Ahogy a két tepsit betessékelem a sütőbe, Rékán mintha megnyomtak volna egy gombot. A "hisztis vagyok" feliratút.
- Anya, vegyük kiii! Éhes vagytok! - ezt aztán 3 percenként megismétli. Még jó, hogy nem a karácsonyi kacsasütés idejére időzítette ezt a nyafiját, mert akkor az eledel csak 4 óra múlva bukkant elő a sütőből. Jó lassan sütöttem azt a madarat.
Réka elunja a látványsütögetést.
- Kérek pötidanoooont! Nem kell pizza, pötidanon keeeeell! - nem kap, hiszen a pizza majdnem készen van. Percek kérdése. Azért fentebb csavarom a sütőt.
- Anya, olyan nagyon éhes vagyok. - rezegteti szempilláit az éhező (pontosabban éheztetett) leányka. Nem szakad meg a szívem, bár majdnem. Nagyon élethű a műsor.
Kiemelem a végterméket a konyha asztalra.
- Ó, anya, ez nagyon forró!- sápítozik, közben reménytvesztetten térdre rogy.
Ebédünket felvágom a speckó pizza szeletelőmmel.
- Ez meg mi? Miért nem késsel vágod? - valamit morgok a fogaim között, már nem emlékszem mit.
- Anya, miért vágtad fel ilyen kicsikree?! Ez így nem jó!- kap a fejéhez Réka. 3 szelet csücsül a tányérján. Valahogy megbékül a látvánnyal, mert végre nekilátunk. Réka nem fogy ki kritikai észrevételekből.
- Még mindg forróóó, nem jóóó! ----- langyos az.
- Kemény a tésztája. ------ nonszensz.
- Kemény a sonka rajta. ----- Tedd félre! -javaslom két falat között.
- A sajt is olyan..... --------- nem találja a jelzőt, ami a "nyúlós" akar lenni. Mást gondol.
- Csípős a tésztája. ------- rágalom.
- Miért borsoztad meg, anyaaaa?! ------- na jó, lehet, hogy a paradicsom szószban tényleg van egy leheletnyi.
- Látom benne a borsot! ------- mégiscsak rágalom lesz ez. - Az nem bors, hanem oregano. A pizza tetején. - teszem helyükre a dolgokat.
- Csííííp az egész, nem bírom megennii.... ----- ez már a hiszti.
- Szomjas vagyok. ------ kap szörpöt, jó hígat.
- Nincs íze, ez víííz. ------ hát majdnem.
- Szívószálat is, szívószálat is! ----- kap egy sárgát.
- Zöldet, zöldet akaroook! - azt felelem, hogy a sárga szeretne most mindenképpen inni a Réka lánnyal. Ez szemlátomást tetszik neki, mert elhallgat. Fél percre. A jólakott énje azonban már nem keres a kákán is csomót, így ellazulok és nyugodtan falatozunk tovább.
Hát ismerős szitú, mármint a cirkuszhercegnőzés.
VálaszTörlésJót derültem rajta.
Ej de ismerős:))))) És milyen életszagúan írtad le:)
VálaszTörlésNem is tudjátok (bár biztosan megértitek) mennyire jó és nosztalgikus ilyet olvasni egy olyan valakinek, akinek már jóóó nagyok a gyerekei.
VálaszTörlésDe jó is volt ez akkor!
Milyen imádnivalóak is ilyenkor a gyerekek!
Es akármilyen kellemetlen is ez abban a pillanatban, tudjuk, hogy ez szukséges rossz, hiszen meg kell tanulniuk kifejezni a kívánságaikat, és érvényt szerezni az akaratuknak, ugye, nem akarjuk, hogy gyenge kis virágszálak legyenek, akiket bárki kihasználhat?:)
Na és persze, az életben sokszor kell nemet mondani, és ki máson is lehetne ezt gyakorolni, mint a szulokon?:)
Nekem is irtó ismerős a helyzet.....főleg Dávidnál játszottuk el párszor..Rékám egyelőre még nem ilyen szinten üzi az ipart:)de készülök...olyan jó,hogy megörökítetted:)
VálaszTörlésMariann: Megértem. Nagyon is!
VálaszTörlésA célom az volt, hogy a házsártos Réka is meg legyen örökítve, mert 3 éves kis valójának ez is része (egyre nagyobb, ami azt illeti.)Tény, hogy egyszer még ez is hiányozni fog. :-)
Húúúúúú! Nálam ilyenkor néha elszakad a cérna, de igyekszem én is higgadtan végigcsinálni a hasonló helyzetet. Szerintem direkt feszegetik a határokat!!! Pusz
VálaszTörlésIsmerős...az utóbbi két hétben csak csicskának hívom magam...asszem ezzel mindent elmondtam:))
VálaszTörlés