Amikor a vérvétel sokadjára szóba került közöttünk férjurammal, Tibi, a kíméletes arról álmodozott, hogy majd hajnalban, amikor még mélyen alszik a ded (óriás ded azóta), kilopjuk őt az ágyából, autósülésbe kötözzük (előző este pizsama helyett nappali ruhában fektetjük le, hogy az öltözködéssel ne kelljen vesződni), beosonunk a rendelőintézet laborjába és míg Zalán alszik, a laborosok gond nélkül, észrevétlenül levehetik a vért tőle. Távozunk angolosan, visszacsempésszük Zalánt az ágyba és kész. Nem is történt semmi. Ezt legalább háromszor elővezette nekem, mint elméletet, hogy a végén már kételkedtem abban, hogy viccel.
Ehhez képest a vérvétel előtti napon (szerda este) többször elmeséltem Zalánnak, hogy mi vár rá. Este, lefekvés előtt összefoglaltam neki röviden az előtte álló reggel eseményeit. Rendelő, nővérkék, szúnyogcsípés, tű, vér, derék, bátor fiú....Zalán erre sötéten azt felelte, hogy ő egyáltalán nem bátor. Ő gyáva. És hogy ÉN vagyok a bátor! (Ha tudnád, kisfiam! - gondoltam magamban....)
Tiborom elmélete végül nagyon messze nem is esett a valóságtól. Legalábbis az indulást tekintve. Zalánt álmában öltöztettem fel, a mesére a füle botját sem mozdította. Illetve átfordult. A másik oldalára. Ahogy az autóba ültettem és bekötöttem a bizti övét, na akkor tartósabban is kinyitotta a szemét. Ahogy a rendelő melletti parkolóba értünk, Tibi szokatlan hosszan azon tipródott, hogy mennyi pénzt dobjon az ótómatába a parkolásért. Mondtam neki, hogy max. fél órára, elvileg előre fognak bennünket venni, hiszen "gyerekkel vagyunk." Végül egy egész órára váltott jegyet, mert mindig annyira hallgat rám....
Azért utálom a rendelőintézetet, mert ott mindig megérint egyszerre több fajta nyomor is. Betegebbnél is betegebb emberek, tolószékek, tolókocsik, ágyak, rajta ezer éves anyókák kiszolgáltatottan, egyedül. Ez most sem volt másképp. Odabenn a labor előtt legalább negyvenen várakoztak. Reggel óta tombolt bennem a gyomorideg, a régen látott vendég, nagyon nehéz volt uralkodnom rajta és nyugodtnak látszanom Zalán előtt. Talán nem is sikerült, mert a karomból átkéreckedett az apjához....Hamar sorra kerültünk a kisablaknál, ahol a beutalót leadtuk, nyomban szóltak is, hogy fognak bennünket szólítani. Léptünk hátra 3 lépést, és tényleg, soron kívül máris mehettünk a vérvételre.
A szoba teljesen üres volt, az egyik sarokban telepedett le Tibi és ölében a máris ordító Zalán. Kicsit vicces volt (az lett volna, de nem volt humoros kedvem), hogy Apa egyik tenyerét nyomban Zalán szemére, arcára szorította, mint afféle Terror Fater.....hogy ne lássa a tűt, a két nővérke nem győzte őt instruálni, hogy mit hogy tegyen. A "szúrós" nővérke próbált Zalánra hangolódni. "Most azért sír, mert sokat járnak ide vagy mert még soha nem járt vérvételen." Kettes, vágtuk rá. "Őőő...Azért sír, mert tudja mi vár rá, vagy azért, mert nem tudja?" Itt az első variáció volt a helyes. Nekem egy megjegyzés jutott tőle, hogy "elegen vannak ott négyen is a vérvételnél"...mire éles eszemmel gyorsan átláttam, hogy én volnék az ötödik. Okés....arrébb sasszéztam a játékos kosárnál ácsorgó Réka felé. Úgysem bírom a vért....
Szóval Apa lefogta, nővérke lefogta, másik nővérke szúrt, Zalán visított. És közben ezek mind egyszerre beszéltek vagy legalábbis szoros egymásutánban. Azt hittem, nagyon gyorsan végzünk, ha egyszer szúrt a vérvételes, de nem így történt. Mikor utánanéztem, hogy mi tart ilyen sokáig, rá kellett jönnöm, hogy nem egy kis fiolát töltenek meg Zalán vérrel. Hanem ÖTÖT! A nővérek kedvesek voltak, rutinosaknak tűntek, bár engem már az is zavart, hogy egy picit megrótták Zalánt, amiért végig sírta a procedúrát. Megjegyezték, hogy néééé, nincs is könnye....Én meg rámutattam, hogy van.
Ahogy a szükséges vérmennyiség megvolt, távozhattunk, bár Zalán nem hagyta, hogy a vattát a vénájára szorítsa az apja két másodpercnél tovább. Emiatt meg őt rótta meg a nővérke. Tiborom erre megköszönte a türelmüket és leléptünk.Zalán nyomban kikapcsolta a szirénáit. Odakinn együttérző tömeg várta.
Innen a gyermekorvoshoz siettünk, ha már lendületben voltunk. Negyed óra várakozás után kiderült, hogy másodszor is hiába jöttünk, majd a műtét előtti napon nézi meg Zalánt, hogy teljesen rendben van e. Az jó lesz, addigra legalább a labortleletet is meg tudjuk neki mutatni.Hétfő délutánra kaptunk időpontot a tanácsadás végére, rendelés előtt. Közben, hogy ne unatkozzam, ma Tibi kezembe nyomta a laborból elhozott leletet....hirtelen a víz kivert, ahogy láttam, több ponton is eltér a ref. értékektől a lelet. Pl.: lymfociták...vagymi. Csak remélni tudom, hogy pusztán arról van szó, hogy a ref. értékek nem 3 évesekre vannak beállítva. De a doktornő csak hétfőn tud megnyugtatni. Legalábbis remélem, meg fog.....
