2016. február 14., vasárnap

Vasárnap esti füstölgések



Utálom, hogy a hétvége (is) a házi feladatok körül forog. Lehet, hogy nem hiszitek el nekem, de így van. Sóhajtozva gondolok a tavalyi évre, amikor még máshogy volt...Meg nem is gondolok a jövő évre, mert a mostaninál durvább úgysem lesz. Nem és nem.  Szombaton arra ébredtünk, hogy szakad az eső. Ez a nap további részében nagyjából így is maradt. Imádom ilyenkor a családi reggeliket, amikre nagy gondot fordítok. Érkezett a friss tej, belőle ezúttal tejeskávé készült, tükörtojás annak, aki kért, friss kifli és zsömle Tibi jóvoltából és sok-sok csicsergés a gyerekek oldaláról. Közben, ha szerencsénk van, még esznek is valamit. 

Bár az volt a tervem, hogy legalább a furulya és az olvasónapló ügye megoldásra kerül még szombaton, annak nincs tanulás szaga, végül ez elmaradt. Délután vásárolni merészkedtünk, mert Rékának nincs egy rongya sem és folyton reklamál. Zalán az egyik sportboltban végigpróbálta az ÖSSZES úszószemüveget. Ez jó! Nem jó! Ez a jó! Nem jó! Már pergett rólam a veríték a kabát alatt, de ő csak nem tudta eldönteni, melyiket szeretné, valahogy az 5000 Ft-on felüli kategória jött be neki a legjobban. Apa kisegített, megmentve a helyzetet, így az egyik legolcsóbb került a kosarunkba. Vicces volt, magyaráztuk Zazinak, hogy a szemüvegnek rá kell CUPPANNIA a szemére, mire folyamatosan szimatolt és szipogott, mint valami parfüm szakértő. Cuppan? Nem? Miért szimatolsz? A szemedre kellene hogy illeszkedjen! Eme 4 mondatot ismételgettem újra és újra, mint egy rossz hangfelvevő masina...Hát mindig mondom, hogy kell türelem a gyerekekhez. :) 

Rékának beszerzésre került néhány ruhadarab, semmi különös. Magam nem jutottam el egyetlen üzletben sem a női ruhák közelébe sem (bár egy helyen a hálóingeket átnéztem), kedvem sem volt hozzá, türelmem meg végképp. Este, amíg A DAL ment a tévében, Réka megírt egy fejezetet az olvasónaplóból. Én nem tudom, olykor hová teszi a gyöngybetűit, de az olvasónaplóban nincsenek az biztos.

Vasárnap viszonylag korán keltünk, újból reggeli, néhány környi rendrakás, majd nekiestünk a tanulásnak. Rékának egyáltalán nem volt kedve. Matekkal kezdtük, a Zrinyis feladatsorral. Nem könnyű egy 8 évesnek, leszámítva a zseniket vagy emelt matekosokat, mi egyik sem vagyunk. Megírtuk még a házit, de az már nyögve nyelősen ment, úgyhogy a szorgalmit egy az egyben kihagytuk. A tagozatra bontó dolgozat feladatai gördülékenyebben mentek. Ha odafigyelne, mi a feladat, rájönne, hogy az csodákra képes. 

 Itt jött a szünet, amikoris én elvonultam pizzát alkotni, a többiek játszani. Amíg még sütött a nap egy biciklitúra is belefért az idejükbe, ekkor már valahogy 2 és 3 körül lehetett az idő. Fél 5 után érkeztek haza piros arcocskával, lelkesen és fáradhatatlanul. Némi pizza és süti szünet után folytattuk a házit a magyarral, láttam, hogy ezúttal több kedve van Rékának. Matek írása közben is sokat nevetünk, gondoskodom a jó hangulatról és a magyarázatba is viszek némi élményt. Szeretem is, amikor valamire rácsodálkozik Réka és látom rajta, hogy örül, mert érti. Ez olyan jó. Kár, hogy igazából ennek a suliban kellene megtörténnie és bizonyára van is erre példa. Csak hát versenyre készülni nincs idő az iskolában, úgy néz ki. 

Váltogattuk a nyelvtant és az olvasást némi matekkal, Pl. egy két literes kancsóban van 17 ld tej, ha fél litert hozzá töltök, mennyi tej lesz maximum a kancsóban? Átlátta a turpissátot, ami nem árt, mert ilyesmivel van tele minden tagozatra bontó. Azt látom, hogy a témaváltásokat szereti Réka, szívesen old meg így feladatot. No matek csak 2 jutott délutánra. Még egy kis ly/j befért az olvasás házi után, méj, szója, lelytő...ráfér! Utoljára jutott az erkölcstan, amihez nagy gonddal és lelkesedéssel látott neki, mert az iskolából haza vezető utat kellett lerajzolnia. Ez nálunk baromi egyszerű, egy sima L betű, de Rékának kedve volt részletezni a rajzát. Kész, roló lehúzva. Amira nem jutott idő, az a német, de talán csak ismételni kell....és a környezet, ami dettó ismétléses. Majd hétköznap délután kell rá némi időt hagyni. Furulya gyakorlás...nem derült ki, mi a gyakorlandó dal, kétszer kérdeztem, aztán ráhagytam. 

A héten felhívott a logopédus a nevtanból (akinek még január legelején küldtem e-mail-t....) megállapodtunk, hogy a jövő héten találkozunk Zalánostul. Nem alakul igazán a C betű (és még néhány ehhez hasonló), úgyhogy nem árt egy kis támogatás. Az előírt nyelvtornát csinál...gattuk, talán nem akkora elszántsággal, mint kellett volna, ha még szükséges, kicsit erre is rá lehet kapcsolni. 

Megkaptuk a "jelentkezési lapokat" a márciusi alapítványi bálra is (iskolai), a menü amerikai lesz és valószínűleg alig közepes szinvonalú, de azért részt veszünk, már várom is egy kicsit, biztosan emelkedett lesz a hangulat. Tavaly is szuper volt, csak nekünk alakult úgy, hogy végtelenül szomorú lett az az este....Enyhe probléma, hogy 2-3 hét alatt kellene lefogynom legalább 3 kilót, hogy elfogadhatóan nézzek ki a kis alkalmi göncömben. Nem megy ez már nekem....Csini ruha ide vagy oda, nem tudom, lesz e bennem kellő motiváció. 

Nagyjából tudni lehet, hogy 22+12 jelentkező van a tagozatos osztályba jövőre. Ez 34 fő az elvileg 30 fővel beinduló osztályba. Ez szokott lenni a "normális" menete a tagozatosodásnak...mármint hogy nagyjából 4-5 fő marad le. Ők aztán távoznak is másik iskolába a következő tanév elején. Azt is rebesgetik, hogy mivel a második évfolyam "alapcsony színvonalúnak" számít, nem lehetetlen, hogy a tagozatos osztály kisebb létszámmal indul be, mint 30 fő....Ez jó is lenne, meg nem is. Majd igazgató bácsi eldönti.

Hogy tovább csaponjak, annak a hírét is hallottam, hogy a mostani 3 B- s szülők (a már tagozatosak) figyelmeztetést kaptak a legutóbbi szülői értekezleten. Sok ugyanis németből a négyes osztályzatú a félévi bizonyítványok szerint. Hangsúlyozta az osztályfőnök, külön felhívta a szülők figyelmét arra, hogy németből négyesnek lenni ebben az iskolában NEM SZOKÁS. Év végére javítsák ki a jegyeket, előre is köszönik! Mit lehet erre mondani? 

Pénteken kettő órakor lesz a matek verseny, hát no comment! Tibi irodájától nem messze van a rendező suli, ő biztosítja a transzfert, én meg majd jól kivárom, míg megírják a tesztet, kinn, padon....aztán vissza suliba már nem is megyünk, minek? Pénteken Zalánnak nevelés nélküli munkanap lesz, vagyis érthetőbben fogalmazva, óvónőknek van ovi, gyerekeknek nincs. 

Tényleg várom a bált, remélem, minél több szülő ott lesz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!