Majréról

Mostanában két féle embertípus létezik, a többség, akinek nagyon melege van (úgy is mondhatnám, hogy szenved a melegtől) és aki leteremti azt, aki nyavalyog: hőség van. Igen, a héten ösmét ránkszakadt a nagymeleg.

Azt vettem észre, hogy ez most annyira nem zavar, mint a korábbi adagnyi kánikula (közvetlenül Sümeg előtti időkről beszélek). Akkor a konyha kövén megsült volna a tojás és a toalettbe lépve simán sírva fakadtam volna kínomban. (Nem a klotyó volt koszos vagy ilyenek, hanem szauna volt odabenn. Pedig nem is terveztük. ) Az igaz, hogy szünet nélkül megy a légkondi, ami eddig nem volt jellemző, illetve kijárási tilalom van ebben a pár napban napközben. Délután úgyis megyünk úszni (na igen, ez is egy tényező, amiért nem zavar a meleg. Vízben ázom a nap bizonyos szakaszában), utána is még szinte mindent el lehet intézni. 

13. úszás órát ünnepelhettük tegnap. Mivel Réka még pénteken "szétesett", most az oktató azon munkálkodott, hogy valahogy összerakja. A mozgását. Szóval ismétléssel telt el az óra, illetve az utána következő néhány családi körben. A végére egészen összeállt a kép, bár nem mindig akkor vesz levegőt, amikor azt a melltempó diktálná....de ezen lehet csiszolni, ettől még elúszna bármeddig (oktató mondta, nem én okoskodom.) Viszont fél a mély víztől. Ami azt illeti, nem csoda, én csak a rajtkőre álltam fel, majd lenéztem, keresve a medence alját....brrrrr, szédítő mélység ( 2méter10centi??) ....Pedig nekem is meg kellene barátkoznom vele, talán azzal oldanám egy picit a félelmét. Hiszen nem hétpecsétes titok az, hogy én mély vízben még soha nem úsztam szándékosan, talán ezt Réka is hallotta, tudja, érzi, ez is része a majréjának, fene tudja. 

Más téma, de erről jut eszembe, mert a kulcsszó ugyan az. Majré... Múlt héten jött az sms, hogy bármikor beugorhatok az okmányirodába az elkészült jogsimért. Az igaz, hogy már két hete vezethetek az átmeneti papírommal.....erre egyszer került sor. Én kérem, félek. Mármint vezetés közben. Én nem tudom, ezt hogy lehetne legyőzni. Tibi szerint pl. úgy, hogy beteszem a fenekem a volán mögé. Majd gázt adok. Dehát legutóbb is mi történt? Hazahoztam a kocsit az egyik közeli üzem kapujából, ahol Tibinek dolga akadt. Befordultam az egyik kis utcába, majd a másikba, elérkeztünk a garázsig, hurrá, életben maradtunk! Majd valahogy későn észleltem, hogy tele van a járdaszegély MINDENHOL autóval és túl nagy sebességgel érkeztem meg az egyetlen szabad helyre, egy VW Passat mögé....Padlófék nagyjából az út közepén, 1 méterre az áhított parkolóhelytől. "Nemenjnekinemenjnekiiiiiii!!!"- visította Tibi. Majd a fék után folytatta: "ÚÚÚristen, hogy lehet így megállni?? Most nézd meg, hogy lehet így megállni???" Szégyenkezve, de villám gyorsan kipattantam, szétnéztem, ki látta, hogy én kormányoztam az autót eddig (elvileg senki), majd elbújtam az anyósülésen. Hát így vezetek én.....