Gyerekkel az éjszakában - 1. nap estéje

Az egyik újdonsága ennek a nyaralásnak az volt,  hogy esténként eljártunk csavarogni. Amióta gyerekeink vannak, vacsora után maximum egy könnyű kis, emésztést elősegítő sétára vállalkoztunk, majd egész hamar hotelszobánk tévéje előtt találtuk magunkat. Most hogy belegondolok, ez gyerekek előtt is kb. így nézett ki..... Ezúttal viszont vacsora után várt bennünket az "éjszakai élet". Ennek (is) köszönhetően minden idők legfárasztóbb nyaralását tudhatjuk magunk mögött. Amikor hétfő éjjel autóba ültem, szinte világomról sem tudtam a fáradtságtól. De haladjunk csak sorjában! 

Az első látogatásunk a strandra csütörtök délután inkább csak szemlélődés volt. A gyerekek konstatálták, hogy a Balaton vize hidegebb, mint a tanmedence a Tiszaligetben, úgyhogy inkább megkergették a kacsákat, enni adtak a hattyúknak, mi felnőttek pedig örültünk annak, hogy megint ennél a csodás tónál találtuk magunkat. A Balaton örök szerelem.....Ahogy lement a Nap, átbattyogtunk a Bor és Sajt Napokra, ami éppen akkor bonyolódott a városban, mint afféle vásári forgatag. Dübörgött a zene, kavargott az enyhe tömeg, finomabbnál is finomabb étkek sorakoztak a pultokban.

A gyerekek rögtön elvesztek volna az ugrálóvár mélyén....befizettük hát őket negyed órára, hagy élvezkedjenek. 2 különböző helyszínen tombolhattak, sajnos egy perccel sem tovább, mint 15 percig. De legalább a nyaralás többi részében már nem volt gondunk az ugrálóvárakkal meg a lelkiismeretünkkel. Ugrálóvár letudva. 

Zalán nagyon vigyázott a karszalagjára, kincsként őrizte egészen az esti pancsolásig a kádban.

Hirtelen azonban, ahogy lement a Nap, vele együtt lehűlt a levegő, kénytelenek voltunk haza szaladni pulóverért a kölköknek. Mire visszacaplattunk a partra, meglepetésemre a gyerekeket a színpadon találtam. Hát nem felkéreckedtek a DJ mellé?! Dehogynem! Először csak a mi két leánykánk táncikált Zoltán Erikára vagy éppen valami zúzós rock dalra, majd csatlakozott hozzájuk meg vagy 10 fiú vagy lány 3 és 12 év között. Teljesen spontán. Szerintem a lányok azt hitték, valami zsúrba csöppentek. Akkora volt a hangerő, hogy Zalán elhúzódott inkább Tibivel Balatont fotózni.

Késő este értünk haza a szállásunkra. A lányok persze együtt fürödtek Katáék fürdőszobájában (én öt napon át nem fürdettem gyereket, ami elég szokatlan volt, most jövök rá....) Az utóvacsora elfogyasztása után valamennyien nyugovóra tértünk. Zalán ezúttal nem kezdett rá papagáj módra, hogy "haza akarok menni, haza akarok menni....haza akarok menni" című mantrájára, mint Sümegen villanyoltás után. Emiatt roppant hálás voltam neki.