Bevezetés

 Október 24 a mi házassági évfordulónk, egy (majdnem) elfelejthetetlen dátum. Annak, akinek a nagyszüleit az ötvenes években 3 gyerekkel a kukorica góréba költöztették ki a helyi erők, mert új állatorvos érkezett a faluba és nem volt szolgálati lakás. El tudjátok ezt képzelni? Próbáljátok meg!

Volt olyan is, hogy a beszolgáltatási rendszer szerint két borjút kellett volna leadni a zsíros paraszt nagyapámnak, de csak egy volt. 

- Vegyél egyet, Janikám! - kacagta nagyanyám kínjában, hogy kicsordultak a könnyei. Ők megélték a nagy padlássöpréseket, pedig csak papiron voltak kulákok, nem voltak nagy birtokaik. 

Amikor anyu konfirmalt 13 évesen, 1956-ban, az egész falu sírt meghatottságában, nem csak anyukám, ahogy elmondta, amit a tiszteletes kiadott neki az ünnep alkalmából felmondani és igazabb volt rá, mint bárkire.

- Vessed az Úrra a te terhedet, ő nem engedi, hogy ingadozzék valamikor is az igaz.....

Szerencsére az állatorvos nem fogadta el a szolgálati lakást, ezért pár hét után visszaköltözhettek a saját házukba. 

Egyáltalán nem erről akartam írni, hanem a házassági évfordulónkról, teljes telefon és kütyü megvonásról, lovagló óráról, csikóról, odaégett bulgurról, de mindegy, majd holnap! 

Visszatért, hisz itt az ősz....

 Mivel pénteken csodaszép időnk volt, szombatra úgy döntöttünk, hogy temetőlátogatást tervezünk. Ki tudja, milyen lesz az idő jövő héten és anyukám ugye már törékeny és a dédszülők sírját rendbe tenni nem egyszerű mondjuk, ha szakad az eső. 

Nagy vízválasztó szokott lenni a Mindenszentek, lezárja a nyári - őszi időszakot, ami valamennyire egybefonódik. Most ez meg lett fejelve még egy óraállítással is, ráadásul az időjárás is esősre fordult, úgyhogy végképp más idők járnak mint eddig. Reggelente gondolkodás nélkül nyomom be a vízforralót, készül a citromos tea és meleg reggelik, sűrűn hullanak a levelek a fákról és ilyentájt a legszebb a Szarvasi Arborétum, ami kutyabarát, vagyis pórázon be lehet vinni kutyát.

Szombaton akkora forgalom volt az utakon, hogy alig tudtunk kiszabadulni a városból, mindenhol hosszú autósorok a lámpáknál, dugó. Egy helyen megálltunk virágot venni apu sírjára, berohantam, kirohantam csak a boltból, aztán éhesek voltak a gyerekek, Aldiba be és ki.......rohanás és kapkodás volt az egész, amit utálok, de akkorra már egy órás késésben voltunk.

Sajnos egyre több helyre kell virágot vinni a temetőbe, én már alig tudom számom tartani, persze főleg anyu barátnői és a rokonság néhány tagja..... Erre mondta annak idején apu a maga kis fanyar humorával, hogy addig jó, míg nem te kapod a virágokat. Habár ő feleslegesnek tartotta az egészet, egészen kicsi koromtól ketten jártunk anyuval temetőbe. 

Aztán Vezsenyre utaztunk át, ahol anyu és apu nevelkedett és élt, amíg a tesóm kb. 2-3 éves lett.  Álomszép itt a Tisza ősszel, tényleg festői, de most nem merészkedtünk le a Tiszához, rögtön a temetőbe vettük az utunk. A kutya nem értette, neki miért kell  a kocsiban maradnia, úgyhogy kinn maradt a 3 gyerek....

Nem sok emlékem van a nagyszüleimről sajnos, pláne nincs a dédszülőkről, de tudom, hogy apunak például nagyon fontos volt a nagymamája. Mindig azt mesélte, hogy nem maradt volna életben, ha nincs a nagyija. Kikúrálta vérszegénységből, többször tüdőgyulladásból, ami majdnem végzetes volt. Kérdeztem, hogy no de hol volt akkor az anyukája, mármint az én nagymamám? Anyu szerint - hogy úgy fogalmazzak - nem nagyon volt alkalmas a gyereknevelésre, valahányszor az elsőszülőtt fia kicsiként belázasodott, hisztériás rohamot kapott. Úgyhogy inkább a nagymama nevelte kisgyermek korában. 

Jó ilyenkor emlékezni rájuk is, anyu történeteit hallgatni, a gyökereinket ápolgatni. Persze idén ez az előrehozott Mindenszentek nem volt igazi, mert rokonlátogatást teljesen kihagytuk, ahová máskor beülünk kólát és vaníliás karikát enni (kb.30éve nagyjából ezt kapjuk), ott most a kertben beszélgettünk csak, unokatesómhoz pedig csak beköszöntünk. Szomorú volt ez, bár inkább akkor esett le mindez, mikor hazaértünk és olyan..... hiányérzetem volt. 

Holnap dolgozom, de lesz még jövő héten szabi is, ha már őszi szünet! 

Ja és váratlanul visszatért a nyestünk múlt éjjel.  Olyan bulit csapott   a padláson fél 4 körül, hogy ihaj. Keressük, honnan rendeljünk élő csapdát, talán egy kis fürjtojással még idejekorán befogjuk, mielőtt kárt okoz.... De most hirtelen azzal is beérném, ha hagyna aludni. 

Atlétika versenyen

 

Kicsit nagyképű ez a kifejezés, mert Zalán korosztályában csak két csapat indult, így már értem, miért mondta a Tantónéni, hogy elsők lesznek vagy másodikok....Ennek ellenére élmény volt, a vadiúj atlétika pályán került megrendezésre és már a Véső úti strand is működik mellette, lehet úszni, a gyógyvízben ázni, plusz ugye ide járunk vívni, ennek a komplexumnak a része a vívócsarnok is, két szinten....Szóval jó volt a sok szép újításon legeltetni a szemünk. 

Úgy indult, hogy elkéstünk, de ez csak itthon derült ki. Furcsálltam, hogy azzal fogadott a Tantónéni, hogy azt hitte, már nem is megyünk.....hát nem fél 11-re kellett menni melegíteni? Nem olvastam el pontról pontra a papírost, amit hazahozott a pasas. Az első dolog, ami történt, hogy az egyik kislány megkergette a vadiúj rekortán pályán Zalánt bemelegítés gyanánt. Ez egy pár másodpercig látványosság volt a szabadtéri pályán....

Ugrottak távolba, dobtak nagyobb labdával, mintha súlyt löktek volna és kislabdával. Ez nekem mindig a rémálmom volt, mert az a rohadt szemét labda, soha nem akart messzire repülni, megalázó számok szerepeltek a nevem mellett mindig. Tavaly vettem észre, amikor dobáltuk a teniszlabdát a kutyának, hogy Zalán könnyedén jóval nagyobbat hajít a lasztin, mint én. Illetve , ha minden erőm beleadtam és még meg is rántottam a vállam kínomban, akkor sem tudtam akkorát dobni, mint ő....Egy harmadikos. :)

Aztán volt rúdugrás kezdőknek a homokozóba, vagyis a távolugrós homokba, volt még 800m futás, amit nem nagyon gyakorolhattak, mert eléggé kidöglött a banda jó része. Akadályfutás volt, de csak két sávban volt akadály, ezért az akadály előtt eleinte be kellett sorolni. Na Zalán mindenkit maga elé engedett, akiről sejtette, hogy résztvevője a versenynek, de végül jól hajrázott és befutott hetedik helyen. Nem tudom, hányból, kb. 15-20ból. Rövid távon sajnos nem láthattuk futni, pedig az jobban az ő száma, rövidebb táv ugyanis nem volt. Pedig szeretem nézni ahogy fut, látványosan...hogy is mondjam...távolodik. :) Ezen a rekortánon pedig élmény futni. 

Kislabdadobásban  3 dobásuk volt, egy bemelegítő és két éles, a leghosszabbért járt a pont. Itt elsőre maxot dobott, úgyhogy nem is kellett újat dobni. Kár, hogy nincs olyan olimpiai sportág, hogy kislabda dobás, hehe. Végül kellemesen fáradtan hagytuk el az atlétika pályát. Egyébként edzett a háttérben néhány gazellára emlékeztető futó is, érdekes volt belecsöppenni ebbe a világba is. Meg is kérdeztem Zalánt, hogy nincs e kedve inkább atlétikára járni, de nem, határozottan nem. Marad a vívás, hát jó. Pedig elálmodoztam, hogy Zalán lesz az új Baji Balázs, de tőlem lehet Kulcsár Krisztián is....Az a gazella fiú később a futófolyosóban száguldozott, elég impresszív sebességgel...

Később elvittük a kutyát sétálni, a hűtőben pihen a tiramisu és vacsorára mexikói kaja volt, csirkés taco Fördős Zé módra. Emlékszem, volt egyszer egy cseh barátnőm, aki Amerikában is eltöltött egy szép évet. Ő mesélte, hogy átruccantak a pasijával egyszer mexikóbaa pár hétre vagy tán hónapra is, munka ügyben, már nem tudom, de a lényeg, hogy folyamatosan betegre ette magát szegény csaj, annyira rákattant a helyi konyhára. Monica azóta nem tudom , merre jár, utazgat-e még, de az biztos, hogy a chili con carne után ez a taco is eléggé ütős lett, Zalánnak pl. jobban csúszott, mint a gyros tál, pedig az aztán rekord sebességgel tűnik el a tányérjáról...

Réka sajttortát akar sütni, szóval a rizlinges alma tortám veszélyben, de semmi vész, jövő héten leszek pár nap szabin. :)

Elfelejtettem

 

Annak ellenére, hogy nem tudom, hogy sikerült Rékának a 3 TZ, amit a napokban írt, mennyei érzés, hogy itt az őszi szünet, ó jeeeee! A hét végére már szétcsúsztunk nagyon, egyszerűen elfelejtettük, hogy ha csütörtök, akkor környezet és ha környezet, akkor Zalánnak mindig kisdoga....Egy szót sem tanultunk és ugye ha én nem veszem elő a mappát a leckékkel, Zalán nem fogja....Esetleg  a bukás szélén evickélve belenézne, de ez sem biztos. 

Rékának első óra kémia volt, amire szintén elfelejtettünk tanulni, de akkor volt az ünnepség október 23 alkalmából, úgyhogy az is elmaradt. Velünk volt a Jóisten egy picit. Aztán délután elfelejtettük Zalánt edzésre vinni, nekem 5-kor volt időpontom az okmányirodába (isteni, mert nem volt senki!!!!) és fél 7-ig ez eszembe sem jutott. Este égtem csak igazán, amikor felhívott a doktornéni Réka fejfájós, homlokfájós panaszaira reagálva. Az autóban kapott el minket, pont vittük az idióta kutyát sétálni, aki ha ezt megneszeli, nyüszít, mint a veszedelem a csomagtartóban (kombi autó, nem szadizzuk az ebet). Kérdezte a doki, változott-e a helyzet, mire bevallottam, hogy reggel óta még nem találkoztam a gyerekemmel, de gondolom, stagnál a helyzet, rosszabb biztos nem lett.  Sokat segített, melegítés, ACC, orrspray, magamtól eszembe nem jutott volna. Majd a végén megjegyezte, hogy hétfőn írjak neki, hogy miújság, gondolja ,addig csak találkozunk...hahahaha....Közben a kutya végig nyüszített, mint aki az utolsókat rúgja....egy élmény volt. Aztán eszembe jutott, hogy amikor fuvoláról hazajött, átmenetileg találkoztunk Rékával, mikor feloldottam a lekódolt laptopját....

Egyébként olyan csinos volt reggel, fehér blúz, fekete harisnya, bőrszoknya és fekete blézer, plusz a sulis egyensálja....de kár , hogy nem fotóztam le! Na , ezt is elfelejtettem!  Most, hogy megközelíti  13-t már végképp nem gyerek többé, sajnos. Milyen cuki volt, amikor két éves korában Pesten áthajtottunk egy bukkanón. Megkérdezte, hogy mi volt ez. Mire Tibi lazán: - Á, csak egy fekvőrendőr. Mire néma döbbenet hátul, majd kibökte a Cuki: - És mi azon áthajtottunk????! - azt hitte, kinyiffantottunk egy rendőrt. Hát igen, régen volt, de szép volt!

Hétvégén melltartó beszerző körúton voltunk, nem vittem túlzásba, nem mentünk be valami drága fehérnemű boltba, pont ellenkezőleg. A H&M-ben és a Pepco-ban vettünk párat....emiatt volt pici lelkifurim, hogy ennek a nagy jelentőségű dolognak nem kerítettem nagyobb feneket (mellet)...de mivel Réka sem csinált belőle faksznit, hát ennyiben maradtunk. Most már minden napra van melltartója, bár szerintem többnyire a sima sportmelltartókat fogja használni, az  kényelmes. 

Megrendeltem Réka névnapi ajándékát, el is mondanám, hogy mi az, de lehet, hogy olvas, így inkább nem. Ő egyébként azt kérte, hogy Veszprémbe vigyük el valami találkozóra az online lovas pajtikáival...dehát szó nem lehet róla most a jelenlegi helyzetben. Barátkozzanak csak online a továbbiakban is! 

Szombaton ünnepeljük a 11. házassági évfordulónkat, ajándékot nem szoktunk egymásnak adni, most azt terveztem, hogy veszek pár üveg finom bort. Pl. van az Aldibaan az a Vylyan, az nekem nagyon-nagyon ízlik, nagyon szép vörösbor. Nem kell mindet egyszerre meginni, hehe, de valami finom gyümölcsös fehérbort is kóstolnék. Aztán készítek tiramisut, ami az uram kedvence és talán elengedek egy újabb Ikea online rendelést, ha nem bírok magammal.  Finom ebéd is lesz, brassói, rántott hús, rántott minden (és bor), és nagyon piszkálja   a fantáziám az a rizlinges-habos almás süti receptje is, amit  a MóniSütiben kóstoltunk és egyszer egy borász feleség valami ilyesmit sütött a Borbás Marcsival is. Ez valami álom finom, igazi ízorgia. 

Zárójelben: Akartam még írni a tanárról, akit lefejeztek Franciaországban, mert Mohamed prófétát gyalázó képekkel szemléltette a véleménynyilvánítás szabadságát vagy én nem is tudom, mit pontosan....Döbbenet. Nem maga az eset, az annyira nem is, annak aki belelát az ottani életbe, hanem hogy egy tanár, aki nem csak keresztény gyerekeket tanít nem tudja, nincs azzal tisztában, hogy Mohamed puszta ábrázolása is halálos bűn, nemhogy a gúnyolása. Borzasztó tragédia  a halála, iszonyat. Nem állnak össze a puzzle darabkák? Mikor esik le nekik a tantusz? Persze, ahogy Macron mondta, a köztársaság megvédése fontos, nagyon már nem is maradt más, amit lenne esélye megvédeni. Persze elméletben, a gyakorlatban már nincs esélye sem. Azért végtelenül szomorú ez valahol.....

Netflixen a Gilmore Girls nézem, vagy ezt írtam már? Eredetiben sokkal viccesebb. Első évadnál tartok, 21. rész. Kár, hogy láttam már a legvégét is. Egyelőre jobb nincs. 

Zalán tesitanára beszervezte Zalánt valami atlétika versenyre, semmi extra, valami játékos, egyből írtam neki, hogy felejtős, mi nem tudunk résztvenni, de visszaírt, hogy akkor sajnos nincs meg a csapat, segítsek már keresni valakit a helyére az osztályból....Mivel Réka alsós tantónénije volt ő, közel áll a szívemhez, végül mégis belementem, hogy holnap elmegyünk a versenyre. Szerencsére nem 8-ra kell menni, csak 11-re, addigra csak feltápászkodik mindenki. Említette a tantónéni, hogy Zalán nagyon ügyes, fekszik neki az atlétika, igen, mi is tisztában vagyunk ezzel, gyors, robbanékony, olykor szinte meglepően az, de nem akar egyelőre atletizálni. Örülök, hogy vívni lement a szakosztályhoz. 

Nagyon kellemes őszi szünetet mindenkinek és jó egészséget, most az a legfontosabb!!! 

Hova tovább?

Réka szólt, hogy vegyem már meg a BME-s nyelvvizga könyvet, ugyan lapokat kapnak belőle, de neki mégis jobb lenne, ha meg lenne a könyv....Mit tesz egy jó anya, rögtön felmentem az egyik könyváruház oldalára és megrendeltem, de ha már odáig eljutottunk, legyen ingyenes a szállítás, hát rendeltem magamnak egy - két könyvet. Juhéééé! Miért nem gondoltam én erre már korábban? Megvettem Stephenie Meyer könyvét, a címe a Midnight Sun, vagyis Edward sztorija a vámpír kontra diáklány témakörben. Majdnem 800 oldal, hát nem csodás? A másik választásom rövidebb, Sally Rooney Normal People című kötete. Friendship, love, Ireland...remélem ez is tetszeni fog. Másnap itt volt a csomag, döbbenet, milyen gyorsak. Már el is képzeltem, hogy az őszi szünetben milyen jó lesz végre nyugiban olvasgatni, közben forró mangó ízű teát kortyolgatni és fütyülni a világra.

Zalán némi késéssel írta meg ma a környezet témazárót. Este, amikor már villanyoltás után voltunk, azt sutyorogta, hogy amikor a többiek kikapták a dolgozatot, majd éppen adták be, látta, hogy a Landschaftsformen benne lesz – Ebene, Hügelland, Mittelgebirge, Hochgebirge (ezek nekem is új szavak voltak a Gebirgén túl) és az iránytű is. Azonnal kipattantak a szemeim, pedig már jó úton voltam álomországba, hamarabb elalszom, mint a gyerekek…..és letoltam Zalánt, hogy ezt csak most mondja?!? Hát kíváncsi leszek, mit hoz össze, azért elég sokat készültünk rá.

Még nincs azonban vége mindennek, mert Réka holnap irodalom tz-t ír. Na, most a kántálás vagy mi, nem megy neki. Jannus Pannonius Pannonia dicséretét kellene verslábakkal ellátnia, de mivel hiányzott azon a héten, mikor vették, hát lila ibolyája nincs , hogy mi fán terem az. Ezen mondjuk csodálkoztam, hiszen ritmus dolga az egész, gondoltam én, zenei tehetsége meg van elvileg, legalábbis a fuvolatanár még nem csavart kínjában absztrakt szobrot a fuvolájából, amikor őt hallgatja játszani…..Téma még Balassi, Csokonai is, hát nem csillogott a szeme a csajnak, amikor megkértem, hogy olvassa el a verseket, pl. a Reményhez, ami szerintem egy nagyon szép kis vers.

….és máris megérkeztünk következő témánkhoz, a továbbtanuláshoz. Múltkor említette az ofő az osztályfőnökin, hogy lassan el kellene gondolkodni, hogy hová, merre. Na , hát én szótfogadtam, amúgy is szeretek idejekorán elkezdeni mindent, nem az utolsó pillanatban. Persze sietségre nagyon nincs ok, hiszen nem nyolcadikos a csaj (úristen, még jó, az is hatalmas sokk, hogy HETEDIKES).

Egyelőre a tanácstalanság az ami uralkodik bennem , illetve a kivárás. Elsődleges cél ugye a Verseghy lenne, az egy konzervatív(nak mondott), patinás, klassz gimi, jó erős. Az egyik legjobb suli a megyében. Milyen osztályok jöhetnek szóba? A matek spec biztos, hogy nem. Van még természettudomány, emelt óraszámmal-biosz-fizika-kémiából. Ide tendálna Réka, bár elég nehéz bejutni és igazából az orvosi előszobája. Neki nincsenek emberorvosi ambíciói, de mást még ezen a ponton nem zárnék ki. Meglátjuk, hogy a terrorszerű fizika, kémiával hogyan boldogul . Ha nem megy neki az ötös, akkor azt hiszem, ezt az osztályt is felejthetjük.

Következő a humán osztály, ami szintén nincs távol tőle, mert ott töri-magyar- földrajz van emeltebb óraszámban (ide is k… magas a jelentkezők száma, de egy jó felvételivel nem lehet gond, már ha kb. max pontot visz a tyúk) Ez a jogi egyetem és a bölcsészkarok előszobája. Jogász nem akar lenni, mai saját bevallása szerint, de ezt nem kell komolyan venni. Viszont a magyart nem szereti annyira, olvasni rühell, szóval nem biztos, hogy ez is neki való…..

Negyedik tagozat a nyelvi, ami eddig angol és német spec volt fele –fele arányban, neki tökéletes, mert nyelvből is erős és 11-12-ben bármilyen faktot felvehetett volna és lehetett volna bármi, építésztől a jogásztól a bölcsészig bármi. Még akár vegyész is. Na de ez megszűnt és van helyette 5 éves nyelvi tagozat KEZDŐ némettel és spanyollal, fele arányban. Az angolt eltemették , mintha soha nem lett volna? Nem egészen, mert az kötelező nyelv, akár kezdő vagy, akár haladó. A spanyolhoz az angol elsőnyelv az ajánlott. A németes része kizárt , legalább 2-3 évig csak malmozva német órákon, de a spanyolról sem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak. Ugye nulladikkal kezdődik, tehát nyomják majd nekik a spanyolt heti ezer órában + pár fenntartó tantárgy, hogy ne felejtsenek el mindent, mire tényleg elkezdik a gimit….Szóval finoman szóval sem egyértelműek a dolgok. Miért nem indulnak sima gimik, azoknak, akik nem az anyatejet szipkázva gőgicsélik azt, hogy ők orvosok vagy ügyvédek akarnak lenni és ehhez minden pontjuk meg is lesz.

A másig gimi, ahová „divat” tőlünk menni, az a Varga Katalin Gimnázium. Az utóbbi években sokat erősödött, jó tagozatokat indít, várhatóan fentebb fognak jönni az országos rangsorban, az utóbbi években ez figyelhető meg. Verseghys van 2 db a családban, Vargás nincs. Indítottak ők is természettudományos osztályt, egy felet, mert a másik az informatika, főleg fiúknak. Van még angol-matek osztály, ami nyilván nekünk nem jó, hiszen Réka németes. Van továbbá angol kéttan, ugye nem is kell mondanom, hogy ez is felejtős. Pedig ez országos szinten is igen jó. Marad még a tehetséggondozós osztály, amely inkább humán beállítottságúaknak való, de nekem olyan nesze-semmi-fogd-meg-jól semmi….habár nyilván 11-12-ben felvehetnek ugyanúgy faktokat ők is és lehetnek bármik a matematikustól a nyelvtanárig. Kicsi az osztálylétszám, ez előny. Együtt vannak egy fél osztálynyi hátrányos helyzetű, kistelepülésről származó , tehetséggondozott gyerkőccel, ez nem tudom, mit jelent, de Arany János program néven fut.

Hát szóval úgy állunk, hogy egyelőre kiforratlan az egész, azt sem lehet tudni, hogy humán vagy természettudomány vagy nyelvi irányba indulunk el. Humános is, de természettudomány is érdekli. Németből is nagyon jó, ha nem is olyan ügyes, mint a német szinkrontolmács anyu fia, aki az osztálytársa. Erre mondaná Tibi, hogy ilyenkor kell hátradőlni, kérni egy kávét és kivárni, mit hoz az élet. Én hozzátenném, hogy minél több pontot gyűjteni, minél jobb felvételit írni, aztán majd lesz valami. Tibit nem érdekli azt sem, ha kimaradnak az elit gimik az életünkből és egyenesen a Széchenyi Gimibe megy Réka, ami a 3. út lehet.

Itt is van biosz-idegennyelv osztály, ami kielégítheti Réka természettudományos éhségét és nyelvi osztály is, szintén 5 éves, angol-n émet. Szerintem az orvosi pálya nem neki való, nem látom, ahogy elköt egy elszabadult artériát egy kutyán vagy macskán, sokkal inkább azt , hogy lefehéredik és szépen behajtogatja magát az asztal alá, elájul. De persze még csak 12 éves, majdnem 13, ki tudja, és más irány is van a természettudományokon belül, mint az orvosi pálya.

Mindenesetre izgalmas időszak áll előttünk. Bár mikor unatkozunk? Soha.