Rékaságok, Zalánságok

Balatonföldváron nyaralván a gyerekek imádták a kacsákat etetni. Az igaz, hogy mindig a hattyúkat keresték és legtöbbször csak kacsákat találtak, de ők nem sokat búsultak ezen. 

Egyik ilyen kacsa etetés során egyszer csak Réka izgatottan felkiáltott egy szivárványszínű szitakötő láttán.

- Nézzétek!!! KOLIBRI! 

***

Aznap este nagyon későn értünk haza a nyaralásból. Néhány perc híján éjfél felé járt az idő. Másnap augusztus 20-a volt, hűtő, kamra, üres, boltok zárva. Még a kisbolt is, amin őszintén megdöbbentünk. A fiúk úgy döntöttek, felkeresik a közeli éjjel-nappalit, friss kenyérre, tejre, reggelire vágytunk.... dél tájban. Ahogy hazaértek, Zalán lélekszakadva rohan felém.

- Kaptatok kenyeret? - kérdezem tőle.

- Igen, a Budapestéjjel nyitva volt.

Beletelt egy pár pillanatba, mire ráébredtem, mi kuszálódott össze a kis buksijába. 

Budapest éjjel, Budapest nappal....éneklik a tévében esténként.... Ebből kapott új becenevet az éjjelnappali. 

Ui: A műsor egyébként tiltólistás, Tibit jó messzire el lehetne vele kergetni itthonról. Amit persze senki nem akar. :)

***

A "Mia és én" mese nagy kedvenc minálunk. Talán csillaga már leáldozóban, a Minimax nem ismétli tovább, a youtube-ról szerencsére letörölték a 26 részt....de azért még előfordul, hogy a gyerekek idéznek a meséből. 

- Gargóna vagyok, ne kéljetek! - visítja egyszer Réka, néhány pónival a kezében.

- Biztos, hogy azt mondja ez a Gargóna? - kötekszem én.

- Hát persze. - vágja rá Réka, a magabiztos. 

- Szerintem inkább azt kiabálja: "Fééééljeteeeek!", nem? Hiszen el akarja kapni az unikornisokat. A tündérek meg kinevetik, mert pici és védtelen lett hirtelen Gargóna.

- Gargóóóna vagyok, ne kééééljetek! - trappol el mellettem Réka. 

Oké, szép lehetek, okos nem, régi nóta ez. 

***

Rékáról általánosságban elmondható, hogy segítőkész, cukorbogár kislány. Ha kedve van hozzá. Múltkor megkértem, hogy a lépcsőházban felfelé slattyogván, legutolsóként kapcsolja majd le maga után a villanyt. Valamiért nagyon pipa lett, talán fáradt volt, nem tudni. Utánam ügetett a fürdőszobába és dühösen hozzám vágta:

- Mindig zaklatsz! Állandóan csak zaklatsz! - nem éppen példamutató hangnemben.

Úgyhogy azt találtam ki, hogy az esti desszert szétszortírozásánál nem macerálom a leánykát, kér e....Este meg azon tűnődtem elalvás előtt, hogy ezt a szót....hogy "zaklatsz" vajon honnan szedte?

***

Bár még egy év van az iskolakezdésig, csendesen elkezdtek áramolni Réka felé a kérdések:

"Várod az iskolát, Réka?" 

Ő meg nagyon nem várja. Hogy ennek mélyén mi lehet, csak sejtem, valószínűleg annnyi, hogy ahogy én, ő sem szereti és viseli könnyen a változásokat. Márpedig ez az lesz a javából. Egy éjjel, villanykapcsolás után én is rákérdeztem oknyomozás céljából.

- Várod a sulit, Rékám?

- Nem. - jött a sötétből a még sötétebb hang.

- Miért nem?

- Mert én nem tudok semmit. Sem írni, sem olvasni, sem számolni. SEMMIT!! Hogy is mehetnék én iskolába?

***

Egy reggel Rékának levele érkezett. Na jó, a gondviselőjének, inkább, részletkérdés.

Egy díszes boríték volt, kacifántos. Réka megörült neki, lázasan kezdte bontogatni. Ahogy a boríték tartalma napvirágra került, egyre kedveszegettebben forgatta a lapokat.

- Mi a gond, Réka? 

- Ezek azt hiszik, hogy én tudok olvasni! - csattant fel felháborodottan.

Kár, hogy a hangszínét nem tudja eme blog visszaadni....

***

Ovi ötödik napjának reggelén:
- Alig várom az őszi szünetet.... - morogja az álomittas Réka.


***

Zalán egy igazi rosszcsont. Ha valamit nem szabad, ő csakazértis csinálja. Ha valamivel bosszanthat, az neki külön élvezet. Ilyen szempontból (is) egészen más karakter, mint Réka. Zalán hirtelen haragú, érzékeny, sértődős és bosszúálló. Egyik délután nem engedtem, hogy 1-2 játéknál többet játsszon egy számítógépes autós játékkal. Idegen élmény számomra a gyerek a laptop előtt, és ez így van jól. Szóval elhessentettem a laptop elől, mire mérgespulyka lett iziben.

- Jó, akkor megyek és veszek magamnak másik anyukát!

De aztán olyan jó volt kibékülni és hallgatni, ahogy a nyakamba morogja: "Nagyon szeretlek...."