Esős keddünk

 Reggel szakadó esőben trappoltam a melóba, hitetlenkedve, hogy hogy tud ennyi eső esni február elején. Főni meg is jegyezte, hogy ne izguljak, egész nap esni fog. Legyintettem magamban, ténylegesen nem, mégiscsak a Főni a főni, hogy hát mégsem felkent meteorológus a Főni, honnan is tudná, hogy estig esni fog. Vagy a jövőbe lát? Erre itt van este nyolc óra, el is múlt és tényleg egész nap csak esett és esett az eső. De még egy szavunk sem lehet, mert péntekre és a hétvégére farkasordító hideget mond, ami pont nem hiányzik, amikor egy hatalmas csokor rózsaszín tulipán virít az étkezőasztalon itt mellettem és már nagyon drukkolok a tavasznak. Végülis, minden héttel közelebb kerülünk hozzá, szóval semmi para....

Sok hírem nincsen a tegnaphoz képest, ma megjött a búzasikérem és a burgonyapelyhem, melyek izgalmas (legalábbis számomra) hozzávalói a következő pár kenyérkémnek. Most Kálci fehér kenyerén van a fókusz, azt fogom legközelebb megsütni, elvileg már holnap. 

Rendeltem Bálint napra magunknak csokoládét a Demeteréktől, egy kicsit rászoktam a vásárolgatásra, mióta ez a "karantén" van, az ingerszegény élet rákényszerít felesleges költekezésekre. Nem is szoktunk a Bálint napot ünnepelni, nem ünnepeljük soha, de most mégis alibiként azt használtam fel, hogy csokit rendelhessek. Ez mennyire szánalmas már? Egyáltalán nem, nagyon kíváncsi leszek, milyen csokija van Demeteréknek, remélem, hogy mennyei. 

Mivel lelki furim volt a felesleges költekezés miatt, nem adtam le a Tesco rendelést még, talán majd a hét vége felé.....amúgy is tele van a hűtő, nem kell erőlködni.

Napközben azon gondolkodtam, hogy miközben én folyton azt keresem, hogy Rékát milyen területre tereljem az életben, megtaláljam, hogy miben tehetséges, mi az, ami igazán érdekli, engem annak idején soha senki nem terelt semerre a gyerekkoromban. Magam jöttem rá, hogy nagyon szeretem a törit és már bőven gimis voltam, amikor szerelemre lobbantam az angol iránt. Igaz, én későn érő gyerek voltam. A mai gyerekeknek valahogy hamarabb kell választani, azt tapasztalom, mert már a gimik is szakosodottak. Matek spec, biosz-kémia spec, nyelvi spec, magyar-föci- töri spec, angol-informatika, német- biológia, az ember csak kapkodja a fejét. Aztán vagy van átjárás a szakok között vagy nincs, gondolom, iskolája válogatja. Így lehet, hogy matek specről jogi karra kerül a csemete, vagy ami a ritkább, hogy humánról az orvosira. Mondjuk, az elég meredek lehet, emelt kémiát humán osztályból lerakni, de hát na. Már akkor érdemesebb nyelvi osztályba menni, mert azzal nem lehet mellé lőni, a nyelv kell mindenhová. Vagy én nem is tudom, nyilván ez is nagyon egyedi és gyerekfüggő. 

Persze azzal sincs semmi baj, ha nem találja ki magát a csemete, csak érettségi után csap a homlokára, hogy ő szakács lesz vagy éppen valami egészen más, amit addig tanult, nyilván manapság soha nem késő. Csak hát mégis az az ideális, ha már a középiskolában megtalálja az érdeklődési területét és azt tanulja, tanulhatja, amit szeret, ami érdekli. 

Kőszívű ember fiainál ott tartok, hogy Richárd keresi a Palvicz Ottó gyerekét, most megy Monorra vagy hová, hogy megtalálja valami dajkánál. Izgi. 

Csapongós hétfő

Tibi elment edzeni, Zalánnal befejeztük a házit, Rékának pedig online fuvola órája van 7 és 8 között. Úgyhogy ráéreeek! Ki hitte volna? 

Hétvégén nem történt sok minden, úgy volt, hogy megvesszük Zalán új ágyát, mert a régin porrá tört az ágyrács és már amúgy is kinőtte (bár úgy volt, hogy onnan nősül, de hát naív vagyok forever) plusz a matraca is egy katasztrófa Tibi szerint. Bár csak halkan mondom, hogy szerint Zalán súlyát elbírja gond nélkül....Szóval végül Tibinek nem volt kedve ágyat venni, viszont volt kedve hosszan nézelődni a Media Marktban és még nem is jöttünk ki üres kézzel, szóval megint van egy új laptopom, szupiiiii! Mivel egész nap a gép előtt ülük amúgy is, szerintem Tibi inkább magának vette, de kedves, hogy választhattam. Na nem mintha értenék hozzá. Kicsit meg is sértődtem, mert azt hitte, hogy nekem számít, hogy milyen színű a billentyűzet, meg hogy világít-e...mondtam neki, hogy ha rózsaszín szalagok nem lógnak belőle mindenhonnan, akkor az nem is laptop. Ami a szörnyű, hogy nem gondolta rögtön, hogy viccelek.

Szombaton egyébként meglátogattuk Mamát, aki az anyósom, olyan jó volt, végre családi körben,végre emberek között, akiket az ember szeret....Persze full maszkban, de már fel sem tűnik nagyon. Vittünk neki egy szekérderéknyi diabetikus citromos nápolyit, ami olyan finom volt, hogy még mi is ráfanyalodtunk. Beszélgettünk, macskáztunk, jöttünk-mentünk, jó volt. Hiányzik már ez nagyon.

Vasárnap délután gyakorlatilag estig tanultunk, folyamatosan....Pici szomorú voltam, mert így nem volt időm megsütni a fahéjas-csokis-diós babka kalácsot, amit már egy ideje tervezek. Na mindegy, majd lesz idő máskor, annyi baj legyen, legalább nem hízok tőle. Hétvégén a női mivoltommal is szenvedtem, nem éreztem jól magam a vérzivataros napok alatt, ráadásul elmentünk az Aldiba vásárolni, majd a hűtőpultnál, vagyis a vásárlás gyakorlatilag legvégén éreztem, hogy el fogok ájulni.....Az a jele, hogy olyan kocsonyás és reszketeg lesz a térdem. Aztán valahogy összeszedtem magam, mert egyedül nem mertem volna elmenni a kocsiig, nehogy már a parkolóban nyiffanjak ki, Tibire meg rábíztam a bevásárlókocsit, hogy tolja el a pénztárig. Kitekertem egy fél literes ásványvíz nyakát , abból is ittam és aztán valahogy visszatért belém az erő. De hogy ez mi volt....fogalmam sincs.

Dió jövő héten lesz három éves. Ennek alkalmából holnap rendelek neki egy halom finom kaját, amit szeret. A marha szívvel feliratú konzervet nagyon szereti, utálja viszont a marhás májasat, szóval észnél kell lenni, mert képes két napig nem enni, ha nem találom el a gusztusát. Itt voltak nálunk tegnap Tibi unokahugáék a francia pasijával, hoztak lángost, amit ők maguk sütöttek. Megkínáltuk őket üdítővel és volt itthon mindenféle mogyoró-dió válogatás. Csipegettek is belőle, majd elkezdett kunyerálni a kutya, kapott is pár falatot, majd elintézte, hogy az utolsó egy maréknyi mind az övé legyen, mert elegánsan beletüsszentett a tálba....Nekünk nem is nagyon tűnt fel, Tibi kicsit elgondolkodott, majd halál lazán kivett még egy egész mogyorót és - mi így is megesszük - megjegyzéssel, jóízűen elfogyasztotta azt....

Zalán mesélte, hogy a kedves osztályfőnöke nem engedte ki napköziben a mosdóba, mondván, hogy nem sokkal azelőtt jöttek be a gyerekek az udvarról, az esőből. Én úgy tudtam, hogy köteles kiengedni a tanár az óráról a gyereket a mosdóba, ez mintha valami törvényben benne van, hogy az ilyentén szükségleteit ki kell hogy elégítse....na mindegy. Ami bosszantó, hogy pár perccel később egy kislány kikéreckedett pisilni, azt meg kiengedte gond nélkül. Nem értem ezt az ofőt, hogy mi irritálja Zalánban. Engem egy sor dologgal tud irritálni, értem én, én vagyok az anyja, de neki az a foglalkozása, hogy tanítsa, okítsa többet között az én gyerekem is. Most mibe került volna neki, ha kiengedi a vécére, ami a tanteremtől 5 méterre van? Nem értem én ezt. Ezt a fél évet már fél lábon is kibírjuk. Sajnos a felső tagozat sem lesz egyszerűbb, mondanám, hogy kikerülnek jövőre a tanítónénik óvó szárnyai alól...de eddig sem volt szó semmilyen szárnyról, tyúkanyóságról, szeretetről meg végképp nem, rideg tartásban tanulnak ezek a gyerekek, többnyire....

Réka állandóan dolgozatokat ír, vagy készül szóbeli és írásbeli felelésre, számonkérésre. Holnap felelnek a versből (reszketabokor), ír egy másik versből, mert a múltkor nem tudta, hogy tankönyv és vers nélkül kell tudnia verset elemezni (!!), úgyhogy ez már a javító lesz. Írnak környezetből, Afrikából, majdnem TZ-t, de még nem egészen azt. Aztán németből állandóan, ma is írtak, holnap is várható. Mit hagytam le? Ja, hát persze, nyelvtanból írnak a határozókból, egyelőre hely- és idő. Hogy pontosan miből, azt még nem tudni. Úgyhogy utálatos a hétfő, a kedd is, nem csoda, hogy csütörtökön már lájtosan tanulunk, mert elég már a válogatott kínzásokból....

Zalánék holnap írnak a térképből, környezetből, másról nem tudok. 

Hétvégén a Breaking Bad-et néztük, ami egy sorozat, valami szívatás vagy mi a magyar címe. Így kb 2 évad után azt hiszem, elég lesz ennyi belőle, valahogy ráuntunk. Ez ideig izgalmas volt, vicces helyenként, de már sokat rajta a dramaturgi munka. Most hétvégén volt benne egy jelenet, amikor a csaj (nem főszereplő) túllövi magát heroinnal vagy valami ilyesmi és hogy is mondjam....szóval megfullad. Az olyan megrázó volt, hogy aznap este, de meg másnap is rossz volt rágondolni. Aztán korábban néztük a spanyol sorozatot, azt a pénzverde kirablósat...ott is csak a harmadik évadig néztem, Tibi a másodikig, pedig a főnököm megesküdött, hogy marha jó és nézzük tovább, nem bánjuk meg. Hát....Nekem a The Crown a jó sorozat, a Trónok Harca, a Downton Abbey és ilyenek.....

Amúgy a Kőszívű ember fiait olvasom, a netes változatot, mármint hogy fenn van a neten. Rékának még 3 hete van leadni az tesztet a könyről, ami 14 oldal és még nem láttam a kezében a könyvet túl gyakran. SZóval ha 26-án kitörne a hisztéria, hogy egyest fog kapni, mert még ki sem olvasta, akkor ne legyek teljesen hülye a kőszívűből. Egyébként meglepően jó könyv, főleg, hogy most tanultunk 48-at

Heti menü: hétvégén volt brassói

Ezen a héten lesz - bolognai, sült oldalas, pöri tarhonyával, palacsinta és talán krumplis tészta.

Ha nem felejtek el rendelni tescoéktól virslit, akkor frankfurti leves is lesz a hét vége felé. 

Ha nem felejtek el betérni a kisboltba rumért, akkor fánkot is sütök. Vagy azt a finomnak tűnő babkát....

Február 1, hétfő

 

Ma hihetetlenül fos napom volt a melóban. Szembesülnöm kellett a pénteken elkövetett hibáimmal, plusz az egyik beszerzésemet úgy néz ki, visszavonja a vevő, mármint hogy tárgytalan, pedig már szétküldtem  kis ajánlatkérőimnek mindenkinek, aki csak él és mozog. Szóval megváltás volt a négy óra. Komolyan mondom, néha jobb lenne mindenkinek, ha én nem dolgoznék. Mármint rajtam kívül mindenkinek, mert akkor meg nem lenne zsém, ugye.....

Mára már megjelentek a felvételi pontok, gondoltam mindenkire, aki ma szembesült a pontjaival. Drukkoltam nagyon, hogy minél többen örüljenek annak  a pontszámnak, amit elértek és sikerüljön az első megjelölt helyre bekerülni.  A mi sulinkból még nem értesültem senkinek a pontjairól, nem mertem érdeklődni, egy idő után úgyis kiderül, legkésőbb áprilisban.....

Zalánék a naprendszert, Holdat, Földet tanulják környezetből, úgyhogy Zalánnak már nagyon megy az németül, hogy idézőjel - forog a Nap/Föld körül és forog saját tengelye körül - idézőjel vége.  Most ippen nem működik az idézőjel a masinámon.  Olykor azt mondja akkor is, ha egészen más kellene. Na mármint a tengelyekre visszatérve. Németből meg most tanulják  részesesetet, mi azért vicces, mert egy ideje már használják.

Rékával pezsgőt kellene bontani, mert nagy nehezen befejezték  hatodikos töri könyvet. Holnaptól a hetedikeset kell magukkal vinni. Alig hittük, hogy ez is eljöhet még......Amúgy a HetedikBé szusszant egy kicsit, mert múlt szerda óta beteg volt az ofő, kis torokgyulladás befigyelt, de holnaptól visszaáll a stressz szintjük német órán és földrajzon. Így elmaradt a bizonyítvány mellé kapott értékelés is, Rékának nem kellett hallgatnia , hogy én végére azért meg kellene céloznia mégis a kitűnőt. Ja, de így is megkapta,  a korábbi némettanárától, ufff.....Egyébként nem halad a kiscsaj a Kőszívű Ember olvasónaplóval, nem tölti magát az a csúnya feladatlap, pedig elvárható lenne, azt hiszem....Én nem csinálom meg, az biztos.

Hogy környezettudatosabbak legyünk, rendeltem kenyeres és péksütis zsákokat, elegem van  rengeteg szétszaggatott nejlonzacskóból. A gyerekek is kapnak a szendvicseikhez tartós szalvétát, kíváncsi leszek, hogy jön be a dolog. Persze attól még szalvéta kell, csak talán töredéknyi.....Amúgy is csak fehéret szoktam használni.

Na beütött a krach, ki kell kérdeznem a németet a kiscsajtól.

Cső!

Ja és ha, nem muszáj, Hétköznapi Csalódásokat ne hallgassatok, nem érdemlik meg! Én szóltam!

Hogy végződik a január?

 

A Puffin-féle amerikai csokis keksz......Úristen, hogy ez mennyire finom!!! Pedig nem tönkölylisztből készült,. azt a Lidliben szoktam venni, oda meg nem járunk már egy éve. Sima liszt, 50 g zabpehely és 10 dkg étcsoki és ez meg az. Pontosana 12 percig kell sütni, aztán kihűteni és jöhetnek az élvezetek. Tudom, nem fogyókúrás, de hétvégén belefér. Elvégre egyszer élünk.

Azt hiszem egyébként, kezdek becsavarodni. Pontosan nem tudom, mi a baj, de ma elmentünk az Auchan-ba vásárolni, fodrászhoz és jobban lettem utána. Elég gáz, de így van.. Illetve néztünk nekem új laptopot, mert a mostani, ami kb. Zalánnal egy idős, már az utolsókat rúgja. Mostanában a tanulás miatt a kutyát sem szoktam elkísérni sétálni, talán ez küldött padlóra. Nem találkozunk senkivel, nem megyünk sehová csak a dolgozni, már vásárolni sem, mert a Tesco elhozza, amit rendelek. Dolgozom, tanulok és  házimunka, némi alvás, dolgozom, kikérdezek, sikálok, főzök, vasalok, dolgozom megint, tanulunk, tévézünk, rendelünk valamit vacsorára és még tanulunk egy kicsit. Na mindegy, majd jobb lesz, nem tudunk mit csinálni ezzel  a rohadt vírussal. Egyik kör jön  másik után, amíg nem lesz vakcina illetve nem kapja meg a fél ország. Aztán meg majd gondol egyet a nyavalya és kell másfajta oltás. Szóval, a ...... (ide gondoltam egy kis káromkodást.) 

Aggodalmam az, hogy jön a tavasz és még kevésbé lesz elviselhető a korlátozások sora, ami egyébként, mármint a korlátozások teljesen érthetőek, látva azt ,hogy más országok hogyan jártak. Pl. Portugália enyhített karácsony körül, merthogy választások közeledtek, erre most tombol ott is a harmadik kör (kb.). Szóval olyan nehéz ez....

Hétvégén lasagne-t kért az aprónép, akik nem is olyan aprók már....úgyhogy felejtős volt a cigánypecsenye és lett lasagne. Szombaton fánkot sütöttem, ezúttal Limara receptje alapján. Nem volt itthon rum, és a család nem vállalta, hogy átgaloppozik a kisboltba, úgyhogy előástam a kamra mélyéről a pálinkát, amit mindketten utálunk TIbivel, de attól még szoktunk kapni.....felöntöttem a rumaromát vele és ebből tettem fél decit a tésztához. Hát nem volt valami jó ötlet, mert én a kész fánkon éreztem  a pálinkát....igaz, senki nem panaszkodott és a fánk egyáltalán nem szívta magába az olajat, az biztos.  Viszont ha legközelebb a kisbolt felé járok, biztos veszek legalább 3 kisüveg rumot. Szerintem egyébként elvileg jónak kellene lennie a pálinkának is, ha valami top csúcs pálinka, de ez a miénk nem lehetett az.

Na a másik sztori. Az Auchanban beleszorult a sálam a dzsekim cipzárjába. Akárhogy rángattam, láttam, hogy reménytelenül bezabálta a cipzár a sál végét. Mivel már két dzsekim kinyiffant így, hát nem voltam nagyon boldog.  Sőt, igazából totál elfogott az ideg, a méreg, a vörös köd, de nem rángattam, gondoltam, majd Tibi kiszabadítja a cipzárt, bár ő éppen a fodrásznál ült Zalánnal. Egy órával később Zalán gond nélkül lehúzta a cipzárt a kabát legaljáig, így felszabadítva  a sálat és kabátot egyaránt....Ez volt a nap legboldogabb pillanata, fene sem érti, hogy csinálta. 

Holnap február, vagyis huss, elrepült az első hónap. Ha február, akkor remélem, végre megjön Réka gardróbja, és akkor az ő fenyő szekrénye az enyém lehet és akkor végre lesz hová tenni a ruháimat. 

A hétvége bosszúsága: Réka az íróasztala mögé illetve minden elképzelhető résbe dugja szemetet a szobájában, pl. csokis papírokat, joghurtos poharakat. Egy vödörrel szedtem össze szombat reggel. Ez rosszabb volt, mint a cipzár kontra sál eset. Zalán szobájában is találtam egy fél bögre kakaót, ami kész volt lesétálni  a konyhába  a saját lábán.

Tíz óra, ideje kipihenni ezt a hétvégét is....

 

Második idén

 Második poszt idén, remélem, még nem mondtatok le rólam teljesen....

Borzasztó 3 hét áll mögöttünk, komolyan mondom, ami mennyiséget a gyerekeim tanulnak vagy tanulniuk kellene, az már lassan félelmetessé válik. Az első félév hajrája elég vegyesen sikerült, Zalánnak jobban, Rékának egyenesen katasztrofálisan. Relatíve persze. Olyan jegyeket hozott ebben a 3 hétben Réci cica, ami egyáltalán nem illik az ő Kréta ellenőrzőjébe, matek 2, töri 3, magyar órai munka mindkét tantárgyból 4 (ezt nem is értem….), németből egyetlen ötöst sem sikerült beszerezni, elrontotta a témazárót, még biztos sorolhatnám, de minek.

Zalán ellenben elviekben feltornászta magát négyesre németből, aminek nagyon örülök, ez a félév legnagyobb újdonsága. Úgy érzem, talán most magára talál, elkapta a fonalat és kezdi élvezni a német órákat. Az más kérdés, hogy 80% a négyes a kéttan miatt és nem 75%, plusz könyörtelen pontoznak.

Környezetből is jobb a helyzet, bár abból stabil négyes volt eddig is, csak most már könnyebben emészthetőek a szövegek. Idén Zalán könnyebben tanulja a szavakat, nagyobb kedvvel alkot mondatokat. Azt nem engedem, hogy magoljon. Általában úgy szoktam kikérdezni az anyagot, hogy először a szavakat mondja fel, aztán szókapcsolatokat kérdezek, majd mondatokat. Mondjuk volt az, hogy naprendszer, aztán kérdeztem azt, hogy naprendszer közepe, majd hogy a naprendszer közepén van a mi Napunk, ilyesmi. És egyre ügyesebb. Most elbizonytalanodtam, hogy év végén helyes-e elmozdítanom a kéttanból egy másik, sima iskolába, vajon kárt teszek e vagy tényleg hasznot, fogalmam sincs. Anyukám , aki okos, mindig tudja, mit kellett volna csinálni, azt mondta nevetve, hogy már másodikban váltani kellett volna….Köszi, anyu, imádlak, ezt már nem tudjuk meg soha, hogy lenne vagy lett volna jobb.

3 hónap várakozás után végül eljött a mi időpontunk a szemorvoshoz Réka állandó fejfájása miatt. Írtam az ofőnek, hogy hétfőn a 4. óra után elkérném a csajt , orvos, stb, mire visszaírt, hogy ő nem tapasztalta, hogy nem látná a táblát...... Ez komoly? Az első padból? Merthogy oda ültették. Mindegy, persze elengedte, nem volt választása. Mindazonáltal teljesen naívan és gyanútlanul masíroztunk be az optikába, mert meg voltam róla győződve, hogy lát Réka, mint a sas. Sosem panaszkodik, hogy ezt vagy azt homályosan látja, nem tudja elolvasni. Ismerem az élményt, de még csak nem is gyanakodtam. Erre jött a hidegzuhany (annyi hideg zuhanyom volt már idén, hogy rohadtul elegem van belőle…..), hogy fél-fél dioptriás szemüveg kell neki.

A mini tyúk azt is elfelejtette nekem elmondani a kamaszkor nehéz terhe alatt, hogy szokott fájni a szeme is. Azt csak a dokinak csicseregte el, én meg lestem, mint Rozi a moziban. A gond nem az, hogy szemüveg kell neki, nem amiatt volt egy mini összeomlásom, hanem mert én tudom, hogy ez még csak a kezdet. Majd eljön a nap, amikor nem fog látni szemüveg nélkül, eljön a nap, amikor nem fél dioptria kell, hanem ki tudja mennyi. Évről évre több, amíg 18 vagy 21 lesz? Nem is tudom pontosan.

A kiscsaj nem esett kétségbe, vidáman szökdécselt mellettem, amíg én próbáltam a leforrázottságomat rejteni. Terveztünk egy kis shoppingot a szemorvos után, amihez nekem már nem sok kedvem volt, de úgy tűnt, neki igen. Bevonszolt valami kínai boltba, vagy valami olyasmi helyre, ahol egy kicsit jobb kedvem lett, mert feltűnően olcsó volt a csoki. Felpakoltam egy kicsit, csoki minden sebre gyógyír. Aztán belémállt pénztáros, hogy ha legközelebb jövünk, vegyünk már kosarat......A 3 tábla csokinak. Hangulatban voltam, úgyhogy odasziszegtem neki, hogy nem lesz legközelebb, szivi, túl vendégszerető a fogadtatás, kopjon le, mert nincs jó napom. Kb. mint az Összeomlásban. Persze csak képzeletben. ZsebRambonak is gyenge vagyok.

Vettünk még mályvacukrot egy másik boltban, egy sor kozmetikumot egy megint másikban, aztán kért sajtos pogit és nekiállt kézfertőtlenítés után enni belőle.....Ekkorra már megtelt a táskám és ideje volt hazamenni, Réka cica úgy sem sok mindent látott két adag pupillatágítás után. Egyébként este 6 után tért vissza a látása szegénynek....

Megvolt a felvételi is, a központi felvételi a nyolcadikosoknak. Ez is egy totális rémálom. Az a durva, hogy már most is érdemes erre a vizsgára készülni , pedig én abban a hitben éltem, hogy majd

szeptemberben tök elég. Hát egy frászt! Megoldottam a kettőezer- akárhányas matekot, 1-2 óra alatt, több részletben. Ám nekik csak 45 percük lesz rá és eléggé be kell gyakorolni a típusfeladatokat, mert azért vannak ilyenek jellemzően. A nyolcadikosok egy része utolsó héten már nem ment suliba, hanem a felkészítő tanárral naponta megoldott legalább egy matek-magyar sort plusz a gyakorlás. Réka még az első négy feladatcsoportot gyakorolja, aztán majd felfejlődik a 10.-ig. Jaj. Én ezt úgy nem akarom, ezt a felvételit. …persze nem is nekem kell megírni.

Ja, beszéltem a matek tanárral is, ő is azzal kezdte, hogy eléggé tombol nálunk a kamaszkor....Hát ja, mondjon valamit, amit nem tudok.....Most már mindig van felvételi feladat az alap matek mellé, jaj, de jó! Ami érdekes volt, hogy egyáltalán nem gondolkodik a csaj, pislog kettőt a feladatra, majd közli, hogy nem érti. Ez jellemző rá egyébként, vagy tud valamit , vagy nem, de bízom benne, hogy ez a gondolkodás téma fejleszthető....

Hétvégén kötelező elem lesz a fánksütés és cigánypecsenyét is készülök készíteni. Sütöttem kiflit Kálci alapján, gyönyörű színűek lettek, kb. mint Dió színe, hehe, és ropogós is lett, de még mindig nem az foszlós, nagyon könnyű tészta, talán még kelhetett volna egy kicsit. Viszont kifliformázásban már marha jó vagyok. Az égetett tésztás terveim is tervek maradtak egyelőre.

Két - három hét távollét után hazaérkezett a robotgépem, Tibi szerint azért lett olyan nagyon finom a a kiflim. Persze......én ott sem voltam. Megjavították garanciában, az nem derült ki, hogy tényleg én nyírtam ki azt a fogaskereket vagy gyári hibás volt. Maradjunk az utóbbinál!

Rékának hétfőn fizika dolgozat a munkából , Zalán felel németből a napirendből.

Csak hogy ne unatkozzanak. Szeretnék már egy nyugis hetet, amikor nem kell kikérdezni semmit vagy könyörögni senkinek, hogy tanuljon már végre. Az az égetett tészta mint képviselőfánk nagyon csábító. 4 kg-ot fogytam egyébként januárban, szóval alakul a helyzet. Reggelire sonkát szoktam enni zöldségekkel, salátával, ebédre egy tál zöldsalátát öntettel , ha éhes leszek, natúr joghurt vagy gyümölcs. Édesség, cukor semmi, nem is nagyon kívánom. Na mondjuk, ma péntek van, lecsúszott egy túró rudi. Hogy az milyen finom tud lenni! Vacsorázni szoktam mondjuk, arról nem tudok lemondani, de olyan kevés szénhidrátot, amennyit csak lehet. Ha jó formában vagyok, akkor nem eszem abból, amit főzök vacsorára, csak sütök magamnak és tükörtojást és azt eszem meg, sok sok zöldsalival és abonettel. Viszont a héten nem voltam annyira csúcs formában, úgyhogy inkább ettem egy fél adagot abból, amit főztem.

Pihenjetek sokat a hétvégén! Mi is igyekezni fogunk.