Nem most írtam, még aznap este, most az ülés leírásának egy szerkesztett változatát hoztam.
Voltunk ma ismét E.nél Tibivel. 20 percet késtünk. 4 órára ért ki értem a munkahelyemre, pedig megbeszéltük, hogy 3.45-re befut, el is kéreckedtem. Nem voltam rá annyira mérges valahogy.
Odafelé az autóban Tibi még úgy nyilatkozott, hogy többet nem megy E.hez. Elég volt, nincs rá ideje, sem pénze, sem kedve. Ezen kicsit elszomorodtam, de úgy voltam vele, ez Tibi dolga és majd meglátjuk. Amíg Tibi a parkolásért fizetett, én előre mentem. E. nél hűvös volt és árnyékos, ő maga is szelíd volt, kedves. Azzal kezdte, hogy miért késtünk? Történt valami vagy közbejött valami? Gyakorlatilag fel óra maradt, hiszen egy ülés 50 perc. Tibi beismerte hogy a munkája miatt késtünk, nem tudta idejében befejezni. Itt hosszas körmondatokba fogott magyarázatképpen.
E. megkérte Tibit, hogy mint szoktuk, Tibi foglalja össze, mi volt az utóbbi 4 hétben. Tibi kicsit ellenállt, hogy miért ő, mindig ő...pedig neki ez új hely, idegen hely, E.t sem ismeri annyira Tibi, viszont mi E.-vel mély kapcsolódásban vagyunk. Meglepett, hogy Tibi ezt látja. Érdekes volt, mennyire otthon ereztem magam. Tibi kifejtette, hogy ő nem nagyon néz magába, vagy gondolkodik magáról, ő nem ilyen. E. mondta is, hogy aki nincs önismereti folyamatban, az nem tudja, milyen ez, milyen nehézsége van.
Egyszer megszólalt Tibi telefonja, N. hívta Berlinből, mire kiment a szobából. Amíg kint volt, E. kérdezte, hogy szerintem milyen most Tibi? Azt feleltem, hogy otthon határozottabb, a felnőtt, itt olyan kamaszos. Amikor Tibi visszajött, neki a finomított verziót meséltem el. Az is spontán eszembe jutott, hogy itt könnyebben kimond Tibi dolgokat a terápiás térben, mint otthon, mert E. kérdéseire válaszol, az enyémeket könnyebben elvicceli. Pl. hogy milyen tulajdonság jut rólam eszébe? Arra komolytalanul annyit mondott, hogy szép vagyok....Erre, ahogy ezt elmeséltem, elég gyanakvóan nézett rám. Folytattam is, hogy ezt dicséretnek szántam. E. ráerősitett, hogy ez az volt, valóban.
Valahogy szóba jött Réka, hogy büszke rá, leérettségizett, bele tette a munkát - nem annyit, amit én gondoltam, mert nekem az nem volt elég, de amennyit gondolt, és megcsinálta. Nem fájt, nem ereztem semmi negatívumot, hogy én sokat akarnék, mennyire maximalista vagyok, pedig elvileg az vagyok/voltam... Az tény, hogy maximális bedobással nem tanult Réka, ezt Tibi is tudja, de nem baj.
Az én változatom, mert engem is kérdezett E. a 4 hétről, annyiból állt, hogy szerintem volt két hét netmentesen, akkor Zalán sokat nyílt, együtt voltunk, beszélgettünk. Utána picit törésként éltem meg, hogy kapott Zalán laptopot az osztályozóra. Majd utána gépet.... E. egyébként nagyon finoman kérdezte Tibit. Ő nem így érzi, de így van. Finoman tartja a tükröt. Miért adta oda a gépet? Kinek a döntése volt ez? Tibi bevallotta, hogy az ő döntése volt, én elleneztem. Zalán annyit ostromolta, hogy végül beadta a derekát. Mi lenne, ha legközelebb közös lenne a döntés velem?....Van-e velünk Zalán ugyanennyit mint amikor még nem volt gépe? Nyilván nem.- ez volt erre a válaszunk, pont egyszerre.
Tibi pozitívabban nyilatkozik rólam, mint én várnám, megemlíti, hogy rám számíthatnak a gyerekek, mindig én tanultam velük, most is, ha gond van, hozzám futnak. Érdekes, hogy ennek egyszerre örülök, kedves tőle, jól esik és mindig meglep. Beszéltünk róla, hogy a város különböző iskolái közül mi jöhetne szóba Zalánnak, ha ebbe a technikumba nem szeretne. E. finoman célzott rá, hogy kell a közös program, a határok tartása. Gyorsan eljön az hogy szeptember, újra iskola....
Amikor arról volt szó, hogy legyen-e következő időpont 3 hét múlva, meglepetésemre Tibi nem mondta, hogy ő nem szeretné. Engem kérdezett, hogy mi legyen, pedig tudta, hogy mi lesz az én válaszom. Én rögtön rávágtam, hogy szeretném folytatni. Több okból és szinten is van bizodalmam E.ben, hiszem, hogy szükségünk van rá. Úgyhogy lesz hatodik időpont is 3 hét múlva.
Végül a késés ellenére 45 percet beszélgettünk. Én nagyon élveztem, engem felszabadított, Tibi nem annyira, neki kényelmetlen volt, kétségtelenül. Utána megint azt éreztem, hogy jobban kapcsolódunk, mennyire szeretem őt, hálás vagyok neki, hogy dolgozik magán, a kapcsolaton, a kapcsolatán magán és Zalán között. Hogy kell, hogy ez vezessen valahová....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!