Két pitbull, egy vizsla

Múltkoriban kinn teregettem, a szomszédasszony pedig éppen a napernyő alatt olvasgatott. Együtt hallgattuk, ahogy odabenn Zalán őrjöng. Ha nyitva vannak az ablakok és még üvölt is a gyermek, nem sok titok marad a házból. Az volt a baja (Zalánnak), hogy nem találta a tabletet és követelte, hogy én keressem meg. Nem érdekes, hogy ő van kb. 2 méterre a tablettől, én dobjak el nedves ruhát és ruhás kosarat és keressem meg a tabletet. Hm...

Szomszédasszony nevetve megjegyezte, hogy olyan jó az ilyet hallani, mert ez azt jelenti, hogy ő sincs egyedül. Röviden panaszkodott, hogy az ő gyerekei mennyit marakodnak, folyton ölik egymást és hogy ez neki mennyire rosszul esik...Együttérzően igazgattam a ruhákat a szárítón és nem mondtam ki, amit igazából gondoltam - az én gyerekeim legfőbb hibája, hogy nem fogadnak szót. Egymással nagyon is jól kijönnek....Erre eltelik egy hét, itthon vagyok szabadságon, 24 órában együtt vagyunk és rá kell hogy jöjjek, a gyerekeim valójában jobban marják egymást, mint két vad pitbull. Olykor órákon keresztül nincs egymáshoz egy jó szavuk, megy az adok-kapok vég nélkül, ami egy idő után nagyon fárasztó. Én ezt eddig nem tapasztaltam. Az egy dolog, hogy elmondok valamit és nem csinálják elsőre, sem másodjára, sem harmadjára....de a testvér marakodás talán még annál is rosszabb.

Mikor 11 óráig már ötször vesztek össze és válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, Zalán levonult az apjához autóversenyezni, Réka pedig úgy döntött, hogy átnézi a tanszer készletet az emeleten. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, mert talán sok már nekik ez az "összezártság", amit a nyári szünet jelent. Jönnek ugyan cimborák, játszanak másokkal is, de azért a legtöbb időt így is egymással töltik...Lehet, hogy jóból is megárt a sok. 

Csatlakoztam  Rékához, hozzá hasonlóan én is imádom a tanszereket, papírárut, de egyébként is ideje volt  szétszortírozni a holmikat két nagy műanyag dobozba, kitalálni, hogy mi hiányzik még. Nos készleteink jelentősek, jelentem, főleg ceruzából, bár igyekeztem visszafogni magam. Matek füzetből is van 9 db csak Zalánnak,A5 méret. Elég félelmetes Réka füzetállománya is, A4 matek és vonalas....Van fánkos (nyálcsorgató), levendulás (ami a kedvence), virágos (dekoratív). Radír terén visszafogtam magam, mert mindkettő gyerkőcnek egy hatos csomag kis radírt vettem, kíváncsi leszek, hogy meddig tart majd...Valaki kitalálhatná már a tolltartóba zsinegen rögzíthető radírt, mert ha 20 darabot nem vesztett el Zalán, akkor egyet sem. Tavalyról maradt két - két érintetlen csomag színes. Zalán a vastagabb, 12 színűt szereti, Réka vékonyabb 24 színűt. Nahát színest sem kell venni mostanában, ahogy festéket sem, mert abból is van 2, szinte vadonatúj doboz. Rajzlap és írólap Zalánnak nem kell, mert a tantónéni veszi meg az ilyesmit. A körzőt még keresi Réka, valahol megvan, szögmérőt kapott újat. 

Később Zalán is csatlakozott hozzánk, de egy futó pillantás nem sok, annyit sem vetett a saját dobozára, amit én dédelgettem. Jellemző. Vicces látni, hogy eddigi iskolás pályafutásában sikerült neki 4 rózsaszín ceruzát felhalmoznia és újszerű állapotban, hegyezetlenül készleten tartania. Bravó, Zalán, pasiból vagy!