Nagy a meleg, az utcán árnyéktól árnyékig szökdécselek. Vagy inkább támolygok? Egész hétre ilyen időt mond, sőt, még a jövő hétre is....Hát nem tudom, keresztlányom ballagására (tudjátok, aki ősztől már Apáczais és nagyon büszke vagyok rá) egy sötétkék ruhát vettem, azt hiszem, elevenen meg fogok benne főni....
Már csak egyetlen nap van hátra a hétből. Hála az égnek! Igaz, valamelyest erőre kaptam, múlt éjjel akkorát aludtam, mint egy medve, úgyhogy valamivel az agyhalott állapot felett vagyok. A héten meg volt a környezet dolgozat, valamit magyarból is írtak és holnap hátra van még a matek. Fölösleges talán ismételnem, hogy semmit nem tanultunk rá. Illetve kedden néhány összeadást és kivonást kivasaltam Rékából, de ahogy láttam, hogy nincs hozzá kedve, feladtam. Réka szerint rengeteget gyakorolnak a suliban. Ha így gondolja, akkor biztos rendben van. Állítólag meg egy környezet dolgozat lesz, a magyar az kiszámíthatatlan.
Hétfőre vinni kell a kötelező olvasmányt (Bóbita), amit az előző évek évfolyamaival ellentétben eddig el sem kezdtek. Szerintem nyári szünetre kapnak ebből feladatot vagy az évzáróra készülnek, más nem jut eszembe, hiszen hétfőn már az utolsó hétbe csapnak. Csak el ne felejtsem megvenni a könyvet!
Réka lógatja az orrát, hogy lassan vége a sulinak. Komolyan, nem hinném el, ha nem látnám. Meg kellett vigasztalni, hogy a vakáció második és harmadik hetében táborba megy. Az egyik az iskolában lesz délelőttönként. (Írtam én erről??? Fogalmam sincs.) Közben Zalán behúztam ovisnak egész júniusban, illetve júliusra is, amíg el nem megyek szabadságra. Kb. még 6 hét. (Hat hét??? Az semmi! Juhúúúú!)
Holnap találkozik Zalán először a pszichológus hölggyel a nevtanban. Azt mondtam neki, hogy M. (logopédus) beteg volt a héten, úgyhogy elmaradt a foglalkozás, ezt holnap pótolják. Az igaz, hogy egy másik nénivel......Bólogatott, elfogadta. Ez végülis majdnem igaz, M. tényleg beteg volt és a foglalkozás valóban elmaradt. Csak ennek a holnapinak semmi köze M. nénihez. Nodehát....a lényeg, hogy Zalánnak kedve legyen találkozni a pszichológus hölggyel, mert különben a két tali, félő, eredménytelen lesz.
A védőnő is hívott 3 hete, hogy megcsinálná Zalánon a státuszt....A leltár második napjára adott időpontot (akkor még nem tudtam a leltárról), úgyhogy vissza kellett hívnom a védőnőt, hogy kérek szépen másik időpontot. Eddig még mindig elengedtek mindenhová, de a leltár az leltár....Úgyhogy védőnénihez is megyünk jövő kedden. Nem sokat lesz oviban ez a legény a jövő héten.
Hogy mennyire fejlődöm - rossz irányba - az is mutatja, hogyan reagáltam, amikor kiragasztották a közelgő családi nap plakátját a faliújságra. Na ki találja ki mit tettem? Hagyok időt a régi olvasóknak, hátha már kiismertek...
.... Kihúztam Zalánt arról a napról. Nem megy aznap oviba egyáltalán. Csütörtökre esik és másnap nevelés nélküli munkanap (szóval ovi nincs), mi pedig ugye Pestre utazunk a ballagásra....szóval jól jött ki az egész. Feladtam egy kicsit az ovis dolgokat, a jópofizást a szülőkkel, ismerkedés, összemelegedés....már nem akarok barátja lenni senkinek. Úgyis csak elkésnék a műsorról, mert persze fél négyre nem érek oda. Nem akarok már ilyen családi napon egymagam lófrálni (Tibi még soha nem ért rá) és az ovi sem érdekel egyelőre jobban, mint amennyire muszáj. Szóval leegyszerűsítettem a dolgokat. Talán hiba, eszembe is jutott, hogy vajon mit mondana erre a pszichológus a nevtanban, amivel a múltkor Zalán ügyében beszélgettem.....Lehet azt mondaná, magyarázzam már meg, hogy van az, hogy mire Zalánra kerül a sor valamiben, nekem mindig elfogy az erőm, türelmem, szuflám cérnám vagy így egyszerre mind....Réka családi napjait az oviban végig tudtam szenvedni, hát miért nem szenvedek még kettőt (vagy hármat?) Zalán kedvéért is? Ez jó kérdés, majd gondolkodom rajta.
Talán már nem akarok mindent tökéletesen csinálni. Nem mondom, hogy ez jó, csak magyarázom a bizonyítványom. Bizonyos ügyekben könnyebb tapasztalattal a birtokomban dönteni. Szerintem ezért van. Jóval kevesebb az időm is, amíg itthon "lógattam a lábam" és ráértem minden programon résztvenni, úgy is éreztem, hogy nekünk ott a helyünk azon a családi napon. Most meg nem érzem azt. Egy mákszemnyit sem. Hát kihagyjuk a bulit. Csak még Tibinek el ne felejtsek szólni, hogy csütörtökön övé Zalán. Pénteken nevtan reggel, délután ballagás, szóval nagyon ne számítson rá, hogy szét fogja dolgozni magát aznap.....
Én nem találtam volna ki, mit tettél.
VálaszTörlésEgyébként elgondolkodtam, hogy nekem van-e élő kapcsolatom más anyukákkal. Nem igazán. Egyrészt nem én járok a gyerekekért (sajnos), így sokszor a gyerekeket, és a szülőket sem tudom beazonosítani. Másrészt pedig én sem vagyok az a csevegős típus. Konkrétan három emberrel beszélgettem a legutóbbi ilyen délutáni foglalkozáson, akikkel valahogy - a mufurcságom ellenére is - mégis valamennyire "összebarátkoztunk". Ettől függetlenül én mindig szívesen megyek ilyenekre, mert a gyerekek élvezik, várják előre. Egyetlenegyszer volt olyan, hogy valamiért nem tudatosult bennem, a délutáni program a szülőknek is szól, és amikor aznap reggel megtudtam, már volt egy munkahelyi programom, és csak késve tudtam odaérni. A kicsi fiúnk pedig ott őgyelgett a kerítés mellett és várt rám... Na, ez a kép úgy belém ivódott, hogy azóta tűzön-vízen át megoldom valahogy. Szerencsére nálunk az apjuk 4-ig dolgozik és ritkán van túlóra (ezért tart még mindig ki ott azon a helyen), közel is van... így a programok közepe táján mindig befut ő is.
Lehet az uram sem találta volna ki. :))De hátha lesz még valaki, aki igen.
VálaszTörlésHa jó buli lenne, ott virítanék az oviban, de hát semmi különös. Lehet kapni kürtős kalácsot. Ez a legjobb benne. Réka idejében legalább hívtak bábművészeket és volt akadályverseny, de már nem.
Pedig fontos a jó közösség, főleg iskolában, ahol elvileg 8 évig össze lesztek zárva. :)) Az információ is sokkal értékesebb lesz, és nem tudhatsz mindig mindent, óhatatlanul elsiklik az ember ez vagy az fölött.
Zalán csoportjában minden szülővel köszönök, beszélgettem is már pár anyukával, apukával, de ennyi. Rékáék osztályában viszont van 4 pajti a régi ovis csoportból, összetartanak az ősök és ez nagyon jó. Együtt megyünk bálba, gálára, bulira, jókat szoktunk beszélgetni.
Itt olyan akadályverseny-szerű szokott lenni, kreatív asztalokkal-állomásokkal, és pecséteket lehet gyűjteni. Tavaly egy rendőrautó is jött, a szomszédok utána feljelentették az ovit, mert minden gyerek a szirénát nyomkodta. :-) Idén meg tűzoltóautó állt be az udvarra. De mindegy is, szerintem, mert a gyerekek jól szokták magukat érezni. Ákos pl. az eggyel idősebb barátjával játszott végig (a kishúga még oda jár az oviba). Egyébként jó, nem vagyok én mufurc annyira, ahogy írom, meg mindent fejben tartok (a párom mindenről szól, amit mondanak vagy kiírnak), és mindenre készülünk, mindenen részt veszünk. Én is köszönőviszonyban vagyok mindenkivel, de a nevüket nem tudnám megmondani... És az ovin kívül nincs annyi élő kapcsolatunk (néha vágyom falun élni emiatt), de volt már olyan is, hogy tavaly az egyik kisfiú polcán (aki iskolába készült) hagytam egy levélkét a szülőknek a telefonszámommal, hogy ha a fiúk is úgy gondolja, hogy tartanák még a kapcsolatot, akkor írjanak egy sms-t és szeretnénk őket meghívni magunkhoz stb. stb. Játszóterezni is sokat jártunk másokkal, amíg még barátibb munkaidőben dolgoztam.
VálaszTörlésAz iskolának örülök, mert pl. éppen ezek a plusz dolgok nincsenek ellenemre (a szomszéd asszonyék pl. közösen kirándultak az osztállyal, gyerekek-szülők együtt, és arra gondoltam, de jó lesz, ha már nálunk is eljön ez az időszak), és mi sem szeretünk az ilyenekből kimaradni, mert fontos a gyerekeknek és rajtuk keresztül nekünk is. Szóval... várom az iskolát. :-) Még az sincs ellenemre, hogy vállaljak valami tisztséget a szülők között. És remélem, hogy kialakul egy közösség.