Rékában lehet bízni

 

Megkérdeztem, tud-e 10 olyan mondatot idézni, amit gyakran mondok vagy legalábbis szoktam kiejteni a számon. Ezeket sorolta, persze csípőből, sokat nem kellett törnie a fejét rajta.

- Nem láttátok a telefonom?

- Hol a táskám?

- Hol van a töltő már megint? Itt kellene lennie, egy lenn és egy az emeleten. A többivel azt csináltok, amit akartok.

- Most ültem le....

- Persze, hogy kikérdezem.

- Nekem hoztatok valamit? 

- Melyikőtök volt?!

- Lefelé! (Diónak szoktam csak.)

- Anyának a kicsi kincse...... (Diónak)

- Menjél a helyedre (Még mindig Dió)

- Mostál már fogat?.... De hogy ma...?

Aktuális mondataim 2025

 - Látom, megint elharapóztak a dolgok a konyhában.....

- Ha én nem csinálom meg, akkor persze senki...

- Mosogatógépbe kell tenni, nem elég kihajítani a pultra... 

- Mi borult itt ki?

- Minek rendeltetek, van itthon kaja...

- Minek rendeltetek, hisz főztem...

- Ne nasizz légyszi, mindjárt kész a vacsora...

- Mióta nem szereted a chilis babot? 

- Jól van, csípős, majd kárpótollak holnap rántott karfiollal. Na ugye...

- Biztos nincs semmi tanulnivaló?

- Jójó, csak kérdeztem....

- Eszel mást is, mint avokádós pirítóst?

- Jól van na, az én papucsomat nem találtam...

- Szennyesládába 10 éve nem találtok bele...15 ha szigorú vagyok...

- Smink nélkül még szebb vagy...

- Hogyhogy hogy kell bekapcsolni a tévét? 

- Hogyhogy hogy működik a mosogatógép, ugye viccelsz?

- Ilyet nem mondunk, kimoshatnád a szádat...

- Most egy hónapig megint nem rendelünk semmit...

- Nem tudom, ki ette meg, én nem...

- Ne visíts már, biztos Zalán megette...

- Nasit nem vettem, így is egy vagyont fizettem...

- Hogyhogy min stresszelek annyit?

- De,  figyeltem, csak most kiment ez a fejemből...

- Miért ég az emeleten az összes lámpa?

- Nekem is mondta apa, mennyi lett a vízdíj...új rekord. 

- Nekem a te korodban két kabátom volt, egy tavaszi és egy téli...

- Hagyd már békén a kutyát!

- Tudod, hogy azt utálja a kutya....

- Nem jelentkeztem, gondoltam megteszed te, a te nyelvvizsgád...

- Én biztos nem másolom be helyetted a házit...

- Hidd el, megtanulnám helyetted is, ha lehetne...

- Kérd már el légyszi M-től a házit, ne nekem kelljen zaklatni az anyukáját....

- Mégiscsak nyolcadikos vagy....

- 15 éves leszel májusban...15!!! 

- Tegnap fizika tz volt?!.... És tanultál rá??

- Nem, a hármas nem kifejezetten jó jegy irodalomból...

- Miért robban fel minden másnap a cipőtartó, lépni nem lehet az előszobában....

- Segítesz kipakolni a szatyrokból? Tiéd a hűtős cucc és a fagyasztós....

- Ezt nem is mondtad...

- Ezt miért nem mondtad...

- Ezt mondtam már?  

- Beugrasz a patikába ezért?

- Szuper, ezt is kipipálhatjuk...

- Remek, ez is letudva...

- Kapsz netet tanulás után.

- Nincs kedved, nincs kedved...nekem sincs, mégis teszem a dolgom...

- Azonnal kapcsold ki a laptopot, hányszor szóljak még?

- Érettségire jó lesz...

- Fürödtetek már? 

- De mikor? Mindjárt éjfél...

- Nem tudom, nincs a fejemben a teljes menetrend.

- Te gyönyörű fiú....

- Csinos vagy, rajtad minden jól áll, egy zsák is...

- Dedede, tetszik, csinos...

- Fér még ruha a szekrényedbe? Jó, csak kérdeztem...

- Kitartás, holnap már péntek....

 

Vizslaszínben

 

Jelentem, megvagyok, megvagyunk, nem túl jó formában, de legalább a fejünk(-em) a víz felett van és nem alatta. Egyelőre. 

Tudnék sok mindenről mesélni, főleg a lelki dolgokról, ám nem nagyon nyílt blogba való dolgok ezek, igaz, elég sok mindent osztottam már meg az elmúlt sok-sok évben, ami nem blogba való, de most érzem is ezt ezzel a témával kapcsolatban. Annyit elárulok azért, hogy jó hírek nincsenek....legyen is elég ennyi.

Zalánnal ortopédián voltunk múlt héten, 3 hónapja vártunk erre az időpontra, ehhez képest nagyjából 2 órát ücsörögtünk ott n+1 kamasz és egy darab felmenő/kamasz között. Mondtam is Tibinek, hogy némileg megvilágosodtam, mi a különbség az orthopédia és a reumatológia között, amit sosem értettem igazán, de nem is vettem a fáradtságot, hogy elmerüljek a témában.  

A kórház rendelőintézetének bejáratát éppen felújítják, így a kórházi szárnyon keresztül kellett átverekedni magunk,  hogy eljussunk a betegfelvételig, sorszám lekérésért, rendelő előtt helyetfoglalásig... Zalán felmérte a terepet és rögtön leszögezte, hogy ő 11-ig hajlandó várni, aztán hazamegy. Megígértem neki egy Burger King ebédet, de visszadörmögte, hogy ő 11-kor akkor is lelép. Nem tudom, hogy lépett volna le, mikor se bérlete, se jogsija, de mindegy, mert nagyjából pont 11-kor szólították. Rá kellett jönnöm, hogy a doktornőt ismerem, Rákóczis anyu, bár sosem gondoltam, hogy ilyen magasrangú asszonyság mellett baktatok el a suli folyosóján - mikor még arra jártam (Zalán 4. osztályos múltjában) 

Zalánnak kisgatyára kellett vetkőznie, de már a póló láttán némileg elsápadtam, ugyanis pont úgy nézett ki az a fehér, feliratos póló, mintha abban is aludt volna, de megnyugtattam magam, hogy ezt csak én tudom, az öltözőben Zalánon kívül úgysincs senki. Tibit nem engedték be, mondván, hogy zsúfolt lesz a rendelő, várjon odakinn. Hát majdnem mondtam valamit. Ha 3 hónapot várok egy időpontra, hagy legyen már fél m2 hely a második szülőnek is, mert egyébként elfért volna és az oxigén sem tűnt volna el hirtelen a rendelőből. Volt még egy körünk röntgenre, aztán vissza, negyed órát vártunk, míg látták a felvételt a gépen, de nem látták, aztán még mindig nem látták, aztán egyik irodában látták, másikban nem, átmentünk a másikba, mire az egyikben is látták, szóval vissza, ....volt egy kis kaland, de végül az lett, hogy kapott 25 alkalmas gyógytornát receptre és fél év múlva kontroll. Úsznia kellene, meg sportolni, de Zalán őszintén bevallotta, hogy egyikhez sincs kedve, szóval nem volt népszerű  a doktornőnél. Vetett még rá egy utolsó, sokat mondó pillantást, aztán eltűnt a 3 egybe nyitható rendelő jobbszélső bugyrában.  Egyébként megmérték a fiút, 184 cm. Cipő nélkül. Ha kihúzza magát. Ami nem szokása. 

Az öltöző magányában eszembe jutott, hogy aznap rakják ki az iskolák az ideiglenes sorrendeket a továbbtanulóknak...Gyorsan megnéztem mindhárom listát, elég szomorú helyen van Zalán, ebből lehet, hogy fellebbezés lesz, arra mindenképpen fel kell készülni. Mindegy, a végleges listáig várunk és reménykedünk. 

Beültünk volna a BurgerKingbe, de Zalán nem akarta, így csak rendeltünk és hazavittük az ebédet... otthon pedig bepusziltuk. Baromira jólesett, már mindenki nagyon éhes volt.

Mi történt még? Réka jelentkezett angol nyelvvizsgára, áprilisi kör. Én úgy képzelem, hogy egy nyelvvizsgára készülés úgy néz ki kívülről, hogy a sok-sok tankönyvből ki sem látszik a Réka orra, de én egyáltalán nem látom tanulni. Ráadásul a nyelvvizsgadíj sem jár vissza immár, bár ha elkaszálják, semmiképpen nem jár vissza... Viszont a jó hír, hogy ő azt nyávogja folyton, hogy ő készül...szóval ezt is elengedtem. Érettségi előtt felsőre akar menni, hát nem tudom, szerintem egy magas %-os emelt töri fontosabb lenne, majdmeglátjuk még...

Egy kis vicces történet a végére:

Vettem magamnak egy karamell színű kapucnis pulcsit, valahogy nagyon megfogott a színe. Megérkezett, felpróbáltam, hümmögtem, hogy nem az igazi a színe mégsem, de napfényben egész cuki. Mutatom Tibinek, hogy mit szól hozzá, látom, hogy furán csillog a szeme. Kérdezem, hogy mi van?! Mondja, hogy semmi-semmi, horkan egyet, ahogy elneveti magát, csak pont olyan a színe, mint a Diókutyának......

Kedd, többször frissítve

 

Tudom, mit felejtettem el leírni tegnap, a böjtről nem is meséltem. Egyelőre egyszerű és sima minden, bár eléggé koncentrálnom kell, hogy véletlenül ne jusson hús a számba, magyarán el ne felejtsem, hogy böjt van. Tegnap pl. délután, amikor hazaértem valami KFC maradékot pillantottam meg az étkezőasztalon egy dobozban, mire nyomban beleharaptam, egész finom volt. Egy óra eltelt vagy kettő, mire a semmiből belém hasított, hogy bakker...abban volt csirkehús is. Hát biztos érdekes arcot vágtam, a szemeim kidülledtek....

Semmi különös nem történt ma amúgy, kellemes munkanap volt, nagyjából végig esett az eső, de olyan tavaszi, illatos fajta és mert annyira kell az eső, nem is bántam. 

Menü: rakott kel a húsevőknek, nekem gombapöri rizzsel. Ma sajtosszendvicset ettem ebédre rukkolával és hársfavirág teával, utána még lett volna egy nullás tejberizsem, de azt nem kívántam, megmaradt holnapra. Reggel nem volt jó a gyomrom (megint, úgyhogy vészfények kezdenek kigyulladni az agyamban és lehet, mehetek vissza a dokihoz, akit decemberben már egyszer felkerestem) úgyhogy csak túrókrémet ettem...majd később tízóraira egy banánt.

Folytatom, mert közben kénytelenek voltunk elmenni az Intersparba tejfölért.

Hétvégén megnéztük a régóta várt Hunyadi sorozat első 2+1 részét. Engem rendesen beszippantott, imádom az ilyen sorozatokat, filmeket.  A látvány, a fényképezés, a jelmezek az alaktítások minden nagyon frankó, nekem egyetlen kritikám van eddig, egy pindurkát sok az intim, buja jelenet...de ízlések és pofonok.....Az biztos, hogy nagyon csalódott voltam, hogy nem kettesével adják le a részeket, csak a szombati volt dupla. A rendezői változat nekem jobban bejön, úgyhogy szerintem ezentúl azokat fogom nézni, vagy mindkettőt. 

Zalán itthon töltötte az elmúlt két napot, mondván, hogy nem érzi jól magát, viszont hétfőn volt töri doga, mégpedig egyetemes töriből, amit németül tanul, úgyhogy szerintem azért nem érezte jól magát hétfőre virradóra, mert elfelejtette a dolgozatot. Ő persze tagad...mindhalálig tagad. Most pl. az órarendjét keresi, amit nem talál égen, földön, tudom, az lesz a vége, hogy amíg nem nézhetjük a Liverpool meccset a PSG ellen, mert az csak előfizetőknek elérhető, ami nekünk nincs, átnézhetek minden egyet papírcetlit a nappaliban, hátha előkerül az a nyavalyás órarend. 

Ma is fájt a fejem estefelé.  Már odáig jutottam, hogy megmértem a vérnyomásom, nem-e az magas, de bár nem tankönyvi, nincs 120, de nekem soha nem is volt annyi, max zsenge lánykoromban. Szóval nem magas a szokásos. Szóval fogalmam sincs,miért fájt, most is fáj egy picit, de ittam sok folyadékot és elvisszük Diót mindjárt sétálni. Ha már úgysem tudjuk nézni a meccset.....Hajrá, Liverpool!

Ui: Úgy hallottam, 30 nap tűzszünet jön az ukrán - orosz (amcsi) háborúban.  Az is valami! Nagyon kellene már a béke, legyen vége ennek a háborúnak!!!

Hétfő megint

 

Nem jött össze a "mindennapírok" a múlt hét minden napjára, de szerintem beszélek én így is eleget...

Tibi végül pénteken nem beszélt az orvossal, pedig a lelkére kötöttem, rettenetes, ahogy köhögött....úgy vágtunk neki a hétvégének, hogy antibogyó semmi. Végül az idő őt igazolta, hiába aggódtam szerencsére, mert bár szombaton még elég beteg és kókadt volt, vasárnapra határozottan javult az állapota. Viszont így nem tudtuk kihasználni a csodás későtavaszinak is beilllő időjárást, mindössze kétszer fél óra Diós séta erejéig. (Bár bevallom, hogy a hirtelen meleg miatt vagy másért, én sem éreztem kirobbanó formában magam, inkább olyan nyűgösen, fejfájósan, de persze azért imádtam, hogy ennyire szép idő volt). Szóval sem kirándulás, sem túra, de még egy kiadós bicajozás sem volt, csak a szokásos kimosok mindent és megfőzöksütök mindent, ami eszembe jut. Abból volt bőven....

Vasárnap kimentünk a "szülői házhoz", ami ugye már üres.... Gondoltam begyűjtöm a csekkeket, kiürítem a postaládát...Valaki megteheti ezt helyettünk, nagyon köszönöm a segítségét, mert kizárólag csekkek, levelek voltak a postaládában. A kutya első megmozdulása az volt, hogy megkergetett egy fekete macskát, aki úgy tudta, a kert amúgy kutyátlan. ... Na a macska kerítésre fel, Dió után, macska visszapattant a kerítésről és mint egy lassított felvételen, láttam, hogy a macska gerince vészesen közeledik Dió pofájához, de nem derült ki mi történt volna, ha ők ketten tovább ismerkednek, mert Dió mancsa beszorult a kerítés lécei közé és irgalmatlanul elkezdett ordítani, vonyítani. Nosza, elhajítottam anyám leveleit, rohantam oda segíteni neki. Második nekifutásra sikerült felrántanom a mancsát a lécek azon magasságába, ahonnan immáron ki tudta húzni és elszaladt megkönnyebbülten. A macska biztos sokkot kapott, többet nem láttuk. 

Pakolásztam is egy kicsit, megtöltöttem a kukát, hoztam el megint konyhai eszközöket, poharakat, a fürdőszobából a maradék mosószert, ilyesmit, majd hirtelen a legfelső fiókban, a fürdőszobában megtaláltam anyu fésűjét...Először csak egy pillantást vetettem rá, mielőtt belöktem a fiókot újra, majd alaposabban is megnéztem magamnak. Valóban az ő fésűje volt, bár több is akadt neki, ebben még ott voltak a hajszálai...Ez megint ilyen váratlan traumaként ért, ilyenkor olyan, mintha gyomron vágnának, csak már a gyomrom nem görcsöl, mint ősszel de fizikai fájdalmam van, zihálva veszem a levegőt pár másodperce, némileg összegörnyedve, aztán elmúlik... Tibi végignézte a produkciót némi részvéttel a tekintetében...

Ma megjött a hagyatéki végzés. Gondoltam, majd egy időpont van benne, mikor kell menni a közjegyzőhöz, de nem. Elmondásuk szerint - mert tesóm felhívta az ügyvédet- olyan egyértelmű minden az öröklésben, hogy ilyenkor hagyatéki tárgyalás sincs. Szóval mindent leírnak egy levélben, 15 nap van fellebbezni, különben jogerőre emelkedik és kész, passz. Amúgy jobb ez így, egy próbatétellel kevesebb, csak meglepődtem... Ja és küldte a számlát persze, rajta a banki adatokkal, ahová a közjegyzői illetéket, díjat be kell fizetni. Hát legalább örökösödési adó ránk nem vonatkozik....

Valamit biztos elfelejtettem...Ja igen, hazagurulunk vasárnap, kiszállunk a kocsiból, Dió nekiiramodik, elkerget egy rigót, fel a fára. Sok esélye nem volt, nem mondom...Mármint a kutyának. Ezúttal azonban Dió megsérült, az ötödik karmát a mancsáról az egyik lábán annak rendje és módja szerint letépte, amikor felszökkent a drótkerítrésre.... összevissza csöpögtette vérrel az előszobát, mire elláttuk a sebét. Mára kutya baja szerencsére, itt horkol éppen mellettem, majd kinő neki másik köröm. Vagy karom.