Pénteki füst eregetés

 Imádom a péntek délutánokat, estéket, tele vannak felszabadultsággal és reménnyel a hétvége előtt. Az ember olyan szabadnak érzi magát. Nem mintha hétfőn nagyobb mértékben lennék rab, mint pénteken, tök jól érzem magam a munkahelyemen (csak vinne be valaki és hozna haza. Mármint reggel be, délután haza, nyilván. Valamint értékelnék egy 9-15 közötti munkaidőt)vagy ilyesmi, de mindegy. Egyébként nem rossz úgy kezdeni a munkahetet, hogy csütörtök az első napom, még ha otthonról dolgozgattam is és másnap máris péntek. Viszont mostanában, remélem, nem leszek beteg. Szép kerek és hosszú munkaheteket szeretnék.

Egy pici, apró "Réka mondta", mielőtt még elfelejteném. Magyaráz nekem valami ruhamárkáról, amiről soha életemben nem hallottam, de állítólag nagyon menő és persze nem olcsó... Réka egyik mondata ezzel kapcsolatban: "Ó, pedig ez régi márka, a kétezres évek óta létezik...". Egyébként örököltem tőle egy Dorkó (vagy Dorko) pulcsit, amit soha nem hordott és ment is volna talán a padlásra, ha nem lenne rám jó. (De csak azért, mert oversize volt Rékára) 

A hétvégén visszaülök a szobabicajra, ami elég régen háttérbe van tolva (szó szerint), ámde a hét (illetve a múlt hét) feladata lett volna,hogy rápattanok, csak közben lerobbantam, úgyhogy most talán a hétvégén előre tolom valahová a tévé közelébe és tekerek egy epizódnyi Grace klinikát vagy egy félidő Liverpool meccset, mindegy. 

Réka küldött valami 5 perces hasazós videót mindenféle gyakorlatokkal. Tegnap be is mutatta egyik feladatot a másik után, mit mondjak, játszi könnyedséggel és lágy mosollyal az arcocskáján....Ahogy figyeltem,m gyanús is volt, hogy valami nem stimmel, aztán rájöttem, hogy ami nála mosoly, nálam vicsor.... Hétvégi menü - lasagne, fasirt tzatzikivel, borsóleves és talán fánk.... A hűtőben van még fokhagymás-sajtos csirkerolád, ehhez lesz sajtos brokkoli. Mindent sajttal eszünk. Karácsonyról maradt lazac a fagyóban, ha nagyon elfogy a kaja, azt elkészítem magamnak (más nem eszi meg) egy kis fokhagymás tagliatellével. Mindent fokhagymával eszünk....

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Régi kerékvágásban

 

Reggel kicsit elbizonytalanodtam, csütörtökön kellene-e nekem dolgozni.  Kevésbé éreztem magam kirobbanó formában, mint kedden, de már a főninek megírtam a munkakezdés dátumát, nem akartam kavarni, hogy mégsem megyek.... Úgyhogy dél tájban a rendelőben találtuk magunkat, hogy kikérjük a táppénzes papírt (majdnem azt írtam, hogy zárójelentést, de nem...). A bejárati ajtón állt egy felirat, hogy felsőlégúti betegeknek kötelező a maszk, mire Tibi felvette a maszkot, mondván, hogy fáj a torka, én meg csak az első néhány percre, aztán a táskám mélyére süllyesztettem...A váró teljesen üres volt, sehol egy teremtett lélek és fél óra múlva vége is volt a rendelésnek, ahogy volt. Örömmel konstatáltam, hogy volt fűtés, mert őszi sűrű látogatásaim során mindig meg lehetett fagyni, a konvektorok hidegen meredtek mindenütt....

Kicsit gyanakodott, vonakodott a házidokink, hogy a hétfői táppénzre jövetel után hogy tudom zárni is a táppénzt 2 nappal később, de nagyon nem vitatkozott. Magyarázkodtam, hogy a hétvégén megszenvedtem a javát, amivel nem nagyon foglalkozott, viszont valahonnan eszébe jutott hirtelen és váratlanul, hogy mi a helyzet a mammográfiával? .....Pislogtam párat, aztán nyeltem is egyet, majd diplomatikusan hallgattam. Még mélyebben kongott a csönd, mikor megkérdezte, mikor voltam utoljára, éééés már lőtte is fel a felhőbe a beutalót, legalábbis azt mondta. Biztos hajlott koromnak van valami köze ehhez, bár 45 felett ajánlott kétévente a vizsgálat, én meg már a 45. szülinapomra is nosztalgiával emlékszem....Hát majd beiktatjuk az ütemtervekbe ezt is.....

Múlt héten vérvételen voltam allergénekre tesztelték a vérem. Nagy meglepetés nem történt, mert egy csomó gyomra allergiás vagyok, ahogy azt tudtam is, némelyik nevét igaz, soha még csak nem is hallottam, de felismertem őket a fizimiskájuk alapján. Allergiás vagyok továbbá a marhaszőrre (!) és a kutyaszőrre is (itt csak bőrtünet van szerintem, bár ki tudja...) éééés parlagfűre is, amire a kezdet kezdetén, zsenge fiatal allergiásként nem voltam érzékeny.  Plusz még pár dologra. Ami jó, hogy élelmiszerre egyelőre nem, bár ugye a parlagfűnél van keresztallergia, de mindegy....Úgyhogy mehetek szakorvoshoz a papírral és kérhetek valami gyógyszert, amit nem recept nélküli cucc, mert azok már nem hatnak. 

A héten volt egy cuki beszélgetésem egy ismerősömmel gyászfeldolgozás témájában. Neki az volt a véleménye, hogy a gyászév kifejezés nem véletlenül gyászév, hagyjak időt magamnak , elegendőt, gyógyulni a traumákból. Teljesen igaz egyébként, a gyászévről el is feledkeztem....végülis mire az ember megél egy teljes évet már a szeretett személy nélkül, az is egy folyamat...A karácsony megvolt, olyan volt amelyen - úgy éreztem, soha nem lesz olyan, mint régen, vagy akár tavaly, nem is lesz....) és most következik februárban anyu névnapja és szülinapja....Most ott tartok, hogy ha kezembe kerül egy kézzel írott cédulája mondjuk, egy fontos telefonszámmal vagy egy sütirecept, nem kapok egy gyomrost képzeletben, hogy kedvem lenne összegörnyedni.... nem mindig. De előfordul. Fotókat sincs kedvem nézegetni róla, sőt, beszélni sem szeretek róla, úgyhogy nem bánom, itthon ritkán kerül szóba. ...Úgyhogy a helyzet még nem az igazi, de dolgozom magamon....Azt még nem is említettem, de az illetékes kórház környékére sem tudok egyelőre menni, ahol anyu meghalt, legalábbis nem önként...

Zalán mondta

 Zalán szeret a nappaliban tanulni. Pontosabban nem ritkán kénytelen, hogy szemmel tudjuk tartani, valóban tanul-e. Olykor elbambul, máskor kiesik a ritmusból, nem ritkán olyan gondolatok születnek meg benne, ami egyébként nem szokott. Ma egyszer csak, teljesen váratlanul megtörte a csöndet a tanulóidőben:

- Egyébként miért szoktál vasalni? Hogy simábbak legyenek a ruhák?

- Gondolod, szórakozásból csinálom? - pislogok rá meglepve.

- Végülis..minden ruha más, változatos tevékenység....szerintem megnyugtató is....meg minden. Áthúzod rajtuk a vasalót.....párszor.... 

- ??? Most ezt nem mondod komolyan.....

Hajnali füstölgés

 

Úgy döntöttem, holnap le is zárom a táppénzt. Hihetetlen, de hirtelen szinte teljesen meggyógyultam....Érdekes, ilyen villám gyógyulások elő szoktak fordulni velem, de nem mostanában. Mindenesetre örülök neki, remélem, nem fordul vissza, mint a nyári zivatarok olykor, hogy elcsitul, aztán más oldalról támad, mikor már nem is számítasz rá.. Szóval csütörtöktől meló. Itthon is hozzáférek a céges e-mailekhez, ami újdonság volt 2024-ben.

Szóval csak azon füstölögtem hajnali 6 órakor, félálomban még, hogy az hogy lehet, hogy a viszonylag közeli Kecskeméten 4 (négy!) gimnázium is a befért a legjobb 100 közé a gimis ranglistán, míg nálunk ez a szám megáll a kettőnél és ezen intézmények is inkább lefelé csúsznak, mint felfelé....Kecskemét milyen menő már! Még tavaly hallottam, hogy a volt gimis osztálytársam lánya nem helyben, hanem Kecskeméten járt kéttanos gimibe, amilyenhez akkor Szolnokon nem volt hasonló (olyan kéttan most sincs). Vajon ehhez köze van hanyatló (?) oktatásunknak? Szerintem egyébként, hogy válaszoljak erre, nem volt köze. 

Nálunk a top gimi a városban a Verseghy, valaha én is azt terveztem, hogy Réka oda fog járni. Aztán jött egy durván poroszos, nagyon erős emelt németes 8 év általánosban és Réka ezt már nem szerette volna tovább tolni.  Az meg köztudott, hogy a Verseghyben inkább barátságtalan a hangulat, hogy finom legyek. Az akkoriban hasonló szintre emelkedő  gimit választotta, és én hagytam, hogy legyen, ahogy ő szeretné. Végülis a döntése abszolút jónak bizonyolt, eddig úgy néz ki.....leszámítva az osztályfőnököt. Ő nevelt arra rá, hogy szülői értekezletre járni abszolút időpocséklás.  Szerencsére gimiben én úgy látom, hogy a lényeg azon van, hogy az érettségi tárgyak, emelt tárgyak tanárai toppon legyenek és szerencsére ebben Réka minden segítséget megkap, ami miatt megkönnyebbültem. 

Végülis lehet, merész húzás Kecskeméthez hasonlítani bármilyen szempontból Szolnokot, de vessetek a mókusok elé, én szeretem Szolnokot is. Többnyire. Nyilván fejlődésnek van hely. Azonban. Én ide jártam fősulira is 20-30 éve és ahhoz képest ég és föld a város,  rengeteget fejlődött. Kecskemét lakossága is szerintem kétszerannyi lehet, mint Szolnoknak, még talán fiatalabb is több él ott, mint nálunk. Amit még tudok, hogy Réka gimijében nem nyomják az OKTV-ket tűzzel-vassal, mint a Verseghyben, ahol fél osztályok vagy még többen elindulnak és tény, nagyon szép eredményeket szoktak elérni. Érdekes megfigyelni, hogy a háttérben mindig valamilyen kiemelkedő tanár szokott állni, aki sorozatban aratja diákjaival a sikereket. Mivel egyes rangsorban az OKTV eredmények is befigyelnek, lehet,  ez is oka a mi gimink lefelé csúszásának. 

Amúgy pedig mit jelent a sorrend, ha egyébként az ember elégedett a gyermeke iskolájával? Na ugye. Most ez olyan kusza, hiányos, csapongós poszt, dehát milyenek a hajnali füstölgések?  

Betegszabin....újra

 

Pénteken este még csak kapart a torkom, szombat reggelre fokozatot váltott és gyilkosan fájt  , de ami még rosszabb, az arcüregem is bejelentkezett. Viszont meg tudtam főzni az ebédet. Vasárnapra reméltem, hogy jobb lesz a helyzet, de minden csak meredeken rosszabb lett. Egyenesen nyomorultul éreztem magam, minden porcikám fájt, a bőröm érintésre is,  úgyhogy nyaaaaffff.... influenza vagy covid vagy valami  vírus, ki tudja. Mikuláskor voltam utoljára lerobbanva,  bár akkor inkább a gyomrom, úgy emlékszem....ami annyira nem is volt régen, de annyi kórság és nyavalya vett körül mostanában, a gyerekek is hazahoztak finomságokat, hogy nem is csoda - újabb betegszabi. A háziorvossal nem beszéltem, de nagyon nem is volt rá igényem, ha rosszabbul lennék, majd felhívom (de remélem, nem lesz ilyen...)

Nem akarom elkiabálni, de egész jól érzem magam.... azért nyugtával dicsérem a napot. Szedek mindenféle vitamint, rengeteget iszom és igyekszem pihenni. Mondjuk, elég gyorsan elfáradtok, süteménysütésbe vagy bonyolultabb konyhai műveletre alkalmatlan vagyok. Reggel a Gilmore Girls egyik epizódja alatt zoknikat pároztattamm, összegyűlt egy nagyobbacska kosárnyi...de leizzadtam, kidöglöttem, úgyhogy nem végeztem teljesen.  Tibi szerint viszont semmi bajom, mert túl élénk vagyok és túl sok teendőre emlékeztetem egy dolgos hétköznapon-munkanapon. Pl. hogy Réka szemcseppjét / krémjét el kellene hozni a patikából. Jó, hát Tibi mondta, hogy el fogja felejteni fél óra múlva, én csak emlékeztettem jó feleség módjára. 

Réka is itthon van egyébként, mert a szeme nem teljesen oké, van is időpontunk dokihoz, még odébb, jövő hétfőre.... Hajnali hétkor így aztán írtam doktornéninek, fotóval illusztrálva a helyzete.... és válaszolt rá meglepetésemre, hogy tett fel a felhőbe gyógyszert, pedig beutalót vártam, vagy valami indikációt, hogy nyomuljunk be a rendelőintézetbe, de úgy kb. rögtön....Szóval Réka még holnap itthon tengődik (törire bejelentkezett telefonon keresztül), szerdán remélhetőleg újra iskolaképes...Ma viszont sütött  gofrit, juharsziruppal és tejszínhabbal, ami isteni volt, biztosan egy lépéssel közelebb vagyunk a gyógyuláshoz...