Idézet az üzenőből

 Tisztelt Szülő!

Zalán ma elkésett az iskolából, nem hozott rajz órára festéket és nem vol kész sem a matematika, sem a nyelvtan, sem az olvasás házi feladata. 

Majd ha híres ember lesz, megmutatom ezt mindenkinek. 

Ez a helyzet

 Semmi időm az év végi hajrában a blogon ügyködni, de azért most mégis van, mert itt vagyok, hehe.

Slágvortokban – szinte

- Zalánék – meglepő módon – befejezték a matek és magyar negyedikes anyagot még április végén. Hogy ennek mi értelme, nem tudom. Először örültem, hogy ezentúl lazsálás lesz és habzsi-dőzsi, de hohó....Most jön az, hogy az egész éves anyagból dolgozatot írnak, nem is egyet. Hurrá....

- Réka minden idők legmélyebb pontján van tanulmányilag, lassan már be sem merek nézni a Krétába - all time low – amikor fontosak a pontok....Horror, rémálom, katasztrófa....remélem, azért a fedélzeten marad és nem süllyed el végképp a hajó....

- Réka újra kezdte a lovaglást, tegnap voltunk újra először a lovardában március óta. Azóta a kiscsikó jól megnőtt és már külön boxa van, de majdnem ugyanolyan édes. Sajnos hozzájuk nyúlni nem lehet , egyrészt a covid ,másrészt valami más lónyavalya miatt. Egyébként nézni ahogy Réka lovagol, elég unalmas, én azt sem értem, hogy a lovaglásban mi a jó, de a lényeg, hogy Réka imádja. Gondolom, arra gyúr, hogy majd egyszer vágtázhat, ugrathat, ilyesmi.

- Anyák napjára kaptam Tibitől egy új beépíthető mikrót. Meseszép, illik a sütőhöz,ami alatta van és nem tök új, a mikro gombnyomásra nyílik az érintőképernyőn. Mondjuk, nagy biztonsággal még használni nem tudom, majd ki kell olvasni a használati utasítást. Egyébként észre sem vettem, elmentem mellette vegy ötször, mire Zalán szólt, hogy nem is tetszik az új mikród , anya??

- Teszteltünk egy olasz éttermet helyben, persze házhozszállítással. Én lazacot kértem fokhagymás pennével, mert ez az egyik kedvencem, közepes volt. Jóindulattal. A gyerekek nem tudták megenni a lasagnét, annyira nem ízlett nekik. Én jobbat készítek sokkal, az tény, de könnyű nekem, én Gennaro Contaldo receptjét követem. Hogy ki ő? Tőle tanult Jamie Oliver is. Szóval az Aszta-Paszta nagyon felejtős….sajnálom, mert imádom az olasz kaját.

- PS 5-re gondoltunk, ajándéknak Zalán szülinapjára, de karácsonyra sem lehetett kapni és most sincs ez másképp. Az új XBOX is hiánycikk szinte.... Biztos ami biztos alapon rendeltem neki egy varázslódobozt, remélem, nem derül ki, hogy 8 éveseknek való….

- Basszus, a dobozra az van írva, hogy 8 éves kortól……

- Kövér, dagadt, hájas, elhízott vagyok. Olyan érzés, mintha lenne rajtam egy kabát a ruhám alatt. Vagy valami búvárruha szerűség. Úgy szeretném levetni, de kötődik hozzám. Ebédre sovány túrót ettem egy kápia paprikával. A főnököm azt hitte, megőrültem szerintem. Könnyű neki a kínai kajájával….Itthon azért ettem egy túró rudikát. Már banánt sem merek enni, mert abban is sok a kalória, és 2 almánál többet sem nagyon. Angol zellert rágcsálok, paprikát. Van az az éhség, aminél ez is finom. Vagy legalábbis ehető. A desszertem az irodában a kávé édesítővel......

- Döbbenet, hogy még mindig vannak vírustagadók az országban. Sőt, a családban is, azt hiszem. Nincs is covid vírus szerintük, csak valami influenza szerűség, és aki meghal, az meghalna amúgy is. Aha. Mondja ezt annak a 600 gyereknek, aki covid-ban elvesztette a szüleit! Nem is egy gyerkőc mind a kettőt. Itt az egyik helyi gimiben is van egy kislány, aki két héten belül elvesztette a szüleit, a tesója nyolcadikos.....Hát maga a pokol ez nekik....

- Rékáék is ismétlésbe fogtak németből, úgy látom, classroom után szabadon, schwache Deklination. Közben van projektmunka bioszból, külön prezi föciből....de ami a legrosszabb, hogy jövő héten megint dolgozat tenger...jaj....

- Foglaltunk nyaralást Siófokra, augusztusra. Van fogalmatok, milyen nehéz kutyás szállást találni saját strandos Balaton parttal?? Szinte lehetetlen. Felhívtam a szállodát, hogy nekünk kutyás szoba kell (remélem, azért tiszta lesz és nem macskahúgytól bűzös), azt mondta a recepciós, hogy olyan csak kettő van és mindkettő foglalt, szóval módosítanom kellett az eredetileg kitűzött indulás dátumát. De nem gond. Mivel DIó siófoki kutya, hát kvázi hazatér az eb. Gondoltam is rá, hogy bedobjuk egy hétre a kennelbe, ahonnan vettük, biztos lesne a kutya, hogy most akkor mi van?? Persze nem tudom otthagyni sehol, úgyhogy jön velünk a drága. Azt nem hiszem, hogy a Balatonbe beleengedik, biztos, hogy nem, de nem is baj, ő annyira nem vízi kutya, inkább erdei. Megfürdik, ha ott a Balaton, de megvan nélküle is..A lényeg, hogy mindig 50 centin belül legyen, a közelünkben.

- Őrült árak vannak a faanyagok piacán, már árlistánk sincs, csak napi, 2 napi….A nagyker építő fűrészárut nagyjából én számlázom, ha valakinek dobok egy kamionnyit, már dobom is ki az árlistát is, mert holnapra nem lesz érvényes… Durva. Nagyon. Van, aminek már háromszoros az ára ősz óta....Nemzetközi jelenség, a finnek mindig írják, hogy a piac teljesen crazy...de nincs mese, ő diktál.

- Volt nálunk Ördög Nóra. Mármint ugyanazon a helyrajzi számon, ahol a mi cégünk van, egyébként a szomszéd vállalkozásnál. Büfékocsit vesz, a jelek szerint. Élőben nem láttam, csak utólag a facebookon.....

- Érintettek vagyunk egy picit az érettségiben, tesóm fia maturál idén. Drukk-drukk-drukk és remélem, sikerül az az egyetemi továbbtanulás.

- Zalán jelen állás szerint marad ebben a suliban. Most elvetettem a váltás gondolatát. Tanulni máshol is kell, lehet, nem ennyit, sőt, biztos, hogy nem, de talán a lustaságot ki lehet nőni? Aztán hogy hogy tesztik majd neki 3 tantárgy németül....azt meglátjuk. Remélem, hogy menni fog neki.

- Múltkor néztük az Örök Tél című filmet - Netflix - ez az, amivel Gera Marina Emmy díjat nyert. (Remélem, tényleg azt.) Az sem semmi, amikor Csányi zokog a végén a teherautón, tök jó játék volt, pedig annyira nagy rajongója nem vagyok a pasasnak. Más nincs a netflixen semmi érdemleges, csak borzasztó filmeket tudnék említeni, azt meg minek.

- Fáradt vagyok, holnap még fáradtabb leszek és péntek délutánra ki is nyiffanok. Csak arra leszek jó, hogy beesek a tévé elő és kaját rendeljek vacsorára. Pedig addira rohadt sok vasalnivalóm lesz....

- Miről írjak? Kérdezzetek....

Fuvola félig

Réka a következő tanévben már nem fog fuvolázni, ma lett hivatalos. Mármint magán úton fog, de a B. zeneiskolában biztosan nem. Kicsit, nagyon kicsit, vérzik a szívem, de el kell engedni, amit az ember nem igazán szeret művelni és nem kötelező. 

Szombati mókaságok

 A nagy terasznyitás minket nagyon nem izgatott fel, meg tudom számolni, hányszor szoktunk mi beülni kávézókba, éttermek teraszára, hát szinte soha. Vagyis cukrászdákba be szoktunk ülni nyáron sütizni, jegeskávézni, limonádézni, de talán egy évben kétszer. Nincs is élete annak, aki így él, mint mi, tudom.

Viszont elrobogtunk szombaton újra kirándulni. Mivel nem tudtam, hogy az oltásnak milyen utórengései lesznek, én lefújtam az egész túra projektet. Péntek este eléggé fájt a karom, ki voltam dögölve, minden bajom lett és bár szombaton még mindig eléggé fájt a karom, meglepetésemre a gyerekek fel voltak háborodva, hogy hogyhogy nem megyünk KIRÁNDULNI?? Végül az lett, hogy a főnök, aki a Tibi , eldöntötte, hogy a Pilisbe megyünk, Dobogókőre. Nahiszen, gondoltam, ott lesz egész Pest és Buda, mit keresünk mi ott egy kutyával ráadásul, aki nem szeret pórázon sétálni. Különösen rühellem a sok embert az erdőben, igazából a keveset is.

Mindegy, hát menjünk. Persze az indulás nem volt egyszerű, Zalán száján kiszaladt valami elég csúnya, rögtön mondtam, hogy akkor nincs kirándulás, hagyjuk az egészet, nem érdemlik meg. Tibi elment jámborul kocsit mosatni, hogy majdk kiforrják itthon a dolgok magukat, Réka új motivációra lelt a lovas kép fejlődése láttán, hogy egyszer kész lehet és már senki más igazán nem akart menni, csak Zalán, de ő nagyon. Szóval végül csak összeszedtük magunkat. Igaz, én Ceglédnél elaludtam (ugye az oltás…) és arra ébredtem fel, hogy parázs vita lobbant lángra Réka és Tibi között, hogy hol kell Dobogőkő felé lekanyarodni, Szentendre tábla, nem is tudom hol jártunk éppen. 22 km-re Dobogókőtől. Én még egy darabig csak pislogtam, a kótyagos, álomittas fejemmel és még midnig nem nagyon volt kedvem az egészhez.

Leparkoltunk Dobogőkő határában rögtön egy teli parkolóba és onnan sétáltunk fel ilyen és olyan turistajelzéseken. A gyerekek a séta legelején le akartak tanyázni egy babgulyásra egy étterem teraszára (nesze neked terasz) de nógattuk őket tovább, hogy teli hassal nem fog menni a kirándulás. Belementek. Végül sétáltunk, kóboroltunk, túl sok emberrel találkoztunk, eltelt az idő. Csodaszép kilátás nyílt a Dunakanyarra, a Visegrádi várra, stb szóval lehet, hogy nem is a Mátra a kedvencem .Hanem a legutóbb helyszín, ahol éppen járunk, hehe.

Gimis éveimből elősejlett az emlék egy zivatart követő Rám szakadékos kirándulásról, ahol kevesen bukkantunk elő az erdőből tiszta ruhában, nem nyakis sárosan. Én ott valamiért megfogadtam, hogy soha többet Rám szakadékot, örülök, hogy túléltem, de azért ez nem feltétlenül lesz így, egyszer el kell vinni a gyerekeket is a Rám szakadékhoz, persze nem eső után, az fontos.

A gyerekek szokatlanul neveletlenül viselkedtek egyébként, lökdösődtek, dobálták egymást fűvel (!!!! az eszem megállt). Zalán a kocsiban felejtette az innivalóját a táskával együtt – nehogy már bármit is cipeljen. Olykor kiszalad a számon mérgemben ilyesmi, hogy "olyanok vagytok, mint a gyerekek", mire a megnevezett csemeték mindig nevetnek, hogy dehát ők izé.....azok. Mire nézek ostobácskán, hogy ja tényleg....hoppá! Sőt, bizonyos szempontból mindig azok is lesznek. Nekem. Ilyenkor gondolom, hogy olykor magasak lehetnek az elvárásaim és sokat várok el tőlük. Nade NEM ott és nem akkor. A szakadékok legszélére merészkedtek, de igazán a kutya cikázása láttán lettem rosszul és vártam, mikor sodródik egy szinttel lejjebb…volt ott minden. Leginkább azonban a sok ember zavart, de így jár, aki a legkönnyebb séták egyikét választja és még a Rám szakadékig is túl oltott elmasírozni.

Azért klassz volt, nem olyan kellemes időjárás volt, mint a kilátós Mátrás kirucckor, de nem fáztunk. Ezek a túrák jelentik nekem a szabadságot. Egy kis kikapcsolódást, fellélegzést. Hazafelé mindig olyan boldogságérzés félét érzek, akkor is mármint, mert ahogy kanyarog alattunk az út, jobbra egy hegy, majd balra, végül sajnos már csak a hátunk mögött, aztán ott sem, közben a gyerekek kavarják a zenét Tibi telefonjáról, olykor én is beszállok és keresek valami nekem valót, amit aztán max hangerőn bőgetünk és az olyan végtelenül csodás érzés. Húsvét előtt hallgattuk pl. a Jézus Krisztus Szupersztárból a Gethsemane-t Steve Balsamo-tól hazafelé robogva, ami egészen katarktikus tud lenni, Húsvét nem is kell hozzá. Ott, amikor elkezdi azt énekelni, hogy "why should I die", na az ha valaki lelkét nem mozdítja meg ,akkor semmi....(Isten Fia walesi)

Visszatérve a sztorira....Ja, az lemaradt, hogy a sétánk végén, visszafelé, pont bezárt a babgulyásos, hát Zalán minden bánata , éhséges és dühe a nyakunkba ömlött…… fincsi volt. Meg is fogadtam, hogy soha, de soha nem indulok el otthonról néhány szalámis szendvics nélkül. Max este megeszi a kutya, de egy éhes és nyűgös Zalánnál kevés kellemetlenebb van egy kiránduláson. Út közben Szentendrénél lett volna KFC, majd Meki is, de már akkor elég volt a hisztiből, csakazértis haza vezette az ótót Tibi és itthon vacsoráztunk. Szép nap volt és villámgyorsan eltel. Este még nyafogtam én is egy sort, hogy mennyire fáj a karom, ha felemelem vagy hozzáér valamihez, de mindegy. Tibi, sorstársam az oltásban is, hasonlókra panaszkodott.

Vasárnap jött a háziasszony üzemmód, sütöttem oldalast, volt uborkasaláta , brokkoli, a gyerekek kedvence. Sütire már nem futotta, mert rádöbbentem, hogy olyan iszonyatos mennyiségű vasalnivalóm és elpakolnivalóm van, hogy ihaj. Azért Tibi hozott a cukrászdából habos szolnoki islert, pár sütit, úgyhogy megvoltunk. Tanulni nem volt kedvük a drága szorgalmas gyerekeimnek, mikor van, ezúttal rájuk hagytam. Este hét óra lett, mire végeztem és minden a helyére került.

Ennyi volt egy újabb hétvége. Még 7 hét a nyári szünetig. És két nap, de ki számolja?

Új, de nem friss....

Félbehagyott bejegyzések az elmúlt napokból 

Hétfő

Zalán visszatér...

….Mint hős lovag, az iskolába. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy vége lett számára a home school, azért azt nagyon élvezte, hogy napi 3 órát tartottak meg neki órarend szerint és 2 órányi házit adtak (pl. ha nem volt matek, volt matek hf) Most meg lesz napi 6 órája egy 29 (azaz 27 fős) osztályban, temérdek tanulnivaló és napi szintű számonkérés. . Persze tudom, tudom, az én anyai szívem túlfélti a szívemből szakadt kis magzatkámat, de mit csináljak? Akkor is így éreztem, ha a fejem tetejére álltam.

Józan ésszel mérve egyébként tök jó, hogy újra suli van, azért az nem élet, hogy itthon rostokol a fiúcska közösség nélkül, mozgás nélkül (mert nem sokat rollerezett vagy biciklizett, max hétvégente túrázott), nagyjából egyedül. Réka egy másik szinten van, mármint helyrajzilag, a saját szobájában tölti a legtöbb időt. Az sem állapot, hogy távollétünkban, mi meg folyton dugdossuk a tabletet, telefont, tv távirányítót, hogy a gyereket szabadidejükben ne a neten lógjanak. Ami elég elvetélt ötlet home school esetében....

Zs. néni, aki az ofő leszögezte valamelyik online órán, hogy ő aztán nem tanít online és nem is kapcsolja be a webkamerát magyar órákon azok számára, akik inkább otthon maradnak és nem szeretnének valamilyen okból visszatérni a suliban. Ennek ellenére ketten is úgy gondolták az osztályból, hogy inkább otthon maradnak. Hogy aztán lesz-e feltéve házi legalább a Classroomba, azt nem tudom. Gondolom, valamilyen módon csak hozzájutnak a leckéhez ezek a gyerekek is.….

Szóval Zalán visszatér a suliba, rögtön hétfőn németből felelnek a Der Sommer szövegből, holnap matek kidoga, csütörtökön vagy pénteken matek tz, kedden írnak a madarakból Der VOGEL 1, ez környezet és még olvasásból is lesz valami. Persze Réka sem marad ki a bulitól, ma matek tz, holnap német tz, földrajz kidoga, USA gazdasága és Amerika vízrajza. Csütörtökön töri tz és kémia kisdoga. Szóval jól rájuk öntötték, akár visszamennek, akár nem….Ennek megfelelően a hétvége jelentős részét tanulással töltöttük.

Annyit tudtunk Zalán látványos szenvedésén enyíteni, ami a suli szó hallatán tört ki rajta, hogy órák után hazajöhet, nem kell napköziben maradnia. Elvileg fél kettőig van órája, 13-25-ig, szinte mindig 6 órája van, szóval fél kettőre már otthon is lesz a negyed öt helyett. Hogy aztán otthon neki fog-e esni a házijának, hát az én még nem tudom, hamarosan kiderül.

KEDD

Zalán nagyon bírja, hogy nagyfiús módra hazajöhet a suliból ebéd után, tisztára ragyog a boldogságtól. Az első napról úgy nyilatkozott, hogy tök jó volt, együtt a többiekkel, úgyhogy megkönnyebbültem. Mégsem következett be a világvége a home school végével, huhhh.....

Bosszankodom viszont Réka miatt eleget, rajta egyáltalán nem látszik, hogy hetedikes lenne, általában úgy kezdi a tanulást, hogy vááááááá, neki ehhez annyira-de annyira nincs kedve….Most szívesen ugornék június elejére, legyen már ennek vége. Vagy ezt már mondtam? Mindegy, gyűrjük a napokat, én egyre inkább csikorgó fogakkal. A május már mindig szenvedés szokott lenni, de most ez az idegőrlő hetedik hamarabb leszívja az erőmet….főleg, hogy a jegyek sem olyan fényesek, mint amilyeneket szeretnénk sajnos. MItől is lennének, ha egyszer nem tanul?

Oltás ügyben még mindig semmi…Állítólag ott kapják meg hamar a körzetben az oltást, ahol az idősek nagyobb arányban elutasítják. Hát nem tudom, olyan sok idős szerintem nem meri nem beadatni magának, de ki tudja. Elég nagy az Isten állatkertje. Ezek szerint a mi körzetünk nagyon oltáspárti…vagy nagyon sok az idős.

Hogy közeledik a nyár, azzal lemérhető, hogy máris foglaltam egy tábort Rékának, egy kreatívot, nem a suli rendezi, hanem egy nagyon kedves tanárnő, akivel mindenféle csodákat alkotnak egy héten át és még az ebéd is finom ott, ahová ebédelni betérnek, utána mindig kapnak egy gombóc fagyit a szomszédos fagyizóban. Zalán – csak hogy legyen kontraszt – minecraft online táborba vágyik. Hagyom, hogy ez kicsit ülepedjen. Pedig olyan ügyes lehetne sok sportágban, de nem. Ő kockulni akar...

SZERDA

A mélypont

Ma este 10-ig tanultunk, mivel Zalán az 5-8 óra közötti időszakban NEM kezdett el vagy fejezett be sok feladatot, pedig lett volna mit.... Hármast kapott idegen szöveg olvasásából, amin mélyen fel volt háborodva. Vigasztaltam, hogy felsőben nem osztályozzák az olvasást – mivel feltételezik, hogy mindenkinek megy. Mivel hiányzott a fogalmazása kedden ,szerdán kapott egy egyest, ami aztán végképp kinyiffantotta és elvette a kedvét mindentől. Este, utolsó lehelettel még ezt a fogalmazást is pótoltuk. Hátha eltűnik az az egyes….eddig nem volt ilyen jegye és erről sem gondolom, hogy korrekt. Mindegy. 

Rékával töriztünk, majd kémiáztunk….szerintem kémiából megint nincs képben, nem készült eléggé, de fene tudja, azért este 8-re elfáradt és még akkor kezdtük a kémiát….elem molekula, vegyület molekula. Nem nehéz anyag, de K. néni, aki a kémia tanár eddig még mindig meglepetést okozott minden dolgozat. Mivel ez most online lesz, most sem várok mást….. 

Eléggé el vagyok keseredve, hogy ahhoz képest amennyi energiát fektetünk a tanulásba, nem nagyon van látszatja, bár ezen Réka megsértődött. Én nem tudom értékelni, ha 1 max 2 négyesnél több lesz neki, bocs.  Ha eddig mindig könnyedén volt kitűnő.  Persze nagy kettő az ötödik, még a hatodik is, mint a hetedik…..Én  nem emlékszem saját gyerekkoromban ekkora terhelésre, igaz, mi csak oroszt tanultunk idegen nyelvként, azt is inkább jelképesen általánosban, gimiben húztunk bele.

Magyaráztam neki egész évben, hogy májusra el fog fáradni,  tanácsosabb stabil jegyeket szerezni a tanév során, ne az utolsó hetekben kelljen idegbajban javítani.  Hát pedig az lesz. Nyűgösen, fáradtan, fásultan küzd majd, már amennyire küzdelem az , amit  ő csinál, de mindegy. A május 10 utáni 3-4 hét pedig megint nagyon gyötrelmes lesz.

Viszont ötös lett a német tz, aminek örültem, bár genitiv is volt benne, amiről szó sem volt, át sem ismételtük, mindegy ide is, megvan és kész. A matek tz-ről még nincs hír, de a hétvégén sok hibával dolgozott , hirtelen nem láttam a heti egy külön matek tanár varázsütéseit a munkáján. Bízom benne, hogy azért az ötös meglett, utólag láttam a feladatsort, nem volt nehéz…

Kimondhatatlanul sóvárgom a tanév vége után, legyen vége már. Legyen béke már, legyen vége már. Erőm és főleg az idegeim végén járok….

CSÜTÖRTÖK

Fáradt voltam egész nap. Reggel bringával tekertem dolgozni, de négy körül elkezdett szakadni az eső, úgyhogy Tibi inkább értem jött, a bringát hátrahagytuk és elrobogtunk vásárolni ezt és azt az Aldiba. Hogy az milyen jó buli volt! Vettünk zöldséget , gyümölcsöt, valami napelemes lámpát, cserepes mentát és petrezselymet, csokit.

Este hívta a házidoki Tibit, hogy lenne Moderna oltás, elfogadja-e. Rábólintott, majd megkérdezte, hogy viheti-e a feleségét is. Hát nem egy drága ember? Valószínűleg hívtak volna engem is, már sosem derül ki. Hirtelen zavarba jöttünk a Modernától, mert mindenre számítottunk kb. , csak erre nem, de nem volt kifogásunk ellene, ellenérve vagy bármi. Örültünk, azt hiszem, már akkor is, hogy végre jut valami, sorra kerültünk és rá két hétre nagyjából védettek leszünk.

Péntek

11-re mentünk, hajszál pontosan érkeztünk a rendelőbe, pedig mindig késünk mindenhonnan. Már ki volt töltve a nyomtatvány, a beleegyező nyilatkozat, ami rosszul töltöttem ki, egy bizonyos gyógyszer miatt krónikus betegnek számítok. Hát oké. Ahhoz képest nem kaptam meg semmivel sem hamarabb az oltást, mint a makk egészséges férjem. A doki mondta, hogy bocs a szúrásért, de én nem éreztem semmit a világon. Kinn kellett ücsörögni még negyed órát és annyi volt. Amíg letelt a negyed óra, húsz perc, kibámultam a rendelő ablakán - mindegyik tárva - nyitva volt, sütött a nap és fúj a szellő. A szomszéd telekre a rendelő mellé felhúztak egy vadiúj családiházat. Amikor legutóbb erre jártunk,még csak az alapok voltak, ha jól emlékszem, most meg ott feszített a ház.....és nem gondoltam semmire, csak ezt a vityillót bámultam. Nem lett allergiás reakció, semmi, de ahogy telt a nap, egyre jobban érzékeny lett az oltás helye. Estére már kimondottan fájt, ha felemeltem a karom vagy az oltás környéként megérintettem. Olyan fáradtnak is éreztem magam, álmosnak, de hogy ebből mennyit magyarázok be magamnak, nem tudom. Nehéz hét volt....

Este hajnali fél egyig Réka félbehagyott lovát festettem. Kapott egy olyan számozós festős képet, de húsvétkor nem fejezte be és ami azt illeti nekem sem sikerült péntek éjjel, de már alakul.

Szombaton újra kirándulni mentünk a Pilisbe, de azt majd holnap mesélem el.