, hogy itt a cica, ott a kutyus, olykor oda sem néz, csak faképnélhagy. :)

- Mindketten nagyon barátságosak. Réka mostanra ugyan erőssen szégyellős lett...


- Mindketten későn fognak beszélni (ahogy látom). Zalán ugyanott tart, mint 1 évesen Réka, azaz 0 szót mond. Viszont utánozza, hogy csinál a nyuszi és a paci. :) 

- Zalánon látszik, hogy Ketteske. Bár még egészen zsenge korban van, ha Réka elvenné tőle imádott játékát, hangos ordítással ellenáll. Már tudja, hogy olykor bizonyos dolgokért meg kell küzdeni. Hihetetlen erős a szorítása, amivel egy egy játékhoz ragaszkodik, Réka máris sokszor fúj visszavonulót.

- Zalán is ámulattal néz az autók után séta közben, akár Réka ugyanilyen idősen. 


- Ha Rékának azt mondtam, hogy nem szabad a fiókot kihúzni, mert ott FontosPapírok laknak, akkor azt okosan megértette és elkerülte a fiókot. Mindent meg lehetett  vele beszélni. Zalán? Áh....Minden egyes "nemszabad" csak olaj a tűzre, annál jobban érdekli a tiltott gyümölcs. Sőt, már a válasza is megvan a "nemszabadra" : De! 

- Réka egy éves kora tájékán kezdett a mi ágyikónban aludni , egyre többször hanyagolta a sajátját. Zalán még nem mutat ilyen jeleket, ami jó, mert közben nem vettünk nagyobb ágyat, nem is tervezünk ilyesmit.


- Nagyjából egy időben tették meg első lépéseiket. Réka még nem volt 11 hónapos ugyan, de a premiert rövid szünet követte, míg újra totyogásba fogott. Zalán pont 11 hós volt, de azóta egyre hosszabb távokat tesz meg önállóan. A rekord 2 méter. Az fontos, hogy mindig legyen a kezében valami járás közben (Réka dettó)

- Réka ilyenkor saját kanállal rendelkezett az etetésekkor és ügyesen kanalazott. Zalán is lelkesen próbálkozik, de hogy tetemes mennyiségű szennyes állományunkat ne növeljem tovább, még inkább én etetem. Etetőszéket nem szereti, Rékának nem volt vele baja.

- Rékám tornyot épített, 3-4 emelteset, Zalánomban nem sok érdeklődés van az építés iránt egyelőre.


- Zalán is ugyanolyan hatalmas kutyarajongó, mint régebben Réka. Simán odatotyogna és megsimogatna bármely ebet, ha hagynánk.


- Zalán kedveli a bébiételt és szívesebben fogyasztja, mint az én főztöm, Réka ilyenkor már előnyben részesítette a házikosztot. 


- Zalán már hónapokkal ezelőtt felfedezte a fütyijét, Réka jóval később vette észre a punciját...ami nem csoda, nem kell magyaráznom tán, hogy miért...

- Réka sem aludta az éjszakát 1 évesen...

- Zalán bújósabb. Szívesen ücsörög az ölemben csak úgy, bújik hozzám. Ha kimegyek a szobából, azt nehezményezi. Rékánál nem emlékszem ilyen időszakra. 

- Zalán nem hisztis. Hogy "még" e, az majd kiderül.


- Zalán is szépen elücsörög a babakocsiban úgy is, ha nincs bekötve. Nem szökik meg sehová.


- Zalán - Rékával ellentétben - szeret az óvodába menni. (Bár a szó szoros értelmében, menni Réka is szeret....) Múltkor nem figyeltem oda egy pár pillanatra, máris a Maci csoport küszöbén vigyorgott.


- Zalán nyugodtabb természetű, mint Réka volt, bár panaszom rá sem lehetett, nem volt egy ideges gyerek. :)


- Rékát majdnem 3 éves koráig nem kötötték le  a mesék. Az igaz, hogy én, a magam szórakoztatására nem is néztem JimJam-et, Minimaxot (Frakkot viszont igen, hihi). Tehát nem volt kísértés sem. Zalán a kezdetektől fogva nyomon követi, milyen mesék vannak a JimJam-en. Ez nem olyan jó dolog, de ez van.


- Zalán elalszik az ágyában egyedül. Nem is emlékszem, mikor ringattam utoljára....
Éjszaka is szopi után azonnal kéri, hogy tegyem vissza az ágyába. Ezen minden egyes éjjel újra és újra csodálkozom. :)


- Zalán profi bébitaxizó volt a kezdetektől, pasiból van, no.


- Amikor Zalán torkaszakadtából ordít, ugyanúgy csecsemőkori, újszülöttkori valója jelenik meg a szemeim előtt, mint annak idején Rékánál. Már régen nem újszülött, lassan már nem is baba, de amikor ordít, hogy oááááá, na akkor visszafiatalodik nagyjából 10 hónapot. :)

Anyák napjára

Úgy terveztük, hogy Réka mindkét mamának elénekli majd az Orgona ágát...Picit bemelegítünk, mert bár már tavaly ilyenkor is ismerte ezt a dalt, a gyakorlás sosem árt, lásd lámpaláz, szégyenlősségi roham....Derültségemre Réka így énekli a második versszakot. 

"Zúgja az erdő, susogja a szellő.

Üzenik az ágak, lombok:

légy te mindig nagyon boldog,

Édesanyád!"

Kijavítom, mire ő: "Miért, te azt énekled, hogy "édesanyám." :)

Végül persze nem énekelt semmit. Elrontottam az ünnepet....Mivel az autótól a mama kapujáig vezető úton (10 méter) két alkalommal is fel törölte az asztaltot, járdát, úgy, hogy az ajándéknak szánt alkotás is a kezében volt...így egy egész csöppet morcos voltam a leánykámra....Akinek így, mélyen megbántva elpárolgott a nótás kedve.

----

Húsvétkor megnézzük a csibéket.

Én: - Látod milyen aranyosak?

Réka: - ..........

Én: Van nekik ennivalójuk, innivalójuk, naaaagyon helyesek...

Réka. - ..........

Réka: És milyen sokan vannak....legalább százan. (vagy valami ilyesmit hablatyoltam.)

Rékak: - Szeeeegények....

Én: - Szegények? Miért? Nagyon vidáman vannak, jó dolguk van itt.

Réka: - Szeeegények....Nincs itt az anyukájuk? Hol van az anyukájuk?????

Boldog anyák napját minden édesanyának! 

                                            Készülnek az ajándékok a mamáknak. 

Húsvétról

Az alaphangulatot az adta meg a Húsvéthoz, hogy valamikor nagycsütörtök magasságában a kezemben maradt a szemüvegem szára. Ami nem lett volna baj, ha továbbra is egy egységet alkotott volna a szemüveg többi elemével....de sajnos nem így volt. 

Mivel ez egy spec keret és iszonyú drága a javíttatása, hát nem volt jó kedvem. Szegénykémet még akkor vettem, amikor egyetlen gyerekem sem volt és hát finoman szólva sem gyerekbarát őkelme. Hogy Zalán egy nap minimum kétszer lekapja az orromról, nehezen viselte és akkor még a hancúrokról nem is beszéltem. Mindegy, csere szemüveg előás szekrény mélyéből és türelmesen vár, hogy a szemüveg egyszer megérkezzen a "szervizből"....

Az ünnepek csendes sütögetéssel kezdődtek, pozsonyi almatorta és az utóbbi idők nagy kedvence, rákóczi túrós bukkant elő a sütőből, egyik a másik után. Bár még répatortát és tiramisut is szerettem volna készíteni, végül erre nem volt idő, felnyaláboltuk a két tepsit valamint két darab gyermekünket és belevetettük magunkat a nagy rokonlátogatósdiba, amiből elő sem kerültünk hétfő késő estig.

Nálunk nem divat az ajándékozás húsvétkor, talán mert egyikőnk családjában sem hagyomány ez, de azért a gyerekek begyűjtöttek L. mamától némi ruhaneműt és általánosságban véve hihetetlen mennyiségű csokoládét, Lindt-től a Milkán át a Tibiig....A készlet most a konyhaszekrény egyik polcán várja a minél lassabb elfogyasztást, jó magasan, hogy huncut gyerekmancsok ne férjenek hozzájuk. Tegnap a maratoni vasalás során egész jól leapasztottam a mini tojás állományt. :))

Szóval úgy eltelt ez a mostani Húsvét felettünk, ettünk-ittunk, együtt voltunk a bővebb családdal és élveztük a jóidőt. Aztán mint mindig, hétfő este búsan konstatáltam, hogy ennek a Húsvétnak is vége sajnos....

Zalánom M. mamánál

A locsolkodás még fárasztó dolog a csöpp fiúnak.

Réka is szeretett volna hímes tojást kapni, és persze kapott is, így járult hozzá ő ahhoz, hogy elég főtt tojás legyen otthon a sonkához.

Csibét is simogattunk, no nem annyira azért, mert Húsvét volt, hanem mert Tatának a napokban volt csibekeltetnékje. 

A folytköv.-ről

Az elmúlt néhány hétben nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe az óvoda. Pontosabban a kérdés, hogy legyen ovi a nyári szünetig hátralevő két hónapban vagy ne legyen? Amikor Réka lebetegedett, azt gondoltam baromi határozottan, hogy ne legyen. Amikor Zalánnak alig tudtam lehúzni a lázát és napokig csak anyatejen tengődött az ártatlan, még erősebben megfogalmazódott bennem, hogy nem akarom látni az ovit (a vírus- és bacilusgazdát) ebben a tanévben, esetleg a kerítésen túlról, ahogy a játszótérre tartva elsétálunk előle. Úgy éreztem, elegem van, befejeztük....És ahogy ezt megfogalmaztam magamban, meg is könnyebbültem...egy időre. 

Aztán felvetettem Apának, hogy mit szólna hozzá, ha csak ősszel folytatná Réci az ovit....Nem is szeret járni, nem is igen tanul semmit, nem is sok van hátra, hátha ősszel már nem is ide járunk.... Tibi nem értett egyet az ovifeladással, szerinte Rékának egy baja van az ovival, hogy én, azaz az anyja nem járok oda, nem vagyok oszlopos tagja a Katica csoportnak...Erre pedig csak az az orvosság, ha leánykánk igenis jár oviba, mert csak úgy szerez barátokat, ha ott van. Ha pedig barátokat szerez, egycsapásra megszereti az óvodát. Ha nem jár, nem lesznek barátai és az életben be nem illeszkedik. Hoppá! Új impulzusként ért ez a felfogás, ami egyébként Tiborom saját élettapasztalatán nyugodott, el is gondolkodtam rajta....

Aztán mégis úgy véltem, hogy mit számít már ez a nyolc hétnyi ovi, igenis legyünk együtt hármasban minél többet, amíg lehet. Ovi ellenes lobbimnak Apánál jó alapot adott, hogy ahogy teltek itthon a hetek Rékával, nem tudtam nem észrevenni, hogy a folyamatos hisztizést valahol elhagyta a lány. Újra szót lehet vele érteni, értelmére hatni, ha kell....és ha valami mégsem úgy alakulna, ahogy ő szeretné, nem hempergőzik meg a porban és ordít, mint a fába szorult féreg, hanem át lehet vele beszélni a kérdést és együtt megoldást találhatunk mindenre. Valamelyest visszakaptam hát az én régi Rékámat. Hurrá....És hogy ez megtörténhetett, bizonyosan köze van annak, hogy az ovit hanyagoltuk az utóbbi hetekben. 

Most tehát valahogy az következhetne, hogy meghoztam a naaagy döntést, Récit idén már nem látja a Nyitnikék ovi....de nem ez jön. Ma reggel szépen felöltöztünk, megreggeliztünk és átsétáltunk az oviba. Ott Rékámnak örültek a katicák, nagyok, kicsik egyaránt. Récim motorra pattanva lelkesen a kapuhoz kísért, vidáman integetett utánam, majd Marcival a sarkában eltűnt az udvar forgatagában. 

Szóval újra ovis a csaj, legalábbis a következő nyavalyáig. Hogy végülis miért döntöttem az ovi mellett, nem igen tudnám most itt értelmesen leírni. Azt hiszem, az utóbbi napok játszóterezése során tapasztaltak nyomtak legtöbbet a latba. Réka szomorúan konstatálta, valahányszor üresen találtuk kedvenc játszóterünket, nem volt sokáig kedve egyedül ingázni hinta és csúszda között. Máskor úgy szomjazott a gyerektársaságra, hogy addig mentünk, míg nem találtunk egy zsivalyos játszóteret, tele gyerekekkel...Olyasmi is kicsúszott a száján, hogy hiányzik neki Marci és Zsolti (mindig csak a pasik, beste kölke!!) és ha az ovit emlegettem, nem ellenkezett, sőt, úgy nyilatkozott, hogy szeretne újra járni....bár ott ugye nincs tévé és így JimJam sem, ami komoly negatívum Réci szemében. :)

Most a csoport az anyák napi ünnepségre készül (reggel meglestem a próba utolsó pillanatait). Azt ugyan még nem tudni, pontosan mikor is lesz az oviban az anyák napja, mert az óvónénik jövő héten valami iszonyú fontos Ellenőrzést kapnak "fentről", szóval anyák napja helyett inkább erre készülnek (el sem tudom képzelni, hogy hogyan és miképpen lehet erre felkészülni....) Mindenesetre van némi átmeneti kizökkenő az örökös "szabad játék"-ból, verseket, dalokat tanulnak, talán még valami ajándékot is alkotnak....Szemem rajta lesz napról napra a lánykán, de nem hiszem, hogy Rékám rosszul érezné magát az oviban abban a kemény 3 órában, amit ott tölt...

Szeretném úgy zárni majd ezt az óvodai félévet, évet, hogy az nem volt hiábavaló. Rékám barátokat is szerzett, nem csak ronda bacikat és vírusokat; jól érezte magát (legalább olykor), sikerélmények érték és már tudja nagy vonalakban, milyen is az élet egy óvodában.
Hogy vidámabban menjen oviba, mint ahogy hazajön onnan....nos arra talán még várni kell egy keveset, tán egy félévnyit is....

Nagyon boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek!