Ilyen volt a 2022-es évünk 1.

 

Január - a tavalyi évben a január mindenképpen a nyolcadikos felvételiről szólt. A felvételi hetében még szabadságot is vettem ki, hogy a próbafelvételi tesztekben segítsek illetve hogy egyáltalán segíteni tudjak bárhogy Rékának. Borzasztó hetek voltak akkor, túlspiláztuk ezt az egész ügyet....de persze valószínűleg ugyanígytúl fogom pörgetni Zalánnál is. Az volt a terv, hogy valahol 70-80 pont között tud majd teljesíteni, az elvileg elég bárhová. Varga, Verseghy - spanyol vagy humán szak. Ez volt az iskolák ideiglenes sorrendje. Én bevallom, amikor kiderült, hogy mennyi pontot írt, pityeregtem vagy 20 percet a munkahelyem női szakaszában (a vécében). Ami persze hülyeség volt, nem csak azért, mert eső után köpönyeg....hanem mert igazából nem voltak azok olyan nagyon rossz pontok, főleg, hogy a vitt pontszáma magas volt. Akárhogyis volt, hatalmas megkönnyebbülés volt túlesni a vizsgákon, el nem tudom mondani. 

Február: A február mindig olyan hónap, amikor nem történik semmi. Vagyis hát utólag nem jut róla eszembe semmi. Agyaltunk a gimik sorrendjén a pontok tudatában, de akárhogy sakkoztunk, jobbat nem tudtunk kiokosodni, mint ami az ideiglenes volt. Réka mindenképpen a Vargába vágyott valamiért, de persze a Verseghyt sem bánta volna, főleg, hogy a gimik országos ranglistáján előrébb áll a Verseghy (bár arra RÉka tojt nagyívben, nagyon helyesen). Osztályfőnöke elég csúnyán bánt vele a suliban, kerek-perec közölte vele, hogy egyik gimibe sem lesz elég a pontszáma, amin nagyon felháborodtam, mert ezt egyelőre senki sem tudhatta. Rosszul esett neki, az osztályban sem állt fényesen a közösség, nagyon vágyott már el ebből az iskolából...

Március - Március elején kirobbant az orosz-ukrán háború. Soha nem felejtem, milyen iszonyat volt arra kelni egy reggel, hogy az oroszok bombázzák Ukrajnát. Minden előzetes elemzés azt bizonygatta, hogy nem lesz háború és tessék. Az oroszok bizonyára nem olvasták ezeket az elemzéseket.....Hogy máig nincs béke, az már nem akkora meglepetés...

Márciusban egyik gimi a másik után kirakta az ideiglenes felvételi listáját. Ekkoriban számos listát készítettem, vajon melyik szakról hány visszalépő lesz vagy lehet. Ilyen alapon arra a zseniális következtetésre jutottam, hogy vagy felveszik Rékát a Vargába vagy nem.....Ügyes, nem? Mindenesetre legalább nem arra jutottam, hogy esélytelen, mert a 150. helyen áll és 15 nyolcadikos lehet befutó csak. Esténként azt elemeztem, hogy vajon 10-20-30 emberke kidől-e Réka elől vagy mi lesz?

Áprilisban aztán kiderült minden. Míg ahhoz szoktattuk magunkat, hogy Verseghys lesz a csaj, spanyolos méghozzá, vagy humános, esetleg bioszos a Széchenyi gimiben, lassan elkezdődött a felvételi határozatok postázása. Legelőször a Széchenyi Gimi tette ki a végleges listáját és hát Réka nem volt rajta.....pedig a pontszáma alapján ott lett volna bőven a helye a bioszos osztályban. (Most nagyon szereti Réka a bioszt, úgyhogy elgondolkodtam, mi lett volna, ha ide kerül....) Legalább 10x átnéztem az összes kódot, a felvettek kódját, de Réka nem volt köztük, tehát biztos volt, hogy befutó lett a Varga vagy a Verseghy. Másnap vagy valahogy úgy, email jött a Verseghyből, hogy nem vették fel, ami alapból egy szomorú hír, de mi nagyon örültünk neki, mert így várhattuk a vastag borítékot, a pozitív határozattal a Vargából. Na azt a napot sem felejtem el, amikor ez megérkezett. Nagy volt az öröm....Aznap este étteremben vacsoráztunk. 

Karácsonyi képek

 

Karácsonyról 2

 Vacsora után az a hagyomány, hogy némi közjáték után (magyarán emésztünk, mint a jóllakott napközis), ajándékozunk. Ez általában a nap legvidámabb része, mert a gyerekek tök jófejek és minden ajándéknak örülnek. Vagy ha nem annyira, abból viccet csinálnak. Zalán reklamált a puha ajándékok nagy száma miatt, ami rendre vagy pulcsit vagy pólót rejtett, de azért nem hajította őket a háta mögé. Kapott egy különleges labdát is, amit kétkedéssel forgatott a kezében, majd megkérdezte, hogy ez nem DIÓ ajándéka??? Diónak persze nagyon tetszik a labda, neki is.....Volt olyan ajándék is, egy H&Mes nyújtózkodó macska formájú párna, amit külön adtam oda Rékának, négyszemközt, mert Dió annyira rá volt kattanva erre a macskára, kő köven nem marad, ha szenteste a karácsonyfa alatt próbálta volna kibontani....Az a macska akkor Dió ajándéka lett volna. 

Este még megterítettem a másnapi ebédhez 6 főre az étkezőben, ami jó ötlet volt, mert egy csomó időt megspóroltam vele másnap. Reggel csak be kellett tolni a sütőbe a sülteket (nem kellett volna 3 féle, egy elég, csak ugye nehéz kitalálni, mi az, amit mindenki szeret és még laktózmentes is) és elkészíteni a köreteket. Plusz a szezámmagos rántott csirkemelleket panírozni. Közben találtam a hűtőben gombát és mivel elég elhagyatottnak tűnt, gyorsan bepaníroztam azokat is. Áh, szóval nem jó ez, mert túl sok kaja gyűlik össze és tesómék nem egy tized, század vagy egy egész hadsereg, hanem 3, azaz három fő, még ha felnőttek is, nem fognak mindent felfalni. Mi pedig a Szentestés vacsora után fél nappal szinten nem fogunk két pofára zabálni. 

Anyukám ragaszkodott hozzá, hogy ő szállítsa a levest és a töltöttkáposztát az éhező gyerekeinek, vagyis nekünk, aminek meglett az a kellemetlen következménye, hogy nagyon elfáradt, mire eljött a karácsony.....Általában szét szokott nálunk nézni, hogy mi fejlődött, mióta legutoljára nálunk járt, most azonban csak leült az első kényelmes fotelbe, ami a legközelebb volt az étkezőasztalhoz és onnan nem sokat állt fel, kímélte fájós lábait. 

Karácsony második napján a hagyomány szerint Tibi tesójáékhoz megyünk ebédre. Itt gyűlik össze a család azon oldala. És ha azt mondtam, hogy anyunak nagy nehézséget okozott résztvenni ezen az idei karácsonyon nálunk, hát M. mama ma el sem jött a karácsonyi közös ebédre, szintén annyira elfáradt így túl a nyolcvanon pár évecskével. Szóval ilyen szempontból újdonság volt, hogy sajnos mama nem jött el, de remélem, hogy jövőre együtt lehetünk még és minél tovább.

Nagyon szeretem ezt az ebédet, mert végre nem nekem kell prezentálni (főzni, sütni, teríteni) én csak leülök a megterített asztalhoz, falatozom, utána van desszert és finom borokat kóstolgatunk, társasjátékozunk és lazulunk. Egy probléma van, hogy Dió oda nem mehet, ezért a jelenlétünk olyan 6-7 órában maximált. Node ez azért gombócból is sok olykor, úgyhogy nem panaszkodom. Diót előtte levittük a Tiszapartra, ahol csodálatos idő volt. Délelőtt rám is írt a szomszédunk, az egyik, hogy nem megyünk bringázni? De az ebéd miatt erre nem volt most idő, viszont Diócskát megsétáltattuk a csodás napfényben és szélcsendben. Aztán összekapdostuk az ajándékokat és átgurultunk autóval hozzájuk.

 Az este pont úgy telt, ahogy feltebb leírtam, nagyon finom volt a vacsora, liba, kacsamell, chutney, póréhagymaleves és jobbnál jobb borok. Tibi unokaöccse hozott haza az olasz útjáról egy igazi panettonet, ami csodafinom, de sajnos egyetlen dolgot nem eszem meg és az a mazsola, ebben pedig jócskán akadt pár. Vagyis sok. Rengeteg. Úgyhogy mivel muszáj volt ennem belőle, mert nyálcsorgatóan nézett ki, a hatalmas gránátokat belőle Tibi falatozta el. Aztán társasjátékoztunk, ami nagyon jó volt, sőt, megmutattuk TIbi unokaöccsének azt a vicces dobozt. Ez egy műanyag pókot rejt, ami kiugrik a dobozból, ha a kis fedelet elhúzzuk a dobozon...Eddig még mindenki megijedt tőle, Tibi, Zalán és most N. is, ami aztán úgy nevettünk, hogy mindenki a hasát fogta. Egy idő után már azon vihogtunk, hogy a másik majd meg pukkad és ez az egész egész sokáig öngerjesztően hullámzott és áradt, amíg meg nem nyugodtak a kedélyek. Mindenképpen megérte beszerezni a dobozkát, így karácsonyi mulatságnak nem volt rossz. 

Erre a hétre vannak még tervek, mozi, kirándulás, Réka Pestre akar menni (persze nem szülői kísérettel, nem is árulta még el, hogy pontosan hová),aztán meglátjuk, mi valósul meg ebből. Remélem, Tiboromat távol tudom tartani minél többet a melótól, mert a múlt hetet is végigdolgozta, csak Szenteste napján maradt velünk, ami amúgy is szombatra esett....

A Szilveszter és az Új Év pedig még messze van, egyelőre nagyon kajára gondolni sem szeretek, de egyelőre azt tervezem, hogy a Lidl-ben bevásárolunk az év utolsó napjára és kész. A gyerekek már kértek lencsefőzeléket és valami finom virslit is veszek, jóféle mustárt és kovászos kenyeret hozzá...Ez már önmagában elég lehet. Chipszet én nem szoktam venni, de szilveszterkor elropogtatunk egy-egy kisebb csomagot. Tiramisut is készítek, mert az Tibi kedvence. Bízom benne, hogy klassz lesz ez a hét, egy kicsit kiszállunk a mókuskerékből.... 

Karácsonyról

 

Szenteste reggelén nagyjából egy órával később ébredtem, mint ahogy szerettem volna, olyan 8 óra lehetett. Mivel másnap vártuk tesómékat és anyut ebédre, hát voltak előkészületek bőven. Befűszereztem a kacsát, káposztát szeleteltem, krumplit főztem, közben másnapra is bepácoltam az oldalast és a tarját, illetve a kolbászos szűzet, ami elég hülyén hangzott a jelenlevő 12-22 közötti korosztálynak, ők vihogtak is rajta egy sort másnap. 

Nem hiszem el, de megint túltoltam a kaját. Nem tudom megállni. De legalább a sütit nem, megálltam 4 félénél. Ebből egy a mézeskalács és egy másik a bejgli. Finom lett a bejgli egyébként, idén Gabicsek receptjét követtem. Viszont ez nem az, amit 10-15 éve sütöttem, úgyhogy jövőre visszatérek oda, azt fontolgatom. Már ha lesz még jövőre is karácsony, amilyen puskaporos hordó az egész világ....

Szóval Zalán szobája lett a "mosókonyha", oda állítottuk be a két szárítót és a vasalókosarat. 

Ja, azt el is felejtettem, hogy bár már előző nap előkaptam a fagyóból a bio csirkét (legalábbis annak vettük), az csak másnapra olvadt ki, így aztán baromi lassan elkezdtem főzni ezt a csirkét. Először még fel kellett aprítani, ami elég zűrös volt, mert az istennek sem találtam azokat a helyeket, ahol egy csirkét fel lehet aprítani gy késsel és nem kell hozzá láncfűrész. Mindegy, sikerült, bár a sokadik nyiszánál csúnya szavak csúsztak ki a számon. Ezeket megbántam, mert mégiscsak karácsony volt, vagy mi a szösz....Aztán meg váratlanul a csirkéből kicsúsztak a belső szervei, amit a hasába rejtettek szándékosan, nyilvánvalóan, de picit rám hozták a frászt, főleg a lábak.... A lábakat kidobtam, nehogy a gyerekek meglássák a levesben és ne egyék meg...Anyukám mindig belefőzte a levesbe, de aztán a finnyás tesóm elől el kellett rejteni, mert nem bírta a látványát sem. 

Szóval a levest nagyon lassú lángon elkezdtem főzni. Lángot képletesen értem, hiszen indukciós a főzőlap, de lényegtelen.  Olyan lassan, hogy kb. egy óra volt, mire bármilyen habot le lehetett szedni róla, de lehet, hogy kettő is. Mármint óra. És most jön a karácsonyi csoda miniben - eltűnt a levesszűrő kanál. Szőrén, szálán. Egyszerűen nem találtam sehol, pedig az egész konyhát felforgattam. Még Rékához is felmentem a szobájába, hogy izé, nincs nála véletlenül?? Tudom, tudom, hülye kérdés. Nem volt nála. Szóval jobb híjján evőkanállal vadászgattam le a levesről a habot, amit ugye muszáj leszedni. 

Aztán lépésről lépésre megalkottam a káposztát, majd a pürét, gondolva a másnapra, már laktózmentesen.  Valamikor a kacsa is a sütőbe került, a tévében pedig a Dirty Dancinget adták, ami az egyik gyengém. Kamaszkorom kimagasló kedvence volt, annak idején a német sat1-en és rtl-en többször láttam szerintem, mint magyarul, bár ez némi túlzás. Először még az akkor huszaséveiben járó leendő sógornőm fordította nekem kb. szinkronban,  - Niemand stellt Baby in die Ecke - Ez az a film, amit akárhányszor meg tudok nézni valamiért, nem tudom, miért. Nyilván Patrick S. is benne van vastagon. Na amíg ment a film, kivasaltam az abroszt az étkezőasztalra,  plusz még két lepedőt, gumisat, szóval izgalmas volt. Közben kérdeztem magamtól, hogy feltétlenül szükséges tényleg szenteste délutánján lepedőt vasalni, míg a többiek az emeleten egészen mást műveltek (játszottak), de Patrick S. válasz volt mindenre.

Megfőtt a leves és itt történt a második karácsonyi csoda, mert valami hihetetlenül finom lett. Akkor már vagy 3-4 órája főtt olyan lassan, hogy éppen csak gyöngyözött. Kifelejtettem belőle a petrezselymet, mármint a frissebb csokrot, de nem törődtem vele, mivel az ízek magukért beszéltek. Nekem nem erősségem a húsleves, valamiért mindig fura íze van, vagy zavaros lesz vagy érdekes színe, de anyuét meg se közelíti. Na most, most elkaptam valamit (a náthán kívül is) és talán ezentúl képes leszek normális húslevest kotyvasztani. Mert egyébként ez egy mennyei eledel, cérnametélttel, répával, nyomokban csípőspaprikával....

Ahogy Patrick elköszönt a képernyőről, eljött a pancsi ideje. Engedtem egy jókora kádnyi forróvizet, habfürdő, meg minden és beleereszkedtem, hajat mostam. Olyan szoknyát nem találtam hirtelen, amit felvehettem volna, de mindegy, fekete nadrágot húztam, kényelmeset és találtam egy blúzt a gardróbban, amit szerintem még tavaly karácsonyra vettem és még soha nem volt rajtam. 

Szóval húsleves volt a menü, csirkéből, majd kacsasült, párolt lilakáposzta almával, lilahagymával, minden finomsággal. Nagyszerűen sikerült, én a káposztából ettem a legtöbbet, picit betegesen szeretem a lilakáposztát. Lehet, hogy van bennem némi német vér? Nem hinném.

majd még folytatom, nagyon késő van. Hajnali negyed kettő. 

Holnap karácsony

 Vagyis lassan végetér az Advent, a várakozás, a készülődés időszaka, el sem hiszem. 

Reggel némileg sokkolt a helyzet, hogy bár a konyha területén egész jól állok, viszont a szennyes és a vasalnivaló egyaránt elszabadult és hegyekben áll, ha mindet egy halomba öntöm a mosógép elé. Persze a vasalnivalót nem öntöttem sehová, legalábbis nem a szennyes közé. Plusz takarók, plédek, Réka ágyneműje, hát szóval ment ma a gép bőven. 

Kipakoltam a fagyasztóból mindazt, amire Szenteste napján szükség lehet, aztán nekiláttam a bejglinek. Szerintem én minden évben máshogy csinálom egy kicsit, de idén ragaszkodtam a recepthez, lesz, ami lesz. Közben Tibiék elmentek Zalánnal egy utolsó kör posta- Aldi körútra, ráadásul Zalán elkezdett nyafogni, hogy kell neki még egy focilabda. Neki. Aki nem szeret focizni, szóval borítékoltam, hogy belevetik magukat a karácsony előtti őrületbe. Én nem mentem velük, mert gondoltam, van elég dolgom otthon, de utólag egy picit megbántam. Viszont így minden ki van mosva, ki van vasalva és kész a bejgli is. 

Réka ma kora reggel elment M.mamához sütit sütni az unokatesójával, N.-nel. Olyan korán, hogy mi észre sem vettük. Annyira ezt nem vettem jó néven, főleg, hogy a város legtávolabbi csücskébe.... legalább üzent volna. Pozitív, hogy legalább mamának segített....Került haza egy tányér süttemény, mama egyik specialitása a habos - almás....de olyan volt, mintha valaki már ült volna rajtuk. 

Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem tudok egyes dolgairól, szerdán pl. Zalánnak bementek suli után a városba. Gondolom, ajándékokat venni. Zalánnal előző nap egyeztettek, de nekem csak akkor szóltak, amikor már benne voltak a beszerző körútban....Gondolom, a leválás része, hogy egyre több titka marad, az ő ügye....A barátait sem ismerem, egyiket sem. Nem nagy gond, legalább vannak barátai, csak fura.  Az eddigieket ismertem és csak szívták-szívták mohón az energiáit Rékának, mást nem vettem észre....

Vissza a bejglire - először egy órát pihent a négy tekercs, mind mákos, aztán újabb 40 percet. Először tojássárgájával, majd tojásfehérjével kell lekenni, aztán hopsza, be a sütőbe 25 percre. A négyből egy kirepedt, de durván ám, viszont kihűtve, alufóliába csomagolva nem is látszik. Így legalább nem volt kérdés, melyiket kóstoljuk meg először. Így utólag fantasztikus, hogy a többi nem repedt ki, akkor ott a sütőbe kukucskálva is örültem eléggé. Sajnos senki nem volt itthon, mikor elkészült a bejgli, úgyhogy a tévé elég telepedtem egy bejgli csücsökkel és a Csodálatos Pókember 2 végső jeleneteit néztem. Hát nem volt valami szívderítő.

Aztán becsomagoltam azokat az ajándékokat, amiket tegnap találtam a konyhaszekrényben...Majd felhívott anyukám, hogy talált levescsontot a fagyasztóban, szóval mégis lesz elég leves karácsony első napján,ha majd jönnek tesómék hozzánk és találkozunk. Ő oldalasból főzi a levest, mert tesóm nem szereti a csirkét. 

Aztán a nap többi része úgy ... eltelt. Huss.