Réka mondta 12

Én: - Látod, látod, hiába kértem, hogy vedd fel a pulcsid tegnap...Meg is fáztál. 

Réka: -  Anya....rajtad volt pulcsi, mégis beteg lettél...

Kinyitottam a szám, majd becsuktam. Nem jutott eszembe frappáns válasz.

***

Együtt pancsolunk a fürdőkádban, Réka és én.

Egyszer csak fel és alá rugózik a habokban, mire lelkes vigyorral a képemen mondókára gyújtok.

- Gyí, paci paripa....nem messze van Kanizsa..... 

- Nem, nem. - csóválja a fejét Réka.

- Nem? Nincsenek pacik? - kérdezem.

- Nem. EZ ITT A FÜRDŐSZOBA. - néz rám okoskodva és nem először érzem azt, hogy szentül hiszi, sokkal okosabb nálam. Ami, jelzem, igaz...

***


Azt játszuk, hogy összegyűjtjük így tavasz tájékán, milyen virágokat ismerünk. 
- Jácint! - rikkantja Réka. 
- Nagyon jó. - bólintok.
- Orchidea! 
- Jóóó!
- Őőőőő...
- No milyen virágokat ismerünk? 
- Jácint! 
- Az már volt!
- Akkor orchidea.
- Igen...az is volt.
- Akkor jácint. 
- ....
- Vagy orchidea. 
- Azt már mondtad, Réka.
- Jójó, akkor jácint. - rám néz, villan a szeme, majd kibuggyan belőle az a gurgulázós nevetés, amit még az óvónénik is imádnak az oviban. Amikor a huncutságot osztogatták, Rékán nagyon nagyon sietett sorbanállni. 
***

Réka egy régi igazolványképet forgat a kezében, melyet valamelyik fiók mélyéről bányászott elő.

- Ezen még öreg voltál....- motyogja halkan. 

- Tessék?? - ez voltam én.

Vonakodik válaszolni, szégyenlősködik, majd végül a fülembe súgja újra a fenti mondatot.

- Öreg? - kérdezem nevetve.

- Igen. Zalán pocakban volt akkor...

- És már szebb vagyok?

- Igen, sokkal szebb. - derül fel az arca hirtelen és buzgón bólogat. - Szép vagy, anya.

Következtetések:

1) Én csak egyre fiatalodom...legalábbis a lányom szerint.

2) És szépülök is. Évről évre. 

***

Zalán hiperszuper sebességre képes, ha mászásról van szó. Ha kergetjük, pláne. Ezt egy alkalommal apja valahogy így kommentálja.

- Nagyon fürge Zalán, csak úgy húzza a kék csíkot. - merthogy kék pizsiben virított aznap este a legény. - Réka vizslatja, nézegeti a járólapot, meresztgeti a szemét, majd visszatér a nappaliba hozzánk.

- Én nem is láttam semmilyen csíkot. Hol van???

****

Egy heves féltékenységi roham lezajlása után elcsendesedik Réka végre.

- Mire jó ez, Réka, miért kell ezt csinálnod? - kérdezem szomorúan. Egy darabig kivár, majd annyit mond halkan.

- Én is emberből vagyok. - azt hittem, rosszul hallok, de nem.

Halovány lila gőzöm sincs, hogy ezt honnan vette, hol hallhatta, eddig nem sikerült rájönnöm.

***

Amíg mosogatok, Rékám mellettem képzeletbeli tortát süt a gyümölcsformában.

- Ez alkoholos süti lesz. - jegyzi meg egyszer csak.

- Alkoholos?? De hiszen akkor abból nem ehetsz sem te, sem Zalán. - felelem.

- De ebben babaalkohol van, azt eheti Zalán is.

Vagy úgy! Az más. 

***

Zalánom mostanában olyasmiket produkál, ha BarnaMaciról van szó, hogy azt egy nyuszi is megirigyelné. Egy este beszélgetünk Rékával, ahogy éppen pelenkacseréhez készülődünk Zalánnál és elhagyja a számat a "szorulás" szó (a pontos szövegkörnyezetet nem jegyeztem fel.) Réka szemügyre veszi Zalánt, meghuzigálja a pizsit a válla táján, majd megállapítja nagyokosan.

- Nem, most nincs szorulása.

- ??? - majd kicsit később: - Mert milyen az, ha Zalánnak szorulása van? Mit gondolsz?

- Hát...nem is tudom. - feleli szégyellősen Réka. - Szorítja a ruhája, nem?