Tegnap délután összeröffentünk néhány anyukával a tornaterem előtti egyik padon. Érezhető volt a feszültség, ott vibrált a tekintetekben, gesztusokban. A "tagozatra bontó" szótól egészen picinke pillangók repdestek nekem is a gyomromban. Főleg, amikor kirobbant a tanteremből az osztályfőnök és egyből így kezdte:
- Ne izguljatok, kedves anyukák....ne izguljatok, mert .... - és már hallottam, ahogy így folytatja: a gyerekek úgyis tagozatosak lesznek. Ám ő erre intett:
- ....átragad a gyerekekre is!
Elnéztük a vidám lurkókat, akik az iskola szabályzatát megszegve rohangáltak fel és alá az üres folyosón és arra gondoltunk, hogy kellett ez nekünk? Normálisak vagyunk, hogy belementünk? De hát kívülről olyan egyszerűenk tűnt. Néhány gyerek lemarad? Na és? Az úgy sem a mi csemeténk lesz. Hisz a miénk ügyes-okos. Belülről nézve minden teljesen más...
Itthon előkerült a házinak feladott feladatsor, melyet a frissesség kedvéért rögtön hazaérkezésünk után elkészítettünk. Volna. Ha ment volna. És akkor ott valami megszakadt bennem. Elegem lett. A feladat nyakatekert áttekintése, hogy vágni illett volna, 48 gomba hogyan oszlik meg egyenlő arányban Jancsi és Juliska között...és úgy egyáltalán. Hirtelen egy sor olyan dolog merült fel, amit tudni kellett volna. Pedig úgy tudom, nem tananyag.
Probléma az is, mit jelent a harmad, negyed....telefonált A. anyuka, majdnem sírva, hogy E. nem tudja, nem érti, mi a harmad és negyed. Megnyugtattam, hogy bár a Zrinyire magyaráztam már Rékának, nem minden feladattípusban tudja kezelni ezt ő sem. De már nem is érdekel, így is túl messzire mentünk. Bő hét hete nincs idő hétköznap játékra itthon szinte egyáltalán. Ez nem normális.
Megszállt valami beteges nyugalom. Már annak a gondolata sem izgatott fel, ami ott a tornaterem előtti padon téma volt, hogy melyik iskolába menjenek tovább a gyerekek, ha ebből a tagozatból kipottyannak. Fel vagyok készülve, hogy lesznek olyan hibái, amik elkerülhetőek lennének. Talán sokkal több is, mint illene. Tojok rá! Már nem érdekel, csak az, hogy túl legyenek rajta. Elegem van, hogy én tanítom a gyerekem dolgokra, hogy nekem kell iskola után még korrepetálni, ha jót akarok magamnak. Közben versenyen a felkészítő tanárnál nem az én nevem szerepel. :) Mi a fenét foglalkozom én ezzel ennyit? Ráadásul eljutottunk odáig, hogy most már nincs visszaút, ma délután nem szabad érdemben tanulni semmit. Néhány típushiba áttekintését persze nem fogom megállni, de egészen biztos, hogy különösebben a tanulással már nem fogunk foglalkozni. Ezek a kompetenciás feladatok úgyis olyanok, hogy ahány feladatlap, annyi féle. Különösen matekból.
Közben szerveződik ez a pedagógus pártoló "ellenállási mozgalom" országszerte. Nálunk ennek nyoma sincs. Szerencsére. Mert bár nagyon kedvelem és tisztelem a tanítónénijeinket és az ő munkájukat, főleg magyar tekintetben (matekileg értek csalódások az utóbbi időben, nem tagadom), általánosan nem tudok egyetérteni azzal ahogy a megoldást keresik. Szerintem ez nem is arról szól. A problémák jó részében egyébként igazat adok nekik. Ezer sebből vérzik a KLIK, nagyon sok változtatást igényel a rendszer. Azon kellene munkálkodni valahogy, hogy ezek megtörténjenek. Fogalmam sincs, hogy hogy. De biztos nem úgy, hogy a gyerekek hétfőn ne menjenek iskolába. Ettől biztos mindenki összecsinálja magát a KLIK-nél és még feljebb.
A "nincs kréta" ügy számomra ismeretlen. Amennyire látom, mifelénk mindenre van pénz, amire szeretnénk, hogy legyen, ha az alapvető dolgokról beszélünk. Az iskola mutatós, belülről is szép, mindig tiszta, az osztálytermek sem omlanak a gyerekekre, minden évben felcsiszolódik egy-egy tanterem parkettája, lambériát kap, friss festést. Oké, távol állunk a finn iskolák szinvonalától nagyon sok tekintetben. De miben másban nem? Korszerű tornaterme nincs az iskolának. Mégis valahogy minden megoldódik. Hogyan? Megmondom. Nagyon sokszor szülői segítséggel, jóindulatú támogatással, alapítványi bál bevételével, Rákóczi gálával. A fénymásolást például elintézzük egymást között, mi szülők.
A tankönyvekkel nem vagyok megelégedve. Tavaly az Apáczais, Műszaki kiadók könyvei remekek voltak, most matekból és környezetből is kísérleti van. Jövőre visszatérünk tagozaton a Műszakihoz, fel vagyok rá készülve, mert mindenki azt mondja, hogy az sokkal jobb. Oké, olcsóbb a kísérleti, nem is nekünk, hisz ingyen van....de az sem minden. Szívesen megveszek néhány tankönyvet, ha arról van szó, ha az a minőségi oktatást szolgálja....
Ha azt nézzük, hogy évről évre csökken a diákok teljesítménye, egyre gyengébbnek kikiáltott az oktatás, megnézhetnénk, hogy ebben vajon a tanárok mennyire ludasak? Nem kellene nekik is a tükörbe nézni és elgondolkodni? Most minden rosszindulat nélkül kérdezem ezt. Mert bizony az utóbbi 20 évben a tanári gárda is felhígult. Nekem pl. legalább 3 volt osztálytársam lett a gimiből tanár vagy tanító, akik annak idején kettesekkel evickéltek egyik osztályból a másikba. Ha akkor nekem azt mondja valaki, hogy ő és ő és ő TANÁR lesz, akkorát nevetek, hogy kifordulok a padból. Az ofőt meg biztosan fel kellett volna mosni. Különösen, hogy egyikük évet is ismételt. Ettől ők még lehetnek persze baromi jó tanárok, csak éppen ennek a valószínűsége nem túl magas.
Azt tapasztalom, hogy nagyon sok az alkalmatlan tanár. Akinek remeg a hangja, ha megszólal szülői értekezleten, képtelen zavartalanul előadni a mondandóját 30-nál több felnőtt előtt. Aki ordibál a gyerekekkel, aki rájuk vágja az ajtót, aki nem tud velük bánni, aki nem találja meg velük a közös hangot (főleg felső tagozatban és gimiben), aki ideggyenge, fásult, alig várja a nyári szünetet, egyáltalán bármilyen szünetet, aki mellett magántanárt kell fogadni, hogy a gyermek elfogadható érdemjegyet szerezzen. Aki a hozzá forduló szülőnek azt találja mondani, ha kérdés merül fel, hogy sajnos nem tud segíteni Ödönkének, ha nem érti az anyagot, ő leadta, a szülő feladata az, hogy Ödönke azt el is sajátítsa.
A kockás inges mozgalom egyenesen megmosolyogtat, megmondom őszintén. Mindig a kolleganőm jut eszembe, a volt, aki reggelente sűrűn zúgolódott, hogy az osztályfőnök, a 120 kilós, már megint nadrágnak nézte a fekete legginget a hetedikesei előtt és az a kivágott blúz, amiből kibuggyantak konkrétan a mellei talán max. 20 éves korig vállalható. Abba már beletörődött, hogy a tanárnő ezer hurkáját számlálja az osztály hím gárdája (és a nőstény is) matematika óra helyett, ha pedig mini szoknyában felugrik a tanári asztalra, a gyerekek nem tudják, hová nézzenek. Azt gondolom, nem volt szerencsés a kockás inges megjegyzés, akinek nem inge, ne vegye magára. Nálunk pl. É. tanítónéni mindig nagyon csinos és E. néni is ad magára, ahogy az összes többi tanár, akikkel én találkozom. A magam részéről nem tartom sem sértőnek, sem megalázónak, ha valamilyen leírás készül arról, milyen ruhában jelenjenek meg a tanárok az iskolában. Elég baj az, hogy van olyan réteg, akinek szüksége van rá....
Hogy a pedagógus minősítésekkel mi a helyzet, ahhoz nem értek. Az oviban meséltek róla, hogy és mint van ovis szinten és hogy milyen fényesen teljesítenek az óvó nénik....Erre csak azt tudom mondani, hogy ez önmagában bizonyítja, hogy a rendszer hibás és értelmetlen, hiszen a mi óvodánkról sok mindent el lehet mondani, de hogy 100% közeli értékelést érdemel azon óvónők bármelyike is, akiket ismerek, az ki van zárva. Ja, hát felkészülni bárki tud. Csoportpénzből hónapokig lehet gyúrni a minősítő vizsgára és ott aztán fényesen megfelelni az előadáson...de attól még A. ugyanúgy ordibál Pistikével, hogy hagyja békén a hülyeségeivel, B. egyetlen verset nem tanít az ovisoknak, C. pedig olyan fásult, hogy elmehetne tagnak az erdészetbe. Ettől semmi nem lesz jobb, kontrolláltabb vagy magasabb minőségű.
Múltkor olvastam egy hosszú cikket, tanulmányt a finn oktatási rendszerről, amit évtizedek alatt csiszoltak csaknem tökéletesre, valami 20 kormány dolgozott rajta, mire olyan lett, amilyen lett. Pedig ott azért még pénzből is van annyi, amennyi kellene. Sírhatnékom támadt, milyen távol állunk ettől. Csak hát emlékezzünk, hány csődbe ment önkormányzat volt az elmúlt években iskolástul mindenestül? Ugyan ilyen helyzetben mit lehet várni rövid távon? Ezen vajon hányan gondolkodnak el?
Hát szóval van gond elég. Jó lenne, ha a gyerekek terhei csökkennének, de nem gondolom, hogy ez be fog következni. Az állami fennhatósága az iskoláknak sem hiszem, hogy változna. Klassz lenne, ha sok türelmes, értékes tanár foglalkozna a gyerekeinkkel, akik hozzájárulnának ahhoz, hogy szívesen járjanak a csemeték suliba. Ha nem kényszerülne különórára egyetlen szülő sem, megkapná a magas színvonalú oktatást bárhol az országban, Budapeseten és Borsodban egyaránt. Azt sem bánom, ha magasabb fizetést kapnak, egy jó tanár megérdemli, bár hozzáteszem, ha valakinek én emelnék, mégpedig sokat, azok a nővérek, orvosok, de ez más téma. Azt is szeretném, ha kitalálná valaki, hogy ez a tagozatos f.s megszűnjön egyszer és mindenkorra! Sőt, ezt szeretném a legeslegjobban!!!
