Gondolatolvasó

 Rékát duzzogva. nyafogva talaltam ma 5 körül, mikor hazaértem. Valami globalizációs jegyzetet keresett, de nem talált. Aztán kiderült, hogy nem is kell neki. Mert L. ,aki egy félistennő, amúgy a töritanárnője küldött erről valami anyagot. Azt meg megtalálta. Megnyugodtam. 

Egyszer csak megkérdezte, hogy vettem-e kávét, látja, jött Tesco. Mondtam, hogy nem, miért, elfogyott? Réka jelezte, hogy igen, már tegnap is az én kapszulás koffeinmentesemre fanyalodott rá, emlékszem? Arra mindenképp, hogy nem ízlett neki, így a nappali asztalon hagyta, hogy majd én biztos megiszom....Én nem fogyasztok bizonytalan múltú tejeskávét, ki tudja mióta figyel az ott. A héten nem jelenthetek szabit hasmenésre hivatkozva, az biztos. 

Némi nyühü-brühü után azt is megkérdezte, vettem-e Sprite-ot, tudom, ahhoz lenne ízesítő meggyes szirupja. Bevallottam, hogy eszembe sem jutott. Hát, de hogy ő kérte egy hete...és én tudom, mennyire vágyott az ízesített italra. Nem mondtam meg neki, de nem tudtam. Még rosszabb, bűntudatot sem éreztem. 

Az jutott eszembe, hogy kicsit le vagyok maradva Rékából. Hisz a legutóbbi ruha beszerzésnél is rácsodálkoztam, hogy csak a low waist gatyók jöhetnek szóba. Kérdésemre, hogy mióta, a tündér csak annyit felelt, hogy két éve....Mi van???? Magas derekúaknàl tartok.

Mikor ezután Réka nyafogni kezdett, hogy nincs itthon semmi normális innivaló, rámutattam, hogy én speciel, mint boomer (Zalán szeret minket annak hívni) csapvizet iszom. Igaz, szűrtet. Van ásványvíz is. Citrom, cukor. Teafilterek. Szörp. Persze érveim nem hullottak termékeny talajra. Mondjuk itthon van reggeltől estig, készül az érettségire, a kisbolt pedig a szomszéd utcában, de lényegtelen. 

Amikor kérdezem, kell-e valami a boltokból, sosem kér semmit. Persze mennyivel jobb,ha kitalálom magamtól....

Ui: Ja, és jégkrémet sem rendeltem, gondoltam, amit múlt héten ő maga vett (arany árban) abból még maradt, mert beosztja.  De nem.  

Ui2: Ma, pénteken, találtam egy doboz kávét a konyhaszekrény tea-kávé polcán. Nem a pulton volt, az igaz, de csak ki kellett volna nyitni a szekrényt. Mindegy, már vettünk két új dobozzal. Kiderült, hogy a mandulás már a kedvence, nem a mogyorós, ebben is le vagyok maradva.  

 

Füstölgés még mindig érettségi témában

 

Réka pénteken megírta a német érettségit is, így az írásbeliekkel végzett.  A két nyelvi érettségi sikerült a legjobban elvileg - és erre számítottunk is, de Réka nem vitte túlzásba az értékelést. Annyit mondott, hogy "jó lesz", hogy aztán ez az áhított 80% feletti vagy nem, én már nem is mertem firtatni. Egy kicsit meredt a hajam az égnek, mert a két angol esszét meglepően hamar összedobta, talán fél idő alatt, pedig az emeltre van 90 perc...de lenyeltem a megjegyzést, hogy "remélem, nem csaptad össze".... A kiscsaj nem is tikkadt ki az 5 érettségitől zsinórban..annyira. A magyar után aludt csak délután, a többit végignyomta.

Hihetetlenül megkönnyebbültem az írásbeliek végeztével és a hétvégén úgy tettünk, mintha nem is lenne érettségi, pihenés viszont volt a javából, Réka is főleg lustálkodott és ezt abszolút meg is érdemelte. Közben ezen héten már elvileg el kellene kezdeni a készülődést a szóbelikre - szerintem. A hétfői napot Réka ehhez képest a lovardában töltötte és este a vacsoránál közölte, hogy a szerda napra ugyanezt tervezi. Majdnem a torkomon is akadt a falat. Tibi irányából fájó volt a csönd, nem nagyon tiltakozott, én azonban annál inkább. Végül megállapodtunk, hogy rendben, akkor hétfő-szerda rendben, lovagolhat, de aztán a hét hátralevő részén már tényleg ne, elvégre vannak nemesebb feladatai is.  Plusz a frász kitört, hogy ledobja a ló és eltöri valamilyét, mehet gipszben szóbelizni....

Múlt héten is megdöbbentett, mert valahogy kiderült egy párbeszédből, hogy a nyelvi érettségikre nem igazán tervezi kidolgozott szóbeli tétellel készülni. Merthogy - meg kellett kapaszkodnom   - nem tartja szükségesnek. Eddig mindkét nyelvvizsgáját így rakta le és gondolta, nyertes módszeren ne változtass!  Finoman jeleztem, hogy de, én szükségesnek tartom a tételek kidolgozását, ha nem is szóról szóra, de legalább bő vázlatban. Hiszen magas százalék a cél és nem a nyelvvizsgás 60-70%. Hozzáteszem, nem biztos, hogy meggyőztem.  Eszem megáll. 

Nekem tetszik valahol, hogy ilyen könnyen kezeli az érettségit. Nem mondhatnám, hogy szorong és rágörcsöl....Csak azért nehogy két szék között a földre pottyanjon!....Én már nem emlékszem, hogy készültem a szóbelikre, de arra igen, hogy a lelkiismeretem hajtott.....A magyarra sokat készültem, aztán kihúztam Kafka Átváltozásokat, amit valahogy nem is olvastam, de azért nagyon jó lett. Lehet, a törire többet készültem, ki tudja már. ... Visszatérve Rékára - azt nagyon élvezi, hogy nincs suli, gyakorlatilag a tanévnek vége, kész passz....Hát igen, a június elejei emeltek még viszonylag távolinak tűnnek...

Emelteken túl

 Tegnap voltunk konzultáción Zalán kapcsán, úgymond nemhivatalos párterápián Tibivel. Úgy volt, hogy ez a harmadik és utolsó alkalom, Tibinek elege van, mégsem hallottam az egy óra leteltével, hogy elég és nem kérünk új időpontot. Folytatjuk 3 hét múlva. 

Nagyon érdekes volt, sok mindent láttam, rájöttem, megbeszéltünk pszichológus támogatással, kerettel, tényleg hiánypótló volt. A végén mondani kellett egymásnak egy mondatot, hogy "azt szeretem/tisztelem benned, hogy...". Tibi ettől berzenkedett, túl mélyre ment ez nála, végül csak felsorolt egy sor erényemet, de egész mondattal nem tudta kimondani, amit gondolt vagy érzett. Én ilyen szempontból képzettebb vagyok, azt rebegtem, hogy azt szeretem benne, hogy ő olyan stabil, rettenthetetlen, a hajóm a viharban, a biztos pont az életemben...akire lehet számítani. Akit szeretek és aki szeret. Befejeztem, mielőtt meghatottam volna saját magam...Szép ülés volt. 

Persze a főszereplő Réka, aki ma angolból is leérettségizett, legalábbis írásbelin. Nekem még mindig meg kell csipkedni magam, hogy ilyen vén diák a lány, majd csak felfogom egyszer.... Jól sikerült neki, bár ő szerintem továbbra is annak örül, hogy túl van rajta. Minden vizsga napról napra jobban ment neki, a tegnapi emelt töri, mai emelt angollal is elégedett, aztán meglátjuk 24-én, mit ér ez százalékban.... Holnap nêmettel zárja az írásbeliket. 5 nap, 5 vizsga.  Nagyon drukkolok továbbra is minden végzősnek!!

Réka ballagása

 

Elballagott a kiscsaj. Nem bőgtem. Nem mintha ezentúl erről írnék minden bejegyzésben, hogy mikor és mi okból bömböltem vagy nem. Pusztán hirtelen ez jutott eszembe. Viszont azt azért megjegyezném, hogy amikor baktattunk hátra a ballagásra a suliudvarra azon a keskeny folyosón a gimin belül, elhaladtunk az egyik lépcsőház mellett, ahonnan lehallatszott a ballagók éneke.  Ereszkedtek le egymás kezét fogva, bejárva néhány osztálytermet. Ahogy suhantunk a folyosón a sok-sok régi tabló mellett, hát könny szökött a szemembe.... De aztán többet nem. Valahogy inkább nevettünk meghatottságunkban is. Olyan szép volt a négy osztály, mind egyforma ruhában, hogy még az sem tűnt fel, milyen nagy a tömeg. Mutatok még néhány képet a városi ballagásról. Itt az a szokás, hogy a környék 3-4 gimije, technikuma tesz egy kört a városban a saját sulijuk alsóbb éveseink gyűrűjében., közben ballagási dalokat énekelnek és mivel nem mindenki helyi , részben búcsút vesznek a várostól is. Aki helyi és egyetemre megy más városba, dettó.  A Vargások, vagyis Rékáék idén a parkban kötöttek ki a Városháza/Megyeháza mögött és ott engedék el (környezetbarát) lufijukat az űrbe. Miután 10-től visszafelé számoltak. Szép volt, emlékezetes volt, keserédes volt eme ballagás....

Ja és találtam egy képet a kiselsős Rékáról is. 

Ilyen kis cukker-mukker elsős volt. Valamikor az őskorban, azaz 2014-ben. Legalábbis azt hiszem, akkor...

Ilyen volt, ilyen lett.

Hangulatkép április végén

 

Ma 4 éve pontosan, hogy megjött a nagyboríték a gimiből, hogy felvételt nyert Réka a Vargába. Nem volt akkora meglepetés, mert a másik két gimi gyorsabb volt, onnan már megkaptuk az elutasítást.  Este étteremben vacsoráztunk, úgy ünnepeltük a gimis lányunkat. Azóta is emlegetjük azt a vacsorát, bár ez mellékszál.

Reggel a csodásan felújított Bíróság épülete mellett araszolva arra gondoltam, hogy talán jelkép is lehetne, hogy pont elkészült a renoválás, mire Réka is lassan beérik. Már csak néhány fehérruhás munkás söprögetett a környéken. A gimi sarkán Tibi megtorpant az autóval, vártuk, hogy kipattanjon a lány, majd bebillegjen az 5 méterre található bejáraton. Szokás szerint nem kapkodta el, nem érdekelte, hogy mögöttünk is áll autó, gyalogos forgalom mozog fel és alá. Én sosem bántam ezt, legalább volt egy kis idő, gyönyörködtem a gimi felé haladó tini kavalkádban. Hogy lehetnek ezek ennyire csinosak és szépek? Fiatalok és hamvas, ropogósak. Amikor azonban jobbra kanyarodtunk, távolodván a gimitől, valami gyomorszájon vágott. Valami nem stimmelt...De nem tudtam, hogy mi.  

Néhány perccel később a Mekis lámpánál Tibire néztem és annyit motyogtam:

- Holnap visszük utoljára Rékát a suliba.... - majd teljesen váratlanul elkezdtek szivárogni a könnyeim.  Majd áradni. Megint lezárul egy korszak és bár ezt tudtam eddig is, nem ért váratlanul, igazából az egész 12. év hihetetlennek tűnt. Fejben megvolt és most megérkezett testben is. Betalált, a kiscsaj leérettségizik, felnőtt lesz, hisz 18 múlt decemberben, elköltözik, egyetemista lesz és és..és....brühühü.... Tibi csitítgatott, hogy hagyjam már a könnyeket, ez az élet rendje, ez így normális, és hasonlók, de én csak itattam az egereket, kiengedtem a palackból, ami benne  volt. Nem bántam. Nagyon nem érdekelt, éreztem, hogy jót tesz. Viszont nem akartam kisírt szemmel dolgozni menni, úgyhogy viszonylag gyorsan abbahagytam. Ahogy újra Tibire néztem, láttam, hogy ő is lopva törölgeti a könnyeit, látszólag teljesen érdektelen dolgokról beszél. Elkezdtem nevetni, majd mindez könnyekkel keveredett. Szóval volt itt minden, érzelmek túláradtak....

A régi irodában kezdtem a napot, valami roppant fontos mappát kerestem és hát a fiúknak amúgy is megbeszélés volt, a szokásos keddi, úgyhogy addigra megnyugodtam. Fogjuk rá! Amúgy is allergia szezon van.  Délután aztán, ha hazaérek, kereshetem Réka fekete ceruzaszoknyáját, amiben elvileg ballag csütörtökön, ám egyelőre nem találja. Remélem, gyorsan meglesz.