Kettőből kettő

Réka reggel nagyon morcosan ébredt. Majd észrevettem, hogy több, mint ágy meleg. Rövid könyörgés latolgatás után megmértem a lázát, eredmény 37 fok....Király! Hőemelkedéssel csak nem visszük oviba, odáig még nem süllyedtünk le. Összenéztünk Tibivel némán, máris kínunkban vicsorogva, majd ő kivágta: "Azonnal mondj fel!" - nevettünk persze. Szintén kínunkban.

Délután hívtam őket, a gyerekek az irodában dőzsöltek és mesét néztek. Réka láztalan volt, de egy adag Nurofen dolgozott benne, mert fájlalta a torkát. És a fejét, de azt nagyon. Holnap elvileg 5-ig van rendelés, ha 4-kor kilövök az irodából, el tudom vinni orvoshoz én is. Úszás persze sztornó, hiába lenne, aki elvigye. Majd alfába is le kell mennem, mert elfelejtettem, hány órát fizettem ki Gyurinak, hányat nem, ő pedig nem vezet semmilyen feljegyzést. Őszintén? Fogggalmam sincs. 1 vagy 2 óra?

Holnap péntek, hű, de jó! Megint azon "szomorú" emberek sorába léptem, aki várja a pénteket, mint a Messiást! Eddig nekem egyformák voltak a napok többnyire, vasárnap vagy hétfő, majdnem mindegy volt.

Ja, a logopédus nőcivel is beszéltem a nevtan-ban, lemondtam a mai "foglalkozást", merthogy dolgozom, sajnos nem érek rá. Erre rávágta, hogy nem baj, akkor majd a jövő héten. Kénytelen voltak kiigazítani, hogy neeeem, sajnos tartósan nem jók nekem a csütörtök 9-11 órás idő intervallumok. Sajnálta....Én is, főleg, amikor hozzátette, hogy még 4-5 alkalom van hátra a szülő-logopédus szülő tréningből, utána vihetem a gyerekeket is, illetve később foglalkoznak csak a gyerekekkel, ha még mindig van "probléma". Ez elgondolkodtatott, mert így már kár kipottyanni a programból...de majdmeglátjuk. Mostanában ez hangzik el itthon a leggyakrabban. 

Közben délután beugrottam az oviba, kikérni Zalánnak a nyomtatványt, amivel majd vihetem a pszichológusnőhöz "vizsgálatra". Kitöltöm, visszaviszem, továbbítják felfelé az igazgatóságra, aztán valamikor, valahogy lesz egy szakvélemény róla.  Említettem, hogy újra dolgozom, szóval ha valami gond lenne, ezen túl inkább az Apuka telefonszámát hívják. Óvónéni úgy megörült a ténynek, hogy dolgozom, mintha tartós munkakerülő lennék, aki végre jó útra tért....vagy tartós munkanélküli, aki évek óta hasztalan keresi a boldogulását.....Pontosan ezért nem említettem még a családon belül sem, hogy újra dolgozom, mert nekem ez nem örömhír, sokkal inkább fájdalommal jár, mint heppiséggel. Na jó, persze, valahol az, öröm, hiszen kerestem munkát, és nagyon rövid idő alatt (kb.6 hét) találtam is, szóval szerencsés vagyok....megsem szeretek róla beszélni, ha lehet kerülöm a témát, ennyi. 

Most telefonált Tibi, hogy Rékának nagyon fáj a feje, hatalmasat aludt ma, de nincs jól...Nahát..remélem, nem kerülünk ügyeletre még az éjjel!