Lellén - második nap

Ma (két napja....) családlátogatáson nálunk jártak Zalán leendő óvónénijei. Mivel ugye egy ideje már kiszemeltem őket magamnak, nagyon sok jót hallottam róluk, ezért nagyon kíváncsi voltam, milyenek hatszemközt....Egyelőre az egészről csak annyit tudok írni, hogy egy órával korábban érkeztek a megbeszélthez képest, úgyhogy a képemről majd' lesűűűlt a bőr, amikor egyikük lazán átsétált a hálóba Zalán után, ahol sajnos totális káosz uralkodott még. A két paplan ott tekergőzött az ágyon bevetetlenül....ezer játék szétszórva, plusz egy méter magasban a vasalásra váró ruhák....Király! Ennél fogva még sokkos állapotban vagyok, ha jobban leszek, majd beszámolok a részletekről is......

Nyaralásra visszatérve, mielőtt elfelejtem, mi hogy volt....

Másnap, pénteken, nem volt valami gatyarohasztó meleg továbbra sem, 11 órakor 25 fok volt mindössze. Idén, úgy tűnik, mindkétszer olyan időpontot fogtunk ki nyaralásilag, amikor nem volt kánikula. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen padlót fogok a 35 fokon felüli időtől. Strandoláshoz viszont, gyerekekkel, majdnem hideg volt a Balatonnál.

Úgy döntöttünk, átvitorlázunk (képletesen persze) Lellére, a homokos partra, ott kedvükre homokozhatnak, pancsolhatnak a gyerekek a sekély vízben illetve a parton. Aznap még tömegnyomor sem fogadott bennünket a strandon, volt bőven helyünk közvetlenül a part mentén. Ténylegesen kettőt léptünk és máris a vízben ázott a bokánk.  Hogy ez milyen csudajóóóó volt! Úgy éreztem, elücsörögnék ott egy életen át, ha az időjárást állandónak veszem. Persze Tiborom hozna néha-néha egy hideg sört és fokhagymás lángost....Ősszel meg begurítana valami fedett és fűtött helyre...

 A gyerekek nyomban megfeledkeztek mindenről és mindenkiről, ahogy a helyszínre értünk. Még fel sem állítottuk a strand sátrunkat, ők hárman már régen a vízbe gázoltak, a homokozó szettel játszottak. Nekem az első órában nem volt kedvem megválni pólómtól, ezt csak azért írom, hogy jelezzem, milyen volt 25 fokban strandolni. 

Ahogy ott bambultam a sátor "ajtajában", egyszer csak felfigyeltem néhány ismerős arcra. Soha nem találkoztam még velük személyesen, viszont az életüket több mint 5 éve követem blog formátumban. Kevés blog van, amelyet elejétől olvasok, közel áll a szívemhez, egy kezemen meg tudom számolni és ott, akkor a lellei strandon az egyik ilyen blog szereplői elevenedtek meg. Pontosabban először csak Sári, a legidősebb leányka. Igyekeztem nem bámulni, ami egész nehéz feladat volt. Órákkal később aztán feltűnt maga a blog szerzője is, pont előttünk a vízparton. 

Én nem szólítottam volna meg, mert ahogy láttam, a bővebb családja körében nyaralt, én meg annál szégyellősebb vagyok, hogy leszólítsam és bemutatkozzam, így csak a távolból örültem, hogy láttam őket. Ám Erna egyszer csak megjelent mellettem. Közvetlenül az orrom előtt. Hát nem megismert? (Illetve először csak férjuram és a gyerekeket :) Nagyon jó volt váltani egy pár szót, tényleg nagyon örültem nekik. Hihetetlen, hogy a két család, ők és mi ugyanakkor, ugyanott. :) Kicsit az ország, no. Sajnos közös fotó nem készült, amit fájlalok egy kicsit....A lurkókról viszont van annál több. Mármint a saját fészekaljról.

Este rántott hús és rizi-bizi volt vacsorára, a husit még itthon paníroztam nagy szorgosan. Talán meggyszósz is volt hozzá? Ahogy degeszre tömtük a pocakunkat, ismét a Bor és Sajt napokon találtuk magunkat Balatonföldváron. Ezúttal karaoke show (vagymi) folyt a színpadon, nem az előző napi DJ gondoskodott a hangulatról, hanem picit becsiccsentett kappan hangú egyének.....így itt most nem sok időt töltöttünk. Igértem Rékának egy vattacukrot, amire már olyan régen (nyár eleje óta) vágyott. Persze Zalánnak is muszáj volt venni egyet, így egy vaníliás és egy epres édességnek estek neki. Állítólag ízlett nekik, szerintem picit csalódott a Rékám élete első vattacukrában....A végét megehettük mi, az a különleges jutalom ért. Nekem keserű utóíze volt, brrr....mi volt abban a cukron kívül??