Szombaton délre volt időpontunk a fodrász leányzóhoz, aki csak a mi kedvünkért nyitott ki virágos hétvége kellős közepén. Ez - amellett hogy igen családbarát és kedves volt tőle, szerencsés húzásnak is bizonyult, mint később kiderült.....Először én hajtottam buksim a hajmosó micsodába, addig Zalán a hordozóból figyelte, mit ügyködünk, Réka és Apa pedig játszótérre vonultak, hogy elüssék az időt, amíg sorra nem kerültek.
Ahogy velem végzett a Bodorász, Réka következett. Szinte még le sem ültettük a törölközőhalommal magasított székbe a csajszit, Tibi észrevette, hogy nedves a pólója. Mármint a sajátja. Hoppá, mi lehet az!? Nem sokkal azelőtt ugyanazon a helyen Réka ücsörgött a karjában, úgyhogy nem sok kétségem volt. Vállalkoztam, hogy szagmintát veszek, enyém orr úgyis vadászkutyákat megszégyenítő az utóbbi időben (1 éve). Pisi! - jött az egyértelmű ítélet - Nem málnaszörp. Néma döbbenettel pislogtunk a fodrászszékben finoman szólva is feszengő Rékára. Hónapok óta nem fordult elő, hogy sutyiban bepisilt volna...Ezen úgy fennakadtunk, hogy el is siklottunk ama igen fontos gyakorlati lépés felett, hogy elvittük volna Rékát a vécére....
Réka sötét depresszív hangulatban ülte végig frufrujának megkurtítását, kőszoborként meredt ott és akkor sem nyikkant volna meg, ha térdenállva rimánkodik neki felváltva anyja és apja.....Mint aki rosszat csinált és mélységesen szégyelli magát. Nagyon nagyon megsajnáltam, összeszorult a szívem, ahogy figyeltem őt, simogattam a kezecskéjét, amit ő hagyott...legszívesebben a karomba kaptam volna és jó ideig el sem engedem....
Úgy láttuk jónak, hogy a bepisilésnek nem tulajdonítunk jelentőséget, mintha mi sem történt volna megdícsértük, hogy milyen bombacsaj lett a rövidebb frufruval...aztán nekem hirtelen elő kellett kapnom bal emlőm és az ajtó mögé vonulnom az éhes Zalánnal, így már csak a kétségbeesett, könnyes szemű Rékát láttam feltűnni mellettem, ahogy húzott, húzott volna valahová....Majd láttam, hogy folyik a lábán végig a pisi....Beengedett egy újabb adagot. Ekkor Tibi elvitte a vécére végre, ahol megszabadult hólyagocskája teljes tartalmától.
A bepisilés aztán még mamánál is előfordult szombaton és L. mamánál is vasárnap Martfűn.....séta közben. Egyik alkalommal sem voltam jelen, aminek azért van talán pici vagy nem annyira pici jelentősége,mert ugye újabban alapesetben senki jelenlétében nem pisil, csak engem "tűr meg" dolgavégzése közben. De tovább is van, mondjam még? Hétfőre virradó éjjel arra ébredtem, hogy tocsogok a tejben. Vagy legalábbis ez volt az első benyomás. Hamar megvilágosodtam, hogy olyan történt, amilyen még soha, Réka éjszaka is bepisilt....
3-4 napja volt tehát egy teljesen szobatiszta leánykám, aki szinte 100%-os biztonsággal intézte el a dolgát teljesen önállóan. Ágytiszta is volt a szentem április vége óta, soha semmi gond nem volt a kicsi vagy a nagydolog terén. Most egyre másre bepisil, későn ér a bilihez, becsorog neki a termés...Nem tudom, hol lehet a gubanc és mi hozhatta ezt felszínre egyik napról a másikra.
És hogy ha már két gyerekem van, aggódjak egyszerre mindkettő miatt, mert úgy zajlik az élet....hát második témám Zalán gyarapodása. Vagy inkább nem gyarapodása. Nincs babamérlegünk, de időről időre ráállok Zalánnal a "felnőtt"mérlegre, majd Zalán nélkül...és azt látom, hogy azt a 6000 g-ot az Istennek sem akarjuk elérni. Ma kb. 5800 g volt Zalánom, ugyanúgy, ahogy a múlt héten. 2 hónaposan 5600 g-ot mért a doktornéni.
Reggel, ahogy a friss mérési adatok birtokában leszálltam a mérlegről, egész finom majré tört ki rajtam, ami aztán csak enyhe búvalbéleltséggé változott. Mert hát ha nem gyarapodik enyém bébi, az gubanc. Növekednie kell.
Logikusan felmerülő kérdés, hogy mi a helyzet a tejjel. Én úgy érzem, hogy bizonyos hullámvölgyeket nem számítva van tejem elég. Továbbgondolhatnám az egészet, hogy vajon elég tápláló e, Zalán kellőképpen hasznosítja e, jóllakott e egyáltalán....de eme sorok írásáig nem volt kedvem ízekre szedni a szoptatás témáját, mint olyant. Elmenekültem a játszótérre inkább. Most meg írásba fojtottam a bánatom.
Hogy miért volt csonka a hétvége, majd legközelebb megírom. A kulcsszó: Repülőnap, Kecskemét!
Biztatalak egy kicsit, jó:)
VálaszTörlésPisi balhé el fog múlni, ahogy jött...lehet, hogy valami jobban lefoglalja mostanában és nem figyel rá úgy oda, mint eddig:)
Te, Anya, nem lehet, hogy Zalán nem gyerepodik ugyan olyan ütemben, mint te szeretnéd, de közben nyúlt egy csomót? Ha elég neki a tejcsid mennyiségileg, akkor ne aggódj...ha meg úgy érzed, hogy a végét nem szívja ki, akkor az a melegtől van...inkább szomjas, mint éhes...meglátod, amint elmúlik a kánikula időszak, be fog indulni:))) NO PARA...árt a szépségednek:)))
Pussz:))
Hát a szépségemnek már ganz egal. :-) Köszönöm a biztatást! Cupp!
VálaszTörlésSzerintem (pláne ahogy a legfrissebb bejegyzést is olvastam az imént) mostanra csapódott le Rékában ez a Zalán dolog, hogy biza, Ő most már mindig ott lesz, és hát szeretjük-szeretjük, de mégiscsak osztozni kell vele Anyán, ami már nem olyan buli, mert Anya eddig csak Rékáé volt.
VálaszTörlésTanácsolni nem tudok semmit, csak hogy türelem, és tényleg ne legyen dráma egy-egy bepisilés. De mi is hasonló cipőt taposunk, mondjuk Matyi pont Milán miatt nem akart megválni a pelusától, most pedig általában akkor kell neki pisilni-kakilni, amikor Milántszoptatok-altatok, szóval amikor nem Ő van az előtérben. De ez szerintem tök normál, és majd idővel megoldódik, ahogy Rékánál is.(de az nem lehet, hogy kicsit felfázott, és nem érzi annyira, hogy kell?)
Zalán: Milánnal nekem is volt egy ilyen hónapom, mondjuk később, 5 hónapos korában, és akkor elkezdtük szépen lassan hozzátáplálni.