Séta előtt

 

Ma este 8-ig őriztem Zalánt, hogy tanul -e, úgyhogy nem főztem, de receptet azért hoztam. LASAGNE, ahogy én szoktam.

Legelőször mindig a besamellt készítem, 10 dkg vajat megolvasztok és ráöntök 80 g lisztet. Jól elkavarom,  picit pírítom, ne legyen csomós,  majd ráöntök több részletben 1 liter tejet.  Kavargatom, kavargatom, majd sózom, teszek bele jó sok (fél teáskanál) szerencsendiót, mert úgy szeretjük, de ki hogy. Aztán nagyjából 20 dkg parmezánt is belereszelek. Ha éppen nincs itthon, akkor cheddar is megteszi, de mondjuk pl. trappista kevésbé finom. Ha picit sűrűsödik, lezárom és tekerek bele jó sok feketeborsot, frissen őrölve. Hagyjuk hűlni, félretolom, torkoskodom belőle, mert már ez is nagyon finom magában. 

A ragu következhet. Olykor ez már előző nap készen van, az a gyorsabbik eset. Ha nincs, akkor muszáj reszelni egy-két répát, néhány szár angolzellert és aprítok nagyon apróra hagymát, mondjuk egy fejet (soffritto). Ezt alaposan lepirítom elvileg olivaolajon, gyakorlatilag növényolajon....Az sem baj, ha picit odaég, pörkölődik, jó lesz az. Aztán hozzácuppan a darált husi. Mindenféléből lehet készíteni, de persze marhahúsból a legeslegfinomabb. A  fél kg daráltat is jól lepirítjuk. Ehhez jön 1,5 dl vörösbor, valami jobb féle, de csak ha van éppen nyitva. Lasagne miatt kizárólag nem bontok friss üveg bort....Majd a passata, ebből olyan 3 dl körül.  Ezeket itt mindent összerottyantom, illetve el ne felejtsem a fűszereket. Ízlés szerint babér, rozmaring, só, bors, oregano, kakukkfű, worcestershire szósz. Kb. egy órát főzzük alacsony lángon, de olykor kavarjunk rajta, nehogy leégjen. Érdemes a levét is  pótolni vízzel, ha elfőtte, a szokásos bolognainál bővebb leve kell hogy legyen. Langyosra hagyjuk hűlni, majd ha ez megvan, elkezdjük rétegezni a lasagnetésztával, amiből én szárítottat szoktam használni, nem frisset, de emiatt még nem panaszkodott senki. Ragu - tészta- ragu - tészta - besamell a sorrend, közben a besamellből is lehet locsolgatni a ragura, ne sajnáljuk, 1 liter tejből lesz bőven. Én úgy szoktam, hogy a sarkokba mindig öntök egy kis besamellt, azzal zárom a tésztát, nehogy száraz maradjon valahol, az a jó, ha a besamell jótékonyan elfed mindent.  A legtetejére locsolhatnék még egy kis olivaolajat és tehetnék rá extra sajtot, de én nem szoktam. 

Alufólia alatt sütöm, hááát, hogy meddig, nagyjából 45 percet, egy órát. Ha nincs éppen alufólia, akkor sem kell kétségbeesni, úgy is megsül és finom lesz, sőt isteni lesz. Egyik nagy kedvencünk itthon.

Azt hiszem, nem maradt ki semmi. Ha csak bolognait főzök, egy dl tej a legutolsó hozzávaló a ragunál, lasagnenél ez vagy eszembejut vagy nem. Valahogy a tejtől lesz tökéletes a ragu állaga. Fontos, hogy ne legyen sótlan a lasagnenk, az nem ideális.

Ami pedig minket illet, éppen játszik a Fradi és vezet 3:1-re, úgyhogy minden szép és idilli. 

Holnap már végre péntek, amit nagyon vártunk, mert rohadt sokat kell tanulni és alig győzzük. Most pl.holnapra nem volt idő megtanulni a bioszt, mert már 8 óra volt és mindenki elfáradt (mármint Zalán). Németet meg matekot szoktam tanulni Zalánnal még mindig, a többit kiadom és várok, hogy felmondja. Illetve a föci németül van, azt picit lebutítom neki, hogy jobban haladjunk. 3 hete tart a suli és bátran állíthatom, teljes gőzzel nyomják a gombot. 

Klassz, hogy ilyen szép idő van, remélem, november 1-ig így is marad, nagyon szeretem az egyre színesebb és nagyfényes őszt, hív, hív és egyre hív a Nagyegedi tanösvény is, ami ősszel a legszebb szerintem és legkésőbb az őszi szünetben meg kell látogatnunk azt az ösvényt. Úgy volt, hogy az őszi szünetben visszatérünk a Mátrába vagy Pécs környékére, de egyrészt Rékának nincs kedve (??) elutazni, másrészt rendeltünk egy új kanapét, aminek elég borsos lesz az ára, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy az őszi szünetben itthon maradunk. Illetve kirándulni lehet, akár több egynaposat is, de wellness az egészen biztosan nem lesz. Kicsit sajnálom, mert Sikonda annyira, de annyira gyönyörű ősszel és imádom azt a szállodát is....

Hosszú évek sorozata törik meg jövőre, mert a suli pályázata a Határtalanul (7. osztályosok kirándulása) programban legnagyobb meglepetésünkre nem lett nyertes....Nagyon nagyon sajnálom, mert bár vittük mi már Erdélybe a gyerekeket, nem is egyszer, tudják milyen az beszippantani az ottani levegőt illetve a hegyek látványát és mindazt a csodát, ami Erdéllyel jár, de azért csak fantasztikus élmény lett volna az osztálynak, Zalánéknak is. Pont az az évfolyam nem tud utazni, akit soha még egy tanár vagy ofő sem mert vagy akart elvinni egynaposnál hosszabb útra....Bezzeg Rékáék már alsóban leléptek 2-3 napra.... Érdekes, hogy több forrás áll rendelkezésre, mégis idén történt az, hogy nem nyertünk, fogalmam sincs, hogy min múlhatott. Úgyis terveztünk egy utat a Hargitára, Gyimesbe, Gyergyóba, ahol még a gyerekek nem jártak, hát muszáj lesz jobban fókuszálni erre az útra majd.....

Majd még mesélek, de a kutya ma még nem sétált....

 

Heti kedvenc - túrós pite

 

Rupáner-Gallé Margó receptjeit nagyon szeretem, tőle hoztam most ezt a túrós pitét. Leírom, én hogy készítettem ma...

Először mindig a töltelékhez nyúlok,  nem tudom, miért, talán ha az már készen van és ínycsiklandó finom, egyszerűbb összedobni a tésztát lelkileg vagy ki tudja. Az aranygaluskánál is a sodót főzöm meg először...

Nagyjából 75 dkg túrót áttöröm krumplinyomóval némileg - attól függ, mennyire rögös, adok hozzá 10 dkg porcukrot, 1 zacskó vaníliás pudingport, 2 tojás sárgáját, 2 evőkanál tejfölt, egy citrom (bio) héját.  Félreteszem, majd még jön hozzá összesen 4 tojásfehérjéből a hab.

A tésztához kimérek 50 dkg lisztet és elmorzsolok benne 25 dkg vajat. Ha ez megvan, eltűnt szinte a lisztben a vaj, csak morzsákat alkot, akkor  hozzádobok egy zacskó sütőport, 18 dkg (lehet 20 is) cukrot, 2 tojás sárgáját, csipet sót és annyi tejfölt, amitől klasszul összeáll, kb. 2 evőkanál. Jól kezelhető tésztát kell hogy kapjunk, ha szakad, ragad nyújtáskor, akkor még tolni kell bele lisztet. 

A tésztát megfelezzük és lisztes felületen nyújtunk két lapot belőle, majd sütőpapíros, nagyjából 35x35-ös tepsibe rakjuk az egyiket. Jól megszurkáljuk villával. A kimaradt négy tojásfehérjét kemény habbá verjük, előbb a felét jól elkeverjük a túróban, majd a másik felét óvatosan, nehogy összetörjön. Lehet a tésztára egy kis zsemlemorzsát szórni, de én most elfelejtettem, simán a lapra borítottam az összes túrókrémet. .... Óvatosan elegyengetem, majd mivel elfelejtettem a reszelt citromhéjat is, gyorsan pótolom. Egyszerűbb akkor a túróba tenni a citromhéjat, amikor még nincs a tésztán a túró. Kinyújtjuk a másik lapot is, majd feltekerjük a sodrófára és ráhelyezzük a túróra. Megszúrkáljuk sűrűn villával, és 170 fokos előmelegített sütőbe toljuk, alul-felül sütésre.

35-40 perc múlva készre sül, látni fogjuk a szélén, hogy sötétebb arrafelé a tészta. 

Hagyjuk szépen langyosra hűlni, nagyon szépen szeletelhető, finom süti. Egy kis porcukor nem árt a tetejére, ha teljesen kihűlt. Meglepően finom a tésztája is, az ember csak tolja és tolja az arcába.....

Két héttel beljebb

 Avagy ennyi telt el eddig a suliból, ámde az őszi szünet még fájdalmasan messze van. 

Szerdán szabadságon voltam, mert anyut vittük kontrollra. Ötkor keltünk és mivel előző este eléggé pörögtem még a szászsebesi út miatt, nem sokat aludtam, nagyjából 5 órát, ilyenkor pedig menetrendszerűen hányingerem volt, émelyegtem és nem tudtam sem enni, sem inni. Eszembe jutottak az egyetemi évek, amikor öt-hat körül ugyanígy indultam az éjszakába elkapni egy-egy zh-t vagy másféle vizsgát. Akkor is émelyegtem, csak akkor még nagyobb volt bennem a majré...

Korán beértünk a kórházba, talán 7 óra lehetett, bár nem engedtek be bennünket a főkapun, ezért a parkolós bejárathoz kellett átállni, ahonnan anyunak többet kell gyalogolni a rendelőig, ami necces. 2 kontrollal ezelőtt le kellett ülni pihenni a Sürgit átszelve, amitől mindig kiráz a hideg is, bár most üres volt és kihalt, sehol senki. Picit örültem, anyu nem is akart szusszanni,  csak haladt tovább az apró kis lépéseivel az ambulancia felé. 

A célban leültünk, beszélgettünk, mutattam neki fotókat és közben jöttek egymás után az aznapra időpontosok.  Most már harmadszor hamar beszólították anyut, öt percig nem volt benn...A menetrend ugyanaz, labor sürgősségi vérvétellel, soron kívül, aztán várunk az eredményre és ha elég pofás, mehet haza, ha nem, be kell feküdnie pár napra. Közben mivel komplett kórházi cuccal kell mennie,  azokat én hurcolom. Most is, mint mindig, megkérdezte tőle a doki, hogy hozott- e kórházi csomagokat. Igen. Majd a következő kérdés, hogy egyedül jött-e. Persze, nyolcvan évesen 3 szatyorral zsonglőrködött a Mutti keresztül a városon. Hogy jött volna egyedül? Mindegy. Ez biztos valami szokásos orvosi small talk. Nem jut eszébe más. 

Hamar ki is jött a dokitól és itt végeztünk is, még fél 9 sem volt. A labor egy másik épületben van, de szerencsére nem túl messze, így újra átverekedtük magunkat a továbbra is üres Sürgin és át a központi laborba. Itt anyura rátört a szorongás, hogy őt múltkor leszidták, mert a sürgősségi vérvételhez nem tépett sorszámot. Node minek sorszám, ha soron kívül bekopog? Megkérdezett egy sorstársat, aki már végzett is a vérvétellel, hogy most akkor téptek-e sorszámot vagy nem téptek, mi a helyes. A doki hónapokkal ezelőtt elmagyarázta, hogy soron kívül bekopoghat, nem kell kivárni a sorát, de a vérvételes nő megzavarta anyut. Ráadásul most az ajtóban álltak szintén sürgősségi laborbeutalóval nagyszájú népek és szinte elküldték anyut sorszámot húzni. Hát jó, akkor sorszámot húz. A laborban is alig volt várakozó, csodálkoztam is, valószínűleg még korán lehetett, de így ki kellett volna 10-15 embert várnia (hogy azok hol bújkáltak, nem tudom, összesen lézengtünk 10-en a váróban). Egy idő után anyu ücsörgött a széken, kivárt, majd látva, hogy azért jópáran vannak előtte, bekopogott és a kis cetli helyett, hogy ilyen és ilyen osztályról küldték sürgősségi laborra, odaadta a 123 sorszám helyett a 136-ost, amit húzott. Persze rögtön leszúrták, hogy minek jön be ezzel a sorszámmal. Szegény, úgy jött ki a vérvételi szobából, mint a kivert kutya, bár mikor előkapta a kis cetlit, megenyhült a vámpírnéni is, gondolom. 

Innen ki ebből az épületből, át egy harmadikba, fel az osztályra, ott leadni a vért, jeleztük, hogy várunk az eredményre és csatlakozhattunk a többi aznapi kérdőjeles beteghez a társalgószerűségben. Itt a tv, amire egy papír van ragasztva, hogy csak nővér kapcsolatba be, két asztal, rajta elszórtan könyvek ... aki nem tudja, hogy marad vagy megy illetve akadtak, akik kezelésre jött, hátha elüti az időt, anélkül, hogy beléállna az ideg...

Namost a kórház, amiről eddig írtam, megfelelő állapotban van, az ambulancia az új szárnyban van egy ideje, ami ha jól emlékszem, akkor épült, amikor Zalán született. Réka kezét már az új műtéti blokkban drótozták össze, szóval minden világos, tágas és új. Az osztály fenn is felújított, tiszta, minden oké vele igazából. A nővérek többnyire kedvesek, néha túl hangosak, de lényegtelen. Viszont itt várakozni kellett és nem is keveset, mert még 3 óra múlva is ugyanott ücsörögtünk és az eredményre vártunk. Aztán amikor az már megvolt, fél órán belül jött a cuki nővérke a lelettel, hogy mehetünk haza. Ő is olyan vidám mindig, mint anyu, ha jó a lelet, ami olyan kedves tőlük. 

Ami érdekes, hogy nagyon fiatalok az orvosok, egészen biztosan 30-on aluliak.  Kedvesek és udvariasak, meg minden, bár nem nagyon ismerem őket, de annak tűntek. Ami picit problémás volt, hogy a munkájukat ott végezték a nővérpultban, így az összes beteg minden problémáját mindenki, de mindenki hallgatta akár akárta, akár nem. Én speciel nem akartam. Így is megtudtam, hogy Takács bácsi bal heréje meg van nagyobbodva és bár nem szólt az ambulancián, de csak meg kellene néznie egy urológusnak, hogy felveheti-e a kezelést (valami fenntartó kemó... nem tudom, mi az, de nem hangzott jól.) Aztán odajött a kb. 25 éves doki a Takács nénihez, hogy mióta nagyobb az a here és volt -e láz, stb. stb. Hogy aztán mi lett Takács bácsival, nem tudom, mert eltűnt a laborban valami zacskóval, ahová vizelettenyésztést kellett vinnie, majd át az urológiára, majd vissza az osztályra. És ez csak egy példa, mert az összes többi beteg sorsát is végighallgatta, aki akarta. Aztán jött egy pizsamás pasas, hogy vett tőle vért a nővér, de nem akar elállni a vérzés, de akkor meg oda sem mertem nézni. Ellátták nagyon kedvesen a nővérek, majd visszatotyogott az ágyába szegény, hogy na úgy néz ki, ma sem hal már meg....Mondták neki a csajok, hogy ők is remélik, hogy nem. Közben mögöttünk valahol, valamelyik betegszobában nagyon csúnyán köhögött valaki, mint aki a halálán van....Fél 12-kor nagyon örültünk, hogy hazamehettünk. Ilyenkor általában a büfében veszünk valami szendvicset vagy péksüteményt, de anyu mondta, hogy menjünk egyenesen és mielőbb haza. .... Az más kérdés, hogy a Lidl-nél megálltunk és jó alaposan bevásárolt gyümölcsből, zöldségekből és néhány finomságból. Én vettem egy kis adag szusit, mert azt nagyon szeretem és ha Lidlben járok, szoktam venni, és csak akkor. Aznap még nem ettem semmit és már valahogy elmúlt az émelygésem....boldog voltam én is, hogy anyu otthon lehet és október végéig nem is kell menni kontrollra, szóval megint egérutat nyertünk egy picit. Nem tudják a dokik miért és nagyon nem is nyomoznak az okok után, de a vártnál jobban van anyu, ami nagyon jó és reméljük, minél tovább tart a dolog. 

2-fél 3 volt, mire hazaértünk, addigra Zalán már itthon volt, de nem nagyon örült nekünk, mert rögtön nekiállt volna Tibi irodájában játszani, amire így nem volt módja. Én behívtam ebédelni, könyörtelenül....

Rékáék felöl továbbra sincs sok hír, ma volt a szülői értekezlet, de nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek. Picit szégyellem is magam miatta, hogy így ellustultam ilyen téren, de olyan jó volt négy órakor hazatekerni, itthon  nekiálltam megfőzni a borsólevest és mire öt óra lett, a husit is a sütőbe toltam és nekiállhattunk lomtalanítani a padlást,mert nálunk holnap lesz ennek a napja és általában korán, már dél tájban össze szokta szedni a lomot az autó (amit hagynak egyéb gyűjtögető népek belőle), úgyhogy ma este mindenképpen ki kellett pakolni. Szóval megint ellógtam a szülőit, sőt, jövő kedden lesz a Zaláné, arra sem tervezek menni. Sok mindenről nem szoktam szerintem lemaradni, de valahogy tudom, hogy egyébként ott lenne a helyem...

Szóval lomtalanítás --- Na itt is volt gubanc, mert amióta le lett szigetelve a melléképület is, nem merek felmászni a létrán a padlásra, mert másmilyen technikával kell fellépni. Mutatta is Tibi a módját,de én azt úgy nem merem, úgyhogy sanszos,hogy soha többet nem leszek fenn a padláson.....Jobb híjján azt selejteztük le, amit Tibi talált, én csak nyújtogattam a nyakam be az ajtón a létre tetejéről, de felkapaszkodni nem mertem. Azt mondta, hogy rengeteg doboz gyerekkönyv van ( könyvet nem dobunk ki, nem selejtezünk elvből) és néhány doboz ló és kisautó kivételével minden, de minden játék már a padlásra költözött. Néhány társasjáték még nem, igaz, azokkal sem játszunk már....  

Réka hazahozott egy nyomtatványt, hogy a pénteki lyukasóra alatt el szeretné hagyni az iskolát, ezt pedig csak szülői engedéllyel teheti meg. Nekem megnyugtató volt a tudat, hogy 8 és cirka fél 3-fél 4ig jó helyen van a gyermekem, nem üti el és le semmi, de úgy néz ki, pénteken a 3. órában ki fog ruccanni a szomszédos könyvtárba,hogy tanulhasson (hát persze). Aggályaimra azt válaszolta a lány, hogy fél 4 után is kilapíthatja egy autó hazafelé jövet, nem mindegy? A hajam égnek állt és megígérettem vele, hogy nagyon vigyáz magára. Úgy...mindig és általában. 

Hogy nála mizu a suliban, nem nagyon tudom, az a heti 3 fizika biztos fog fájni, de ahogy a hozzáállását látom, nagyon nem izgatja, mert jövőre már nem is lesz fizika, elengedi, mint a forró krumplit. És ha nem számít, hát nem is izgatja. Az órarendjén fel volt háborodva és ki volt akadva, de legalább nincs nulladik órája és viszonylag mindig ugyanúgy 7-8 órája van, kivéve pénteken, amikor hat. Asszem legalábbis , ez maradt a végleges órarendje. 

Ja, Zalánék oltást kapnak hamarosan, kettőt is majd gyors egymásutánban, mert neki is kértük a HPV ellenit. Mondjuk azt nem is mondtam, de tegnap fájt a torka, ma már fújta az orrát és be is van rekedve, úgyhogy 2 hétig bírta nyavalya nélkül....Általában az őszi szünetig sosem tart ki hiányzás nélkül, de remélem, most mégis, mert nagyon szar ez a hetedik és nem kellene hiányozni. Remélem, hétfőre helyrepofozzuk sok folyadékkal, vitaminnal, pihenéssel....

Föciből ugye nem sikerült tanárt találni, aki német szakos és föci szakos is egyszerre, úgyhogy most leadja nekik az anyagot a föci szakos két órán és a harmadik órán jön a német szakos és leadja ugyanazt (??) németül. Ez két hét programja. Persze a számonkéréshez mindketten ragaszkodnak, úgyhogy nem tudom, ez hogy lesz a gyakorlatban....A német anyag elsajátítására van két hetük, de sok a cucc és nem is könnyű, úgyhogy kell is rá két hét. Ehhez képest egy hét már eltelt és hozzá sem szagolt Zalán az egészhez.... Töri van még németül, szerencsére abból még ismételnek. Német civilizáció .....remélem, idén is csak házidolgozatokkal  és prezikkel sok jó jegyet lehet szerezni. Még németből is ismételnek, ahogy tudom...Fizikából és kémiából egyelőre a beszoktatás folyik, kicsik a leckék és kísérleteznek minden órán. Rékáéknál is így kezdte K. néni, aztán pár hónap múlva lett ez másképp is....

Na befogom, mert már elmúlt éjfél. Bocs a félrepötyögésekért, majd visszaolvasom az egészet holnap és javítom. :) Szép hétvégét mindenkinek! 

 

Villámlátogatás

 

Hétfőn villámlátogatásra utaztunk a Főnivel Erdélybe. Pontosabban Romániába, de nekem elég nehezen áll rá a szám erre a szóra, bocs... Szászsebesre utaztunk egyébként, ahol a német partnerünk megvett egy fűrészüzemet és ennek mi úgy megörültünk, gondoltuk, megnézzük, mi a kínálat. Egyébként túl korán ugrottunk rá a lehetőségre, mert még P. (aki a német) sem volt képben igazán. Teljesen olyan volt, mintha mi kedden jártunk volna gyárlátogatáson, ő meg hétfőn....de előtte még soha..

Szászsebes, ahogy a neve is mondja, nem annyira magyar település, sőt szinte egyáltalán nem. Már amennyit tudok róla, szinte semmit. Viszont valaha németek, vagyis szászok lakták. A szászok nem annyira jófejek, mert általában ha arról volt szó, nem a székelyekkel, magyarokkal fogtak össze, hanem a románokkal (de javítson ki valaki, ha jobban ért hozzá), de mindegy, mert azóta Szászsebes is román lett leginkább, habár akadt bőven nyoma a szász örökségnek is. 

Az utazástól magától már egy héttel előtte is nagyon ráparáztam, tiszta idegállapotban voltam, mert úgy tűnt, ütközni fog a ciklusom elejével...vagy hogy mondjam. És izé, nekem olyankor itthon van a helyem a ciklus 2. napján, mert semmi másra nem vagyok alkalmas, csak a mosdóba járni. Ilyenkor utazni sem tudok, vagy ha igen, hát óránként mosdó közelben lenni ezen az egy napon. Na most én kiszámoltam, hogy pont rosszkor leszek rossz helyen és ezen totál kikészültem. Végül ezért vagy másért, de elkerült a ciklus eleje, hogy úgy mondjam, szóval hátra is dőlhettem volna akár....

Főninek szép és kényelmes autója van, plusz szerintem nagyon jól vezet, úgyhogy szeretek vele utazni. Ebéd után indultunk, előtte én 3szor voltam vécén az idegtől, de végül rendben elindultunk, személyi igazolvány volt nálam és egy kisbőrödben két váltás ruha. Egy melegebb és egy lengébb. Sima, eseménytelen utunk volt tulajdonképpen, Arad felé gurultunk le délre, ott meg valahol fel az autópályára és suhantunk, mint az álom. Főni imádta a szolgáltatásokat az autópályán, bár nem nagyon vettük őket igénybe, de tetszett, hogy léteztek. Ingyen volt a mosdó a MOL kúton, de a nemMOL kúton is. 

Valamikor este fél 7-kor értünk Szászsebesre a német cég által foglalt szállodába, pont akkor, amikor egy nagy busz német turista is befutott. Pontosabb egy nagy piros busz fáradt és törődött német turista. Szerencsére még előttük eljutottunk a recepcióra, bár rendszeresen fogadhatnak csoportokat, mert ment minden, mint a karikacsapás, azt látszott. Némi kárörvendéssel nyugtáztuk, hogy mi a 4 csillagos részen kapunk 1-1 szobát, a németek pedig a három csillagosban. Egy hölgy rikácsolni kezdett, hogy mi az, hogy nincs lift, de gyorsan megnyugtatta a recepciós, hogy van lift, no para.

Elfoglaltuk a 20 fokra lehűtött szobákat, amik tényleg nagyon szépek és tiszták voltak, csak valahogy nekem nagyon hiányzott belőlük Tibi....és a gyerekek....és Dió. 

Átsétáltunk az étterembe, ahol a németek már javában vacsoráztak a másik csoporttal, akik horvátok voltak. Szerencsére az angollal nagyon jól boldogultunk bárhol és bárkivel, senki nem mondta, hogy noinglis, úgyhogy helyet foglaltunk az egyik napernyő alatt - este fél 9-kor és megvacsoráztunk. Először kaptunk egy menüt, aztán szóltak, hogy csak pizza van és rántott csirke salátával. Aztán hogy nincs citromos sör, amit a főni kért, aztán egy órát kell várni a kajára, aztán végül kaptunk végre legalább inni kólát és sört, végül 10 perc múlva megkaptuk a meglepően finom pizzát és a nemtudommilyen csirkét, de a Főni megette. Örültünk a villámgyors kiszolgálásnak. 

Hangulatos volt a hely, mindenféle nyelvet hallottunk magunk körül és olyan nyár feelingje volt az egésznek, szeptemberben, egy hétfő este. Lehet, hogy ott még nem kezdődött meg az iskola, azt éreztem? Fogalmam sincs, de elég sok volt a fiatal. 10 körül már nagyon álmosak voltunk, úgyhogy fizettünk és felbattyogtunk a szobánkba. Én még aztán olvastam az ágyban, mert magyar idő szerint mégiscsak 9 óra volt. Bevallom, egy kicsit féltem egyedül a szobában, túl nagy volt és túl sok volt az idegen zaj. Tudtam, hogy zárva az ajtó, de mintha valaki matatott volna az ajtó előtt, aztán valaki a mellettem levő szobában is fura hangokat művelt, sőt, azt is a hallottam a néma csöndben, hogy a Főni a szobánk falán túl telefonál...Végül éjfél volt már , mire elaludtam, pedig végre kipihenhettem volna magam, na mindegy....

Reggel 9-re vártak bennünket az üzemben, úgyhogy még előtte kényelmesen megreggeliztünk. Még azelőtt leadtuk a kártyákat a szobákhoz, a csomagokat az autóba tettük, úgyhogy még tanúi voltunk, hogy 8 után nem sokkal a németek elhajtottak a piros buszukkal együtt. 

Az üzemnek már korábban is osztrák tulajdonosa volt, nem úgy nézett ki a fűrészüzem, mint ahogy valamiért gondoltam, hogy káosz lesz rajta és elhagyatottság, hülyeség volt ezt még csak sejteni is, mindegy. P. fogadott bennünket az egyik tárgyalóban. P. szerintem nagyon jó pasi, főleg ahhoz képest, hogy német. Egy kicsit úgy néz ki, mint egy jóképű dr House fiatalon. Kék szeme volt (vagy hát van), hullámos haja és a biztonsági mellények felöltésénél vettem észre, hogy Boss farmer van rajta. Mennyi lehet egy BOSS farmer? Ilyen jól fizet ez a cég? 

P. , mint általában a németek, nem nagyon volt vevő a humoromra kifejezetten, de nincs ezzel baj, olyan nagy cimborák vagy barátok nem vagyunk, most láttam életemben másodszor. Azért kedves volt, mert kifizette a hotelszobákat és úgy volt, hogy együtt vacsorázunk vagy reggelizünk, leszámítva, hogy ő már fél 8 körül reggel túl volt mindenen, este pedig fogalmam sincs, hol és mit evett, de biztos korábban, mint mi. P. mellett szól mindenképpen, hogy elég jól nézett ki és ez egyáltalán nem ment ki a fejemből, amíg vele egyeztettünk. A fűrészüzemben nem sok kérdésünk lehetett, mert akkora a zaj, előtte és utána viszont mindent átbeszéltünk. 

Helyi idő szerint 11-re túl voltunk mindenen. Ja, vittünk neki egy üveg Tokajit (a jobbikból) és egy ocsmány barna céges pólót, amit - majdnem mondtam neki - felvehet, ha mondjuk autót szerel vagy festi a kerítést, de valamiért aztán ezt mégsem említettem meg. Úgysem szerel autót vagy fest kerítést egy ilyen pasas, mint ő, de mindegy.

Hazafelé aztán kevésbé sima utunk volt. Egyszer, a két autópálya szakasz közötti eldugott ösvényen megállt az élet majdnem két órára. Két órára a negyven fokban. Az volt a szerencse, hogy Főni működtette folyamatosan a légkondit, így nem pusztultunk meg. Inni nem nagyon mertem én, mert nem tudtam, hol találunk mosdót legközelebb, a Főni bátrabb volt, csak eltűnik a bokrok közt és kész, végülis. Két óra alatt elhihetitek ,baromira meg lehet unni a román rádiót, ami valami borzalom volt, nem tudom, mit fogtunk be az autóval, de szerintem azt senki nem hallgatja, a románok sem. Mivel a telefont tudtuk tölteni, így podcastokat kezdtem bedobni a Főni szórakoztatására, de már pont akkor, amikor megindult a forgalom és végre megint visszataláltunk az autópályára.

Temesvár környékén sajnos búcsút kellett venni a hegyeknek, majd akadály nélkül megérkeztünk Arad környékére, ahol megebédeltünk ...volna, de közölte a román pultos, hogy nem tud adni szendvicset, csak fél óra múlva, mert leltározik. Délután kettőkor. Főni egy darabig gyanakodva méregette a srácot, várta, hogy majd tényleg elkezdi a leltárt, de mivel meg se moccant, hát egy pihenőhellyel arrébb robogtunk. Főni megette az egyetlen sajtos-sonkás croissantot, úgyhogy én csak egy simát ettem, nem is voltam éhes, igaz. Tetszett, hogy mindenki tud valamilyen szinten angolul. 

Az mindig egy kedvenc élményem minden külföldi útból, amikor átlépjük a magyar határt, nekem az mindig olyan megkönnyebbülés, öröm valahogy. Na most erre elég sokat kellett várni, mert óriási sorok gyülekeztek arra, hogy belépjenek a Schengeni határokon. Személyautóból. Mert kamionból tényleg végtelen végtelen sor állt....Itt összesen másfél órát álltunk, amennyit még soha, úgyhogy erre se jövünk többet, azt biztos. Előttünk egy német rendszámú autóban egy román pasas folyton kiszállt és beszállt az autójába, eléggé idegesítő volt, amikor századszor is kipattant, visszapattant a 40 fokban....Türelmesen vártunk, én annak örültem, hogy légkondiban ülhetek és nincs velünk egyik gyerek se, és pláne nincs velünk a kutya....Többen vadul dudáltak időnként, hátha attól gyorsabb lesz az ügyintézés, de hát ettől nyilván nem lesz semmi haladósabb. Rajtunk nem múlt, 5 másodperc alatt végeztünk a román határőrrel és 2 másodperc alatt a magyarral. Szerintem ha a Főni mellett Bicska Maxi ül,azt is átengedik az én személyimmel, mert az érvényes volt. Mindegy, megkönnyebbülés volt, hurrá itthon. Jó sokáig voltunk külföldön, nem mondom, még egészen 24 óra sem volt. 

Este fél 6-ra értünk haza, ami román idő szerint fél 7....szóval ki lehet számolni, mennyit utaztunk, ha 11-kor indultunk. A kutya végtelenül nagyon örült nekem, majdnem ledöntött a lábamról mindenestül és itthon várt a család egy Mekrojál menüvel. Kicsit hideg volt, de mindegy, eléggé éhes voltam, megettem volna a rántott cipőtalpat is.

Ennyi a sztori röviden. Ma szabin voltam, majd mesélek erről is, csak a kutya várja a sétáját. Holnap már csütörtök, repül ez a tanév.... Pénteken már matek doga....és nekem Vargás szülői....pfff....

Jelentem, győztünk! :)

 

Valamelyik reggel - nem is meséltem - arra ébredtem, hogy még haloványan rémlett, hogy mit álmodtam az éjjel.... Velem elég ritkán van ilyen, általában csak homályos és gyorsan feledésbemenő villanások maradnak az álmaimból. Most viszont határozottem emlékeztem, hogy valamelyik patinás egyetemen dolgoztam, a FIZIKA tanszéken. FIZIKÁN! Ha valami távol áll tőlem, az a fizika. Akkora faajtón kellett belépni a tanszékre, hogy ihaj és mindenhol mindent faborítás fedett. Persze fogalmam sincs, hogy mit dolgoztam az ódon falak mögött, de magabiztosan jöttem-mentem az egyetemen a kis aktatáskámmal és csini kosztümömmel, annyi szent. Egyébként a háttér egyértelmű, este arról beszélgettünk lefekvés előtt, hogy A héten Zalán első órája fizika.....Ennyi. Egyből egyetemi szintre vittem a fizikát álmomban.

Délután jött egy üzenet az ofőtől, hogy holnapra írjuk össze, ki kér ingyen laptopot, mert az most minden 10-es és 7-es tanulónak jár...Azon gondolkodtunk, hogy ez valami vírus vagy valamelyik okos gyerek feltörte a suli rendszerét, ahová az ofő ezt az üzenetet kapta. Mindenesetre nem nagyon vettük komolyan. Azért mindenki jelezte, aki tudta, hogy kér laptopot, nanááá. 

Ma beíratkoztunk a nyelviskolába, illetve Rékát újra beírattuk. Elég undok volt az irodavezető, éreztem rajta, hogy 10 perccel hat előtt minek zavarjuk...A messenger csoportban viszont azt írta a pénzügyes hölgy, hogy hetedikéig legkésőbb mindenki írtakozzon be,  még ki is kerestem neki ezt az üzenetet. Mire azt felelte, hogy nem találja  Rékát a listában. Türelmesen megvártuk, amíg megtalálja. Amíg írogattuk a nyomtatványokat, kibökte, hogy elsőre nem értette Rékán a csizmát, aztán rájött, hogy lovagolni megy vagy onnan jön.  Bingó. Láttam a feliratot az ajtón, tényleg ott állt, hogy 19-ig bőven van idő kipengetni a tandíjat és kitölteni a papírokat. Hát oké, nem mindenki dolgozik ebben az irodában, hogy láthatná a feliratot. Idén már Réka telefonszámát és emailcímét írtam be kontaktnak a papírokra, nem az enyémeket. Ami fontos, az úgyis a messenger csoportban zajlik, annak meg tagja vagyok. Szóval ezt is letudtuk. Legközelebb Tibi egyedül megy. Őt nem idegesítik az ilyen némberek. Alapvetően nem volt egyébként gáz, én vagyok túl érzékeny.

Kaptunk a szomszédtól fügét, most már másodszor. Én leéltem úgy cirka 45 évet, hogy nem ettem fügét, max szárítva. Fogalmam sem volt, milyen íze lehet a fura alakú gyümölcsnek. Nagyon finom, úgy eteti magát, nem is tudom, hány darabot meg tudnék belőle enni....Alkut kötöttünk, hogy viszek neki lekváros vagy nutellás kifliket, ha majd sütök. Elég gyorsan beleegyezetett a barterbe. 

Közben megy a focimeccs, Szerbia-Magyarország, 65. perc 1:2-re vezetünk. Tőlem akár le is fújhatnák, az eredmény szuper. 

Sulikezdésről kb. ennyi.....Reggelente Zalánnak szoktam uzsonnát készíteni, Réka nem kér, továbbra is bírja péksüteményekkel egész nap. Illetve most kitalálta, hogy akad mikro a suliban, ahol megmelegítheti az ebédjét és egy adag carbonarat ma elvitt. Nem bánnám, ha erre rászokna. Kiírtam egy csodaszép, menő, virágos spirálfüzetbe a 20 kedvenc receptet azok közül, amelyeket nem tudok fejből, hogy gyors (vagy legalább finom) vacsorát tudjak rittyenteni. Olyasmit, amiből esetleg másnap tud vinni Réka ebédre. Amilyen szintű a fűtés a suliban, télen sem romlik meg akár a szekrényében sem, bár hűtő is van.

A tanárokról írtam a múltkor, Zalánnál nincs változás a lényeget tekintve, a fontos tárgyakból minden a régi, föciből, bioszból új tanár van, mert  régi németes dobbantott. Fizika, kémiából megkapták K. nénit, ugyanúgy, mint Réka hetedikben. Nála nagyon fontos, hogy osztatlan figyelmet élvezzen, úgyhogy már első órán éreztette a hetedikÁval, hogy a légy zümmögését is szeretné hallgatni,amikor éppen nem beszél ő maga....

Rékáéknál még ennyi változás sincs, viszont a 8 fős németes csoport (ami várhatóan emelt németes lesz jövőre, bár fene tudja) 9 fősre bővült, miután Réka egyik régi osztálytársa leadta a kezdő oroszt és felvette a németet. Ebben a német csoportban 5-en vannak régi 8b-sek, mindenféle tagozatról a tizedik évfolyamnak, vagyis már hatan. A tanárnő megkérte az új fiút, M-et, hogy mutatkozzon be szépen a többieknek, mire volt nagy kamasz vihogás és röhögés...Azért klassz, hogy még gimiben is vannak közös óráik. 

Nem gondoltam, hogy a kéttan talál magának angol nyelvű matektanárt, de mégis sikerült, így most a tizedikes kéttannak egy olyan fiatal tanára van matekból, hogy még a diplomáját sem vette át. Földrajzból van Rékának ilyen nagyon fiatal tanára, 25 körüli, akit nagyon szeretnek és sóhajtoznak, hogy kár, nem ez a fiú az osztályfőnökük....Kellenek is a fiatalok, elég idős a tanári szerkezet. Csak lelkesek legyenek és szeressenek tanítani, akkor remekül megállják majd a helyüket és a diákok is nagyon kedvelik majd őket. 

Érdekesnek találom egyébként, hogy Réka szereti a tanárait úgy nagy átlagban. Akárkiről legyen szó, nem mond róla rosszat. Még akkor sem, ha mondjuk nem teljesen igazságosan adnak neki rossz jegyet. Kíváncsi leszek, hogy érettségi előtt is ugyanez lesz még a véleménye....

Még 3 perc....még mindig vezetünk. 

Legjárt a hosszabbítás is, miért nem fújja le ez a spanyol játékvezető??

Nagyon fontos mérkőzést nyertünk meg, legyőztük a szerbeket, úgy, hogy fordítottunk 1:0-ről 1:2-re. Méghozzá közepes játékkal. Vezetjük a csoportot, ó jeeeeee! :)